- [Név]..!- Halk szólongatásra, és óvatos rázogatásra ébredt fel a lány. Annyira jól aludt, hogy még az ébresztőóra sem keltette fel, pedig kétszer is jelzett, mivel az elsőt a fiú nyomta ki, hogy legyen még egy kis idejük az ágyban. Azonban mivel az utóbbira sem ébredt fel a mellette szuszogó személy, jobbnak vélte saját kezébe venni a dolgot, és inkább ő maga ébresztette fel.

- Hm? Reggelt..- dörgölte a szemeit álmosan, ahogy tudatosult benne, hogy hol is van, és fel kéne ébrednie annyira, hogy el tudjon készülni aznapra. Mivel a nyári szünet előtti utolsó tanítási nap volt aznap, tudta, hogy hamarabb fognak végezni, mégis ez volt az egyik indok arra is, miért maradjon még egy kicsit ágyban. Túlságosan nagy kihatással volt rá a szünidő közeledte.- Adj egy kis időt, mindjárt magamhoz térek, esküszöm..- nyöszörögte, s szinte semmit nem lehetett érteni az egészből, de a helyzetből kiindulva Shota számára nem volt nehéz kitalálni, hogy mit is akarhatott közölni vele a lány.

- Akkor megyek először én átöltözni.- Ajánlotta fel a fiú, mire csak egy kis nyöszörgést és bólogatást tudott kisajtolni magából a másik fél.

Aizawa felkelt az ágyból, összeszedte az egyenruháját, és átsétált a fürdőszobába. Halványan még zavarban volt az este miatt, de mivel tudta, hogy nem kellene így éreznie, inkább minden erejével azon volt, hogy ismételten normálisan tudjon hozzáállni a lányhoz, és megfékezze a testét attól, hogy olyan reakciókat hozzon létre, mint amilyeneket egy ideje tapasztalt; ilyen volt az izzadt tenyér, az a különös, kissé bizsergető érzés a hasában, illetve az is, hogy igyekezett mindig a kedvében járni, amennyire csak tőle kitelt. Zavarta a tudat, hogy eddig ritkán fűzött érzelmeket dolgokhoz, mindig igyekezett a lehető leglogikusabb oldalát nézni mindennek, most a szíve mégis kezdte átírni azt, ahogyan [Név]-hez hozzáállt, ez pedig kissé megrémisztette.

Mindezekkel ellentétben pedig [Név] csak össze volt zavarodva. Még soha nem volt szerelmes, nem tetszett neki huzamosabb ideig senki. Ez az egész, ami benne kavargott, új volt számára. Egyetlen olyan ember sem volt még az életében, akihez ennyire közel akart volna kerülni. Szerette volna teljesen kiismerni, mindent megtudni róla, ahogy azt is, ha párszor nekidőlhetne, magához ölelhetné anélkül, hogy a boldogság mellett ott lenne a keserűség, ami szinte az arcába nevetett minden alkalommal, elvégre mindez csak baráti interakciónak jött le a másik számára. De ő maga sem tudta, hogy mit is akar igazán. Össze volt zavarodva, de dolgozott az ügyön, hogy megismerje saját magát.

Végül nagy nehezen a lány is felkelt, és leváltotta Shotát a fürdőszobában. Kicsit kínszenvedve kaparta össze magát, de a lényeg az volt számára, hogy végül sikerült elfogadható embert faragnia magából, ez pedig több volt neki, mint elég. Sakura már kora reggel is egy igazi energiabomba volt, ami [Név] számára teljességgel hihetetlennek tűnt, de nem szólt egy szót sem erről. Macskával az ölében fogyasztotta el a reggelit, amit a nő készített el nekik. Sakura mosolyogva figyelte a két tinédzsert, miközben ettek; olyan meghittnek tartotta azt a reggelt. Fiát egyébként is szívesen figyelte, mivel egy igazi mestermunkának tartotta, rá volt a legbüszkébb egész élete során. Az pedig, hogy talált magának egy igaz barátot, megmelengette a lelkét. Kumi is hasonlót érzett minden egyes alkalommal, ez amolyan édesanya dolog lehet. Akárhogy is, dagadt a melle a büszkeségtől és szeretettől, ahogy kettejüket figyelte. Egy kicsit emlékeztette a fiatalkori önmagára és a férjére az, ahogyan egymás mellett ültek, de ezt inkább megtartotta magának. A világért sem akarta kínos helyzetbe hozni őket, jobbnak vélte a hallgatást.

Sakura vitte el őket az iskolába autóval. Megbeszélték, hogy először a fiát dobja ki a sulinál, ami [Név] számára tökéletesem érthető is volt, így azonnal rábólintott. Hátul foglalt helyet barátja mellett, táskájával az ölében. A nő kedvesen felajánlotta, hogy iskola után elmegy mindkettejükért, és tölthet még egy kis időt náluk a lány, de [Név] kedvesen elutasította az ajánlatot. Nem arról volt szó, hogy nem élvezte volna az ott töltött időt, csupán pihenni szeretett volna anélkül, hogy "idegenek" lennének vele egy légtérben. Itt persze nem Shotáról volt szó, vele akármikor szívesen találkozott volna. Sokkal inkább gondolt a szüleire. Hiába tartotta őket kedvesnek és aranyosnak, nem érezte magát kellőképpen komfortosan ahhoz, hogy ennyi időnél többet eltöltsön velük - még akkor sem, ha nem járkálnak be a szobába ellenőrizgetni. Az úton végig Shota vállának döntötte a fejét, ahogy az ablakon túli, elsuhanó tájat figyelte. Ez volt a kedvenc tevékenysége az autókban. Imádta nézni, ahogy sokszor teljesen egybemosódik a kép, ami elé tárul, míg máskor szinte minden apró részletet észre tud venni. Amolyan utazós hobbi féle volt ez neki.

Ahogy leparkoltak, meglátta integetni Oborót az iskola kapujában, így egy kedves mosollyal az arcán felemelte a kezét, s viszonozta a gesztust. Ezután pedig egy apró öleléssel elbúcsúzott a fekete hajú fiútól, s imádkozni kezdett, hogy ne kezdjen beszélgetésbe a volán mögött ülő asszony. Épphogy elindultak, már rezgett is a zsebében a telefonja, így miközben apró mondatokkal válaszolt a nőnek, megnézte ki írt, és mit.

Bárányfelhő☁: Hogy-hogy Aizawa anyja kocsijában voltál? 😱 Csak nem ott aludtál náluk? Szaftos részleteket követelek!!!!🤭

Csajszi barack🍑: Igen, ott aludtam. De csak mint barát, te seggfej! 🙄 Te, meg a pajkos kis fantáziád... Egyébként azért voltam ott, mert ő is aludt már nálunk, és gondoltuk, én is átmehetnék hozzá, ha már mindig ő jön hozzánk tanulni. Így legalább a szülei is tudják, kihez járkál.

Bárányfelhő☁: És én mikor mehetek? Komolyan mondom, minden jó programból kihagytok :c Merem ajánlani, hogy ne legyen okom a féltékenységre, fiatal hölgy

Csajszi barack🍑: Itt a nyár, akkor jössz, amikor akarsz, butus.

Csajszi barack🍑: Oh, semmi ok nincs rá, uram. Mellesleg, ha már ennyire rágod a fülem, elmenjünk suli után a könyvtárba? Nincs sok hátra a könyvből, és tanulnom sem kell a szünet miatt. Befejezhetnénk, mit szólsz?

Bárányfelhő☁: Benne vagyok! Mikor végzel? Eléd megyek! Ah, alig várom, hogy megint közös programunk legyen! 😁

Csajszi barack🍑: Aranyos. Illetve 4 órám lesz csak. Maximum várok egy kicsit rád, ha annyira el akarsz kísérni. Az megfelel?

Bárányfelhő☁: Tökéletes! Akkor majd találkozunk, legyen szép napod!

Csajszi barack🍑: Neked is ^^

=====

Annyira nem is volt vészes aznap a tanítás. Valójában szinte nem is vettek semmit. Az órák fele valóban tanulással ment ugyan, de a második felében minden tanár kérdezgette a diákjait, hogy miket terveznek a szünetre, ki hogyan fogja eltölteni ezt a kellemesen forró időszakot. [Név] számára pedig különösen jól jött az, hogy vannak nagyon locsi-fecsi osztálytársai, akik elbeszélték az időt, így néhányuk közül, például rá nem került sor egyik órán sem. Amúgy sem akarta volna megosztani az egész osztállyal a terveit; nem mintha egy árva lélek is figyelt volna arra, amit mondani készült, ha esetleg felszólítanák. Ő volt az osztály szelleme szinte. Igaz, voltak alkalmak, amikor csak úgy a semmiből odamentek hozzá beszélgetni, de az is rendszerint csak azért fordult elő, mert már mindenkivel csacsogtak, és nem maradt senki rajta kívül, akivel nem elegyedtek beszélgetésbe. De mindettől eltekintve, általában tudomást sem vett róla senki. A nevét tudták, de sokszor jelentették hiányzónak, amikor ott volt valójában. Igazából nem bánta, jobb volt ez neki, mintha mindenki a nyakán lógott volna, semennyi intim teret nem adva meg neki.

Valóban várnia kellett Shirakumóra, de nem sokat, csupán nagyjából tíz percet, azt is otthon töltötte el, hogy elpakoljon a táskájából. Még az egyenruháját sem cserélte le, annyira lefoglalta az, hogy kiüríthesse végre a hátizsákot, és ehessen valami finomat, amit az anyja összedobott még tegnap este.

- Indulhatunk?- kérdezte vigyorogva a fiú, ahogy kiment a lány a kapuhoz.

- Persze!- vigyorgott [Név], majd viszonozta a kezdeményezett ölelést.

- Jól áll az egyenruha.

- Köszi. Nem a kedvencem, de annyira nem is vészes - igazította meg a szoknyáját, ahogy sétáltak.

A könyvtárban természetes módon befoglalták a saját kis sarkukat, útközben leemelve a könyvet. [Név] beült egy babzsák fotelbe, mellé pedig a fiú furakodott be. Fejét a [szín] hajú vállára hajtotta, ahogy behunyta a szemét, és csak hallgatta a lány lágy, kellemes hangját, amivel csendesen olvasott fel kettejüknek. Mindig is szerette hallani ahogy beszélt; kicsit olyan érzést keltett benne, mintha egy lágy szellő cirógatná a lelkét. Nyugtató hatása volt, kicsit álmosító is a számára, mivel komfortosan érezte magát közben. Leszűkítve: szerette magát a hangját. És az illatát. Meg azt, ahogyan viselkedik vele.

"A francba...!"

- És vége - csapta össze a könyvet mosolyogva a lány.- Hát nem tudom, hogy vagy vele, de én azt hiszem, hogy beleszerettem ebbe a novellába. Valami mesés volt, tele érzelmekkel, drámával, egyszerűen tökéletes. Habár egy kicsit gyalázat, hogy ezt a majd' száz oldalt ennyi ideig olvastuk - kacagott fel jóízűen.

- Jó, hát közben elkalandoztunk egy párszor, és elkezdtük megvitatni a véleményünket a történetről, meg a szereplőkről. Így azért egész okés - vont vállat mosolyogva a fiú.- De egyet kell értsek veled. Ez zseniális. És én még mangát olvasva terveztem leélni az életem - nevetett ő is.

- Látod? Néha hallgatni kell a csendesebbekre, és akkor bele tudnak vinni ilyen jó dolgokba is - bökte könyékkel oldalba Oborót, aki tettetett felháborodással horkantott egyet, a szemeit forgatva.

- Hát nem is tudom, eddig te voltál az egyetlen, akinek az ötletébe nem untam bele. Szerintem ennek hozzád van köze.- Azt persze már nem fejtette ki, hogy pontosan miért is. Nem akarta elmondani, elmagyarázni neki a saját gondolatait, ezzel kockára téve az egész barátságukat. Neki jó volt így is, csak ne hasonlítana annyira rá.

- Hogy hozzám?- pislogott nagyokat.- Mégis miért? Mert lány vagyok?- nevetett fel jókedvűen.

- Mert te úgy tudsz előhozakodni dolgokkal, hogy valóban figyelemfelkeltőek legyenek, és meg is tartod az érdeklődést. Nem is tudom, nem lehet, hogy ez a képességed?- ugratta játékosan.

- Bárcsak - fortyant fel a lány.- Annak legalább lenne valami haszna is.

- Annyira azért nem vészes a tiéd. Lehetnél hős is vele, de talán jobb is, hogy nem annyira feltűnő, ha amúgy sem akarsz ilyen munkát. Élheted az életed úgy, mint a normális emberek.

- Hát nem is tudom, nekem eléggé tetszik a képességed. Vicces, amikor egy felhőn utazunk - mosolygott rá vidáman.- Na meg persze illik a hajadhoz - kócolta össze nevetve.

- Ha nem rólad lenne szó, most megkergetnélek, amiért elrontottad a frizurám - pöckölte meg a fiatalabb orrát, mire az nevetve kapott a kissé fájó ponthoz, amit a fiú mosolyogva nézett végig.

- Ezesetben örülök, hogy rólam van szó - figyelte boldogan Shirakumót, akinek a szíve hirtelen kihagyott egy ütemet a látványtól.

- Nos..- vakarta meg tarkóját - én is örülök.

Hizashi persze ezt a pillanatot választotta arra, hogy berobbanjon az épületbe. Tudta, hogy a két tinédzser ott lesz, és gondolta, meghívja saját magát is a kis találkozóra. Túlságosan unatkozott odahaza, nem volt kivel fecsegnie, s mivel [Név] volt a legjobb barátja, Oboro pedig egy nagyon jó haverja, gondolta akkor velük fogja rontani a levegőt a könyvtárban. Meg is lepődött a két fiatal, amikor meglátták feléjük közeledni a szőke hajkoronát, de míg Oboro fejében az ment végbe, hogy "És én még azt hittem, hogy lehet ez a mi napunk", addig a lány nagyon is örült barátjának. Széles vigyor terült el az arcán, ahogy felpattant, és boldogan ugrott Yamada kitárt karjai közé. Voltak néha napján ilyen pillanataik, amikor a lány kezdeményezte az interakciót, ennek pedig a zöld szemű rettentően tudott örülni. Szerette látni, hogy barátnője mennyire kötődött hozzá. Persze tisztában volt ezzel teljesen, de mégis más érzés volt meg is tapasztalni, hogy még mindig ő az első, és bármikor szívesen látja őt. Még akkor is, ha hívatlanul állít be egy találkozójára. Igazából egy kicsit tartott attól, hogy elküldené, amikor meglátja, de hatalmas kő esett le a szívéről reakcióját látva. [Név] eddig is ragyogott, de ezúttal szabályosan meg lehetett volna vakulni tőle. Noha nem szószoros értelemben, csupán csak meglátszott rajta a jókedv.

- Mi jót csináltok?- kérdezte boldogan Hizashi, amint elengedték egymást a lánnyal. [Név] visszahuppant a helyére, és felemelte a már kiolvasott, vékonyka könyvet.

- Pár pillanattal ezelőtt fejeztük be. Együtt olvastuk el. Nagyon, de nagyon jó könyv!- csillantak meg a [szín] hajú szemei.

- Tesó, te komolyan képes voltál kiolvasni egy ilyet?- tátotta el ajkait Yamada, ahogy egy széket közelebb húzott a kék hajú fiúhoz, aki csak megvonta a vállát.

- Nem olyan vészes. Egészen menő kis iromány. De ne is mondd, engem is meglep - kacagott fel.

=====

Másfél órán át fecsegtek még odabent, mielőtt elindultak volna hazafelé. Hizashi a [Vezetéknév] házban tervezett éjszakázni, így egyértelmű volt számára, hogy hazakíséri legjobb barátnőjét, aminek az utóbb említett nagyon is örült. Hiányolta már az ő kedvenc energiabombáját. És hiába akart Oboro is csatlakozni hozzájuk, legnagyobb sajnálatára szinte rögvest, amint kiértek az utcára, már hívta is az édesanyja, hogy haza kellene mennie, mert segítségre volt szüksége. Így hát -mivel más irányban éltek-, el is köszöntek egymástól. Hizashival ökölpacsiztak, míg [Név]-vel megölelték egymást. Fájt a fiú szíve, hogy egyedül kell hazamennie, és nem tölthet még több időt a barátaival, de túlságosan szerette az anyját ahhoz, hogy ne siessen segítséget nyújtani neki. Ha kettesben lett volna a lánnyal, akkor megoldhatta volna, mivel női felmenője sem szerette volna, ha hagyja egyedül hazasétálni a barátnőjét, hogy elkísérje, de így nem volt felmentőindoka arra, hogy miért maradjon még tovább velük. Nem is tehetett mást, haza is indult.

Amint Hizashi és [Név] kettesben maradtak, elkezdték megbeszélni, hogy mit szeretnének enni vacsorára, nehogy az legyen, hogy nem találnak valami hozzávalót a hűtőben vagy az egyik szekrényben, polcon. Mivel megegyeztek egy jó kis avokádó krémes szendvicsben, tükörtojással rajta, örömmel nyugtázta a lány magában, hogy nem kell még több idegen ember közé mennie aznap, s csak szimplán haza kell venniük az irányt. Persze ezt barátja is tudta, és részben emiatt dobta fel ezt a vacsora ötletet, mivel tudta jól, hogy Kumi odáig volt az avokádókért, így az mindig volt háznál. [...]

- Megjöttünk - szólt hangosan [Név], ahogy átlépték a küszöböt.

- Oh, Hizashi is itt van?- kukkantott ki a szobájából mosolyogva a nő.- Üdv itthon, gyerekek - integetett, mire mind a ketten odasiettek megölelni őt.

- Vacsiztál már?- nézett fel anyjára a lány, mire az megrázta a fejét.- Csinálunk avokádós szendót tojással. Neked is készítsünk párat?

- Hát én imádlak benneteket - nyomott egy-egy nagy puszit a két gyerek fejére.- Kettő elég lesz, köszi. Ha kész van, csak kopogjatok be, és megyek is. Addig én idebent nézem tovább a sorozatom.

- Úgy lesz. Jó lazítást, anya.

Azzal amint átöltöztek otthoni ruhába -ami jelen esetben náluk pizsamát jelentett-, és elfoglalták a konyhát. Mivel a lány nem szívesen hagyta volna, hogy Hizashi elégesse a tojásokat, inkább csak a zöld gyümölcs vékonyra szeletelését hagyta rá, illetve a megpirult kenyerek vajjal való, vékony rétegű lekenését. Ő maga pedig ott állt a tűzhely előtt, és gyönyörű tükörtojásokat készített. Nem volt profi konyhatündér, de a tojás különféle elkészítési módjait tökéletesre fejlesztette. Így pedig egészen hamar meg is lettek az étellel, s közben persze végig fecsegtek. A fiú igencsak látványosan érdeklődött afelől, hogy milyen volt az Aizawa házban való éjszaka, amit [Név] igazából örömmel válaszolt meg. Hiszen a kisebb szorongásától eltekintve nagyon is élvezte az ottlétet. Hizashi már sejtett valamit, amit ők maguk még nem is tudtak. Vagy lehet, hogy tudták, de nem voltak hajlandóak magukban sem beismerni.

A vacsorát együtt fogyasztották el az étkezőasztalnál, miközben beszélgettek Kumi munkájáról és napjáról. Látszott a nőn, hogy nagyon fáradt volt, sok stressz érte a munkahelyén, rengetegszer túl is kellett teljesítenie. Persze a fizetése jó volt, de [Név] sajnálta őt; hiába csinálhatta azt, amit szeretett, ha az teljesen leszívta minden nap az energiáját. Utólag belegondolva jobbnak találta, ha a festmény helyett befizették volna őt is valahova egy kellemes hétvégére valahova. Csak ő, senki más, esetleg egy barátnője. Szeretett volna segíteni neki, hogy ne legyen ennyire kinyúlva.

De nem volt már mit tenni, a festményhez minden dolog adott volt már, nem hagyhatták félbe. Így pedig csak még lelkesebb lett, és rábeszélte Hizashit, hogy miközben a háttérben megy majd az egyik kedvenc sorozatuk, addig ők folytatják a munkálatokat este. Tudta jól, hogy az anyja miután elköszönt tőlük, csak be fog vetődni az ágyába, és mihamarabb igyekszik elaludni, így kihasználták, hogy nem fog senki rájuk rontani, és folytatni kezdték az ajándékot. Közben nem beszélgettek, pontosabban csak nagyon keveset. Sokkal jobban lekötötte őket a művelet, illetve a film is, így nem fecsérelték az idejüket fecsegésre. Este tizenegyig próbáltak minél több dolgot ráfesteni úgy, hogy az jól is nézzen majd ki, amikor készen lesznek, s szerintük ez sikerült is. Így, amíg a fiú kiment a mosdóba, hogy pisiljen, illetve letusoljon, addig [Név] összepakolt, és bekapcsolta a kis ventillátort, amit a falhoz döntött festmény elé tett le, hogy mihamarabb megszáradhasson, hogy eltehesse vissza, a szekrénye mögé, ahonnan előhúzták.

Aizawa🐈: Szia! Gondolom alszol, de szerettem volna írni neked. Anyámék imádtak téged, és azt üzenik, hogy akármikor, kérdezés nélkül is nyugodtan átjöhetsz hozzánk. Úgy tűnik elég ügyesen megkedveltetted magad velük. És én is örültem, hogy jöttél. Jó volt, és remélem te is élvezted, mert én sem bánnám, ha máskor is átjönnél. Mindegy is... Aludj jól. 🖤

[Név]: Halihó! Még nem alszom, de lassacskán fogok. Megnyugtató, hogy nem csak megjátszották, hogy örülnek nekem. Jól éreztem magam nálatok, úgyhogy biztosan megfordulok ott még párszor, ha rajtam múlik. ☺

Aizawa🐈: Hogyhogy fent vagy még? Mellesleg rendben. Majd szólj, mikor szeretnéd viszont látni a macskát, és megbeszélem az öregemékkel.

[Név]: 'Zashi itt van. Eddig vacsit csináltunk, meg festettünk. Anyunak nemsoká' szülinapja lesz, és vele mindig együtt ajándékozunk. Idén egy régebbi képet másolunk egy vászonra. Majd ha kész, és érdekel, szívesen megmutatom! 😁 A szőke meg épp befoglalta a fürdőt, én meg pont végzetem a kupi feltakarításával.

Aizawa🐈: Oh, nem is említetted, hogy átmegy ma. Bocs a zavarásért akkor. Jó szórakozást, és álmodj majd szépeket. Még beszélünk, [Név]!

[Név]: Én sem tudtam, hogy szeretne átjönni, de neki képtelen vagyok nemet mondani, szeretem, ha jelen van. És abszolút nem zavartál, rád is bármikor tudok időt szakítani, ha beszélgetni szeretnél. De köszi, te is aludj jól, és álmodj szépeket. Jó éjt, Aizawa!💙

Míg [Név] mosolyogva zárta le a telefonját -elvégre örült annak, hogy a fiú gondolt rá lefekvés előtt-, addig Shota gyomra hirtelen összeszűkült. Tudta, hogy helytelen ez a reakció részéről, hiszen csak barátok voltak, mégis rosszul érezte magát, amiért egy másik fiúval töltötte a lány az éjszakáját. Valakivel, aki nem ő volt. Persze nem volt számára titok, hogy a szőke abszolút barátként tekint csak [Név]-re, és ez kölcsönös is volt a lány részéről, mégis félt mélyen, legbelül attól, hogy egyszer csak bejelentik, hogy egy párt alkotnak. Ő maga sem tudta, hogy miért lett úrrá rajta ez az érzelem, de akkor sem tetszett neki a helyzet. Akármennyire is igyekezett nem arra gondolni, hogy ők ketten egy ágyban alszanak majd, mégsem tudta megállítani a képzeletét, ami ezt a fájó képet vizionálta lelki szemei elé. Ő megtapasztalta már, milyen jó érzés a lány mellett elaludni, és mellette felkelni, amit meg akart tartani magának.

- Ez önzőség, miket gondolok..?- mordult fel, ahogy szemöldökeit erősen ráncolni kezdte, és lezárta a telefonját. Hanyatt vágta magát az ágyában, és idegesen takarta el arcát tenyereivel.- Mi a franc történik velem?- suttogta maga elé a kérdést, amire csupán ő maga tudhatta csak a választ.