December 23. Hétfő

7:40

Arra ébredtem, hogy valaki az arcomat szimatolja.
-Mhm... Boncaa... -nyöszörögtem, miközben drága egyetlen kiskutyám végig nyalta az arcomat. Bonca egy nagyon szép 2 és fél éves zsemle színű keverék vizslás alkattal, de kisebb.

👆Ő az. Ez a kép még nyáron készült, amikor a Balatonnál voltunk.

Bonca ébresztései mindig hatásosak: Ha nem kelek fel arra, hogy szimatol, bökdös az orrával és nyalogat, akkor rám ugrik. Na erre már biztos felkelek. Most is így történt. Kómásan másztam ki az ágyból, majd az ablakhoz vánszorogtam, hogy felhúzzam a redőnyt. A nap sugarai szinte kiégették a szememet, de hamar hozzászoktam a fényhez. Kissé éberebben léptem ki a szobámból, és a konyhába érve megöleltem anyát és apát. A húgom még aludt. Leültem az egyik fotelünkbe, mivel a konyha és a nappali egy helyiségben vannak. Csak a szoba egyik fele a konyha, a másik a nappali. A fotelben ülve megnyitottam a telefonomon a Wattpadot és olvastam egy kicsit az Egyetem sorozat -ot. Nem sokkal később felkelt a húgom is, ő is megölelt mindenkit, majd leült velem szembe.

-Akkor mi a terv mára? -kérdezte anya.

-Hát, be kell mennünk Pécsre. -válaszolt egyből apa.

-De a cicát is ma viszik műteni. Azt azért meg kéne várni. -szólt anya. Sajnos nem a mi cicánk. Még december elején anyával jöttem haza a bevásárlásból, amikor a házunk sarkánál lévő kisbolt előtt megláttunk egy cicát, akit az eladó simogatott. Egyből odaszaladt hozzám. Legugoltam hozzá, hogy megsimogassam.

Visszaemlékezés

-Milyen szép vagy... -simogattam a hátát.- Hogy került ide? -kérdeztem az eladót.

-Nem tudom. Már napok óta itt mászkál a bolt körül szegény. Nézd meg a hasát, vemhes. Úgy sajnálom szegényt, de nem tudom hazavinni.

-Az Állatvédőkkel beszéltél? -kérdezte anya.

-Igen, de nekik sincs helyük, nem tudják hova tenni.

-Szegényke... - simogattam tovább.

Visszaemlékezés vége

Ekkor fogant meg a fejemben egy ötlet. Ugye mi nem rég költöztünk, mert az előző lakásunk kicsi volt. Az a lakás anyukám húgáé, még a nagypapámról maradt rá. Nincs messze tőlünk, simán el lehet odáig sétálni akár naponta többször. És az a lakás most üresen áll. Megkérdeztem anyát, hogy mit szól az ötlethez, és még aznap felvittük oda a cicát. Csináltam neki egy nagy kartondobozból egy kuckót, amibe beraktunk egy plédet is. Kapott egy alomtálcát, tálkákat, és már jó is volt minden. Azóta naponta kétszer vagy háromszor feljárunk hozzá, hogy megetessük, szeretgessük. Nem a legjobb, hogy egyedül van, de jobb mintha az utcán fagyoskodna. És időközben kiderült, hogy nem is vemhes. Méhgyulladása volt, de ezen a napon elvitték az Állatvédők egy nagyon jó dokihoz, és meg lett műtve. Szerencsére mostmár jól van.

Helga, az állatvédő egyesület vezetője negyed kilencre jött Hamuért, időközben így lett elnevezve. Azt mondta, hogy 11 körül várhatóak vissza.

Megbeszéltük, hogy addig nem megyünk Pécsre, inkább otthon takarítunk, meg előtte elmegyünk pár boltba, megvenni amit még kell. Így is volt.

11:02

-Köszönöm Helga, mindjárt mennek érte. Szia! -tette le anyukám a telefont. Mi addigra felöltözve álltunk az előszobában. - Itt vannak a ház előtt.

-Rendben, akkor felvisszük Hamut, aztán megyünk Pécsre. -kérdezte a tesóm.

-Igen. Enni nem kaphat még, majd csak este!

-Rendben. Akkor szia anya, jó sütést! -adtam egy puszit az arcára, majd a gitárommal a hátamon apa és a húgom, Bogi után siettem.

11:47

Hamut felvittük a lakásba, teljesen rendben van, kicsit még kómás az altatás miatt. Kapott friss vizet, meg kicsit mégszeretgettük, de nem vettük fel, nehogy megsértsük a sebét. Szegény pont karácsony előtt lett műtve... De muszáj volt.

Ezútán beültünk az autóba és a rádióból szóló karácsonyi zenék mellett beszélgetve utaztunk be Pécsre. Az Árkád parkólójában viszonylag jó helyet találtunk, közel a bejárathoz, pedig tömve volt a hely. A mozgólépcsőkön rengeteg ember ácsorgott, a boltokban sorok kígyóztak, az emberek fejvesztve rohangáltak. Ez lehet az oka, annak, hogy egy órát álltunk sorba a Rossmanban a fotónyomtatónál.

13:17

-Ezt nem hiszem el... -nyavajgott Bogi, mikor meglátta, hogy előttünk még mindig hárman vannak, és aki a gépnél van 247 képet akar kinyomtatni.

-Szerintem menjünk, majd máshol elintézzük ezt. -mondta apa.

Visszamentünk a kocsihoz és kivettük a gitáromat.

-Akkor most a hangszerbolt. -indultunk az irányába.

13:59

A hangszerboltban hamar kiszolgáltak minket. Az eladó nagyon segítőkész volt. Hevedert szerettem volna a nylon húros gitáromra, de mint kiderült erre a típusra nem lehet rakni. Viszont kaptam hozzá egy falitartót, és egy új pengetőt. ☺️

-Akkor pláza? Ott hátha tudunk nyomtatni. - vetette fel az ötletet apukám, mire mi helyeselve bólogattunk.

15:22

A DM-be kinyomtattuk a fényképeket, amiket ajándékba szánunk. Még keretet is vettünk hozzájuk. ☺️

Ebédeltünk is, persze anyának is vettünk. Utána pedig elindultunk haza.

20:32

Hazafele felvettük az unokatesónkat, Armidát, aki nálunk volt fél nyolcig. A tesómmal társasoztak, én pedig anyának segítettem a sütésben. Főleg kóstoló voltam. 😋

Este lezuhanyoztam, megmostam a hajam, megszárítottam, ami fél óra (😒), utána pedig lefeküdtem aludni.

DAY 1 ✔️

Mégegyszer szeretném megköszönni csillamponi_xxx a felkérést! ❤️