Tatjána

Éppen egy újabb cikket nyálaztam át, amikor... Egy sikoly ütötte meg a fülemet. A hangosbemondóból jött.
Egy újabb nyom. Jó, inkább rejtély. Az asztalhoz léptem, ahol még mindig a térkép volt kiterítve.
- Hol lehet hangosbemondó? - kezdtem el tüzetesebben átnezni. - Az igazgatói és a rádió szoba - böktem meg mind a kettőt. - Elterelés - suttogtam. A gyilkos tudja, hogy jó nyomon vagyok, és el akarja tűntetni a bizonyítékot. És amúgy is. ÉN EGY HALOTTKÉM VAGYOK!

Inkább elolvastam egy másik cikket.
" A nagszalontai vadász vagy brutális gyilkos? "

" Kovács Kálmán brutálisan gyilkolta meg családját tegnap. Az áldozatokat először felakasztotta, majd négy kést döfött mindegyikőjükbe. Ha ez nem lenne elég öt-öt ujjukat vágta le. A gyilkost azóta is keresik.
A legnagyobb kérdés viszont az, hogy mindenki meghalt? Egy-két helybeli állítása szerint, legkisebb lányát, Martinát, nem ölte meg. De akkor hol van?"

Ez vajon ugynaz a Kovács Martina egyáltalán? Miért van ilyen átlagos neve?

Simon

- Halucináltam, vagy valaki sikoltott? - fordultam Hazel felé.
- Kathe volt - suttogta.
- Katherina Jankowski? - kérdeztem rá. Bólintott. - Hol van hangosbemondó?
- Az igazgatóiban és a rádió szobában - vágta rá. - Oda akarsz menni?
- Oda megyünk - jelentettem ki, felpattanva a medence széléről.

Ábel

Az előadás ugyanúgy folytatódott, mintha semmi sem történt volna. Ali lépett a színpadra egy szaxofonnal, amikor hirtelen Tina huppant le mellém.
- Na ki fogja megnyerni? - bökött a vállamba Tina.
- Ali - biccentettem a színpad felé.
- Esetleg második - legyintett.
- Miért ennyire magabiztos? - fordultam felé.

- Zsinórban hét éve nyerem ezt a versenyt - magyarázta. - A bálra sosem mentem el ezelőtt, de a versenyen mindig részt vettem.
- Hét éve? - akadt fel a szemöldököm.
- Igen, tíz éves voltam, amikor a Gatnel általános sulijába kerültem - ült ki egy szomorú mosoly az arcára.
- A verseny előtt durván beszéltem veled - vallottam be.
- Most már tegeződünk? - nevetett fel halkan.
- Fogjátok már be! - küldött Max egy ideges pillantást felénk.
- Akkor menjünk, ne zavarjuk a művelődni vágyókat - nyújtotta felém a kezét. Max egy pillantásával ölt meg, de elfogadtam a felém nyújtott kezét. Ez a lány tud valamit, ami kulcsfontosságú a nyomozás szempontjából. Hirtelen a fülemhez hajolt. - Találkozzunk a templomkertben - suttogta a fülembe, majd elengedte a kezem. A hátsó ajtón osont ki.

David

Minden egyes milimétert megnéztem a templomban. Még azt is tudom, hogy a gyóntató fülkének a bal alsó sarkában lejött a tapéta, és egy bazi nagy penész folt van ott. Már hidegrázásom volt ettől a helytől. Mindenhonnan Isten, meg a Jézus bámult rám. Meg még valaki, akit nem tudtam beazonosítani.

Inkább kimenetem a templom kertbe.
- Gattein Nelson - olvastam le a szöveget a szobor lábánál. - Ki ez a muki, hogy szobrot állítottak neki? - tűnödtem. Ekkor egy nagyot kattant az ide vezető kapu. A fák és bokrok mögé rejtőztem el. Láttam már a jelentésben ezt a lányt. Olyan ismerős volt. Aztán beugrott a neve is: Kovács Martina.
Mit csinál itt egyedül? Vagy találkozni fog valakivel?

Tatjána

Éppen egy újabb cikket olvastam, és fordítottam. Oroszul volt. amikor Ábel rontott be a könyvtárba.
- Nem az élőadáson kéne lenned? - lapoztam a szótárban.
- Meg tudtál valamit? - kérdezte, összecsapva előttem a szótárt.
- Tina apja vadász volt - kezdtem bele.
- Ez tudom! - szólt közbe.
- Aki, brutálisan meggyilkolta a családját. Felakasztotta őket, kést szúrt beléjük, és levágta öt ujjukat - tartottam egy kis szünetet. - Lehet, hogy Tina is meghalt akkor.
- Lehet? - nevetett fel.
- A cikkek egyik része azt írja, hogy igen, a máisk azt, hogy nem - magyaráztam. - Az az érdekes, hogy Tina családja is úgy halt, meg mint Alan. Ha egyáltalán ez ugyanaz a Kovács Martina.

A kezébe nyomtam a cikkeket. Gyorsan olvasta el. Elgondolkozva nézett maga elé.
- Még valami? - kérdezte reménykedve.
- Ennyi - vontam meg a vállam.
- Kiderítem - biccentett elszántan.
- Csavard az ujjaid köré - néztem végig rajta. - Dalolni fog, mint a kismadár - tettem hozzá.
- Találkozok Tinával, utána fussunk össze! - lépett az ajtó elé.
- Utána mennem kell - vallottam be. - Fuvar jön értem. Ez ma a harmadik hulla lesz. Lassan rekordot döntök - nevettem.
- Akkor hívlak! - lépett is ki az ajtón.
Nem is hallgatta meg, hogy ezen kívül milyen rém egyszerű dologra jöttem rá...

Oskar

A következő fellépő Klaus volt. Gyönyörűen gitározott, és énekelt. Ki sem nézné belőle az ember.
Kathe már vagy fél órája elment a mosdóba. Bevallom kicsit félek, hogy történt vele valami.

Simon

Hazel segítségével megtaláltam az igazgatóit. Óvatosan bekopogtam, majd benyitottam. Sehol senki. A rádiószobában sem volt senki. De az ajtón egy nagy lyuk tátongott.
- Ki tette ezt? - nézte meg Hazel közelebbről.
- Aki sikoltott, vagy akivel volt - állapítottam meg. - Majd ökölméréssel kiderítjük - röhögtem.
- Ez olyan, mint hogy Hamupipőke cipőjét mindenki felpróbálta? - nevetett Hazel is.

David

Ábel sietve lépett be a kapun. Óvatosan körbe nézett. Egy aprót biccentett, jelezve észre vett. Ekkor indítottam el a felvételt.
- Azt hittem sosem jössz - mutatott Tina maga mellé a padon.
- Itt vagyok, nyugi - ült le mellé nevetve Ábel. Eskü ez a csávó, olyan jó színész lenne. Annyira sajnálom szegény lányt.

Tina egy nagyot sóhajtott.
- Tényleg az enyém a vadászkés - kezdte halkan. - Vagyis volt.
- Csak volt? - húzta fel az egyik szemöldökét.
- Valaki ellopta és megölte...
- Alan kötél általi halálban halt meg - kezdte a sztorit. - Majd négy kést szúrt belé a gyilkos, és levágta öt ujját - Tina egy nagyot nyelt. - Nem ismerős valahonnan? Kovács Kálmán is így ölte meg a családját, ugye?

Tina meg sem szólalt.
- Ezért bírod ennyire a horror filmeket. Mert apád végignézette veled a családod halálát - dőlt hátra elégedetten a padon. Ez komoly volt.
- Hogy tudtad kideríteni? - csordult le egy könnycsepp az arcán.
- Nyomozó vagyok - vonta meg a vállát. - Nem egyedül tetted, tudom - rázta meg a fejét.
- Semmi közöm hozzá - kiáltotta hisztérikusan. - Valaki ellopta a késem! - ugrott fel a padról.

- Egyszerre szeretném majd letartóztatni a gyilkosokat - mosolyodott el. - Nem sok időd maradt, hogy tisztára mosd a nevedet.
- Miért segítettem akkor? - kérdezte felháborodva.
- Elterelés - vágta rá Ábel.
- A rézfszú bagoly vájná ki azt a szíp szemedet! - köpött egyet. A vér kötelez.
- Erdély, Nagyszalonta - mosolygott. - Eltaláltam?
- Akkor kiderítem én, hogy ki az igazi gyilkos! - rohant ki a templom kertből.

- Tüzes kis menyecske - léptem elő, nevetve.
- Felvetted? - nyúlt a telefonomért.
- Bejön neked Tina? - tettem a hátam mögé a kezem.
- Nem. Kb annyi éves, mint a húgom - vágta rá.
- Akkor Tatyi? - kérdezgettem tovább.
- Nem vagyok még túl Nikin, vágod? -
- emelte fel a hangját.
- Eltelt egy hónap...
- De hát itt szeptember van - ráncolta a szemöldökét.
- Totál az agyadra ment az egész. Február van - tettem hozzá. - Holnap Valentin nap - vigyorodtam el.
- Aha, nem érdekel. Ahogy eddig sem érdekelt - vigyorgott, mint egy tejbetök.

Hazel

Most jön az eredményhirdetés!
- A Fallnel hangversenyének győztese - szólt Nelson a mikrofonba - egy igazán tehetséges lány - húzta az időt.

Ábel

A srácokkal a könyvtárban futottunk össze. Max lépett be utoljára, és újra nekem esett. Ma már nem tudom, hanyadjára.
- Hogy tehetted ezt velem? - csapta be maga mögött az ajtót.
- Tina az egyik gyilkos - mondtam semmi előzmény nélkül.
- Akkor emiatt találkoztatok? - kérdezte teljesen megsemmisülve.
- Igen. Mi más miatt? - húztam félmosolyra a szám.
- Csakis emiatt - huppant le egy székre. Elszégyelte magát.
- Bevallotta, hogy az övé a kés. Felvétel van róla - magyaráztam.
- De tagad - rázta a fejét David.
- Sajnálom, Max - tettem a kezem a vállára.
- A barátaim tényleg nem azok, mint akiknek mutatják magukat - állapította meg keserűen.

- Na, srácok - ütöttem össze a tenyerem. - Zárkózzunk fel!
- Gondolom hallottátok a sikolyt - kezdett bele Simon.
- Sikoly? - kérdezte David meglepődve. - Én nem hallottam sikolyt.
- Valószínűleg a hangosbemondóban...
- A templomban nincs hangosbemondó - vágta rá Max.
- Az uszodában találkoztam Alan húgával, ahogy hallottuk a sikolyt a rádió szobába menünk - kezdte a sztorit Simon. - Nem volt ott senki, de - vette elő a telefonját - valaki beverte az ajtót - mutatott egy képet.

Tényleg csak ennyi volt. Egy kép, egy betört ajtóról.
- Rájöttünk még egy gáz dologra - adtam át Davenek a telefont. - Itt manipulálják az időt. Igazából február van - Max kidülledt szemekkel nézett rám.
- Holnap Valentin nap - vigyorgott David.
- Valami bolond gombát szedtél a templom kertben? Adsz nekem is? - röhögött Simon.
- Holnap kéri meg a csaja kezét - legyintettem. - Nulla kreativitás - néztem rá szánalmasan.
- Neked még csajod sincs! - röhögött fel kárörvendően.
- Fontos részlet, hogy - kezdtem nyugodtan - nem szakítottunk, hanem... - emeltem fel a hangom.

- Srácok! - csapott Max az asztalra. - A lényeget! Manipulálták az időt?
- Vagyis a diri - vágta rá David.
- Aki megtalálta a holttestet - tettem hozzá.
- Szerinted ő áll ez az egész mögött? - kérdezte Simon.
- Nagyon meg akar védeni a "gonosz" külvilágtól. Ezért is csak nagyon nyomós indokkal hagyhatjuk el a sulit - fejtette ki Max. - Szóval lehet.
- Vagy a média tanár, az a - csettintettem.
- Jean? - nézett rám meglepetten Max. - A légynek sem tudna ártani.
- Pont ezért! - csettintettem megint. - A bárányok hallgatnak című filmet néztétek.
- Igen - bólintott bizonytalanul.
- Ami nagyon röviden annyi, hogy egy gyilkos egy másik gyilkos módszereit használja - fogalmaztam meg finoman.
- De ez két külön dolog - szólt Simon. - Lehet, hogy mindketten benne vannak! - ütött az asztalra.

- Ezek nem tények. - Ezek csak - kerestem a megfelelő szót. - Féligazságok - böktem ki.
- De ha tényleg benne van valamiben Jean, akkor miért tenne rá utalásokat? - tett fel Max egy eléggé butuska kérdést.
- Néha hibázni is kell - mosolygott rá David.
- És egyáltalán miért kell mindenkire gyanakodni? - tett fel egy olyan kérdést, hogy majdnem marokra téptem ki a hajam.
- Nyomozók vagyunk - vágtam rá. - Ez a dolgunk, hogy mindenkire is gyanakodjunk! - nevettem fel a srácokkal együtt. - Sokat kell még tanulnod, kölyök.

Hirtelen megcsörrent Simon telefonja. Azonnal felvette.
- Itt vagyok főnök - szólt bele. - Gatnelben - tette hozzá. - Igen - mondta tömören. - Rendben - biccentett. - Azonnal indulunk - tette le a telefont. Érdeklődő arckifejezéssel néztünk rá. - Történt egy másik gyilkosság - magyarázta.
- És ennyire sürgősen mennünk kell? - ráncolta a szemöldökét Dave.
- Vár ránk a kocsi. Majd hozzunk a gumicsizmát meg a fejlámpát - kapta fel az ujjas zacskót.
- De, ha addig is segítség kell hívj nyugodtan - küldött Dave egy bíztató mosolyt. Majd sietve távoztak a könyvtárból.

- Ez csak szerintem volt fura? - kérdezte Max.
- Itt minden fura. Ez az egész hely...
Ekkor kopogás hallatszott az ajtón.
- Elnézést - nyitott be két csaj, akik tök ugyanúgy néztek ki.
- Csak szerettük volna megkérdezni, hogy - kezdett bele az egyikük -, hogy mikor lenne az újabb kihallgatás? Most lett vége az eredményhírdetésnek - magyarázta halkan.
- Eléggé fontos lenne, hogy tudjuk mikor, mert töri dogára kéne tanulnunk - tette hozzá a másik.
- Akár most is. Fogalaljanak helyet - mutattam magunk elé.

Max

Emily és Mia is a sírás határán voltak.
- Emily Smith és Mia Kennedy, ha nem tévedek? - vette elő Ábel a kis füzetét. A lányok bólinottak. - Sajnos az előző felvételből, nem hallatszik sok. Remélem ez jobban fog sikerülni - indította el felvételt.
- Elnézést - vágták rá egyszerre.
- Nagyon felzaklatott minket, ami történt - buggyant ki Mia szeméből egy könnycsepp.

- Mi történt a bál délutánján, Mia? - vágott Ábel a közepébe.
- Dupla média volt az utolsó óránk. A bárányok hallgatnak című filmet néztük - vonta meg a vállát.
- Máskor is néztek horrorfilmet? - kérdezte kíváncsian.
- Igen - bólintott. - A Sikolyt biztos néztük - Ábel felfirkantotta a film címét.
- Mi történt a bál estélyén, Emily? - próbálta előrelendíteni a kihallgatást.
- A vacsora után az igazgató mondott egy beszédet. Utána kezdődött a bál, ahol Alan és Kathe táncoltak... - forgatta a szemét Emily.
- Nem éppen a legjobb barátnők, ha jól sejtem - fogalmazott finoman.
- Igen - vágta rá.
- Egyenesen ki nem állhatjátok - vigyorogtam.

- Ennek csak az Alan-nel való kapcsolat az oka? - kérdezte Ábel.
- Egyszerűen csak nem értem, hogy miért őt hívta el a bálra - csapott Emily az asztalra.
- Értem - bólintott. - Mi történt ezután?
- Végre észhez ért - nevetett.
- Ezt, hogy kell érteni?
- Olyan fél nyolc körül mondjuk otthagyta azt a kis...
- Szóval Katherina-t - szólt közbe Ábel.
- És elmentünk az uszodába - fejezte be a sztorit.
- Mit csináltak ott? - kérdezte hirtelen.
- Magánügy - mosolygott.
- Tudni akarja ki volt a gyilkos? - kérdezte, az asztalra csapva. Ijedt bólintás volt a válasz. - Vagy tudja is?
- Nem, nem tudom! - sírt el újra magát.

- Mi történt az uszodában?
- Nem emlékszem! Olyan homályos minden - suttogta.
- Mia, maga tudja, hogy mi történt?
- Én végig a bálon voltam - tette fel a kezét védekezően.
- Emily - fordult felé - magával látták utoljára Alan Jones-t. Maga tette? - emelkedett fel egy kicsit.
- Nem!! - vágta rá hevesen.
- Akkor végignézte a halálát??
- Ábel! - szóltam rá.
- MI TÖRTÉNT AZ USZODÁBAN? - kérdezte vérben forgó szemekkel. - Maga a következő gyanúsított - állapította meg totál higgadtan.

Emily sírva futott ki a könyvtárból.
- Utána megyek - ált fel hirtelen Mia.
- Nem. Nem megy sehova! Üljön vissza! - mutatott a székre. Elővette a telefonját. - Látta már ezeket a késeket?
- Ilyen kések voltak a vacsorán - vágta rá. - De ezt is láttam már - mutatott a negyedikre. - Klaus-nak van iylen kése.
- Másnak nincs? - kérdezte, felhúzva az egyik szemöldökét.
- Nincs.
- Meg tudja erősíteni, hogy ezek - mutatott neki egy másik képet - Alan ujjai?
- Igen - nyelt egy nagyot.
- Menjen nyugodtan - mutatott az ajtó felé.

- Furcsa - állította le a felvételt.
- Újabb zsákutcák - vettem egy rágót a számba.
- Jean már korábban is mutatott nektek horror filmet - jártak az agytekervényei.
- Ja - csattogtam a rágóval.
- A bárányok hallgatnak, és a Sikoly - állt fel, majd körbe-körbe kezdett járkálni. - Miket néztetek még?
- Hát... - fújtam egy nagy lufit a rágóból. - Néztük A Téglát...
- És ezt eddig nem is mondtad?
- Nem gondoltam, hogy fontos! - vágtam vissza.
- Mondj még!!
- A Fülke - mondtam hirtelen. - Nanuk, az eszkimó. Isten városa - gondolkoztam el. - Ezek a szektások elvileg Gatnel istenének áldoznak!
- Mondj még, kölyök!
- Vissza a jövőbe.
- Egyértelműen tud az időtekerésről! - állapította meg. - Bővül a gyanúsítottak listája: Emily Smith és Jean Samuel Ionesco.

Gyanúsítottak:

Kovács Martina ! (kés, téglák)

Igor Gattein (holttest megtalálója)

Katherina Jankowski (vele látták utoljára Alan-t)

Klaus Mann (kés)

Oskar Jankowski (fülentett, a húga miatt)

Emily Smith (vele volt utoljára Alan)

Jean Samuel Ionesco (filmek, időtekerés)

- Nem gondoltam volna, hogy mindenki csak...
- Féligazságokat mond? - fejezte be helyettem.
- Egy hazugság az életem?
- Kölyök - nézett egyenesen a szemembe. - Igen - nevetett.
- Azt hittem valami bíztatót mondd! - nevettem én is.
- Az nem az én hatásköröm - nevetett fel élesen. Már annyira röhögtem, hogy kiesett a rágó a számból. - Amúgy - nézett a szőnyegbe beleolvadt rágómra - honnan szerzed ezt a baromságot, ha nem mehettek ki?