Először is,köszönöm a sok pozitív vissza           jelzést,nagyon jól estek!!😊 
Mindenképp szerettem volna még   BakuDeku-rol írni,mert imádom őket!
Lényegében ez a sztori az előzőhöz hasonló. 18+ jelenettel. Szóval csak óvatosan az olvasásával!!

Midoriya Izuku. Egy teljesen átlagos gyerek volt,mind addig míg meg nem örökölte a One For All-t,nem mástól,mint az első számú hőstől,All Might-tól. Azóta megváltozott az élete. Felvették a híres hősakadémiába,az UA-be,ahol kitanulhatja újdonsült erejét. Mindeközben azonban új barátokra is talált. Az UA-be járás előtt,folyamatos zaklatás áldozata volt,amiért neki nem adatott meg az ami a többieknek megvolt. De ő ennek ellenére sem adta fel az álmát,hogy ő lesz a legnagyobb hős a világon. Vagy legalábbis csak hős legyen belőle. All Might mindvégig mellette áll,és segíteni fogja az útján. A fiatal fiú felnézett rá,kis kora óta ő volt a legnagyobb  rajongója.

Pontosabban az egyik legnagyobb...
Itt kezdődik minden,vagyis ez már réges-régen elkezdődött. Izukunak volt egy barátja,még gyerekkorában,aki szintén felnézett All Might-ra. Sokat játszottak együtt,pontosabban ez Bakugou Katsukinak volt játék,Midoriya Izuku inkább áldozat volt. A fiú volt a legnagyobb zaklatója oviban,általános iskolában,és még az UA-ben is. A sok év zaklatása ellenére Izuku nem tudta megutálni Bakugou-t. Hiszen felnézett rá. Talán még All Might-nál is jobban. Mindent tudott róla,persze hogy ne tudna,hiszen gyerek kora óta ismeri.

De soha nem gondolta volna azt,amit egy nap a saját két szemével látott....

Ahol elkezdődött élete legszebb,legproblémásabb,legjobb de egyben a legrosszabb időszaka is.

Napjainkban:

Hangos óra csengés rázta fel mély állmából Midoriya Izukut. Aki gyönyörű napkeltére ébredve,frissen kimászott az ágyból,majd az ablakhoz vette az irányt, ahol friss tavaszi szellő lobogtatta haját.

Na persze,jó is lett volna.... Igazából,a hangos csengésre úgy felriadt,hogy miközben félhomályba a telefont kereste,lebukfencezett az ágyról,haja égnek állt,miután sikerült felkelnie a földről. Közben beletörődöm képet vágva kinyomta a csengőhangot.

-Miért kell nekem minden nap így ébrednem?
-Nem lehetne egyszer csengés előtt,csak egyszer...? -Duzzogott,majd elindult rendbe tenni magát.Az után kezdődhetett egy újabb tanítási nap.

Az osztály terembe belépve azonnal üdvözölte barátait.

-Már mindenki itt van?  -Kérdezte,miközben körbenézett. Az egész osztályt végigszemlélte,egy valakin azonban tovább tartotta tekintetét.

-Midoriya,miért késtél ennyit,ez nem vall rád?!
Törte meg bambulását,Iida miközben a kezét csóválta.

-Ehe...Igen,tudom,sajnálom,el aludtam...
Vakargatta fejét.

-Ugyan már Iida-Kun,nem késett,csak kicsit később jött,az órák még nem is kezdődtek el.
-Nyugtatgatta,mosolyogva Uraraka.

-Nekem kell figyelnem az osztályra, és ha valaki nem tartja be a szabályokat,annak figyelmeztetés jár. A barátok sem kivételek. Megértetted Midoriya?
-Csapkodott kezeivel.

Izuku továbbra is a fejét vakargatta.
Uraraka mosolygott.

Tisztes távolból a már megszokott módon,oldalra pillantva,nézte és hallgatta a jelenetet Bakugou. 

-Ch!
Hagyta el végül száját,ez a hosszan tartó értelmes mondanivaló.

-Most éppen min duzzogsz Bakugou?
Kérdezte Kirishima,hátra hajtott székkel.

-Hagyjál már!
Forgatta szemeit.

-Jól van,mindenki a helyére!!
-Lépett be az osztályba Aizawa. Aki azonnal el is kezdte az órát.

Aizawa után,Present Mic tartott angolt,majd további unalmas tanórák voltak.

A nap végére mindenki kimerült volt. Ezért a legtöbben csak lepihentek a kollégiumban.

-Midoriya,el jössz velünk vásárolni?
Kérdezte Iida,miközben a háta mögött lévő Tsuyu-ra,Todoroki-ra,és a kipirult Urarakára mutatott.

-Persze.
Válaszolta mosolyogva,majd azonnal indultak is.

-Haver,nem jössz? Már mindenki el ment.
Kérdezte Kirishima,mert látta,hogy Bakugou csak ott áll a teremben a falnak támaszkodva.

-Nem! Várok valakit!
Szólalt meg mogorván.

-A vörös aggódva nézett vissza.
-Bakugou...Ne mond,hogy már megint őt várod...

-Mi közöd hozzá?
Emelte feljebb hangját.

-Mondtam már neked,hogy ne bízz meg benne...És,hogy hagyd ezt az egészet abba minél előbb,mert te szívod meg a végén.
-Emelte feljebb hangját Kirishima is.

-Bakugou: Ne mond meg nekem,hogy mit csináljak!

Kirishima aggódva nézett félre,majd vissza a fiúra.
-Hát rendben...legyen...Bármi is okozza ezt az egészet remélem megoldódik,és akkor végleg elfelejted ezt a srácot...Én figyelmeztettelek...
Mondta,majd lassan kisétált a teremből.

A beszélgetésük óta legalább tíz perc telt el.
Ez idő alatt Midoriya és a többiek átöltöztek,el pakolták ami kell,majd lent találkozva indultak is.

-Várjatok....
Szólalt meg Izuku.

-Mi az Midoriya?
Kérdezte Todoroki.

-Azt hiszem fent hagytam a telefonom a terembe.
Nézett a többiekre aggódva.

-Hát akkor menj,mi itt meg várunk.
Mosolygott rá Iida.

-Sajnáloooom,sietek...
Rohant vissza Izuku.

-Hogy a fenébe lehetek ilyen feledékeny...
Most a többieknek rám kell várniuk...
Sietnem kell...
Amint az utolsó szó elhagyta a száját,már a terem ajtaját nyitotta volna,amint egy érdekes hangot nem hallott bentről. Azonnal megdermedt. Nem mert be nyitni,már épp azon volt hogy visszafordul,de akkor egy ismerős hangot hallott. Ekkor halkan kinyitotta az ajtót. Abban a pillanatban amint szembesült azzal,hogy mi folyik odabent,vagy hogy ki is teszi ezt egyszerűen csak,nem hitt a szemeinek. Ez a valóság? Ilyen gondolatok fordultak meg a fejében.

Két srác volt,az egyiket soha életében nem látta ez előtt,ő az asztalon feküdt,majd egy másik srác akit nagyon is jól ismert,ő az asztalon lévő fiúhoz volt közel simulva. Nem voltak meztelen,de a nadrágjuk le volt tolva.

-Bakugou,most sokkal durvább vagy!
Szólalt meg az idegen srác.

Izuku ekkor nem bírta őket tovább nézni. Lekuporodott az ajtó mellé. Félt...ahogy a bentről jövő hangok egyre erősebbek lettek,annál zaklatottabb lett. Kezeit a fülére tapasztotta.
Nem akarta hallani,sem pedig látni,de valamiért mégsem tudta otthagyni őket.

-Bassza meg!!
Ordibált fel hangosan Bakugou. Ez után felhúzta nadrágját.
-Most inkább húzz el....
Kiabálta a srác felé.

-Mi van? Te hívtál...és még nem is végeztél....

-Leszarom...Most nincs kedvem hozzád...
Szakította félbe Bakugou.

-Mekkora egy barom vagy!
Szólalt meg a srác,miközben ő is feljebb húzta nadrágját,beletörődve az egészbe.
-Egyáltalán nincs kedvem veled lenni mikor ekkora seggfej vagy,úgyhogy elmegyek.
Mondta,majd elindult.

Izuku ekkor nem tudta mit tegyen,mi van ha észreveszi? Azonnal felállt,majd szorosan neki simult a falnak. Szerencséjére a srác a másik irányba ment,és nem is nézett vissza,így nem vette észre. Az után jobbra,balra tekingetett,tudta,hogy azonnal el kell tűnnie,mielőtt Bakugou ott találja. Már indult volna,azonban pont akkor lépett ki a terem ajtaján a szőke. Aki mogorva tekintetéből,amint észrevette a falnak simult fiút úgy váltott át meglepettre.
Lassan mindketten találkoztak egymás tekintetével.

-Deku? Te...Mióta vagy itt?
Kérdezte ijedten.

-K-k-k-Kacchan...öhhhm,izé...én,csak most jöttem,de már megyek is...szia...
Hátat fordult,majd el akart rohanni,sőt jelen pillanatban a világból is kirohant volna. Csak ne kelljen a szemébe néznie.

De Bakugou azonnal elkapta a karját,és vissza rántotta.
-Ne hazudj nekem Deku! Tudom,hogy mikor hazudsz...Szóval mond meg az igazat. Mióta állsz már itt?
Szorította meg a csuklóját.

-Én,Én...
Nem mert a szemébe nézni.

-Bakugou: Láttad,nem igaz?

Izuku ekkor idegesebb lett.
-Én csak...egy kicsit láttam....
Suttogta.

Bakugou szemeit összébb húzta.
-Talán...-Emelte fel tekintetét,az állánál fogva-...Te is szeretnél részesülni az élményben?

Midoriya Izuku nem ismert rá,mégis,hogy kérdezhet tőle ilyet?
-Nem! Én,sajnálom,hogy megláttalak Kacchan...De én nem vonzódom a fiúkhoz...

Alig nyögte ki a mondatot,a fiú a falnak csapta,lábát Izuku lábai közé nyomta.

-Biztos vagy benne?
Kérdezte lágy hangon Bakugou.
Izuku azonnal felkapta tekintetét,soha nem hallotta még őt ilyen lágy hangon beszélni. Azonnal szembe találta magát,a vörösen izzó,gyönyörű szempárjaival.

-Egy kicsit sem vonzódsz hozzám?
Kérdezte,miközben egyre közelebb hajolt. Midoriya szíve egyre gyorsabban vert.

-Neeeee....
Kiabált fel,miközben erősen el lökte magától a szőkét,majd azonnal sarkon fordult,és elrohant.

Miután Izuku eltűnt Bakugou látóköréből,a fiú kezét felemelve,a tenyerébe nézett,majd ökölbe szorította.
-Francba!

-Iida: Hát it vagy,mi tartott ilyen sokáig?

-Minden rendben?
Kérdezte Todoroki,mert Izuku nem nézett a szemükbe,csak lehajtott fejjel,kezét a mellkasába szorította. 

-Izuku: P-Persze...Jól vagyok...

-Uraraka: Megvan a telefonod?

-A mim?
Nézett fel értetlenül.

-Uraraka: A telefonod. Nem azért mentél vissza?

-Oh igen...igen,megtaláltam....
Mondta,tekintete zaklatott volt.
-Mostmár akkor mehetünk is nem?
Kérdése után azonnal el indult. A többiek aggódva követték őt. Érezték,hogy valami zavarta őt. De azt is tudták,hogy nem akar beszélni róla,ezért nem fogják kierőszakolni belőle.

Izuku egész végig a történteken gondolkodott. Mit fog ez után kezdeni? Hogy fog viszonyulni Bakugou-hoz? Még annyit sem fognak beszélni mint ez előtt? Vajon tényleg komolyan gondolta a kérdését. Vagy,hogy egyáltalán tényleg megtörtént-e az amit látott? Amint arra gondot,szíve fájdalmat érzett.