Másnap reggel Midoriya boldogan indult neki a napnak. Mindaddig még össze nem futott egy jó képű szőke bombával a folyosón. Azonnal oda köszönt,de ő levegőnek nézte. Úgy sétált be az osztályterembe mint ha semmi nem történt volna. Ezért aggódni kezdett. Rögtön utána megjelent Kirishima aki ugyan olyan lelkesen üdvözölte őt mint amilyen lelkes volt az elején.

-Midoriyaaa!!
Karolta át nyaka mögött izgatottan.
-Mesélj nekem! Történt valami köztetek miután leléptetek együtt? 

-Kirishima-Kun....Halkabban....
Pirult el.

-Ezek szerint igen? -Csillant fel a szeme.
-És csak Kirishima! Hisz barátok vagyunk!
-Hatalmas buli volt miután eltüntetek. Már szinte semmire nem emlékszem...De nagyon furdal a kíváncsiság,hogy mi történt köztetek.

Mozgatta szemöldökét,amitől a fiú egyre csak zavarban lett. Nehezen,akadozva de végül sikerült elmesélnie a történteket. Persze nem részletezte,csak azt mondta el ami fontos. Kirishima majd kiugrott a bőréből olyan izgatott lett. De Midoriya elkeseredettnek tűnt.

-Én...Nem tudom megérteni őt. Tegnap még azt mondta szeret,de ma már meg levegőnek néz. Olyan régóta ismerem,azt hittem meg tudom fejteni hogy mi járhat a fejében. -Szomorodott el.

-Az a hülye! Ha el meri rontani ezt is,én kinyírom! -Gondolta Kirishima.
-Szerintem beszélj vele. Tudom hogy Bakugouval nem könnyű,de jobb ez mint ha meg sem próbálnád.

-Igazából mostanában jobban megnyílik nekem.-Mosolyodott el.
-De mégis hol tudnék vele beszélni?  A többiek előtt nem tudok,iskola után pedig mindig eltűnik valahová.
-Általában a szobájában van bezárkózva,oda meg nem akarok bemenni,mert félek hogy valami rosszat teszek megint...-Gondolt vissza arra az éjszakára amikor rávetette magát. Persze nem bánta meg,de nagyon zavarta. Máskor sosem csinált volna ilyet,de akkor úgy érezte valamit tennie kell.

-Órák után mindig lemegy az edzőterembe. A suliba több is van. De ő mindig oda megy,ahova nem jár senki. Ott el kaphatod!

Kirishima részletesen elmagyarázta,hogy hol,merre és mikor lesz Bakugou az edzőteremben. Izuku pedig elképesztően hálás volt hogy ennyit segít neki. Az idő telt,Uraraka a szünetekben megpróbált beszélni Dekuval,de ő észre sem vette. Csak Bakugoura tudott figyelni. Órák után felment a szobájába,felkapott egy edzős ruhát és már rohant is a terembe. Közeledve már hallotta is a bentről jövő hangokat. Kicsit eltűnődött,hogy vajon edzeni van vagy szétverni a helyiséget. Oda érve hozzá simult a falhoz, majd óvatosan kikukucskált az ajtó mögül. Azonnal megpillantotta a szőkét,ahogy épp a box zsákkal harcolt. Szemeit nem tudta levenni csupasz,izzadt felső testéről. Ezért inkább hunyorított,hátha így nem látja olyan vonzónak,de sajnos nem jött be.

-Mi a fenét csinálsz Izuku? Ne bámuld már!!
Szidta le magát,miközben visszafordult és szorosan a falhoz simult. Vett egy nagy levegőt,óvatosan kifújta majd beljebb merészkedett.

Bátortalanul közelített felé,mire végül észre nem vette. Megragadta a box zsákot hogy megállítsa,majd haját hátra igazítva hátrább lépett,miközben meglepetten pillantott oldalra.

-Deku? Mit csinálsz itt?
Lépett elé.

A fiú azt sem tudta merre nézzen. Szemei folyton feszes,izmos felső testén cikázott.

-U-Uhm...Én...Beszélni szerettem volna veled...
Mondta,miközben fejét oldalra mozdította,tekintete azonban ott ragadt.

-Nincs miről beszélnünk!  -Fordított hátat.
-Szóval menj innen!

Mondta,majd ütögetni kezdte a box zsákot. Midoriya ezt hallva szemöldökét ráncolta. Gondolkodott,miközben őt nézte hamar rá kellett jönnie,hogy a beszéddel nem old meg semmit. Ezért összekapta magát,felvett két box kesztyűt majd egy erős ütést mért a box zsákra. Azután Bakugou felé fordult,de nem számolt azzal,hogy a zsák vissza lenül és eltalálja őt. Az ütés oldalra lökte,amitől elvesztette az egyensúlyát és seggre esett.

-Elmondanád hogy mi a fenét csinálsz?
Kérdezte Bakugou unott tekintettel.

Deku nem mutatott félelmet. Azonnal lábra állt és harci pózt vett fel.
-Ne ezt ütögesd! Küzdj meg velem. Mint ahogy régen...

-Te megőrültél!
Nevetett fel.

-Igen meglehet! Te őrjítesz meg...
Ahogy Midoriya ezt kimondta a szőke a meglepettségtől megingott és ezt kihasználva meg indult felé.

-Kis szaros! Mekkora szája lett hírtelen!
Gondolta Bakugou vigyorogva, miközben már nagyban zajlott a küzdelem kettejük között.

Ők mindig így oldották meg az egymás között felgyülemlett feszültséget és gondokat. Küzdelmük után Deku hanyatt vágódott,Bakugou pedig először csak leguggolt,de a fáradságtól hátra lendült így a földre ült. Mindketten kimerültek,és izzadtak voltak. A levegőt kapkodták.

-Kacchan...-Ült fel ő is.
-Most már tényleg jó lenne ha beszélnénk.

-Te aztán nem fogod feladni mi?
Sóhajtott.
-Jobb lenne ha-

-Várj egy kicsit!
Szakította félbe Deku.
-Miért nem megyünk el egy nyugodtabb helyre,ahol tudunk beszélgetni? -Kérdezte kipirultan. Ugyan is jelen pillanatban randira hívta el őt.

Bakugou a szemeit összébb húzta. Közben hosszasan meredt a fiúra.
-Rendben,legyen. -Sóhajtott miközben feltápászkodott.

-Tényleg? Komolyan bele egyeztél?
Ugrott fel örömében.
-Akkor először gyerünk,tusoljunk le,mert a szagunk sem éppen kellemes...

-Huh?
Lepődött meg Bakugou.

-Mi az? Miért vágsz ilyen arcot? Valami rosszat mondtam?
Midoriya a hírtelen jövő bolondság miatt nem is gondolta végig hogy mi hagyta el épp a száját. Mikor leesett neki arca egy pillanatra megdermedt.
-Én nem úgy értettem...-Pirult el. Karjait maga elé emelte.
-M-Mármint nem azt szeretném hogy együtt menjünk...Nem mint ha nem akarnék veled menni...Csak ez...Még kicsit korai lenne...-Fordította tenyerét arcába.

Bakugou közelebb lépett,csuklójánál megragadva elhúzta kezeit arca elől.
-Hová lett a bátorságod? -Mosolygott rá gúnyosan.

A fiú nagy szemekkel,kipirult arccal nézett vörös íriszeibe. Egy szó sem hagyta el a száját. Lélegzete remegett. Bakugou hírtelen megindult,közben Dekut a csuklójánál szorongatva húzta maga után.

-Kacchan? Hová készülsz? És miért rángatsz magaddal?
Teljesen összezavarta őt a viselkedése.

-Velem akarsz tusolni,nem igaz? Akkor adok én neked! -vigyorgott.

Izuku aggódott. Egy pillanat alatt a fürdőben találta magukat. Megmeredve,közben bamba képet vágva állt ott a friss ruhájával a kezében,miközben Bakugou vele szemben épp a nadrágját hámozta le magáról.

-Ne állj már ott úgy mint egy madár ijesztő...
Nézett fel Bakugou.

-De Kacchan...Nem értem,most mit vársz tőlem?

-Hogy kezdj el vetkőzni!
Vigyorgott rá,majd közelebb lépett. Megragadta a pólóját és felfelé huzigálta sikertelenül mert a fiú karjait leszorítva akadályozta meg hogy leráncigálja róla a pólót.

-Mi a baj Deku? Hová lett az a fránya nagy bátorságod, huh? Nemrég még rám vetetted magad. -Közben próbálta leszedni róla a ruhadarabot.

-Akkor úgy éreztem muszáj megtennem. Hogy elmond ami a szívedben van. Mert ismerlek és tudom,hogy magadtól úgy sem mondtál volna  el semmit. -Idegeskedett.

-Akkor most képes vagy előttem levetkőzni nem igaz? -Gúnyolódott, a ruháját mèg mindig próbálta lerántani róla.
-Erőszakhoz kell folyamodnom! Mert úgy néz ki nem teszed meg amit kérek. Nem is félsz tőlem? Nem gondolod,hogy mindenben tévedtél? Szóval így màr nem is akarsz beszélgetni. Igazam van?

Midoriya szemei nagyra nyíltak.
-Világos! Értem már,hogy mi folyik itt! Te játszol a türelmemmel...Az a célod,hogy megfutamodjak,és így ne kelljen beszélnünk.

Mérgében ledobta ruháit a bútorra, vissza lépve a szőke elé megmarkolta saját pólóját és készült volna levenni azt. Azonban Bakugou egy pillanat alatt oda kapott és vissza rántotta. Midoriya meglepve állt ott,még Bakugou tekintete a föld felé szegeződött. Hírtelen megfordult,elindult,majd belépett a leghátsó zuhany kabinba.

-Én...Már tényleg nem tudok eligazodni rajta...
Csóválta fejét. Végül ő is levetkőzött és máris indult tusolni.

Mikor végzett elzárta a vizet,azután kihajolt a kabinból.
-Kacchan...Itt vagy még?

-Ja! Ha végeztél öltözz fel és várj meg lent. Amint kész vagyok én is megyek utánad.

Kiabált vissza. A fiú habozott,de végül jobbnak találta ha most szót fogad. Pár percet kellett csak várnia mire Bakugou megjelent. Azonnal el indultak,út közben azonban nem szóltak egymáshoz. Csak annyit sikerült kinyögnie hogy mi a célpont. Deku egy közkedvelt helyre vitte őt,belülről színpad volt,körülötte asztalok székekkel,kanapék és egy nagy pult. Izuku  kinézte maguknak a legkényelmesebb fotelt ami előtt üveg asztal volt. Bakugou nyugodtan foglalta el a helyét,míg Midoriya Idegesen ült le vele szemben.

A szőke hátra dőlt,lábát pedig a másik lábára helyezte.
-Miért vagy ilyen ideges? Te akartál ide jönni.

A fiú épp szóra nyitotta volna a száját mikor egy pincér oda lépett és megkérdezte szeretnének e rendelni valamit.

-Két eper turmixot kérünk!
Válaszolt Bakugou.
-Akkor elmondod végre miről akartál velem beszélni? -Türelmetlenkedett.

-Tudni szeretném miért mondod az egyik pillanatban azt hogy szeretsz...A másikban meg levegőnek nézel és elég feltűnően kerülsz engem. -Nagyon feszült volt közben.

-Már egyszer elmondtam! Nem akarok neked gondot okozni.

-Már megint itt tartunk? Ezt már megbeszéltük! -Ráncolta szemöldökét.

Midoriya egy ideig faggatta,de a szőke semmire nem volt hajlandó választ adni,ezért a fiú egyre idegesebb lett. Azt gondolta,hogy Bakugou nem szívesen van ott vele. A fejében már az is megfordult,hogy valójában nem is szereti. Mikor kihozták a turmixot Deku hírtelen kapott oda amitől az ital felborult.

-Ne...Ne haragudj...Véletlen volt...-Kétségbe esetten próbálta feltakarítani.
-Miért velem történik mindig ilyesmi?
Gondolta.
-Sajnálom...Sajnálom....-A keze remegett. Szemei könnyes lett.

-Na jó,ebből elég! Hagyd ezt abba!
Pattant fel Bakugou,majd megragadta a fiú karját és elindult vele.
-Elnézést,az asztalunknál kiborult egy turmix.
Kiabált az ott dolgozóknak,közben a pincér kezébe nyomta a pénzt,aztán már ott sem voltak.

Izuku nem kérdezett semmit,már nem volt hozzá lelki energiája. Egész úton csak szipogott. A körülbelül tíz perces séta után,ahogy a hely felé közeledtek, kezdett megnyugodni. Ugyan is a várost elhagyták,és egy kisebb erdőn keltek át aminek a végén egy magas szírt volt,ahonnan gyönyörű a kilátás. Egy nagy cseresznyefa is állt ott.

Bakugou a szírt végére sétált.
-Ide szoktam jönni ha nyugalomra vágyok.

-Ez a hely gyönyörű Kacchan...
Mosolyodott el,majd közelebb lépett.

-Végre mosolyogsz.
Fordult felé,hüvelyk ujjával letörölte könnyes szemét.

-M-Már megint ezt csinálod...-Zavarodott össze.
-Elmondanád végre hogy miért?

-Próbáltam tartani a távolságot,mert mint mondtam nem akarom hogy miattam valami bajod essen...De egyszerűen nem megy...Nem tudok távol maradni tőled...

-Nem is kell! Bízom benned. Nem fogsz bántani,tudom! Ráadásul...Nem vagyok én olyan gyenge...-Viccelődött a végére.

-Deku! Én megőrülök érted. -Helyezte kezeit arcára.

-Olyan jó lenne ha-
A mondatot nem tudta befejezni. Bakugou elvesztette a türelmét. Ajkait, ajkaihoz tapasztotta. Hosszas és mámorítóan édes csókban részesítette. Olyan volt mint egy álom. A friss szellő ami megcsapta őket,a gyönyörű fa ami alatt álltak és a csodás kilátás,mint ha álmodnák az egészet.

Bakugou meglepett tekintettel húzódott el.
-Ne haragudj. Nem bírtam megállni...

-Semmi baj! Nagyon boldog vagyok!
Mosolya szélesebb volt a szokásosnál.

-A francba...Nem tudom tartani a távolságot,egyszerűen nem megy!
Fordított hátat,közben kezeit fejéhez kapta. Lassan megállt,kezeit leengedte,szemeit lassan kinyitotta. Fejét kitisztította a rossz gondolatoktól. Elengedte azt amitől félt.

-Rendben van!
Mosolyogva lenézett,majd vissza fordult a fiú felé.
-Légy az enyém...Izuku! -Tekintete egyenes volt.

Midoriya szíve megdobbant. Szemei könnyesek lettek. Nem hitt a fülének. Ez tényleg megtörténik? Nem is vesztegette tovább az idejét ilyen gondolatokkal. Megindult felé,karjaiba rohant és azonnal csókban részesítette. Természetesen azonnal igent mondott. Egy ideig még ott maradtak. Leültek a fa alá,nekitámaszkodva. Bakugou elmesélte a fiúnak első találkozásukat. Ami megváltoztatta életét. Olyan törékeny volt akin segíteni akart,ő akart lenni a hőse,aki mindentől megvédi. Viszont később mikor úgy érezte a fiú egyre erősebb lesz nála,tehetetlennek érezte magát. Ezért a védelmező személyiségből,zaklató lett. Mert nem tudja megvédeni azt akit szeret. De sajnos a vonzódása évről évre erősebb lett,amivel már nem tudott mit kezdeni. Ezért próbálta levezetni másokon. Ahogy Midoriya hallgatta történetét,elgondolkodott. Mi van ha ő is mindvégig többet érzett iránta. Mi van ha soha nem csak barátként gondolt rá,egyszerűen csak nem jutott eszébe hogy ez romantikus érzelem lenne. Gondolkodott és gondolkodott,mire szemei lecsukódtak és Bakugou vállára dőlve lassan elnyomta az álom.