Sarah Evans

-Kegyetlenül szeretnék változtatni valamit magamon.-a gurulós székemben forogtam egyet majd végül Bethany-re sandítottam.

-Mi tart vissza?-a kezében lévő magazint egyszerűen csak elhajította.

-Az,hogy nem tudom min változtassak.-számszélét kezdtem el rágcsálni és erősen gondolkodtam.

-Vágassuk le a hajadat.-rögtön rákaptam a tekintetemet és próbáltam erősen valami ellent mondást találni de nem volt elég erőm hozzá.

-Legyen.-vissza fordultam az asztalomhoz megnyitottam a naptárat de sajnos a számok úgy álltak ahogyan gondoltam ,két nap és megyünk vissza végzősként.

A gyomrom azonnal liftként funkcionált ha csak arra gondoltam látni fogom. Már két hónapja hallani se hallottam felőle és ez csak jobban elszomorított.

-Sarah!-sikítására felpattantam a levegőt pedig szaggatottan kezdtem el kapkodni.

-Mi a frászt csinálsz?- kezemet a szívemre tettem úgy fájt de nem azért mert megijedtem hanem mert a szerelmem szíve többé nem az enyém.

-Elbambultál és azt mondtam írtam a nővéremnek mert a barátnője fodrász holnap tízre pedig adott időpontot.-a kapcsolatunk Bethany-vel semmit sem változott csak még szorosabb lett ezen a nehéz időszakon végig mellettem állt mindent megpróbált megtenni az én boldogságomért.

-Ez remek köszi.-győzedelmesen adtunk egymásnak egy pacsit és szinte futva tartottunk le a lépcsőről anya palacsintájáért.

-De ne felejtsd el kislány ha ezt a derékig erő hajadat levágom vállig erőre nincs vissza út!-idegesen kopogtattam körmeimet az előttem lévő asztalon.

-Mehet!-végig sem gondoltam csak kimondtam nem akartam még több gonddal tömni a már így is kusza gondolataimat.

Az idő percei hamar követték egymást végig beszélgettünk néha letekintettem a földre ahol a hosszú hajam lábaimnál hullik le egymás után.

-Kész is van készen állsz?-döbbenten nyeltem le a torkomban keletkező gombócot csak is arra összpontosítottam ,hogy nem szúrtam el a kinézetemet.

-Két lány létezik ,akinek a rövid haj gyerekesen áll és akinek totál szexis és nőies te babám erősen a második kategóriába tartozol.-Bet mindig tudja mivel kell megnyugtatni.

Ahogy a tükröt két kezem közé fogtam és megláttam az új stílusomat egyszerűen nem hittem el. Ez a vállig érő haj egyszerűen tökéletesen állt nem voltam soha elszállva magamtól most sem fogok viszont nem is bántottam a külsőmet. Sokkal nőiesebbnek tűntem és a zöld szememet jobban kiemelte szinte úgy éreztem erősebb lettem.

Nem attól mert levágattam a hajamat hanem azért mert William nélkül változtam.

Lehet ő ennek az oka de meg mertem tenni ezzel alá támasztom azt ,hogy nélküle is érek valamit.

-Egyszerűen imádom köszönöm.-hálásan esedeztem most már újdonsült fodrászomnak.

-Igazan nincs mit és innen már csak felfelé!-olyan pozitív kisugárzással rendelkezett amivel piszkosul kevesen.

-Irány fület szuratni!-ijedten össze húztam magamat.

-Erről nem volt szó!-erélyesen szóltam vissza barátnőmnek.

-Nem szóltam volna? De most már mindegy van időpontunk!-visítva ugrándozott ezzel több kiváncsi szempár figyelmét vonzotta ránk.

Végig markoltam a kezét mintha ez a tűfélelmemet csillapítaná. A pokol legmélyebb bugyraiba száműztem volna szeretett barátnőm idióta ötleteit.

-Meg is lennénk.-a tűt a tálcára helyezte majd kérdezte kérek egy kis vizet de én csak nemlegesen ráztam fejemet.

-Belehaltál?-arcom láttán kicsit elkomorodott ,helyes.

Ahogyan viszont a mai nap folyamán ezt is megpillantottam elnyerte tetszésemet ez a helix csoda szép volt egy gyönyörű lánccal össze kötött orvosi fémből készült fülbevalót választottam.

-Csodás első iskolás napot!-elkezdtem fázni ráadásul a nap sugarai is bántották szememet.

-Hagyj szenvedni!-morogtam a párnámba. Feküdtem még is úgy éreztem szédülök már csak attól,hogy egy levegőt fogunk beszívni.

-Hoztam neked ruhákat amiket szeretném ha felvennél!-furcsán ültem fel és próbáltam a darabokat tanulmányozni.

-De csak ha nem kihívó!-mutatóujjiamat fenyegetőzően felnyújtottam.

-Jó,jó csak siess ma valakinek meg kell mutatnunk mit vesztett.

A mosolyom azonnal lehervadt. "Mit vesztett" ízelgettem hosszadalmasan mivel nem az,hogy ő mit vesztett hanem én.

Egy William-et vesztettem el!

-Ne haragudj.-keserű nevetésemtől felfordult a gyomrom.

-Igazán nem tettél semmit ,köszönöm.

Egy kényelmes rövidnadrágot párosított nekem egy kötött anyagú v kivágású pántos toppal. A hajamat kivasaltuk a szemöldökömön átmentem egy színezett géllel a szempilláimat pedig meghosszabbítottam egy kis szájfény végül pedig egy meggyötört arc.

Hiába is próbálkoztam egésznek tűnni a lelkem apró darabjai össze szedetlenül sóvárogtak.