-ugye tudod, hogy ezt nem oldhatjuk meg mindig így?-kérdezte komolyan.

És milyen igaza lett...

----------------------------------------------------

Reggel arra keltem, hogy nem tudok felkelni.

Jajj, igen. Merthogy Virággal tegnap azt játszottuk, hogy idegességünkben háttal szökünk rá az ágyra, hátha eltörik a gerincünk, és legalább nincs több bajunk.

Apropó este. Kinga vagy 20.szor hívott, és minden alkalommal át akart jönni. Aztán valahogyan(ki tudja, hogyan) sikerült lerázni az idegbeteg Kingát, és törhettük tovább a gerincünket. 

-Szia, drága.-hajolt oda hozzám Ricsi.

-Sziiiiaaaa, Ricsssiiiii-csókoltam meg. Én. Ricsit. TE JÓ ÉÉÉG. Amúgy... Nagyon jól csókol...Hmmmm....

A suli elé érve megálltunk a többiek előtt. Cortezen elidőzött a tekintetem. Ahogy a téli nap rásütött, ahogy a sötét tincsei belelógtak mélykék szemébe, ahogy rám nézett, és ahogy elmosolyodott.. Várj, mi??

-Baj van, Emo?-fürkészett Ricsi. Ekkor vettem észre, hogy indenki engem fürkész, és Kinga arcán láttam, hogy még készül velem beszélni órák előtt.

-Uhhh. Izéé, nem csak izééé...Asszem elaludtam. Hihi-próbáltam hozni Virág formáját.

-Sötét vagy, Virág.-nézett rám Cortez szórakozottan. Whooaaaa....

-Renáta, csakhogy itt vagy. Beszélnünk kell.-nézett Kinga a hozzánk érkező Virágra.

-Sziasztok.-köszönt Virág halkan, majd hozzám lépve megölelt.

-Gyertek.-intett Kinga.

És mi mentünk. 

-Renáta, megcsókoltad?

-Meg...

-Huhh-szusszant fel Virág.-Reniiii.-fehérdett el hirtelen.

-Jajj, Virág, de sötét vagy..-fújtatott Kinga.-Na, add.

-Mi van?-csodálkozott Virág.-Jaa. Nem az.-rázta meg a fejét.-Nincs rágó a fejembeeeeeen. Hihiii. De télleeeg, kell vegyee...

-Virág!!

-Jó.Izéé...Az, hogy, Reniii. 

-Hm?

-Ricsi ma nálad alszik.