Elkezdődött az óra

Osztályfőnöki volt, szóval Aizawa sensei szokásosan csendre intett minket majd bebújt sárga hálózsákjába, behúzódott az asztal alá és aludt.

K: Hé IcyHot, megint olyan lesz mint legutóbb, vagy durvább?

T: hmmm - gondolkodik el - szerintem durvább lesz.

K: Miiii? - akadok ki, picit hangosan mire Iida elkezd robotszerűen hadonászni és csendre utasít - Jól van na, csendben leszek - egyezem bele, hogy végre elhallgasson - Mi az hogy durvább lesz? Basszus még mindig meg van a múltkori helye - felhúzom a pólóm, és a bal oldalamon egy égett vágás van

T: szépen gyógyul

K: nem ez a lényeg

Time skip

K: hahó itt vagyok - kiáltok be a hatalmas házba

F: Ohh, milyen hamar itt vagy

K: Szia Fuyumi - köszönök neki - Hát igen, siettem, mert..........majd útközben elmesélem.

E: végre itt vagy

K: Neked is szia Endeavor bácsi - forgatom meg a szememet, ekkor megjelenik Shoto, aki épp akkor jött le - szóval akkor mehetünk? - kérdezem

E: persze

Time skip

-végre ideértünk, 5 órát utazni 1autóban a Todoroki családdal nem épp egy leányálom, dehát mégiscsak ők a családom - Gondolatmenetemből Shoto ráz ki, akivel ahogy eddig mindig most 1szobán osztozom.

T: szerintem felesleges kipakolni, csak 1hétvégére jöttünk

K: igazad van, gyorsan írok a Senpainak, hogy minden oké megjöttem, meg stb addig menyj zuhanyozz le

T:okés

Cukorfalat🦋❤️
Megérkeztél? Milyen volt az út?

Pamacs🦊❤️
Igen meg. Még egyben vagyok. Az útról inkább ne beszéljünk. Maradjunk annyiban, hogy ehhez képest a Bakugo családdal utazni egy álom

Cukorfalat🦋❤️
Értem.
.
.
.
.
Szeretném ha nem kéne ott lenned, ha most inkább itt lennél velem.

Pamacs🦊❤️
Aww, de édes vagy. Annyira imádlak kis cukorfalatom 🥰

Mosolybomba😁❤️
Miről maradtam le?

Pamacs🦊❤️
Olvasd vissza 😜

Cukorfalat🦋❤️
Semmi érdekesről

Mosolybomba😁❤️
Ez nem ér.

Pamacs🦊❤️
Ne játszd itt a drámakirálynőt, tudom hogy a képernyő előtt ott vigyorogsz azzal a levakarhatatlan 200wattos mosolyoddal.

Mosolybomba😁❤️
Túl jól ismersz.

Pamacs🦊❤️
Végülis csak azóta mióta megszülettem🤷‍♀️🤣🤣
.
.
.
.
.
.
.
.
Najo fiúk nekem mennem kell aludni, holnap kemény napom lesz jóéjt drágaságaim 😘❤️❤️

Cukorfalat🦋❤️
Jóéjt❤️

Mosolybomba😁❤️
Álmodj velem 😘

Ohh Mirio ha tudnád, hogy mostanában mindig veletek álmodom, csak nem értem miért. Hjahj de hiányzik az a 2.
Ezekkel a gondolatokkal mentem aludni, de másnap mikor felkeltem egyből meg is bántam. Endeavor nagyon megizzasztott minket.

(most mindenki képzeljen el olyan edzést amilyet akar)

Este úgy dőltem be az ágyba, mint egy darab fa. És ez másnap sem volt másképp, annyi különbséggel, hogy ez nem volt olyan kemény és hogy nem az ágyba hanem a kocsiba dőltem ki. Hazafelé végig aludtam. Aztán mikor megérkeztünk beléptem a házba. Csend volt, túl nagy csend, ez gyanús.

Felmentem a szobámba, óvatosan kinyitottam az ajtót, és felkapcsoltam a villanyt.

M:MEGLEPETÉÉÉS
T: meglepetés
Mondták egyszerre

K:fiúk, ti meg ki akartok nyírni? - kapom a szívemhez a kezem ami meg is állt egy pillanatra - amúgy hogy kerülök ide?

T: hát.......hát.......izé........umm.....nos.....
M: Tamaki azt szeretné mondani, hogy nagyon hiányoztál neki, meg nekem is ezért úgy döntöttünk, hogy itt alszunk

K: fiúk, én nem is tudom mit mondjak. Ti is nagyon hiányoztatok nekem, de olyan fáradt vagyok, nem tudunk ünnepelni.

M:Nem baj akkor majd csak alszunk - mosolyog azzal a 200wattos mosolyával

T: én már annak is örülök, hogy végre megint itt vagy - mire kimondta, Senpai feje vörösebb volt, mint Kiri haja

Ekkor odalépnek hozzám és 2oldalról 1-1 puszit nyomnak az arcomra egyszerre mire az én fejem is rákot megszégyenítő színben kezd el égni.

Elmentem fürdeni, majd fel a pizsit és irány az ágy. Én aludtam középen, Miro hátulról ölelt, Tamaki pedig felém fordulva, ölelt magához.

-istenem olyan édesek mindketten - Ez volt az utolsó gondolatom mielőtt elnyomott az álom.

Másnap reggel Mirio nem volt a szobában. Felkeltem, Tamaki még aludt - olyan aranyos mikor alszik, nincs szívem felébreszteni, de suli van - Tamaki, hé Senpai, ideje felkelni - adok egy gyors puszit az árcára, mire felkel - jóreggelt Tamaki

T:reggelt Kimi - ásít egyet

Megölel, majd olyat tesz amire nem számítottam, puha párnácskáit az enyémekre tapasztja, lassú, érzéki csókot váltunk. Mire felébredtem a sokkból Tamaki is eltünt. Lemegyek a konyhába ott vannak mindketten. Megreggelizünk, felöltözünk, és elindulunk iskolába.

Az úton kérdezgetnek milyen volt a hétvége, mennyire nyíródtam ki, nem voltak - e túl kemények. Örültem, hogy ennyire aggódtak értem, bár a reggel történteket nem tudtam kiverni a fejemből.

Megérkeztünk a sulihoz, Tamaki be is ment, de Mirio még ott maradt velem beszélgetni, viszont olyan kérdezett amire nem számítottam.

M: Mit érzel Tamaki iránt?

K: Ez most honnan....... - nem tudtam befejezni mer közbevágott

M: csak válaszolj

K: hát szeretem, kiskorom óta ismerem, nélküle nem is tudnám elképzelni az életem. Nem is tudom mit tennék ha elveszíteném.

M: akkor mit érzel irántam?

K: Ugyanezt, olyanok vagytok nekem mint a testvéreim, anyu és Keigo után ti álltok hozzám a legközelebb.

Mirio közelebb jön, lehajol, meg érzem meleg leheletét az arcomon. Csak centik választanak el

M: és köztünk nem lehetne több? - ezzel még is szüntette a köztünk lévő távolságot.

Ez a csók annyival másabb volt, mint Tamakié. Ez gyorsabb volt és szenvedélyesebb, mégis minden érzelem benne volt amit nem lehet szavakba önteni, de ez az utolsó Tanakiéra is igaz. Csókunkat a közeledő diákok cseveje és léptei szakították meg, mire Mirio berohant az iskolába.

A sokkból Katsuki ordibálása ébresztett fel, aki épp akkor ment el mellettem.

-OI LIBA, NE ITT ÁLMODOZZ, ÚTBAN VAGY.

-Nocsak Kacchan, már reggel ennyi energiád van. Csak nem felkészültél?

-De igen, bármi legyen is azon a felvételen és 100x jobban megcsinálom.

-ohh hát persze, de remélem a vereségre is felkészültél.