-Eressz el Deku!  -Utasította.

-Nem! Soha többé nem eresztelek! Miután megcsókoltál,végre rájöttem valamire.
-Kacchan én...-Magabiztos szemeivel,elpirult arcával egyenesen szemeibe nézett.
-Azt hiszem beléd szerettem!

Ahogy kimondta szemei nagyra nyíltak. Gyönyörű vörös íriszeibe fény szökött. Azonban sajnos megdöbbent arca egy pillanat alatt keservesé vált.

-Ez nem lehet igaz! Nagyon gyorsan verd ezt ki a fejedből! Én az előbb csak a helyzethez viszonyultam. Csak ki akartalak használni. Hogy jobban megértsd,le akartam feküdni veled. Csak is erre kellettél!

Mosolygott rá,arcán azonban fájdalom ült. A fiú szíve össze szorult. Mikor a szőke hátat akart neki fordítani,ő vissza rántotta.

-Nem hiszek neked! -Emelte feljebb hangját. Majd karját megragadva húzta maga felé. Egy pillanat alatt megérezte ajkait sajátjához simulni,ahogy lágyan megcsókolja. Mikor a szőke el akart húzódni,belemarkolt hajkoronájába ezzel vissza húzva őt. Mikor elváltak mélyen szemeibe nézett.

-Ha ezt akarod,akkor legyen! Tedd meg!
Mondta,határozott hangon.

-Mégis miről beszélsz?
Lepődött meg Bakugou.

-Le akarsz feküdni valakivel nem igaz? Hát itt vagyok! Nyugodtan használj ki,ígérem hogy nem ellenkezek. -Tapasztotta kezeit arcához.

-Ch,ezt te sem gondolod komolyan! -Csapta odébb kezeit.

-Miért? Mi tart vissza? Itt vagyok.
Tártotta szét karjait.

-Ajánlom,hogy szellőztesd ki a fejed!
Nézett rá feszülten. Majd újra menekülni próbált.

Deku oldalra pillantva,észrevett mellettük egy ajtót. Gyors megragadta Bakugou karját,és berántotta rajta. Majd mielőtt beszélt volna,magukra zárta. Azonnal körbenézett,hogy most csak ketten vannak e a szobában. Mikor tiszta volt a levegő közelebb lépett.

-Mi ütött beléd? -Lepődött meg Bakugou,ahogy a fiú mellkasára tapasztotta kezeit,majd erősen tolni kezdte,egészen az ágyig,ahová ráesett.

-Hogy is volt? Ja igen!
Gondolkodott,majd Bakugou ölébe ült. Kezeit nyaka mögött összekulcsolta.
-Mostmár csak ketten vagyunk! Ne fogd vissza magad! -Súgta fülébe.

-Nem fogok veled lefeküdni a kurva életbe is! Idegességében lefordította magáról a fiút aki az ágyra esett. Ő pedig előre dőlt,rákönyökölt combjaira,tenyerét pedig összeszorítva hajtotta szája elé,miközben ijedten meredt maga elé.
-Mi a fenét gondolsz? Nem ismerek rád!

-Sajnálom! Én csak...Azt akartam,hogy őszinte legyél velem!  Tudom,hogy nem tennél velem semmit,ezért próbáltam így ki erőszakolni az igazat. -Ült fel az ágyon.

-Te hülye!  Ezzel saját magad sodrod veszélybe!! Mi van ha tényleg megtettem volna? Akkor mit csinálsz Huh? -Kiabált rá.

-Talán...Hagyom magam...-Pillantott oldalra zavartában.

A szőke meglepve nézett rá.
-Miért?

-Mert tőled nem félek.
Mondta,halk,gyengéd hangon.

Ekkor szemei nagyra nyíltak,arcán félelem ült,majd szemeit becsukva lehajtotta fejét.
-Ne mond ezt! Tartanod kellene tőlem! Nem vagy biztonságban mellettem!

-De igen!
Mosolyodott el!
-Kacchan,amit mondtam az igaz! Nem is tudom pontosan mikor történt,de azt tudom hogy így érzek!
-Szeretlek téged! És te? Te nem érzel így irántam?

Bakugou a tenyerét szemei elé helyezte.
-Ha elmondom,köztünk minden megváltozik.

A zöld hajú kezét az arcához simította.
-Hiszen...Ez a lényeg! -Mosolygott rá.

Bakugou egy nagyot sóhajtott,majd kezét a fiúéhoz tapasztotta. Őszinte és mély pillantást vetett rá.
-Nem bírlak kiverni a fejemből! Ha mással vagyok,akkor is csak rád gondolok. Próbáltam tartani a távolságot,de nem ment. Ha nem vagy a közelemben úgy érem megfulladok.
-SZERETLEK...Izuku!  Mindvégig szerettelek!

A fiú meglepve hallgatta lágy hangját. Szemei lassan megteltek könnyekkel,ami végig folyt arcán.
-Nem is tudod mennyire boldog vagyok most.
Mondta,rekedt hangon.

Bakugou gyengéden letörölgette könnyeit. Lejjebb pillantott ajkaira,amin lassan végig simított. Izuku vágyakozó pillantással felnézett rá,majd mikor meglátta közeledő arcát,szemeit lejjebb csukta. Akkor azonnal érezte puha meleg ajkait az övéhez simulni. Ahogy csókja egyre érzelmesebb lett. Ahogy kezével megérinti arcát. Ahogy egy lassú mozdulattal végig simít oldalán. Bakugou lassan feljebb tápászkodott,így Izuku hátrább dőlt,még nem már teljesen fekvő pózban volt. Kezeit hátra csapta,majd a sajátjával össze kulcsolta. Ajkait végig ajkaira tapasztotta. Már levegőt is alig kapott. De végül muszály volt elválnia tőle. Akkor mindketten levegő után kapkodtak.
Mikor Bakugou végig nézett az alatta heverő fiún,rájött arra,hogy ha most nem hagyja abba,akkor félő,hogy nem fog tudni leállni.

-Sajnálom!  Ne haragudj,hogy ilyen helyzetbe hoztalak.
Mondta rekedt hangon,majd lejjebb ereszkedve hozzá simult,fejét pedig mellkasára hajtotta és szorosan át ölelte.

Izuku egy szót nem szólt. Simogatni kezdte szőke hajkoronáját,miközben szája mosolyra görbült. Telt az idő. Egyre homályosabb lett minden,mire végül már se kép se hang.

Fény szűrődött be a szobába,a tenger hanga hallatszott és a szellő ami fújta a hatalmas ablakon lévő hatalmas függönyt. Midoriya hátán kiterülve,tátott szájjal nyálcsorgatva aludt,mikor szemei megmozdultak. Lassan ébredezni kezdett. Szemeit kinyitva felült az ágyon és frissen ébredve körbe pillantott. Egy pillanatra megrémült,hogy ez nem hasonlít a szobájához,és hogy akkor hol a fenében van. De mikor észbe kapott megkönnyebbült. Na de mikor leesett neki,hogy mi történt tegnap elvörösödött. Azután maga mellé pillantott,de a fiú nem volt ott. Itt kicsit elgondolkodott és remélte nem csak álom volt az egész. Azonnal felkelt és elindult,hogy utána nézzen. De ahogy haladt a tegnapi buli közepe felé,egyre több embert látott kiterülve. Volt akinél az alkohol még a kezében volt és úgy szunyókált. Óvatosan átlépdelve haladt előre,még oda nem ért. Ott még több ember hevert. De akkor egy finom illat csapta meg,amit azonnal követni kezdett. Végül belépett egy nagy terembe,körbenézett és gondolta " Ez biztos a nappali lehet."  Előtte egy nagy konyha pult volt ahol valaki épp tevékenykedett. Óvakodva közelebb lépett,és amint elég közel volt,megpillantotta arcát. A másik is azonnal észrevette a félénken álló fiút.

-Máris felkeltél?
Mosolyodott el.
-Na mi történt? Elvitte a cica a nyelvedet?
Kérdezte,miközben vágta fel a zöldséget,mert Izuku csak nagy szemekkel meredten bámult rá,majd szép lassan szemei kezdtek megtelni könnyekkel.

-Hé,hé,hé....-Szaladt ki a konyha pult mögül, a fiú elé rohant,kezeit a vállai alá helyezte.
-Mi történt? Bántott valaki? -Kérdezte aggódva.

-Te most...Te most,te vagy? Mármint,hogy tényleg itt vagy? Akkor ami tegnap történt az nem csak álom volt,igaz?  -Kérdezősködött nyugtalanul.

-Te meg miről beszélsz? Persze,hogy itt vagyok!

Izuku ekkor szorosan magához húzta őt.
-Én annyira megijedtem,mikor nem találtalak a szobában. Azt hittem,hogy ami tegnap köztünk történt,az nem is volt valós...-Zokogott.

A szőke szemeit összébb húzta.
-Te tényleg...ennyire szeretsz engem?  Kérdezte halkan.

A fiú ekkor erősebben szorította magához.
-Igen! Szeretlek! Nagyon szeretlek!

Bakugou sóhajtott,majd eltolta magától.
-Egyenlőre most együnk,rendben? -Törölgette könnyeit.

-Mi? Akkor te az előbb? Reggelit csináltál? Kérdezte szipogva.

-Igen! Ülj le oda. -Mutatott a hosszú ebédlő asztal felé.
-Még feldarabolom a zöldséget.

A fiú engedelmeskedett,ahogy Bakugou a pultnál végezte dolgát,Midoriya végig bámulta őt. Ahogy karizmai megfeszülnek. Ahogy a reggeli fény megvilágította helyes arcát. Elképesztő,hogy mennyire vonzónak találta. Mikor végzett,ő is csatlakozott hozzá.

-Uhm...Kacchan...Elég furcsa érzés úgy enni,hogy emberek hevernek mindenhol...
Vakargatta tarkóját.

-Hát én nyugodtan eszek tőlük! -Mondta,majd hozzá is látott.

-Hát renden! Akkor...Jó étvágyat! Nyugtalanul,de ő is hozzá kezdett.
-Ez...Finom! -Csillantak fel szemei,az első falat után.

Lenézett az ételre,és azonnal elemezni kezdte. A szőke egyik kezével az asztalra könyökölt és fejét megtartva rajta mosolygott a fiúra. Aki egy idő után ezt észrevette és lassan abba hagyta szójárását.

-Uhm...Ne haragudj.
Nézett szégyenkezve maga elé.

-Nem haragszom.
Folytatta a reggelit.

-Nem haragszol? Ilyenkor mindig rám üvöltesz... -Csodálkozott.

-Szeretnéd ha inkább kiabálnék veled?
Mosolygott rá.

-Nem...Jó így...

A szőke ekkor fel nevetett. Midoriya először meglepődött de aztán ő is vele nevetett.

-Kacchan...Mi most...Mik vagyunk egymásnak? -Kérdezte kipirultan.

-Hé,nézz ide!

Ahogy oda fordította fejét Bakugou az ujjával ajkai mellett végigsimított. Nagyon meglepődött,de egy pillanatra sem vette le róla szemeit. Azután lenyalta azt az ujját amelyikkel megérintette.

-Volt egy kis szósz az arcodon.
Mondta,mire a fiú vissza tért a valóságba,arca nagyon vörös lett.

Azután folytatták tovább a reggelit,választ viszont nem kapott. Közben Midoriya kíváncsiskodott vajon hol lehet Kirishima és Hiroto. Bakugou tudta merre vannak. Mikor elárulta a fiúnak ő követelte,hogy azért csak nézzék meg őket közelebbről,hogy jól vannak e. Szóval lementek a tengerpartra...Igen,a tengerpartra...Ahogy Midoriya messziről megpillantotta őket a homokba kiterülve azonnal odarohant hozzájuk. Bakugou alig bírta visszatartani a röhögést,mert tudta mi várja majd a kíváncsi fiút. Ugyan is ő már korábban megvizsgálta őket.

-Kirishima!!! Hiroto!! -Kiabálta messziről nevüket,de amint közelebb ért lelkesedése kezdett eltűnni. Teljesen ledöbbent. Előttük megállva,teljesen megmeredt.

-Na mi történt? Te akartad megnézni őket,hát itt vannak! -Nevetett Bakugou.

-Kacchan! Te tudtad ezt,igaz? -Kérdezte lesújtóan.

A két fiú meztelenül feküdt a homokba. Legalábbis Hiroto biztos,mert nem takarta semmi,Kirishima pedig mellette,az intim része le volt fedve homokkal ami egy pénisz formát alkotott. Midoriya megfordult,fejét Bakugou mellkasára hajtotta.

-Jól van! -Ragadta meg vállánál,majd odébb tolta. Oda lépett a fiúkhoz és enyhén megrugdosta oldalunkat.

Mikor azok ketten végre felkeltek,akkor még nem tudták merre vannak. Bakugou magyarázott el nekik mindent. Azután fel vezette őket,hogy vegyenek fel valamit.  Ő intézte a vissza utat is. Szólt a sofőrnek,hogy menjen értük azonnal.

-Kacchan...Még mindig nem válaszoltál arra,hogy mi van közöttünk...-Kérdezte miközben már visszafelé tartottak. Kirishima pedig az előttük lévő ülésen aludt.

-Direkt kerülöd a témát igaz?
Kérdezte,mert nem jött válasz.

-Figyelj Deku...-Sóhajtott.
-Szeretlek! És ezt már te is tudod! De úgy érzem hiba volt elmondanom neked!

-Mi? Nem! Nem,nem és nem!!  Milyen hiba? Mégis hogy mondhatod ezt? -Emelte feljebb hangját.

-Nem érdemellek meg! Rengeteget bántottalak. Annyi fájdalmat okoztam már neked. Ráadásul romlott vagyok. Annyi emberrel feküdtem már le,hogy meg sem tudnám számolni. Veled nem akarom ezt tenni.  Meg akartalak óvni magamtól azzal hogy ellöktelek. -Szorított bele mellkasába.

Deku ekkor végigsimított a vállától kezdve karján át,egészen a tenyeréig,amit végül összekulcsolt sajátjával.
-Olyan nehéz lenne belegondolni abba,hogy egy pár legyünk? -Mosolygott rá.
-Én csak nemrég jöttem rá az érzéseimre. Eddig nem is gondoltam hogy egy fiút fogok majd szeretni. De amint rájöttem,elfogadtam. És nem érdekelt semmi,csak hogy veled legyek. Nem érdekel a múlt,az sem érdekel kivel,vagy hány emberrel voltál már. Szeretlek...Kacchan! És csak is ez számít!

Bakugou nagy szemekkel bámult rá. Tudta hogy igazat mond,hiszen ismeri őt. Ezek után nem tudott mondani neki semmit,amivel lebeszélhetné. Ezért helyette egy forró csókban részesítette.