William Miller

Kínos bevallani de izgulok. Ma jött el az a nap ,hogy együtt legyünk. Lehet ő ezt tanulásnak veszi de én valamilyen szinten erre amolyan második esélyként tekintek.

Hogy fokozzam a már így is kellemetlen cselekedeteimet most még elidőztem a tükörképemen is. Törekszem arra,hogy ez a nap tökéletes legyen.

Minden szempontból.

Ma pedig még arra is elég erőt vettem,hogy véget vessek Amber-rel minden kapcsolatnak. Így sem volt belőle semmi hasznom se boldogság terén se túllépés terén.

Ez egy semleges kapcsolat volt aminek ma vége.

Magabiztosan oldottam fel legújabb fekete Jeep kocsim ajtaját. Kényelmesen helyezkedtem el táskámat pedig egy mozdulattal hátra dobtam.

A kormányt feszülten fogtam meg még is inkább azt mondanám nyugodt vagyok.

Nem akarok semmit sem húzni halasztani ezért már a nap elején beszélek vele. Nem tudom egyenlőre hogyan kezdek bele és milyen módon is fogalmazom meg mondandómat de mind ez lényegtelen ugyan is a vége ugyan úgy fog fájni.

Nem akarok neki semmi rosszat de még is ennek így kell történnie. Amennyire pedig ismerem max egy hétig lesz ki utánna majd talál valakit magának.

Úgy is még pár hónap és mindenki megy a saját választott helyére.

Nem tudom egyenlőre még mit is fogok megpályázni de azt egyre biztosabban tudom ,hogy Sarah közelében lévőt.

Egy harsány dudaszó rázott vissza a való világba. Kelletlenül ropogtattam ujjaimat hát ha ezzel hamarabb találok parkoló helyet.

Dugig volt minden a jobbnál jobb terepjáróktól, már csak ilyen ha a fiúk ezzel akarnak hódítani.

Kifújva magamat kerestem a szememmel Amber apró létét.

Minden bizonnyal a folyosón találom meg a szekrénye és a suli hirdetős táblájának közelében.

Diákok tömegesen lökdösték egymást ezzel egy kis magánszférát teremteni de látszólag sikertelenül.

Számat morcosan húztam el ugyan is a lány azonnali szemkontaktust próbál velem kialakítani.

-Beszélhetnénk?-nem éppen olyan hangszínen közöltem vele mintha lenne választási lehetősége.

-Hát persze kicsim.-nyájas hangjától még a hideg is végig futott a hátamon.

Komolyan mondom nem értem ,hogy bírtam elviselni.

Az udvarra sétáltunk ki egymás mellett párszor próbált közelebb férkőzni hozzám de én csak oldalra léptem ezzel minden érintkezést elkerülni.

-Na miről szeretnél beszélni?-ujjaival végig simított a karomon de én csak lesöpörtem magamról több figyeltem pedig nem szenteltem neki.

-Arról ,hogy egy ideje úgy érzem ennek nincs értelme nem fogok veled játszani szóval kimondom ,szeretném ha ennek véget vetnénk.-döbbenettől köpni nyelni nem tudott a szavak egy az egybe a torkán akadtak.

-Ezt most nem értem.-makogva próbált bármilyen magyarázatot is kihúzni belőlem de ez nem fog ma neki össze jönni.

-Nem is kell a lényeg,hogy jobb ha útjaink külön válnak nem szeretnék haragban szétválni ezért is gondoltam úgy ,hogy ezt minél hamarabb megbeszélem veled.-földet pásztázta ajkait beharapta ezt pedig követte egy hisztérikus nevetés.

-Ha azt hiszed,hogy most kicsit is megbántottál akkor el kell keserítselek mert egy kicsit sem.-több sem kellett számára egy az egyben kikerült és elment.

Ezen túlestem de a neheze még csak ez után fog jönni.

Dúdolva léptem be a könyvtárba melyet az elején ki nem állhattam de mára már meg kedveltem mert ennek a helynek köszönhetek szinte mindent.

Az asztalnál viszont nem ült senki ami meglepett főként mivel ez azt jelenti nem késtem. Kényelmesen lehuppantam már amennyire kényelmesnek mondható ez a régi fa szék. Idegesen doboltam lábaimmal mivel egyre hosszabbnak tűnt ez az idő ameddig a lányra várok.

Ez az egész nap is eszeveszett lassúsággal telt mivel azt vártam csak is ,hogy délután legyen és kiélvezzek minden percet.

-Mi történt,hogy hamarabb ide értél? Jól érzed magad?-mosolygós arca amint elém került a szívemet melegség töltötte el.

-Csak az évek meg a rutin.-zöldjeit néztem csak is kizárólag mert ha egyszer ő boldog akkor nem csak az ajkai de még a szeme is nevet.

Az ,hogy esetleg ennek én vagyok az oka több okból kifolyólag is izgatottá tett.

-Milyen rutinról beszélsz te fiú?-nevetése zene volt füleimnek de hiába akartam megszólalni szinte azonnal folytatta.-Akkor kezdjük pár alap vető képlettel.

-Ahogy te akarod.-egy négyzetrácsos füzetet nyitottam ki mire végre érezhettem bőre melegét.

Kezeink össze értek amire villámcsapásként kaptuk oda tekintetünket. Nem tehetek róla egyszerűen minden porcikáját magamba akarom inni. Ezért cselekedtem úgy ahogyan. Ujjamat finoman végig húztam tenyerétől csuklójáig az érintésemtől pedig jól láthatóan kirázta a hideg. Elvarázsoltan, ködös tekintettel néztük egymást mert jól tudtuk mind ketten.

Ennyi nem elég.