Pár perce még a cukorka íze töltötte meg a száját most viszont soha nem érzett méz édes íz öntötte el. Vajon akkor is ilyen édes csókban részesítené, ha tudná ki is Ő valójában? Akkor is egyenértékű emberként kezelné, ha tudná mennyi ártatlant mészárolt le? Olyan kérdések ezek melyekre nem akart választ kapni. Az évek során olyan érzelmi kötödés alakult ki közöttük aminél képtelen lenne élni.

- Xiao Xingchen, ezt miért kaptam?

Soha nem hittem, hogy valaha is ilyet tesz. Egyáltalán, hogy megment engem. Bár ha tudta volna, biztosan a sorsomra hagy. Elvégre mire számíthat egy olyan aki még a kutyát és ketté vágja, ha éppen egy klánt mészárol le.

A fehér bőrén ebben a hold fényben teljesen látszik ahogy elvörösödik. Nem válaszol csak fontolgat. Nem várva én kezdeményezek és legnagyobb meglepettségemre viszonozza. Pont olyan édes mint pár pillanattal ezelőtt. Mikor elválunk rettegés jár át. Lepattintom a kesztyűm és undorodva nézzem a csonka kezem. Még egy percig hezitálva a kipirult arcára simítom és lágyan megcirógatom. A homlokát ráncolja, az ajkai elnyílnak. Várom az elkerülhetetlent, hogy véglet eltaszítson magától.

- Xue Yang?!

A hangja még mindig hitetlen. Mély sóhaj kíséretében próbálok elhúzódni, de nem engedi. A karjaimnál fog szorosan.

- Te felismertél! Miért maradtál?!

Igen ez a hangnem már inkább azé a Xiao Xingchen-né akit valaha ismertem. Mikor még nem vakították meg. Mikor még azt hitte jobban lát engem mint bárki más, de ez tévedés. Azóta lát mióta elvették a szeme világát.

- Miattad.

Vallom be és nehezen, de folytatom.

- Segítesz ezeknek a nyomorult parasztoknak, de egy csepp tiszteletet sem adnak. Legyen elismerem, látni akartam milyen is vagy valójában. Látni, hogy ha nem ismered a kilétem. Akkor érdemlegesnek tartasz-e a társaságodra? Megakarsz-e ismerni? Megkedvelsz-e? Megvédesz-e? Megszeretsz-e?

Engedett a karjaimon én pedig leoldottam a szeméről a kötést és a homlokom az övének döntöttem.

- A-Chen mindegyikre igennel tudnék válaszolni, ha megkérdeznél. Miért nem felejtsük el ami volt? Hiszen oly sok minden megváltozott már.

- Nem érdekel Xue Yang!

Magához ölelt és hevesebben csókolt mint eddig. Bizonytalanok voltunk életünkben először, de ez valahogy így is tökéletes volt. Bár ne tudnánk, hogy holnap akár a kardjaink járnak héja nászt helyettünk. Miért fáj ennyire a szerelem?