Ahogy ígértem, itt is az új fejezet. Jó olvasást, véleményt kérek. Csak véleményezés fejében írom tovább ;)

Love ya :*

(Sirius)

A törülközős incidens óta nem láttam Rebeccát, de lehet, igazából direkt kerültem, nem is tudom. Remusszal és Jamesszel éppen a ház mögött dobáltunk egy kvaffot, mikor egy apró pukkanás kíséretében valaki behatolt a birtokra.

A kvaff megállt a kezemben, majd leesett a földre, James és én fejünket a pukkanás irányába fordítottuk. Elég érdekesen nézhettünk ki: Három, félmeztelen srác, egy elnyűtt kvaff társaságában, akik közül ketten, mint az űzött vad, egy irányba bámulna.

- Csak Dumbledore professzor az - adta meg az infót Remus. Biztos hoppanált az igazgató a közelben. - Jött Beckyhez tanulni.

Ja, tényleg, Remus említette, hogy Rebecca itthon tanul és Dumbledore mindig jár hozzá pár órára. Nem ismertem magamra, mikor James már visszafordult vállvonogatva, én még mindig azt figyeltem, hogyan érkezik meg az igazgatónk, Rebecca hogyan ugrik le a fájáról, s köszönnek egymásnak, majd elindulnak a ház felé. A lány egy kék, hátán kivágott, lenge nyári ruhát viselt, haját lazán befonta, s ahogy ugrott le az egyik ágról, szoknyája meglebbent, egészen hasáig fodrozódott, én pedig bepillantást nyerhettem alá, fekete franciabugyijára.

Esküszöm mindenkinek, ez volt az első alkalom, hogy elpirultam egy női alsónemű látványától, és vöröslő fejjel elkaptam tekintetemet, mintha csak valami rosszat tettem volna. Szerencsémre Remus nem érzékelt ebből semmi, azt hiszem, lecsavarná a fejemet, ha tudná, hogy ha akaratlanul is, de bekukkantottam a húga szoknyája alá, és magamnak sem akarom bevallani, de illetlenül sokat gondolok rá.

Na jó, Sirius, szedd össze szépen magadat, majd visszamész szépen a Roxfortba, megdöntesz pár csajt, és jobb lesz, a nyár mindig nehezebb ilyen szempontból, tudod.

- Dobod, Tapmancs? - hallottam meg James hangját, s testem automatikusan cselekedett, felkaptam a kvaffot, és kizökkentve gondolataimból, a játékra koncentráltam. Legalábbis megpróbáltam.

Egy ideig sikerült is lekötnöm magam, az igazi baj ott kezdődött, mikor meguntuk a játékot, és ezzel egy időben a kis ház ablakában megjelent Mrs. Lupin, s elkiáltotta magát.

- Fiúk, ebéd!

James szorongatta a labdát, Remus hozta a pólókat, én meg csak a ház felé kezdtem kocogni. Bent olyan látvány fogadott, amire soha nem számítottam. Dumbledore professzor egy halom könyv fölött, szorosan Rebecca mellett, jóízűen nevetett valamin a lánnyal, miközben teát szürcsölt, s figyelte, ahogy Rebecca az asztalon álló vázában kornyadozó virágokat újra életre nem kelti. Ahogy néztem, olyannyira sikerült ez az életre keltés, hogy a növények hangos trécselésbe kezdtek, s ez okozhatta jókedvet.

Mit ne mondjak, eléggé kínosan éreztem magam...

***

Dumbledore úgy este nyolc körül mehetett el, mi a srácokkal éppen csak egy pillanatra láttuk őt az udvarról, ahol seprűn lovagolva dobáltuk a kvaffot, meg a kvaffal célba dobtunk. Igen, ilyen hasznosan töltöttük a napunkat, amíg Mrs. Lupin házimunkát végzett, férje dolgozott, Rebecca pedig tanult. Este sorban elmentünk fürdeni, ami kellően elvette a kedvem minden továbbitól. A forró víz alatt állva már nem tudtam gondolataimat féken tartani, lelki szemeim előtt egyre csak az a bűnös pillanat játszódott le újra és újra, mikor a legjobb barátom ikertestvére leugrott a fáról. Ahogy a vízcseppek simogatták a bőrömet, végigfolytak az arcomon, behunyt szemhéjamon, s éreztem, ahogy az elém képzelt karcsú alkat, dús lobonc és gyönyörű, barna szemek miatt végigfut testemen egy ismerős bizsergés, ami végül egy helyen összpontosult bennem.

- Le kell állítanod magad - dünnyögtem magamnak, de mozdulatlan maradtam, így szemem sötétben maradt, s szemhéjam vásznán megjelent a lány arca, nevetéstől mandulaalakot felvevő szemei, az átlagosnál kicsit nagyobb, de mérhetetlen bájosságot kölcsönző szemfogai, melyek kikandikáltak vigyora mögül. Láttam, ahogy kis ruhájában pörög, s rám nevet,  hogy megfogja a kezemet, s a hinta felé húz, mint egy kisgyerek...

Merlin fésületlen szakállára! Mit művelek?! Egy olyan lányról ábrándozok, akit nem is ismerek, ráadásul úgy, ahogy soha senkiről? Eddig mindig csak kiválasztottam valakit, elcsábítottam, megfektettem, aztán kész, de... Rebeccával kapcsolatban egyszer sem jutott eszembe, hogy megfektessem, vagy egyáltalán csak annyi, hogy megcsókoljam, semmi! Csak... a közelében akarok lenni...

De miért? Hova lett a nagy Sirius Black?! Hol a szoknyapecér?

Na, jó. Ezem sürgősen változtatni kell, én mondom, haver. Holnap leráncigálom Jamest és Remust csajozni a faluba, vagy ha nem jönnek, én megyek, azt most megmondom! Ki kell vernem a fejemből ezt a lányt és azt a fura, ismeretlen érzést, amit kelt bennem már csak a puszta gondolata is.

Igen. Ez az! Holnap visszaszerezzük a régi, jó, öreg Tapmancsot, akiért bomlanak a csajok, addig meg csak kihúzom valahogy...