Max

Még hangosabban nevettem fel. Ú, nagyon nagy a csávó!
- Mi az? - kérdezte Ábel, a homlokát ráncolva.
- Azt hitted, hogy ilyen totálisan elzárva élünk a külvilágtól?? - dőltem neki az asztalnak, nagy nevetésembe.
- Van itt valami rágógumi díler?
- Alan volt - suttogtam. - Nem tudom mi lesz velem rágó nélkül - szomorodtam el hirtelen.
- Meghalt egy haverod és te azon aggódsz, hogy - akadt meg - így hogyan lesz rágód?
- Én nem tudok nélküle élni - vallottam be.
- Tudod, én a barátnőmre mondtam ezt - nevetett - de kinek a pap, kinek a papné - vonta meg a vállát.

- Amúgy - kezdtem bele halkan - mi történt veletek?
- Nem tartozik rád, kölyök - lépett az újságos standhoz.
- Én is elmondtam tök sok mindent! - dobbantottam a lábammal.
- Hogy kerültél ide Gatnelbe? - vett fel egy újságot és belelapozott. Lehajtottam a fejem. Ez betalált. - Na ugye - lapozott az újságban. - Vannak dolgok, amikről egyszerűen csak nem akarunk beszélni. Mert fáj - lapozott még egyet. - Idővel már nem fáj annyira, de egy icipici tüske ott marad - nyomta a mellkasomhoz az újságot. Egyenesen a szemébe néztem. - És ez nem azt jelenti, hogy nem bízom benned, kölyök - mosolyodott el. - Megkeresem a média tanárt meg a dirit - vette fel a zakóját, és az ajtóhoz lépett.
- A szüleim autóbalesetben haltak meg - mondtam hirtelen. Biccentett egy aprót, de a következő pillanatban már kilépett az ajtón.

Nem bízik bennem. Leültem a székre és elkezdtem olvasni az újságot. Úgy éreztem magam, mint egy nagypapa. Mint a nagypapám. Ő olvasott mindig újságot. Beült a fotelba, felvette a szemüvegét. És mindig amikor egy érdekes hírt olvasott hümmögött. Ő is ott volt az autóban.

" Mi is az igazság?"

" Rengeteg hír jelent meg a szombati gyilkosságról, amik eléggé ellentmondásosak."

" A Kovács család brutális halála. A legfiatalabb áldozat, Kovács Martina, csupán 9 éves volt."

"Kovács Kálmán és családja a meseszép Nagyszalontán éltek. A család önfenntartó életet élt, tanyájukon. Mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak. Kovács Kálmán pedig vadász volt. A környékbeliek állítás szerint a zord külső egy kedves embert takart. Egészen addig, míg brutálisan egy vadászkéssel megölte családját. Feleségét és három gyermekét. Mindegyik családtagjának négy-négy ujját vágta le. A legfiatalabb áldozat, Kovács Martina, akkor töltötte volna be a tizedik élet évét. ...
A gyilkost azóta is keresik."

" A nagyszalontai vadász vagy brutális gyilkos? "

" Kovács Kálmán brutálisan gyilkolta meg családját tegnap. Az áldozatokat először felakasztotta, majd négy kést döfött mindegyikőjükbe. Ha ez nem lenne elég öt-öt ujjukat vágta le. A gyilkost azóta is keresik.
A legnagyobb kérdés viszont az, hogy mindenki meghalt? Egy-két helybeli állítása szerint, legkisebb lányát, Martinát, nem ölte meg. De akkor hol van?"

" A nagyszalontai gyilkos "

" A napokban egy brutális gyilkosság kötötte le az emberek figyelmét. Kovács Kálmán felakasztotta családtagjait, miután kezüket megcsonkította. Feleségét, lányát és fiát a pajtában találták meg. Legkisebb lányát a medence mellett. Kovács Martinába egy vadászkést és három étkezési kést állított. A gyilkost azóta is keresik. "

" És így tovább. A hírek igazán különbözőek, de mindegyikből kiderül, hogy a gyilkost nem találták meg. Vajon merre jár?"

- Hümm.

Katherina

A falnak támaszkodva vártam az igazgatói előtt. Egy új könyvet olvastam. Ez sem fog sokáig tartani. Egy nap és úgy is kivégzem. Oskar-t vártam, de még mindig sehol nem volt. Lassan öt óra, és még mindig sehol.
- Te hol voltál eddig?? - hallottam meg ideges hangját, a hátam mögül.
- Tudod a kikérő - vettem ki a papírt a könyv lapjai közül. - Tök régóta várok rád! - lobogtattam meg a szeme előtt.
- Akkor ezt mentél megírni az előadás közben? - esett le neki.
- Igen - vágtam rá. - Szerinted mondtam volna ott mindenki előtt?

Hazel jelent meg ekkor a lépcsőfordulóban, nagyon sok papírral a kezében.
- Sziasztok! - állt meg előttünk. - Holnap kilenckor lesz Alan temetése, a templomkert mögött - nyomott egy-egy papírt a kezünkbe. - Tudjátok ott a halastónál - magyarázta. Kétségbeesetten néztünk össze.
- Az van Mogyi, hogy - túrt bele a hajába.
- Holnap lesz három éve, hogy a szüleink meghaltak - vettem át a szót. - Most kérünk kikérőt Lengyelbe - tette hozzá Oskar.
- Igen? - nyitotta ki hirtelen az ajtót a diri. - Jöjjenek be, és megbeszéljük.

Óvatosan léptünk be az igazgatóiba majd csuktuk be az ajtót.
- Miről is lenne szó? - ült le a diri az asztala mögé.
- Holnap lesz három éve, hogy a szüleink meghaltak - ismételtem, átadva a papírt. - És szeretnénk elmenni a temetőbe.
- Ami hol is van pontosan? - futotta át a sorokat.
- Gdansk - vágtuk rá egyszerre.
- Lengyelországban egy kikötőváros, a Balti-tengernél - magyarázta Oskar, látva Igor reakcióját. Ami ez lehetett kb: "Ezek most tüsszentettek?"
- Természetesen megoldható - válaszolta végül, a fiókban kotorászva. - Reggel hétkor indultok és délután ötre ott vannak értetek - nyújtotta át a dokumentumot, amit mindketten aláfirkantottunk. - A többi szabályt tudjátok - vette vissza a papírt.

Ekkor a nyomozó gyerek lépett be. Mögötte Jean állt, tök idegesen.
- Elnézést igazgató úr - állt meg a küszöbön - esetleg alkalmas lenne ez az időpont egy kihallgatásra?
- Maga sosem zavar. Ez most a legfontosabb - csukta le a gépét. - Más valami? - nézett ránk.
- Csak ennyi - néztünk össze mosolyogva.
- Akkor menjünk - állt fel ő is az asztaltól.

Martina

Kissé még mindig idegesen mentem a női mosdóba. Megtámaszkodtam az egyik mosdókagylónál.
- Ártatlan vagyok - suttogtam a tükörképemnek. Amikor sírás ütötte meg a fülemet. - Minden rendben? - kérdeztem értetlenül.
- Nem - nyitotta ki Mia a fülke ajtaját. Totálisan vörös volt a szeme, a sírástól. - Azt hiszik, hogy Emily és én is benne voltunk - temette a kezébe az arcát. - De semmi közünk Alan halálához.
- Be kell bizonyítanunk, hogy semmi közünk hozzá - nyújtottam felé egy zsebkendőt.
- Köszi - fogadta el, majd megtörölte könnyes arcát. - Grat a hangversenyhez - mosolygott.
- Köszi - tűrtem egy tincsem a fülem mögé.

- Elvileg Emily volt Alan-nel utoljára - Nagy szemekkel nézett rám, hogy honnan tudom. - A pletyka gyorsan terjed - nevettem.
- Alan egy díler - mondta hirtelen. - Csak rágót meg piát vettünk tőle - ismerte be.
- De hát ez bizonyíték!
- Inkább egy újabb vád - helyesbített. - Meg hát... - harapta be alsó ajkát.
- Mi az? - kérdeztem. - Az a pletyka is igaz? - suttogtam. Némán bólintott.
- Az is igaz, hogy benne vagy egy szektában? - nevetett.
- Nem annyira szekta, inkább "Traumás árvák klubja" - mutattam idézőjelet. - Össze gyűlünk minden szombaton a halastónál...
- Nem ti gyújtottatok tűzet tegnap este? - szakított félbe.
- Nem, sosem csinálunk ilyet! - dőltem a mosdókagylónak. - Azok nem mi voltunk. 

Ábel

- Akkor kezdjük is - indítottam el a hangfelvételt. - Jean kérem mondja el, mi történt a gyilkosság délutánján.
- Média óra volt az utolsó. A bárányok hallgatnak című filmet néztük - válaszolta.
- Miért pont ezt a filmet választotta? - kérdeztem remélve, hogy ezzel csőbe húzom.
- Egy viszonylag rövidebb klasszikus filmet szerettem volna mutatni a diákoknak - vágta rá.

A füzetemre néztem:
A bárányok hallgatnak
Sikoly
A tégla
A fülke
Nanuk, az eszkimó
Isten városa
Vissza a jövőbe

- Max mesélte, hogy sokféle filmet néztek - vezettem fel. - A sikoly filmet miért választotta? - néztem fel a füzetből.
- Tina születésnapján néztük - mosolyodott el. - Nagyon szereti a horror filmeket - tette hozzá.
- A tégla? - kérdeztem kíváncsian.
- Érdekesnek tartottam a koncepciót - vonta meg a vállát.
- A fülke? - kérdezgettem tovább.
- Szinte hihetetlen, de csupán egy helyszínen forgatták az egész filmet. Egy new yorki telefonfülke környezetében - magyarázta lelkesen. - Igazán lenyűgöző újítás - tette hozzá.
- Nanuk, az eszkimó?
- Ez volt az első komoly dokumentum film - ráncolta a homlokát.
- Isten városa? - néztem egyenesen a szemébe.
- Ezt Hazel születésnapján néztük.

- Vissza a jövőbe?
- Nem igazán értem mire akar ezzel kilyukadni - dőlt hátra a széken.
- Csak válaszoljon a kérdésre! - csaptam az asztalra.
- Bevallom én sem igazán értem, hogy ennek mi a lényege - vallotta be a diri.
- Magának - mutattam a tanárra - és magának - mutattam az igazgatóra - közé van Alan meggyilkolásához. A filmek pedig utalások - tettem hozzá. Mindketten egyszerre nevettek fel. - Nem szoktam ilyen dolgokkal viccelni.

- Akkor mondja csak - fonta maga előtt keresztbe a kezét Jean - mire utalnak a filmek?
- A bárányok hallgatnak című filmben egy gyilkos egy másik gyilkos módszereivel szedi áldozatait - kezdtem nyugodtan. - Biztos maguknak is ismerős a nagyszalontai Kovács család meggyilkolása.
- Az is így történt meg, mint Alan-é - bólogatott Max. Jean konkrétan lefagyott. - És ott van az Isten városa! A szektások valami Gatnel istenének áldoznak!! - emelte fel Max a hangját.
- Ma mindenki hallotta a sikolyt a hangverseny közben! Erről is tudott valahonnan! - csaptam az asztalra. - Vissza a jövőbe?
- Maga is tud az időmanipulációról! - válaszolta meg Max.
- Nanuk, az eszkimó - nevetettem fel. - Gatnel valahol északon van, Oroszországban.
- A fülkére is van magyarázata? - kérdezte Jean kíváncsian.
- A gyóntató fülke - vágtam rá. - Arra utalhat. A tégla pedig egyértelmű, hogy maga egy besúgó, aki az igazgatónak dolgozik - néztem rájuk mosolyogva.

- Alan egy díler volt - mondta Max elgondolkozva. - Rágót, piát, cigit árult. És maguk ezt megtudták.
- Így volt? - kérdeztem.
- Semmi közünk Alan halálához - rázta meg a fejét a diri. - Végig a bálon voltunk. Felvétel van róla.
- Amikor megtalálta a holtestet nem volt a teremben - szóltam közbe.
- Kimentem levegőzni - vonta meg a vállát.
- A késeket nem is vitte el a laborba, ugye? - váltottam témát.
- A kollégái holnap reggel jönnek ugye? Majd vitesse el velük a mintákat - adta vissza a zacskót. - Van még valami kérdése? Sajnos - nézett az órájára - mennem kell.
- Csak nyugodtan - mutattam az ajtó felé.
- Majd átküldöm a biztonsági felvételeket.
Jean és Igor sietve távoztak. Leállítottam a felvételt.
- Tuti hazudnak!! - csapott Max az asztalra.
- Az igazgató áll mögötte - állapítottam meg. - Nem ő ölte meg. De köze van hozzá.

Max

Csendben ültünk Ábellel az ebédlőben és tömtük magunkba a vacsit. Melegszendvics. Nem ettem még máshol, de tuti, hogy itt a legfinomabb. Hirtelen Jack huppant le mellém.
- Na mizu? - nyammogta mellettem a melegszendvicsét.
- Ő Jack Hooper - mutattam magam mellé. - Ő pedig...
- A nyomozó, vágom - dobott a szájába egy sajtdarabot.
- Te vagy a DJ gyerek ugye? - tette le Ábel a tányérjára a szenyót.
- Ja - mondta Jack teli szájjal.
- A kihallgatások szerint Alan olyan nyolc óra körül hagyta el a báltermet. Akkor szólt...
- Ed Sheeran - Perfect - csettintettem. - Mikor raktad be?
- Mindjárt megnézem - vette elő a telefonját. - Igazából hét után öt perccel.

- Elnézést! - futott hozzánk Emily és Tina.
- Ti is láttátok tegnap a tűzet a templom kertnél? - kérdezte, a térdére támaszkodva.
- Te gondolom közelebbről is láttad - vágta rá Ábel.
- Nem! Nem mi raktunk tűzet! - nézett rám kétségbeesetten. - Minden szombaton a halastónál szoktunk találkozni!
- Van egy másik szekta is - állapította meg Ábel. - Egyébként - tette fel a mutatóujját - tudom, hogy a szülinapodon a Sikoly filmet néztétek.
- És akkor ebből mit vontál le?
- Megerősítette a gyanúm, hogy közöd van hozzá. De - gondolkodott el - Klaust még nem hallgattuk ki - nézett rám. - Lehet az övé volt a kés.

Tatjána

Természetesen a Gatnel ügyön járt az eszem. Egy rakás másik jelentést kellett volna megírnom, de csak ezen pörgött az agyam. Elolvastam Ábel legutóbbi írását.

Alan Jones esete

A média tanár (Jean Samuel Inosco) szintén gyanúsan viselkedik. A filmek, amiket mutatott órán, mindegyik egy utalás. Zárójelben Jean válasza.

A bárányok hallgatnak - Egy gyilkos, hasonló módszereket használ, mint egy másik gyilkos.
( Egy viszonylag rövidebb klasszikus filmet szerettem volna mutatni a diákoknak. )

Sikoly - Ma hallatszott egy sikoly a hangosbemondóból.
( Tina születésnapján néztük. )

A tégla - Tinától kapott cetli: Tartsa szemmel a téglákat! Legyen résen! ( Érdekesnek tartottam a koncepciót. )

A fülke - A gyóntatófülke, amit a szektások használnak.( Szinte hihetetlen, de csupán egy helyszínen forgatták az egész filmet. Egy new yorki telefonfülke környezetében. Igazán lenyűgöző újítás. )

Nanuk, az eszkimó - Gatnel helye: Észak-Oroszország.
( Ez volt az első komoly dokumentum film. )

Isten városa - A szekta.
( Ezt Hazel születésnapján néztük. )

Vissza a jövőbe - Időmanipuláció. ( Nem igazán értem mire akar ezzel kilyukadni. ) Nem válaszolt!

Biztos, hogy összedolgozik a gyilkossal.

Okos ez az Ábel gyerek. Csak rájött, hogy Gatnelben átállították az időt. És holnap... Valentin nap...

Ábel

Klaus kissé idegesnek tűnt, amikor a könyvtárba lépett.
- Remélem nem fog sokáig tartani - ült le a székre.
- Ha válaszol a kérdéseimre - vontam meg a vállam - akkor hamar végzünk - indítottam el a felvételt.
- Volt, aki nem válaszolt? - kérdezte meglepetten.
- Volt, aki megtagadt a válaszadást - biccentettem. - Mi történt Alan halálának a délutánján?

- Már megint? - csúszott le Max a székéről. Kissé feszülten néztem rá.
- Tudom, hogy uncsi - röhögtem. - De mindenkitől meg kell kérdezni.
- Amúgy te mit keresel itt? - fordult felé Klaus.
- Max, a társam - mosolyodtam el. Nem mondott rá semmit, de majd kicsattant a boldogságtól!

- Média óránk volt. A bárányok hallgatnak című filmet néztük - vonta meg a vállát.
- Mi történt  a bálon? - vágtam közébe. - A vacsorán és az igazgatói beszéden kívül - röhögtem. - Hol volt Emily Smith?
- Velem a bálon - vágta rá. - Mia asszem olyan nyolc fele ment el Alan-nel.
- Mia Kennedy? - kérdeztem vissza.
- Igen - bólintott határozattan.
- Emily Smith azt mondta, hogy ő ment el ebben az időpontban - szólalt meg halkan Max. Klaus idegesen vette elő a telefonját.
- Most úgy köztünk maradjon, de csak tudom, hogy a szebbik csajt hívtam el - tette le az asztalra  a telefonját. Tényleg Emily és Klaus volt a képen. A fotófal előtt álltak, kézen fogva. Max kinagyította a képet.

- Nem tudom ennyiből eldönteni - lökte vissza a telefont Max. - Mindketten ilyen lila fehér ruhában voltak.
- Békéscsaba szurkolók? - kérdeztem nevetve. - Mindegy - legyintettem. - Egyesek azt állítják, hogy apukád vadász volt, igaz?
- Ja - ráncolta a szemöldökét.
- Van egy ilyen - vettem elő a telefonomat, és kerestem a képek között - vadászkésed? - tettem le a telefonom a másik mellé.

- Ez az én késem. Tegnap óta nem találom - vallotta be. - Tudja hol van?
- Egy laborban, ujjlenyomat vizsgálaton - húztam félmosolyra a szám. - Ez az egyik kés, amit Alan-be állítottak. Köszönöm a beismerő nyilatkozatot.
- De... Én végig a bálon voltam Emily-vel!
- Azzal az Emily-vel, aki Mia és nem is Emily? - röhögtem. - Köszönöm, Klaus - mutattam az ajtóra.
- Semmi közöm hozzá!! - csapott az asztalra.
- Azt majd kiderítem. Tagja a szektának? - jutott hirtelen eszembe valami.

- Igazából "Traumás árvák klubja" - javított ki. - Ha erre gondol igen.
- Mit szoktak csinálni a találkozókon?
- Össze gyűlünk minden szombaton a halastónál és beszélgetünk - vonta meg a vállát. - Esetleg gyónunk, és imádkozunk Gatnelhez - tette hozzá.
- Kicsoda Gatnel? - kérdeztem értetlenül.
- Gatnel egy isten. Neki köszönhetjük, hogy itt vagyunk - mutatott körbe.
- Úristen - forgattam a szemem. Ezek totál elmeroggyantak.
- Mi csak Gatnelnek hívjuk, azt jobban szereti - nézett fel leginkább a plafonra.

- Hogy került ide ebbe a suliba? - kérdeztem hirtelen.
- Az apám is Tina módszerével végzett a családdal, de engem nem bántott - válaszolta halkan.
- Az újságok össze vissza írnak erről - hadonásztam a kezemmel.
- Először felakasztotta őket, megcsonkította őket, és négy kést döfött beléjük - suttogta. - Bocsánat csak...
- Végignézette veled?
- Igen - csordult ki egy könnycseppje. - Borzalmas volt.
- Menjen nyugodtan - mutattam az ajtóra.

- Most akkor azt hiszi én tettem? - vette fel a telefonját.
- Csupán gyanúsított. Mindenkit megillet az ártatlanság vélelme - Klaus egy ilyen "ezmegmégismitjelent" fejet vágott.
- Senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg a büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg - válaszolta meg Max, a fel sem tett kérdést.
- Most akkor megyek törit magolni - lépett ki a könyvtárból. Leállítottam a felvételt.
- Gyorsan tanulsz, kölyök - mosolyodtam el büszkén.
- Egy nap úgyis felülmúlja a tanítvány a mestert! Élvezd ki! - röhögött.
- KÖLYÖK!!!!