Sziasztok! Először is boldog új évet és minden hasonlót mindenkinek. Másodszor pedig: meghoztam az új fejezetet, kevésbé eseménydús ugyan, de remélem, ez is elnyeri tetszéseteket, várom a kommenteket sok-sok szeretettel :)

Love ya :*

Drága Becka!

Megérkeztünk a Roxfortba, minden rendben volt az úton, csak te hiányoztál. Úgy megszoktam már a közelséged, hogy ott vagy, mikor reggelizek, az udvaron ücsörögsz, vagy ha épp nem is látlak, tudom, a közelben vagy. Olyan üresnek tűnik itt minden nélküled, már nem is érzem önmagamnak magamat, mintha kicseréltek volna, vagy egy részem veled maradt volna.

Merlin gubancos szakállára, miért beszélek én így?! Mit csináltál velem, te boszorkány?

Remélem, te jól vagy, s nem süppedsz a magányba - olvass, hallgass zenét, főzz! Hogy van a benned szunnyadó farkas, üvölt már? Mindenképpen írd meg, hogyan viselted a teliholdat - már csak pár nap! Úgy izgulok, mintha velem történne, komolyan mondom. Remus rendben van, kicsit hiányol téged, de szerintem kezd megbékélni a nyáron történtekkel. Mármint azzal, hogy megtámadott - Rólunk még nem mertem szólni neki. Tényleg! Elmondjam, vagy inkább tartsuk titokban? Mi legyen? Bevallom, kicsit tartok tőle, mégis csak az egyetlen, icipici húgocskája...

Na, mindegy, most mennem kell, mielőtt nekiindul a nyáltenger, amivé változtam.

Remélem, jól vagy, türelmetlenül várom válaszod.

Ölel: Sirius

Ui.: Bocs, ha nem tudod elolvasni a kézírásomat, tudom, hogy csúnya, a tetejébe még SVK-n is ülök, szóval titokban írtam. Na puszi.

1977. szeptember 4.

Kedves Sirius!

Te is hiányzol innen, megszoktam a zsongást, most meg olyan csend van. Ne beszélj hülyeségeket, aranyos, ahogy írsz, egyáltalán nem gáz, ahogy te gondolod, szerintem cuki vagy. Kicsit tényleg magányos vagyok, de van mivel lefoglalnom magam. A baleset óta Dumbledore professzor egyre gyakrabban jár hozzánk, hogy vizsgáljon és szemmel tartson. Persze ő ezt tanításnak nevezi, pff ugyan már, nem vagyok ennyire hülye, tudom, hogy mágiaműködési kísérletként tekint rám, főleg az események után.

Ami a teliholdat illeti, borzalmas volt. Nem változtam át, de akkor is, a hold valahogy megigézett. Egész éjjel ébren voltam, teleizzadtam az ágyamat (fujj!), úgy éreztem, szétrobban a fejem, szinte éreztem az ereimben száguldó vért. Esküszöm, valami olyasmi volt, mint amit Remus mesélt az ő átalakulásáról, csak az én mágiám az átváltozás utolsó pillanatában megállt volna - mintha elkezdtem volna átalakulni, de soha nem ment volna végbe. De ne aggódj, havonta egyszer túlélhető.

Ami pedig Remust és a titkunkat illeti, szerintem ne szóljunk neki. Még ne. Meglátjuk, hogyan működik ez a levelezős-távolságos dolog, és ha sikerül, akkor majd együtt beavatjuk, mit szólsz? És ne félj tőle, lehet, hogy havi egyszer egy vérszomjas fenevad, de az év többi részében kezesbárány, egy öklösbe meg nem halnál bele akkor sem.

Na, ne nyáltengerezz, mert egyrészt ez eléggé undorító - tudod, hogy vizuális típus vagyok! -, másrészt pedig szeretem, mikor cukiskodsz.

Jó legyél, ne keverj - annyi - bajt, vigyázz magadra.

Hiányzol: a te Beckád

Ui.: Inkább figyelj, te majom!

1977. szeptember  9. 

Egyetlen Beckám!

Először is hadd szögezzem le egyszer, s mindenkorra, hogy nem vagyok cuki! Nem lehetek cuki, mert pasiból vagyok! Te cuki vagy, a csikó hippogriff cuki, de én nem vagyok az! Hékás, és aranyos sem!!

Másodszor pedig nem hiszem, hogy az öreg Dumbi így tekintene rád, bír téged, csak egyszerűen kíváncsi arra, hogyan működsz. Gondolj csak bele, ilyen vén már, ha jól tudom, egy csomó helyen járt, több millió mágussal találkozott életében, mindent tudhat a mágiáról, aztán ott vagy te, aki számára teljesen kiismerhetetlen varázserővel rendelkezik.

A teliholdas éjszakád miatt pedig a szívem szakad meg, bár melletted lehettem volna. És igenis aggódom, mert nem szeretem, ha a barátnőmnek ilyen fájdalmai vannak, ez borzalmas! Tehetek valamit? Dumbledore-nak mondtad? Tud segíteni? Ugye vigyáz rád valaki, hogy jól legyél?

És ha egy srác húgáról van szó, a sráctól igenis tartani kell. Ezt te nem értheted, ez olyan pasi dolog...

Nyáltenger vizuálisan? Hmm, egész jó. Képzeld csak el, ahogy az híg zselészerű, átlátszó folyadék hömpölyög feléd, s eláraaaaaaszt!

Ölel: A nyáltengeres csávód

Ui.: Soha nem figyelek, mégis mindenből jó vagyok - na, ilyen a te barátod!

1977. szeptember 15. 

Drágalátos húgom!

Ne haragudj, hogy nem írtam eddig, holott mindig szoktam, de elmondhatatlanul rosszul érzem magam a nyáron történtek óta, nemhogy a szemedbe nézni nem tudok, de még írni is nehezemre esik. Nagyon szégyellem magam, és nem tudom, hogyan tehetném jóvá, Csak mondd, és megteszem, megteszek bármit, csak kérned kell!

Itt minden rendben, bár Sirius kicsit furcsán viselkedik, képzeld, eddig egy csajt sem szedett össze pedig mostanra legalább három barátnőn és jópár egyéjszakás kalandon túl szokott lenni. Ezt nem fogod elhinni! Lily Evans (tudod, a prefektustársam, akibe James szerelmes) beleegyezett, hogy elmegy egy randevúra Ágassal! Hát nem hihetetlen? Csak hápogni tudtam, mikor James elmesélte (persze azok után, hogy vagy számtalanszor megkérdőjeleztem a dolgot), és bár ez csak egy randi, közel sem biztos semmi, James olyan régóta fűzi Evanst, hogy most az egész kastély attól hangos, hogy végre összejönnek. Le merem fogadni, bárhogy alakul, mindenki azt fogja pletykálni, hogy együtt vannak.

Otthon mi újság, anyuék jól vannak? Apu még mindig olyan sokat dolgozik? Pihennie kéne. Mondd meg nekik, hogy szeretem őket, és amint lesz a tanulás mellett egy kis időm, nekik is írok. Még csak szeptember van, de máris iszonyatosan hajtanom kell, hogy tudjam tartani a tempót a kór és a Tekergők mellett, elvégre ez az utolsó évünk, a nagy vizsgák éve. Nevezz strébernek, de kicsit azért várom a vizsgákat. Végre vége a sulinak, kikerülünk a nagy varázsvilágba!

Remélem, jól vagy, és még egyszer nagyon sajnálom.

Szeretettel: Remus

1977. szeptember 20. 

Egyetlen bátyám!

Köszönöm leveled, nagyon jól esett, hogy hallhattam felőled. Nem tudom, mit mondhatnék, tudom, mennyire bánt téged a dolog és hogy önostorozásba kezdtél, mióta csak tudod, te okoztad a balesetet. Megértelek, valószínűleg én is így tennék a helyedben, de azt be kell látnod végre, hogy nem voltál önmagad, a szörny tette ezt velem, akit nem tudsz irányítani, mert tudom, hogy te soha nem bántanál tudatosan. Figyelj, én már számtalanszor elmondtam, s néha úgy érzem, hallod, hogy beszélek, de nem érted meg, amit mondok: NEM HARAGSZOM RÁD! Kérlek, felejtsük el a történteket, s lépjünk már túl rajtuk.

Apa még mindig rengeteget dolgozik, már szinte alig van itthon, eléggé hiányzik. Anya nagyon beteg, nem tudom, mi lesz vele. Folyton lázas, alszik és nem tud kikelni az ágyból, én etetem, és segítem ki a mosdóra. Volt nála orvos, azt mondta, egy nagyon ritka, vírusos fertőzéssel van dolgunk, az emberiség 90%-án tünetmentesen átsuhan, de hát tudod, mennyire gyenge anya immunrendszere... De ne aggódj, a doktor kétnaponta látogat minket, s a pontos utasítása szerint ápolom anyut, főzök neki levest, borogatást cserélek, gyógyszert adok neki, stb.

De kérlek, ne aggódj nagyon, rendben lesz, gondoskodunk róla - a doktor is és én is -, fel fog épülni.

Ígérem.

A vizsgákra pedig tessék tanulni, tudom, hogy tökéletesen meg tudod csinálni (ez nem elvárást, hanem jövőbe látás, mert ismerlek), és ne hagyd, hogy bármi az utadba álljon, még a Tekergők sem.

No, mifene, Siriusnak és Jamesnek kezd benőni a feje lágya? Mondd meg Jamesnek, hogy gratulálok, és én megmondtam. Ő érteni fogja.

Ne aggódj, és várom válaszod mielőbb.

Szeretlek, bátyó: B

1977. szeptember 27. 

Kedves Sirius!

Hihetetlen, mennyi idő telt el már azóta, hogy nem találkoztunk! Ne haragudj, hogy ennyi ideig nem válaszoltam, de anyát ledöntötte a lábáról egy komoly betegség, én ápoltam és láttam el a ház körüli teendőket (mostam, főztem és takarítottam). Az ágyból sem tudott felkelni, folyton lázas volt, de szerencsére meggyógyult, bár kissé még látszik rajta, hogy megviselt.

Nagyon szépen köszönöm a múltkori ajándékodat, amit Dumbledore professzorral küldtél el nekem, nagyon meglepődtem. Gyönyörű nyaklánc, ezüst így pont illik is hozzám, honnan tudtad?

El kell mondanom valamit, és nem hiszem, hogy tetszeni fog neked. Vagy nem tudom... Na, de nem köntörfalazok tovább, egyszerűen csak kibököm.

Sirius, egész életemben itt éltem ezen a kis dombocskán a házban, a fámmal a kertben, s eddig a nyárig egyetlen látogatóm Dumbledore professzor volt. A nyáron, mikor megismertelek nem csak téged, de Jamest is, rádöbbentem, hogy mekkora lehet odakint a világ, mennyi ember lehet, aki legalább feleolyan kedves, jó fej, vicces és izgalmas, mint ti. Kíváncsi lettem. Sirius, én látni akarom őket, a városokat, a kultúrákat, s nem csak olvasni a nagyvilágról, vagy a rádióban hallani. Elegem volt a punnyadásból és a rettegésből, hogy bajt okozok a mágiámmal. Nem akarok félni az élettől, hanem élvezni szeretném.

Éppen ezért utána néztem, és van egy olyan varázslat (a bűbájt nem tudom, mert csak minisztériumi szakemberek ismerhetik, de igazolják, hogy van ilyen), amely el tudja kötni a mágiát. Ez azt jelenti, hogy nem vész el a bennem lévő varázs, csupán nem tudom kihasználni. Mint egy kút, amiben van víz, de nincs vödröd, amit leereszthetnél érte. El szeretném végeztetni ezt a bűbájt, és elindulni kicsit világot látni. Hiszen márciusban töltöm csak a tizenhetet, akkor leszek nagykorú, így addig nem varázsolhatok, ellenben nem vagyok az iskolához sem kötve, hogy ott kelljen maradnom.

Anyám azt mondta, hogy ha ő teljesen felépült és én csináltam neki egy pontos tervet, akkor támogatja ezt az ötletemet, és elenged. Szóval kérlek, értsd meg mit és miért szeretnék. Ha tehetném, magammal hívnálak (bedobnálak a bőröndömbe és elvinnélek, nincs vita!), de neked ott van a Roxfort. Még van időnk egy roxmortsi találkozóra, ha szeretnéd, és ott mindent megbeszélhetünk (meg láthatlak is egy kicsit, végre).

Ölel: Becka

1977. október 16.