Napközben epekedve néznék rád, de csak lopva
Éjjel mikor senki sem láthat
Arany íriszeid ködébe vonva
Sápadt bőröd bűvöletében
Szeretni, csókolni téged szüntelen
Hollófekete hajad leple alatt vallomást tenni
Bár tudtom lehetetlen, de álmaimban elbújnom szabad
Szabad pedig az álmaimban vagyok
Olyankor igaz, hogy te és én örökké
Ha igaz volna így lenne
Ha igaz volna bátran vallanék neked
Ha igaz volna

- Wei Ying, megint álmodozol!

- Nem Lan Zhan, minden figyelmem a tiéd.