Mo Xiara volt legszebb lány Mo faluban emellett a klán első számú tanítványának lánya. Miután apja meghalt Mo klánvezér és felesége saját lánya mellé vették. S úgy is neveltették mint másod örökösük, hiszen az első tanítvány Mo asszony féltestvére volt. A lányok testvérekként szerették egymást, de ez nem tarthatott örökké.

Jin Guang Shan úgy döntött jobb távol lennie míg heves természetű felesége megemészti az újabb fatty létét. Így az Aranyhal Bástya ura Mo faluba tervezett pár hetet tölteni.

Mo úr pár órával Jin klánvezér érkezése előtt közölte kedvesével a hírt aki ha akarta volna sem tudja elküldeni ilyen kevés idő alatt lányait. Mo Xiara-val semmi probléma nem lett volna, hiszen rendkívül jól nevelt. Viszont a saját vére, Mo Hui nem ad a jó hírére és minden adandó alkalommal flörtbe bocsátkozik.

Délutáni teázás közben érkezett meg a klánvezér, aki mindkét fiatal lány gondolatait megmozgatta. Apjuk felállt és köszöntötte.

- Lányok az ifjú barátom a Lanling klán vezére, Jin Guang Shan.

Xiara előkelő még is lágy mozdulattal hajolt meg, míg nővére kacér mosoly mellett tette. Shan már nem egy ilyen nővel találkozott, de már rég nem az ilyenek töltik el vágyakozással. Sokkal inkább az olyan hamvas, érintetlen szépségek mint Mo Xiara.

A mogyoró barna haja ami keretezi a baba arcát. A bőre akár a sápadt holdfény. Szemei olyanok mint az éjsötét kék égbolt, amiben mintha csillagok ragyognának. Az ajkai pedig mint a májusi rózsák. Ennyi elég volt, hogy Jin Guang Shan megakarja kapni teljes egészében.

Teltek a csendes napok Mo asszony megtett mindent, hogy a lányok ne töltsenek több időt Shan-nal mint amennyit szükséges. Azonban sajnos az anyai óvás édes kevésnek bizonyult.

Xiara lement a birtok tavához, hogy élvezze a kora délutáni nap puha melegét. Ha tudja, hogy ez a dolog egy életre megpecsételi sorsát biztosan máshogyan tesz. Jin Guang Shan a szavak mestere volt, büszkén és számítóan alapozhatott volna erre, de nem Mo Xiara esetében.

- Miért vagy ilyen kegyetlen Xiara? Úgy vágyom, hogy a puha bőröd érinthessem.

Shan leszorította a fiatal lány karjait szorosan tartva. Nem akart ebben a helyzetben lenni, nem akart senki játékszere lenni.

- Én nem az egyik prostija vagyok!

Fakadt ki Xiara, szemeiben zabolátlan harag táncolt. Jin Guang Shan vágyát még inkább felkorbácsolta az ellenállás. A hangjából eltűnt a bársonyosság, csak a nyers valóságot hátrahagyva.

- Igazad van Xiara. Nem vagy kurva, de akkor is az enyém leszel.

Shan megbéklyózta, így a törékeny lány moccanni sem bírt. A kéjvágyó férfi játéka lett. Xiara szemeiből megállíthatatlan patakzott a könny, hiába hullámzott teste a gyönyörtől. Az erőszak az erőszak.

Mo úr hiába ért oda, már késő volt. Mosolygós lánya meghalt abban a percben amint Shan magáévá tette. Jin Guang Shan kis híján az életével fizetett a kiruccanásért. S otthon sem számíthatott sok jóra. Jin asszony bár nem vállt el, soha többet nem osztotta meg ágyát férjével. Az a lány még gyerek volt, egyedül erre tudott gondolni.

Mikor a Mo házat sok év után baba sírás rázta fel, a ház ura végre újra látta mosolyogni Xiara-t. A gyermek neve volt az utolsó mit életében mondott, s örök álom várt rá.

Jin Guang Shan évekkel később mert újra Mo faluba utazni. Ám most már nem egy nő nézett rá csillagos íriszekkel hanem egy kisfiú. A falusiak, a nagy ház tagjai mind megvetették. Letépte és ezzel halálra ítélte a falu legszebb virágszálát. Shan nem foglalkozott ezzel, megemlékezett a gyönyörű szépségről majd elment. Magával víve azt ami a lányból megmaradt. Mo Xuanyu így kerül a Jin klánhoz. Apja második törvénytelen gyermekeként.