Sarah Evans

Egy értelmetlen hónap telt el.

Folyamatos hajtás hallgatni ahogy a tanárok szinte helyettünk is izgulnak. Részben tartalmas még is hiányos időszakról van szó.

Bethany és Reece azóta is kerülik egymást én viszont barátnőm mellett állok mindenben ahogyan ez fordítva is elmondható. Connor-al egészen jóban lettünk túl sok mindent talán még így sem bírnék róla elmondani viszont az nagyon tetszik ,hogy egy nyitott könyv számomra. Az arcáról letudom olvasni éppen mit gondol vagy a válaszát az adott kérdésre. A verekedés óta nem történt semmi érdek feszítő mondjuk ezek után nem is kell. Azon a héten William-et teljesen nem láttam csak úgy jutott a fülembe a hír miképpen elzárást kapott. Örlődtem is rajta eleget hibásnak éreztem magamat ráadásul még bűntudatom is volt. Szüntelenül csengett a fülembe hozzám címzett szavai "Többet vártam tőled Sarah Evans". Hihetetlenül pofátlan ,hogy még ő várt többet tőlem ,akkor még is én mit mondjak? A második héten sem láttam így következtettem ki ,hogy biztos egy két hétről lehet szó de aztán az, az követő héten sem és a következő napokban sem futottunk össze. Megpróbáltam nem túlságosan feltűnőnek tűnni de azért mindig vissza kérdeztem Reece esetleg tud e bármit hiszen még is csak szinte testvérként tekintenek egymásra.

-Azt mondják az egész suli árgus szemekkel nézi a friss párt szerintem látnod kéne Sarah.-a végét szinte elharapta Samantha még is gyorsan hadarta el az egészet.

-Nem érdekel különben is mit kezdjek egy párral? Ha most szeretik egymást csak nyugodtan sok boldogságot nekik.-intettem le majd tovább olvastam az irodalom híres költők munkájának sokaságát ami nem éppen kötött le de kihasználok minden időt ha már otthon az emlékektől nem tudok szabadulni.

-Akkor sem érdekel ha az egyik fél William?-kiváncsi hangját már csak a mindent látó természete tudott fokozni.

-Hol?-ennyit tudtam kinyögni mivel minden hang egyszerűen a torkomon akadt a lélegzetem elakadt kezeim pedig úgy remegtek mint a levelek ősszel a szél finom fuvallatától.

Hogy az a hazug utolsó, egy hónappal ezelőtt neki állt feljebb most pedig az iskola szeme lattára egy másik lánnyal?

-Ebédlő.-miért mindig ott történnek a rossz dolgok?

Úgy szettem lábaim mintha kergetnének. A félsz tetteimet végig sújtották. Próbáltam az út pár perc töredéke alatt felkészíteni magamat a csalódásra a végleges össze törésre mikor meg látom mással. Többé más ujjai fognak elveszni sötét fürtjei között szemeinek most már nem én leszek a gyönyör ajkai más ajkait fogják ízlelni a szíve pedig mást fog szeretni.

Az idegesség annyira elborított, hogy az ajtót kinyitni sem bírtam olyan erővel löktem be. Más esetben félnék nehogy valakit véletlenül belülről megüssek de jelen esetben még egy picit sem mozdított meg.

Az asztalra gyilkos tekintettel néztem ami pedig várt olyannyira földre küldött,hogy haszontalanul estem térdre.

William az én szerelmem karjaiban most Amber lelt szerető otthonra.

Az az Amber aki keresztbe akart tenni akit úgy gyűlölt,hogy nekem könyörgött.

Mikor azt hittem abban a buliban megcsókolta magamba fordultam de végül minden szép lett hiszen William ellökte magától most pedig még is úgy szorítja mintha attól félne bármelyik pillanatban köddé válhatna.

Bethany karjaim alá nyúlt megvárta még rátámaszkodok és felállok. Mert ő most is velem van ahogyan mindig is tette.

William egyenesen a szemembe nézett és semmi megbánásnak nem mutatta jelét még csak egy bocsánatkérő tekintettel sem csak is egy büszke felemelt állal. Ölében csücsülő lány is hasonló képen cselekedett magasan csengő nevetése gúnyosan lepte be az ebédlő falait.

-Most elmegyünk.-karon ragadott utoljára pedig bemutatott és gúnyosan "rövid és rossz boldogságot" kívánt az életem megkeserítőinek.

Minden megszűnt körülöttem nem hallottam semmit nem érdekelt semmi csak is őket láttam magam előtt hiába,hogy már az üres folyosó kellős közepén álltunk.

Szívem minden össze tört darabja érte könyörgött.

Foltok sokasága belepte a szűk teret az eszméletem teljesen elveszett testem pedig erőtlenül rogyott le a piszkos járólapra.