Végig néztem a hatalmas épület sötétjén,majd elindultam apa után.

   Mire apát utolértem ,már csengetett és várta ,hogy nyissanak ajtót.
   -Ugye,hogy jó helyen járunk?-néztem apára.
   -Persze. Megismerem. Küldtek képet róla és így még csodásabb élőben,mint vártam-mondta mosolyogva.
   -Egy fiú lakik itt?Egyedül? Nem magányos..?-kérdeztem.
    -Vannak szolgálói,nem egy átlagos gyerek. Kicsi kora óta ismerem,biztos jó barátok lesztek. Legálabb nem leszel egyedül és neki is lesz egy új barátja-válaszolta ,majd újból csengetett ,mire kinyilt az ajtó és egy fekete öltönyben levő vörös szemű férfi nyitott ajtót.
    -Hát megérkeztek.Jöjjenek beljebb az úrfi várta magukat-mondta mosolyogva,majd félre állt az ajtóból meghajolva,majd utat engedve nekünk.
    A ház egyszerűen elképesztő volt,inkább egy kastélynak mondhatnám. Szerintem itt könnyen elfogok tévedni.
     Egy kék hajú,kék öltönyben levő velem egyidős fiú mosolyogva jött le az emeletről. Majd megállt előttünk.
    -Szép estét. Örülök ,hogy épségben megérkeztek. Üdvözlöm,önöket a Phantomhive birtokon ,egyben leendő otthonukban.-mondta mosolyogva ,közben hol rám ,hol apámra nézett.-Sebastian,vidd a bőröndjeiket a szobájukba-adta ki a parancsot,fordult felé.
     -Igenis,úrfi-hajolt meg az öltönyös férfi,akiről kiderült ,hogy Sebastian a neve és a komornyikja. Elvette tölünk a két nehéz bőröndöt plusz a csomagjainkat,majd egyszerűen felvitte őket.
     -Már vártam ,hogy lássalak Ciel-mosolygott az apám-Sokat nőttél. Ő a lányom (Név) ,remélem nem gond,ha ő is itt él majd velünk.
      -Dehogy baj. Tudtommal maga nem lesz sokat itt ,mert a hívja a kötelesség,szóval velem lesz ,így nem kell aggódnia. Én meg amúgyis szeretek ismerkedni.-mondta rám nézve. Álltam a tekintetét és én is rá néztem. A tekintetünk találkozott ,mire egy vigyor váltotta fel a mosolyát .Örülök a találkozásnak (Név )-tartotta a kezét.
      -Én is örülök ,Ciel-ráztam kezet vele.
     Apa mosolyogva nézte a kis jelenetünket. Ciel egy ideig még fogta a kezem mosolyogva,majd elkezdett valahova húzni.
    -Menjünk vacsorázni. Remélem ízleni fog.-mondta hátra nézve rám.
   Apa is követett minket. Én a Ciel és az én össze kulcsolt kezeinket néztem.
    -Itt is vagyunk-engedte el a kezem.-Helyezzék magukat kényelembe. (Név ) ha akarsz mellém ülhetsz-mosolygott,majd leült az asztalfőre. Én mellé ültem,elfogadva az ajánlatát.
  Apa velem szembe foglalt helyet,majd enni kezdett. Én is követtem a példáját és lopva néha Ciel-re néztem ,aki szintén evett.
    Miután megettünk mindent. Sebastian hozott három fagyi kelyhet. A kedvenc fagyijaimból volt tele a kehely. Ciel mosolyogva nézte a meglepett arcomat,majd elkezdte kanalizni a fagyiját.  
    Nem tudom,honnan tudta ,hogy így szeretem. Lehet,hogy apa mondta el neki,de mindegy. Majd elkezdtem enni a finom fagyit,ami nagyon finom volt,sőt olyan isteni volt.
    Fagyizás után Ciel körbe vezetett minket,ebben a nagy kastélyban,mely csak az övé. Apa elment körül nézni az udvaron és behozni Ciel ajándékját az autóból,így kettesben maradtam vele.
    -Gyere-fogta meg a kezem,mire össze rezzentem- Megmutatom először az én szobám ,hogy tudd hol találj ha bármi baj történne. Utána a te szobádat ,ami nincs oly messze az enyémtől. Régebb amikor kisebb voltam Sebastian aludt ott ,mert így nem féltem. Ne haragudj,hogy ilyen sokat beszélek.
     -Semmi gond-mosolyogtam rá.
     -Itt is vagyunk. Ide akármikor ismétlem akármikor jöhetsz,ha segítség kell vagy csak egy beszélgető társ. -nyitott be a szobába ,ami nem volt a legnagyobb ,de azért épp megfelelő mérete volt.-Na a szobámból ennyi elég-nevetett- Most biztos a tiéd érdekel.
       -Szép a szobád-mondtam miután elindultunk az én új szobám felé- Köszönöm,hogy engeded ,hogy egy fedél alatt élhessük veled. Ez nagy megtiszteltetés-mosolyogtam rá,mire ő megállt.
       -A rangom nem számít. Ugyanolyan vagyok ,mint te vésd az eszedbe kérlek. Attól még ,hogy gróf vagyok ,nem kell úgy bánnod veled.
     -Rendben. -válaszoltam,majd vártam ,hogy nyissa ki a leendő szobám ajtaját.
   Miután kinyitotta egy egyszerű ,de szép szoba képe tárult elém. Mosolyogva nézte a reakciómat.
     -Remélem tetszik-mosolygott tovább-kicsit érdeklődtem rólad,hogy tudjam mit szeretsz. Végülis mostantól lakó társak leszünk-ment ki az ajtón,majd hátra nézett-Pakolj ki nyugodtan,engem az irodában találsz.-ezzel elment.
    A bőröndöm kipakolása nem volt valamj egyszerű feladat,mert nekem nagyon sok ruhám és más cuccom van,nem is tudom,hogy fért el minden ebben a "kis" bőröndben.
    Miután végeztem ,letöröltem a homlokomon megjelenő izzadság cseppeket,majd ráültem az ágy szélére.
     Nagyon szép ez a ház,nem zavar,hogy régi módi,sőt nekem jobban tetszik,mint valami modern ház.Minden olyan nyugtatóan hat. Remélem Cielnek jó benyomást keltettem,nem akarom,hogy zavarjam vagy idegesítsem. Szerintem ő kedves és barátságos,de lehet,hogy csak azért viselkedik így ,mert most a közelben van az apám. Remélem,azért valamennyire elfogadja a jelenlétemet,végülis amikor vacsoráztunk felajánlotta ,hogy mellé üljek.
   A gondolataimból egy kopogás zökkentett ki.
   -Szabad-mondtam válaszul,majd vártam ki fog belépni.