Jungkook szemszöge:

Sírásomból feleszmélni se volt időm, hisz szoros ölelésünk közepedte TaeTae hallójárataimba juttatta kockázatos ötletét ami számára lehet nem az, de én annak tartom hisz még nemhogy megszökni nem szöktem meg hanem most tettem be életemben először az iskola nevezetű intézetbe a lábamat. A folyosón csak egy ember volt aki egy újságot szorongatva ült a sarokban lévő székben s mélyen aludt, kezében egy kulccsomó melyen temérdek mennyiségű kulcs volt. Azon kívül a folyosókon egy árva lélek sem volt, mert már javában elkezdődtek az órák hisz csöngetésre értünk be s akkor már mindenkinek a teremben kell lennie. Egy két szipogás közben ismét egy kis fáziskéséssel már szedtem a lábaimat gyorstempóban e angyal mellett ki egyre többször lep meg érdekesebbnél érdekesebb gondolatokkal s cselekedetekkel. Még mindig kiszámíthatatlan s mindig újat mutat számomra amikkel több örömöt okoz mint bárki másnak. Olyannyira felbecsülhetetlen... Nem tudom szavakba önteni értékét amit képvisel  a színültig szerelemmel megtelt szívemben. A férfi kezéből kiesnek a kulcsok s annak zajára fel is ébred. Hallom hogy a távolból még utánunk kiabál, de nem is törődve hangos kiáltásával kitrappolunk az iskola kapuján. Hihetetlen érzés ahogy Taehyung megfogja a kezemet... Mindig itt lyukadok ki hogyha bármit is csinál velem. Minden cselekedétől felforr a vérem melyet már nehéz kontrolállni odabent a szívemben ami egyetlen egy teremtés miatt dobog. Olyan gyengéden fogja a kezemet, de mégis úgy szorítja mintha az életén múlna. Ezt a cselekedetét sem értem hisz ki akarná megfogni az én jéghideg és csontos kezemet? Senki. TaeTae megfogja? Igen... Felmelegíti kezemet, de úgy hogy már szinte izzad. Az ő bőrénél puhábbat, selymesebbet nem is tapinthatnék. Szívem jobban lángol mint egy tomboló erdőtűz, gyorsabban ver mint amikor a harkály kopogtat a fán. A levegő is felforrósul amikor vele vagyok, így mindig úgy érzem magam mint egy meleg s gyönyörű nyári napon...Ha ez lenne az utolsó napom, akkor a legboldogabban halnék meg, mert mindenkinél boldogabb vagyok s vannak érzelmeim mik a legtisztábbak. Békésen halnék meg hisz Ő lenne velem s Őt látnám utoljára, egy angyalt akinek ha még nem is tudja a szívemet s mindenemet már neki adtam. Mintha egy illúzió lenne maga Taehyung és ez az egész. Nem tudom felfogni. Ez olyan számomra mint az univerzum egyes adatai azaz az én agyamnak szinte felfoghatatlan. Lehet hogy ez túlzó példa, de más hasonlatot nem igazán tudnék mondani.Képtelen vagyok rá hogy teljesen tisztában legyek mindezekkel. Hogyan lehet valakit ennyire megszeretni? Szinte már fáj a dobogóm a túlcsordulástól. Már egyetlen egy nyugodt pillanatom sincs, nem a rossz értelemből hisz a pulzosom nem bír nyugodni Tae közelében. A szerelem, egy olyan dolog amit nem lehet leírni. Mindenki másképp tapasztalja, lehet hogy a tünetek sokaknál hasonló, de személy szerint másképp élik meg s megannyi gondolat és érzés tör fel az emberből. A mai világban nem a legszentebbnek nevezhető dolog s az emberek nagy része már nem is tudja hogy milyen a valódi szerelem. Nem mindenkinek adódik hogy szeressék őt, de sokaknak nem a szerelem hanem például a testi élvezet számít. Én igaz szerelmet érzek, még teljesen tapasztalatlan vagyok, de már tudom hogy megtaláltam életem első és egyetlen szerelmét. Senkit sem szerettem, még barátilag sem. Lehet egyszer beleőrülök abba hogy viszonzatlan, de az hogy lehetnek iránta érzelmeim, az mindent megér. Mást nem fogok szeretni...Nem tudhatom mi a sorsom, lehet más kinevetne, de nem érdekel s akkor is megtörhetetlenül fogom szeretni ezt a fiút, napról napra egyre jobban. Bár nem tudom hogyan kontrollálom magam az elkövetkező időben. Ezt a gyönyörű és tiszta érzést egy olyan személy kelti bennem, akit egy halandó ember sem érdemelne meg,azaz én sem. Túlságosan gyönyörű teremtés hogy bárki is bemocskolhassa mert oly tiszta hogy testét s szívét emberi szenny nem mérgezheti. Nem tudom hogyan kifejezni magam hogy mennyire jó érzés. Írhatnék egy könyvet is amiben Taehyung iránt érzetteket írom le, de képtelen lennék befejezni. Egy nap alatt elvette teljesen az épp eszemet s gondolataim birodalmának uralkodója lett. Folyamatosan Ő jár a fejemben szüntelenül. Elmondhatatlanul szeretem ezt az angyalt... Amilyen gyönyörű belülről, olyan szemetgyönyörködtető kívülről is. Csodaszép íriszeitől megőrülök s egy másik világba kerülök hogyha mélyen elmerülök tekintetében. Egy olyan világba ahol csak mi ketten vagyunk és senki nem zavarja meg békénket. Egy mélyebb szemkontaktus kíséretében megszűnik számomra a körülöttem lévő tér és hang. Minden elhomályosul és szinte ragyogni látom Őt. Ha szárnyai lennének nem lepődnék meg hisz Ő egy angyal ki oly bűntelen, tiszta s érintetlen. Dús hajzuhatagja gyönyörűen fénylik ahogy elérik a nap sugarai. Arca szépségét ezernyi szóval se tudnám leírni ahogy ajka s teste kívánatosságát sem. Mindenében csak gyönyörködni tudok. Ennek gondolatára érdekes gondolatok cikáznak a fejemben ami eluralkodik az elmémen. Nem akarom hogy ez egyszer véget érjen... Olyan gyönyörű minden...Soha de soha nem voltam még boldog s a szívem jéggé fagyott amióta az eszemet tudom. A szeretet számomra teljesen idegen szó és érzés volt...mostanra ez az érzés akar túluralkodni egész testemen. Taehyung egy nap alatt többet mutatott nekem mint bárki más. Bár nem mintha mutattak volna nekem bármit is...Nem viszonzott a szerelmem de én mindennél jobban megbecsülöm hogy vele lehetek, még ha nem is tudja hogy milyen érzéseim vannak iránta. Mint már mondtam ez mind örök és megtörhetetlen bennem. Taehyung szinte kirúgja a nagy vaskaput. Egy kis időre a sulitól 10 méterre leállunk a járda szélén s Tae helyetfoglal a betonkerítés szélén. Kezemet még mindig fogja de már szoritásából engedett. Szuszogásunk közben pár másodperc múlva szóra nyitja kívánatos ajkait amit legszívesebben úgy falnék mintha a legédesebb dolog lenne amit csak kostólhatnék. Ha én nem csókolhatom szét ajkait, akkor azok maradjanak olyan érintetlenek mint az enyéim. Önző dolog... de nem akarom hogy bemocskolja bárki is, mert Taehyung már az enyém...
-Na Kookie mit szólnál egy fagyihoz? Remélem nem haragszol rám hogy elrángattalak téged abból az intézetből de én nem bírtam volna ki hogyha bármi is történik.-Mondja a miközben közelebb jött hozzám és a szempáromat figyelmesen pásztázta a reakciómat várva. Na én itt esek össze hogyha nem hagyja abba...Már most nem bírom. Jajj istenem mi lesz velem...
-Tae...engem még soha nem vittek el fagyizni.-Mondom zavaromban miközben Ő még mindig engem figyel.-Egyáltalán nem haragszok rád, csak nehogy bajba kerülj miattam...-Mondom szégyenemben lesütve tekintetemet az aszfaltra.
-Nem érdekel hogyha bajba kerülök, bár szerintem ennek nem lesz nagy következménye. Veled lenni mindent megér!-Lehajtott fejemet felemeli az állam alá nyúlva s ezzel végleg feladom. Ahogy nyakamat megérinti ujjbegyeivel máris akaratlanul kiejtek ajkaim közül egy halk sóhajt. Ennek következtében fejemet elhúzom és ismét lefelé nézek a betont tanulmányozva. Ahogy hozzáért a nyakamhoz mégjobban vert a szívem s teljesen megfeszültem még az eddigieknél is jobban.

Taehyung szemszöge:

Indulataimat egyre nehezebb kordában tartanom...Szinte csak a testem irányított engem s nem tudom hogy gondoltam hogy megérintem őt de nem akárhol. Alig hallható sóhaj hallatszott ajkai közül ami számomra elég furcsa...Az a hang...Már ettől a hangadástól elborult volna az agyam hogyha nem húzza el a fejét kezem érintésétől. Istenem de ver a szívem...Nem tudom hogy mi lesz a közeljövőben... Mi lesz az iskolában? Hogy tudnék megmaradni a közelében? Jó volna megtudni erre a gyógyírt, de gondolom...nehéz lesz ezzel megküzdeni. Van egy sejtésem. Vé...gem...lesz...
-Még soha nem vittek el? Na akkor ezt bepótoljuk. Itt nem messzi van egy jó fagyizó. Hatalmas gombócokat adnak és isteni finom!-Tudnék magamnak más finomságot is kívánni...még jobb mint a fagyi..sokkal jobb...Talán mindennél jobb.. Megint elkalandozok...Taehyung...hülye vagy!
-Hát akkor indulhatunk is! Kiváncsi vagyok hogy milyen a fagyikínálatuk.Ha te finomnak találod akkor biztos az!-Mondja édes hangján amitől tégla alakú vigyorom felkúszik az arcomra. Egész nap hallgatnám hangját hisz oly kellemes hogy fülemnek áldás hallani. Még arra se mondanék nemet hogyha felolvasna nekem esténként egy könyvből, miközben az ölében foglalok helyet. Lehet ez gyerekes, de biztos elaludnék angyali hangjától. Ha nem lennék teljesen álmos akkor testemnek reakciói javában ébren tartanának.
-Na vezess TaeTae!-Kezemet megragadja, összekulcsolja ujjainkat ami piros árnyalatot fest az arcomra. Parancsára elindulunk s miközben sétálunk én nem bírom megállni hogy ne pillantsak rá napfénytől megvilágított arcára mely oly szépséges hogy nem szeretném hogy bárki más úgy pillanthassa meg mint én a szerelmes szempárommal. Senki más nem táplálhat iránta ilyen érzéseket. Pár perc kellemes séta után odaérünk az üzlethez. Nézelődő szerelmemet megszólítom.
-Na Kookie, itt is lennénk! Már kiskorom óta ide járok. Ismerem a tulajdonost is, a nagyszüleim is jóban vannak velük. Már törzsvendég vagyok itt.-Mondom s beinvitálom az üzletbe, miközben egy csilingelés jelzi érkezésünket. Kedvesen köszönünk és beljebb lépünk a pult felé. Az eladó, Márti néni boldogan köszönt engem, viszont Jungkookon megakad a szeme és elég feltünően megdöbben. Nem szokta leplezni az érzéseit s elég szókimondó egy asszony. Kedvelem őt, nagyon aranyos és felér számomra egy családtaggal.
-Szia Tae! Jó látni téged! Na kit hoztál magaddal? -Kivonul a pult mögül és szemüvegét felvéve szemügyre veszi angyalomat, ki megijed egy kicsit de mosolyogva tűri Márti néni közvetlen viselkedését.
-Be szeretném mutatni Jeon Jungkookot, nem olyan rég ismertem meg.-Miközben bemutatom Őt, arcom ismét vörös lesz de szerencsémre nem veszi észre, inkább Jungkookon maradt a tekintete.-Most költöztek ide a szomszédba.-Amikor már azthiszem hogy Jungkook végleg lefagy, kezét Márti néni felé nyújta egy kézfogásra.
-Jeon Jungkook vagyok, örülök hogy megismerhetem Önt!-Kezet ráznak de hamar véget is vetnek. Már kezdtem féltékeny lenni hogy mennyi ideig szorongatja az öreglány az angyalom kezecskéjét.
-Én Márti néni vagyok, légy üdvözölve a fagyizómban! -Mondja miközben a hatás kedvéért széttárja karjait.
-Látom elég jóban vagytok...-mondja kicsit szemet forgatva bár inkább nem veszem fel, mert ismerem Őt, vagyis nem akar rosszat ezzel a kijelentéssel...Remélem.
Szinte észre se vettük hogy még mindig fogtuk egymás kezét... Akkor ez volt az ami szúrta a szemét...Egy kis kínos csend kíséretében mind a ketten zavarunkban gyorsan eleresszük egymás kezét miközben azt Márti néni a szemüvege mögül szugerálja. A gyors kifejezés az elég túlzás, inkább nem feltünően és ahhoz mérten lassan amennyire csak lehet a helyzetnek adódóan bőrünket utolsó pillanatig összeérintjük míg el nem válnak.
-Ti aztán furák vagytok nekem! -Mondja szemüvegét feltolva orrnyergére, gyanús hangszínnel amit nem igen tudnék megfejteni hogy most mit is gondol rólunk...Hisz nem normális hogyha két barát egymás kezét szorongatja? Ahogy most belegondolok talán lányoknál igen, de nem hinném hogy felettébb átlagos dolog lenne ez két fiú között. Bárki mondhat bármit, én akkor is megfogom a kezét bárki előtt. Bár a párjaként foghatnám...Nekem még ez is túl tökéletes... Ha a párja lehetnék...Nem nem és nem! Nem szabad ilyesmikre gondolnom..
-Ne csak itt áljatok drágáim! Kértek valamit?-Mondja egy mosollyal arcán, míg visszabattyog a pult mögé a fagyiskanalat kezébe véve.
-Na Kookie, kérj te először! -Levakarhatatlan vigyorral a kínálat felé tolom miközben lefagyva ácsorgott mellettem.
-Biztos? Ne haragudj hogy elbambultam.-Mondja egy szégyenlős mosollyal az arcán amitől szívem ismét hevesebben ver. Ez a fiú még a szívemet se hagyja lenyugodni...ez kész. Még mi a kész? Hogy a mosolya olyannyira hatással van rám hogy a testem ha fagyi lenne akkor már réges rég szétolvadt volna.

Jungkook szemszöge:

Ez a hölgy elég furcsa, de ha Taehyung kedveli akkor biztos nem lehet rossz ember. Még nem voltam fagyizóban. Jó a hangulata és ha fullasztó meleg van akkor itt kellő képpen le tud hűlni az ember. Nagy a választék s azt sem tudom hogy mit válasszak. Íncsiklandóan van feldíszítve és biztos mindegyik íz finom. A kanalat elnézve tényleg nagy gombócot adnak ezért kettővel megállapodok.
-Hmm, kérnék szépen egy gombóc oreóst és másodiknak egy Eszterházy-t! -Mondom miközben a hölgy kanalazza a fagylaltot a tölcsérbe.
-Parancsolj drágaságom! Fogyaszd egészséggel!- A kezembe nyújtja a tölcsért. Veszek egy szalvétát s a tölcsér köré tekerem a biztonság kedvéért, hisz magamat ismerve biztos hogy valami szerencsétlenséget csinálnék.
-Köszönöm szépen!-Mikor már venném elő a pénztárcámat, Tae kikapja a kezemből.
-Naaaa add vissza!-Nyúlok a tárcám után de csak a magasba emeli.
-Szó se lehet róla! Én fizetek Kookie!-Egy kacsintás kiséretében visszahelyezi a pulcsim elől lévő zsebébe. Na mostmár nem tudok megszólalni... Miért csinálja ezt? Szerencsém hogy nem a farzsebembe rakta vissza pénztárcámat mert ha oda rakta volna akkor én feladom a szolgálatot. Most is ahogy kacsintott felém...Megőrjít! Ahogy belegondolok hogy előttem fog fagyit enni, akkor nem a fagyi hanem én fogok szétolvadni rohamos tempóban...Mielőtt elkezdenék remegni Taehyung mellett, inkább helyet foglalok hátrébb egy asztalnál hogy legyen időm legalább egy kicsit lenyugodni. Tae odapillant hozzám s utána ő is kér fagylaltot.
-Ugyanazt kérném mint Jungkook!-Mondja mosolyogva a hölgy felé aki ismét egy furcsa pillantást küld felém amiért Tae ugyanazt kérte mint én. Amióta megérkeztem ide azóta figyelemmel kiséri hogy mi mit is csinálunk. Külső szemlélőként ilyen feltünő hogy minden cselekedetétől megfeszülök és szinte alig tudom magam türtőztetni? Ha igen akkor nagyon oda kell figyelnem, hisz nem tudhatja meg senki hogy én nem barátként szeretem. Nagyon sok a homofób ember ami elszomorít engem...Ebbe inkább nem is megyek bele hisz csak a rossz tényeket sorolnám fel, amit mindenki tud. Miután Tae fizetett,kecses léptekkel elindult az asztal felé, kezében két rolettivel. Megjegyzésként még a járását is megirigyelnék a lányok, hisz kihúzza magát és kiengyensúlyozott léptekkel halad, vékony s izmos lábaival. Az egyik rolettit a sajátjába szúrja, majd a másikat meg hirtelen az enyémbe. Megragadja a kezemet amiben a fagyit tartom, közel húzza magához és szépen lassan beleszúrja a fagylaltba miközben mélyen a szembe néz. Elengedi a kezem és szakíthatatlan szemkontaktussal elkezdünk enni. Lassan már nem a fagyit hanem őt fogom felfalni a tekintetemmel. Annyira zavarba ejtően néz engem, hogy legszívesebben zavaromban lesütném a tekintetem, de képtelen vagyok nem a szemébe nézni.
-Na izlik?-Kérdezi miután nyelve végigsimítja a kezében lévő finomságot.
-Nagyon finom! Köszönöm a meghívást s azt is hogy elhoztál ide TaeTae!-Mondom miközben terelem a gondolataimat, aminek nem igazán örülnék hogyha ismét elbambulnék és olyat csinálnék amit megbánnék. Hogy mi lenne az? Legszívesebben lecsókolnám a fagyit a szájáról ami a szélén lapul. Ledönteném az asztalra és addig falnám ajkait amíg csak bírom lélegzettel... Nem szabadna ilyesmiket gondolnom...de olyan nehéz hogy ne Taehyung vegye birtokba a fantáziámat...

Taehyung szemszöge:

Ennyire feltünő vagyok? Márti néni folyton a szerelmemet nézi. Lehet hogy gyanakszik hogy mit érzek iránta? Pedig próbálom magamat tűrtőztetni. Ha megtudná hogy én mit érzek Jungkook iránt akkor nagy baj lenne. Rettenetesen homofób és nem tudhatom hogyan reagálna rá. Kezd kicsit idegesíteni hogy az én egyetlenemet folyamatosan nézi. Nevetséges, de nem akarom hogy nézegesse...
-Na gyere Kookie, menjünk!-Válaszát meg sem várva ismét egymásba forrnak kezeink s felállunk az asztaltól. Elköszönünk Márti nénitől s Jungkooknak elsőbbséget adva kitárom előtte az ajtót. Miután becsukódott az ajtó, távozásunk okát már el is mondom a mellettem álló szemem fényének ki beragyogja mindenemet.
-Nem bírtam hogy Márti néni folyamatosan nézett téged, ne haragudj.-Mondom miközben csodálkozó arcát figyelem hogy tényleg nem okoztam-e neki kellemetlenséget. Egy hirtelen mozdulattal karjai körülölelnek és egy két könnycsepp kiséretében forró leheletét érzem a nyakamon.
-Hm Taehyung. Ennyire kisajátítasz? Ez tetszik... Maradjon így. -Ellenállhatatlan hangján suttogja fülembe mitől már lassan leplezhetetlenek lesznek érzelmeim. Észveszelytő állapotba kerültem emiatt. Hogyha nem fejezi be akkor nem lesz ennek jó vége, vagyis inkább csak számára, de soha nem mernék tenni vele semmit akarata ellenére. Én csak akkor érnék hozzá hogyha Ő is akarná... de sajnos ez nem fog bekövetkezni. Kalandozásaimat félretéve mielőtt rossz kedvem lenne, felteszek neki egy kérdést.-El szeretnél menni egy csodaszép helyre?-Végigsimítok kézfején mely szinte már lángol, amitől majdnem felsóhajtok, de mielőtt válaszolhatott volna, közel hajolok a füléhez s ajkaimmal szinte megérintem, mit legszívesebben megharapdálnék s nyomot is hagynék rajta, ahogy minden egyes porcikáján ezzel azt tudatva hogy Ő az enyém. Nem kellett volna sok hogy megcsináljam de utána eszembe jutott hogy ezt nem lehet. Bátorságot veszek magamon és megosztom vele azt amit eddig senkivel vagyis az akaratomat, gondolatomat.
- Tudod ahova megyünk oda még soha nem vittem el senkit. Nem is terveztem hogy valaki be tegye a lábát arra a helyre, ahova mostmár valakit mégis el szeretnék vinni s az a személy nem más mint Te. Szerintem rajtam kívül más nem tudja hogy ott van az a hely, kiskoromban is oda jártam és mindig minden olyan ahogy én úgy hagytam a legelőző alkalommal. Én mindennél jobban szeretném hogy megmutathassam neked Kookie. Senki mást nem vinnék oda, csak téged.
Mit szólnál hozzá?-Kérdezem reménnyel teli hangon hogy hátha igent mond nekem a meghívásra. Ha igent mondana akkor a legboldogabbá tenne engem. Hogy mi lenne a tervem? Egy ártatalan csókot lehelni szépséges arcbőrére. Már nem bírom ki hogy ne cselekedjek, de csak ezt az apróságnak tűnő de nagy lépést szeretném megvalósítani. Nagyon oda kell figyelnem a megfelelő pillanatra és szituációra, de remélem nem fogja félre érteni s számára csak a baráti puszi lesz. Nekem más jelentés tartalmú lesz. Egy lépés hogy egy újjabb ponton érinthessem meg testét. Ennél messzebbre nem fogok menni.
-Biztos vagy benne? Nem szeretnék a magán dolgaidba betolakodni...-Mondja miközben ismét a betont nézi. Mielőtt elkezdtem volna már érvelni hogy Ő mennyire fontos nekem és mindent meg szeretnék vele osztani, addigra már rég szorosan ölel engem amitől szinte megilyedek , mert egyre többször cselekszik azonnal a pillanat hevében. Ezt annak vegyem hogy kicsit bátrabb lett s kezd már a merevségéből leengedni? Ez a fiú megfejthetetlen s az is hogy én ennyire belebolondultam.
-Tudod...én még életemben nem kaptam ennyi jót egymás után amit te azóta nyújtasz nekem amióta beléptél az életembe, hamár azt életnek lehetett nevezni... Tehetetlen vagyok. Nem tudom még most sem összeszedni a gondolataimat...-Hirtelen elhalkul szépen csengő hangja s szájából már nem hallatszódik egy árva szó sem. Szorosan ölel engem s én már inkább meg sem kérdezem hogy miért hagyta abba mondanivalóját. Tudom jól hogy meg akarta volna köszönni amit érte teszek. Meg se kéne köszönnie hisz én köszönhetném meg hogy Ő itt van nekem, ezért már most nem tudnám elégszer mondani hogy köszönöm, ahogy azt sem hogy mennyire szeretem Őt. Ha nem fog semmi sem történni akkor életemben egyszer ki szeretném mondani azt a szót melyet kevés ember tudna olyan tisztán odaadni a másiknak mint én. Ezt a szót még csak a családom szűk körében mondtam ki, de még szerelemből soha, úgy hogy még a szerelmet sem ismertem, éreztem. Mostanáig. Ez a szó az hogy: Szeretlek.
Ez a szó milliónyi ember száját hagyja el nap mint nap súlytalanul, hamis állításként mellyel nincsenek tisztában hogy valóban azt érzik. Ez a szó addig tiszta amíg  legelőször és a legtisztábban s őszintén mondjuk ki az adott személynek amikor már tisztában vagyunk vele s teljes mértékben tudatosul bennünk. Sokan dobálóznak ezzel a szóval, érzéssel, pedig ez a legszebb szó amit mondhatsz egy embernek vagy bárminek. Két fajta szeretet van. A családod iránti vagy baráti, s a másik pedig nem más mint a szerelemből fakadó szeretet. A jelentésével tisztában kell lennünk, s tudnunk kell hogy kinek szeretnénk mondani.Tudnunk kell hogy komolyan gondoljuk s nem csak a pillanat hevében érezzük. Ha kérdezhetem úgy, ma már létezik olyan hogy tisztán és őszintén mondják egymásnak az emberek hogy: "Szeretlek."? Sajnos ez a létszám nagyon alacsony. Szerelmemnek ki szeretném mondani egyszer az életben, hogy tudja, valaki a legeslegtisztábban szereti Őt...
-Jungkook...én köszönöm.-Mondom mielőtt megszólalt volna. Gyengéden eltolom magamtól s kezét óvatosan enyéimbe illesztem s ujjaimmal bezárom azt. Nem szól semmit, mert a pillanat magáért beszél. Könnytől nedves szemei összeszűkülnek mosolyától úgy ahogy nekem is. A madárcsiripelés harmóniáját élvezve, a járdára vetődő árnyékokat nézve sétálunk az utcán ahol szinte nincsen senki, hisz dolgoznak az emberek vagy iskolában vannak ahol nekünk is ott kéne lenni, de inkább én Jungkookot választottam. Mindenben Ő a legjobb választás. Csendben lépkedünk egyszerre, egymás társaságát élvezve. A hangtalanságot nem törjük meg, hisz még némán is jobban érezzük magunkat, míg az emberek még a bulikban sem találják meg a boldogságukat. Egy kellemes sétának nézünk elébe míg oda nem érünk arra a helyre.Számomra ez a séta is jó lenne ha egy sikátorban lennék, csak Ő legyen velem. Az utcán előforduló emberektől megvető pillantásokat kaptunk, de rájuk se nézve továbbhaladunk. 10 perc séta után egy mellék utcához érünk s befordulunk amikor egy rozoga kapuhoz érünk...

-----------------------------------------------------------

Sziasztok!😊😀❤ Itt lenne a következő rész...Tudom hogy mondtam hogy megpróbálok hozni egy részt de nem sikerült egyhamar. Rengeteg dolgom volt, itt volt az évvége és sok nehézséggel küzdöttem meg. Ezen a részen több napon keresztül dolgoztam, mert sosem volt rá időm hogy befejezzem. Remélem tetszik nektek ez a rész is, bár nem érzem a legjobbnak. Szeretnék egyre jobbat és jobbat nyújtani nektek. ❤❤

Még ebben a részben meg szeretném köszönni hogy ennyi megtekintés és csillag van a könyvemen! Hihetetlenül jól esnek a kommentek, visszajelzések hogy valakiknek ennyire tetszik a könyvem. Még csak  hetedik részt írom és több mint 600 megtekintés s 130-on felüli vote! Annyira hálás vagyok nektek hogy ennyien nézitek meg a könyvemet! Köszönök szépen mindent azoknak akik támogatnak engem és bíztatnak! Köszönöm hogy olvassátok, voteoltok és megörvendeztettek kommentekkel. Akik listázták a könyvemet azoknak is nagyon szépen köszönöm! Nem hittem volna hogy idáig eljutok. Mindenkinek hálás vagyok!😭❤ KÖSZÖNÖM..❤

-Peaceandlove✌💕