Sebastian lépett be a szobába ,kezében a reggelinkkel...
  -Jó étvágyat-tette le az asztalra ,majd meghajolva távozott.
   Ciel az asztalhoz ült,igy én is követtem a példáját,csak ,hogy még egy széket nem találtam
    -Mire vársz?-nézett fel rám Ciel a pírítósába harapva.
    -Uhm..nincs több szék-vakartam meg a tarkómat.
    -Mmmm..De kell legyen,hanem menj és szólj Sebastian-nak ,hogy hozzon fel egyet. Megvárlak-mondta,majd lenyelte az utolsó falatot a kenyérből.
    -Rendben.-mondtam és futottam le a lépcsőn ,Sebastian-t keresve,akit az ebédlőben találtam meg végül.
   -Oh,kisasszony. Nem jó a reggeli?-jött felém,amitől kicsit kirázott a hideg.
   -De..csak kellene még egy szék..-mondtam a földet nézve.
   -Értem,de előbb -jött közel a falnak nyomva engem.-Mit csináltak az este az úrfival ?
   -Aludtunk-mondtam komolyan,mire ő neki lökött jobban a falnak,alig kaptam már levegőt.
    -Az úrfi..-kezdte el ,de Ciel jelent meg az ajtóban és tátott szájjal nézte a kis jelenetet,amin én is így reagálnék.
    -SEBASTIAN! Mit művelsz(Név)-el?Engedd el ,ez parancs-kiáltott rá Ciel.
    Sebastian csendben teljesítette ,amit Ciel mondott,mire én nyeltem egy nagyot és mély levegőt vettem. Kicsit sőt eléggé sokkolt ,ez a helyzet,mert azt megértem ,hogy megakarja védeni a "gazdáját" ,de ez kicsit túlzás ,hogy igy viselkedjen,mielőtt nem tud semmit a tényekről,mert hát igazat mondtam,csak aludtunk.
   Ciel oda jött ,majd nyugtalólag karjába zárt.
   -Semmi gond (Név),itt vagyok-szorosan magához húzott ,én is viszonoztam a tettét.-Sebastian,erről később beszélünk,most vigyél fel egy széket a szobámba,de több ilyet ne lássak ,sőt nem mehetsz (Név) közelébe.
    -Igenis,úrfi-hajolt meg ,majd felment a székkel az emeletre.
    -Ne haragudj miatta,én megvédelek,ne érdekeljen mit mondott ,sőt felejtsd el. A mai napot töltsük együtt ,eljöhetsz velem a gyilkossági helyszínre is.
     -Nem haragszom. Nincs miért. Ez nem a te hibád-engedtem el-Rendben. Akkor reggeli után,mint már beszéltük elmegyünk a városba,de én nem muszáj láb alatt lennem a nyomozásodban. Nem akarok teher lenni.
    -Nem leszel az,de most menjünk reggelizni,hogy minél hamarabb elinduljunk. Azt mondták eléggé húzós ügy.
     -Oké,akkor menjünk-indultam a lépcsők felé.
   Ciel is követte a példámat majd a szobájába kötöttünk ki. Sebastian már nem volt ott ,de így volt a legjobb.
    Ciel az asztalhoz ült ,így én is ezt tettem ,majd reggelizni kezdtünk. Miközben ettem a gondolataim teljesen máshol jártak. A Sebastian-nal történt dolog körül,amit nem tudok elfelejteni ,hiába kért meg Ciel,de engem sokk ért és amikor közel került hozzám a szemei ijesztően fénylettek és valahogy nem tudtam megmozdulni. Nem tudom mire vélni ezt az egész helyzetet.
   Miután befejeztük a reggelit,eli s indult a hátsó udvarhoz ,ahol van a lovaskocsi.
   Ciel még mindig hallgatag az eset óta ,lehet azt hiszi,hogy őt okolom a történtek miatt,pedig ez nem így van.
Megálltam,mire Ciel is megállt,majd hátra fordult.
   -(Név)?-nem hagytam szóhoz jutni ,mert egy puszit adtam az arcára ,mire ő elpirulva köhögött egyet-Khm..ezt miért?
     -Köszönöm,hogy megmentettél Sebastian -tól-mosolyogtam rá-Olyan gonosz volt.
      -Semmiség-mosolygott-De majd később rá érsz megköszönni ,most menjek a lovaskocsihoz.
       -De..már megköszöntem,mit tehetnék még?-követtem.
        -Hm..sok mindent-vigyorgott ,majd a kocsishoz szólt:-Készen állunk.
          -Rendben. Én is ,szóval szálljanak be-mosolygott ránk ,az eléggé idős kocsis.
   Ciel felszállt ,majd megfogva a kezem felhúzott,mivel nem volt valami alacsony. Miután sikeresen felszálltam ,helyet foglaltam mellette.
    -Indulhat-kiáltott ki az ablakon Ciel,mire arra kaptam a fejem a nem várt tette miatt-Jól vagy?-kérdezte ,de most már normális hangerővel. 
     -Persze-mosolyogtam,ő viszonozta a mosolyt ,majd kinézett az ablakon.
   Az út gyorsan eltelt viszonylag ,kicsit beszélgettünk ,de nem valami sokat. Nem volt még sok közös témánk és csak egy napja ismerjük egymást.
    Amikor beértünk a városba leszálltunk a kikötőnél ,majd elindultunk az egyik utcán végig ,majd egy házba mentünk. Gondolom itt történt a büntény. Ciel bekopogtatott ,majd rám sandított.
Kinyilt az ajtó és egy külsőleg megviselt férfi nyitott ajtót.
    -Igen? oh..Phantomhive gróf. Már vártam -engedett be minket.
    -Mikor is történt..az incidens?-fordult a férfi felé.
     -Egy hete történt. Későig dolgoztam,de amikor haza értem a lányom holtteste hevert a szoba közepén egy késsel a mellkasába.
      -A múltkor amikor beszéltünk erről,nem említette a támadó eszközt.-mondta Ciel elgondolkozva.
      -Hát..kiment a fejemből..-törölte le a homlokán gyöngyöző verejtéket. Számomra nagyon gyanús az apa,mert a saját lányáról van szó mégis úgy beszél róla ,mint egy idegenről,aki nem jelent sokat neki. Valamint az anya sincs itt pedig,nem említette ,hogy elváltak volna..
     -A lány anyja?-tettem fel a kérdést ,mire Ciel is nagyot nézett.
     -Hát..ő..mármint..dolgozni van-dadogta az apa ,közben újra a homlokát törölte. Látszik ,hogy hazudik.
      -Azon az estén hol volt?-kérdezte Ciel az apától.
      -Nem tudom.-mondta ki bizonytalanul.
      -Hol dolgozik?
      -Mármint a feleségem? Egy pincérnő a William Street-i vendéglőbe.
      -Értem. Köszönjük az infókat,még fogunk jönni ,hogy a holttestet megnézzük ,de most már eltelt az idő.-indult az ajtó felé és én is így tettem majd megálltam mellette.
      -Rendben. Sok sikert..az ügy megoldásában.-hajolt meg-Viszlát..
    Kimentünk az ajtón,majd sétálni keztünk a kővel borított járdán..

    U.I.: Köszi a 126 megtekintést:3❤❤