Ábel

- Szóval - sóhajtott egy nagyot az igazgató - azt kéri, hogy teljesen zárjuk le a földszinti férfi mosdót, mert... - akadt meg. - Miért is?
- Kaptam egy üzenetet - tettem le elé a papírt. Óvatosan emelte fel és fintorogva nézte meg.
- Tartsa szemmel a téglákat! Legyen résen! - olvasta fel halkan. - És ebből, hogyan jutott el a férfi mosdóig? - kulcsolta össze az ujjait majd megtámasztotta rajta az állát. - Csupa fül vagyok - tette hozzá.

Vettem egy mély levegőt és összeszedtem a gondolataimat.
- A templom kert előtt van egy téglafal - kezdtem az elején. - Ahová felírták, hogy "MINDENKI HALLGAT" - magyaráztam. - Ott halt meg Alan Jones. Oda vezet a vérnyom! - csaptam az asztalra. - Az belülről a férfi mosdó! - kiáltottam fel. - És tuti, hogy van ott valami! - suttogtam.
- Hát legyen - adta vissza a papírt. - De ha nem talál semmit - tette fel a mutatóujját - rögtön szól. - Némán bólintottam.

- Még valami - vettem elő egy zacskót. - Mivel nem tudom, hogy hol vagyok - nevettem fel. - Nem tudom elvinni a laborba - vágtam zsebre a kis papírt.
- Ezek azok a kések? - nézte meg a zacskó tartalmát. Vagyis, a négy kést.
- Igen - vágtam rá.
- Rendben - rakta el egy fiókba. - Azonnal szólok, ha van eredmény - biztosított róla.
- Tegye hozzá, hogy sürgős és emelje ki, hogy Barta Ábel nyomozó küldi a mintákat - rágtam a szájába.
- Feltétlenül - húzta maga elé a laptopját. - Maga egy igazán munkamániás muki - motyogta.
- Csupán minimálisan maximalista - vágtam rá. Meglepődve nézett rám, hogy ezt hogyan hallottam meg.

- Még valami - mondtam hirtelen. Amolyan "mivanmég" nézéssel pillantott rám. - Meg tudná adni a suli újság tagjainak a nevét?
- Egy pillanat - pötyögött valamit a gépén. - De mire kell az magának?
- Sok mindent tudnak. Ha csak pletyka de akkor is valami - magyaráztam. - Minden pletykának van valami alapja.

Katherina

Inkább elhúztam a csíkot. Most már két oka is van ennek a csávónak, hogy kihallgasson. Konkrétan úgy rohantam, mint akit kergetnek. A szobámban nyugodtam meg egy kicsit.
Próbáltam lenyugtatni a légzésemet.
Leültem az ágyra és elkezdtem újra (kb századszorra) elolvasni a suli újságot.

1. Újra a suliban interjúk

2. Öt perces receptek

3. Suli bál!!

4. Film és könyvajánló

5. A pletyka igaz?

1. Újra suliban interjúk

Gatnelbe újra visszatért az élet. A kollégium újra tele van nyüzsgő diákokkal. Mindenkinek hiányzik a nyári szünet. Ez természetes. Akármilyen "sznob" (felsőbbrendűket majmoló) iskola Gatnel nyári szünet van. Mindenki a saját érdeklődési körének megfelelő táborban töltötte a szünetet. Hallgassunk meg néhány beszámolót!

Kathe: Terítéken a nyári szünet!

Max

Izgatottan adtam át Ábelnek ezt a... Igazából fogalmam sincs. Ezzel a bigyóval feszegette a téglákat. Mindketten megdöbbenve néztünk magunk elé. A fal mögött nem volt semmi. Csupán az udvarra láttunk ki.
- Ne már! - dőltem neki idegesen a falnak.
- Nem, kölyök - mosolyodott el Ábel. - Most már tudjuk, hogy Alan itt halt meg. Aztán a gyilkos kiszedte a téglákat, és elhúzta a templomkertbe - magyarázta.
- Inkább gyilkosok - vágtam rá. - Nem hiszem, hogy egy ember volt - ráztam a fejem.

Újra elővette a kis fecnit. Nehézkesen nyitotta ki gumikesztyűben az apróra hajtott papírt.
- Tartsa szemmel a téglákat. Legyen résen - suttogta.
- Tina miért segített egyáltalán? - röhögött fel.
- Arra még nem jöttem rá - vallotta be. - De így már nem hiszem, hogy köze van hozzá.
- Vagy csak ezt akarja elhitetni velünk - tettem hozzá rögtön.
- Akár - értett egyet. - Nagyon okos, nagyon okos - vágta az azt a tipikus gondolkodó fejét.
- Nem akarok beleszólni - kezdtem halkan. - De lassan lassan tizenegy óra. És még sok embert kéne kihallgatni - emlékeztettem.

- Kéne - vette újra kézbe azt a... Téglafeszegető szerkezetet. Most már ez lesz a neve. Már nyolc téglát szedett ki a falból.
- Nincs ott semmi! - nevettem fel. Ekkor kifeszített a többinél valamivel kisebb téglát.
- Ilyen nincs - suttogtam, amikor megláttam, hogy mit vett ki a résből. - Ez Alan kisujja.
- Biztos? - forgatta a kezében.
- Igen! Ez Alan gyűrűje - mutattam rá. - Mindig ezt a matt fekete gyűrűt viselte a kisujján! - magyaráztam.
- Tartsa szemmel a téglákat. Legyen résen - mosolyodott el. Majd egy zacskóba tette. - Most már kezdhetjük a kihallgatásokat.

Martina

Idegesen caplattam a könyvtár felé. Nekem gyakorolnom kell még! Nincs időm egy újabb kihallgatásra! Az ajtó előtt vettem egy mély levegőt, mosolyt varázsoltam az arcomra. Így nyitottam be.
- Hát te? - kérdezte Max, Ábel mellett ülve.
- Ezt én is kérdezhetném - ültem le velük szembe. - Meg azt is, hogy...
- Semmi közöd hozzá, szipirtyó - vágta Max a fejemhez.
- Ez a szipirtyó fogja megnyerni a hangversenyt - mutattam magamra. - Amire még gyakorolnom kell! - kiáltottam fel.
- Gyerekek! - csapott Ábel az asztalra. A kesztyű furcsa cuppogós hangot adott ki. - Ne veszekedjetek mán! - Olyanok vagytok, mint az ovisok - forgatta a szemét. - Én hívtam ide Tinát és Max-et is - tette hozzá.

- Öt percet tudok szánni magára - fontam keresztbe magam előtt a karom.
- Az bőven elég - indította el a hangfelvételt. - Max állítása szerint - kapott elő rögtön egy zacskót - ez Alan kisujja - vette ki az ujjat és a zacskóra tette. - A férfi mosdó téglái közötti résben találtam.
- Igen, ez Alan kisujja - nyeltem egy nagyot. - Mindig ilyen matt fekete gyűrűt hordott a kis- és a mutatóujján is - magyaráztam.
- Magától kaptam egy kis üzenetet. "Tartsa szemmel a téglákat. Legyen résen" - idézte fel.
- Így van - vágtam rá.
- Ugye tudja, hogy ezzel első számú gyanúsított? - tette vissza az ujjat a zacskóba és be is csukta.

- Én csak figyelmeztettem magát. Sok itt a - kerestem a megfelelő szót - pletykás.
- Itt a suli újság szerkesztőire gondolsz? - kérdezte Max.
- Pontosan rájuk - biccentettem. - Sajnos mennem kell a hangversenyre - álltam fel, megigazítva az egyenruhámat. Ábel megállította a felvételt. - Ott találkozunk - tettem le az asztalra a jegyet. - Alan jegye volt eredetileg - magyaráztam, miért van rajta a neve. Alan Jones. Annyira hiányzol.
- Furán hangzik, de örülök, hogy elmehetek - vette kezébe a jegyét.
- Én örülök, ha eljön - léptem az ajtóhoz, és ki is léptem a könyvtárból.

Ábel

Max megint nekem esett. Ma másodjára.
- Ugye tudja, hogy ez csapda? - tette fel az egyértelmű kérdést.
- Persze, hogy tudom - röhögtem. - Hívtam erősítést. Nyugi van, kölyök - álltam fel és sétálni kezdtem a sorok között.
- Milyen erősítést? - kérdezte értetlenül.
- A halottkémet, meg két rendőrt, ha nagyon tudni akarod - forgattam a szemem. - David Smith, Simon Taylor, és Dr. Kiss Tatjána - soroltam fel név szerint. - Egyébként, hogy hogy most van ez a hangverseny? - huppantam vissza  a székre.

- Tegnap lett volna. Tízkor - húzta el a száját.
- Kilenckor hívtak fel, hogy gyilkosság történt - vágtam rá.
- Akkor találták meg a holttestet. Akkor nyolc és kilenc között lehetett a gyilkosság.
- Találták? Kik találták? - kérdeztem rögtön.
- Úgy tudom a diri - mondta ki bizonytalanul.
- Vagyis az igazgató is benne van - gondolkoztam hangosan. - Egy kicsit már gyanús volt, de most már ő is felkerül a listára. Mi is a neve? - rángattam le a kezemről a kesztyűt.
- Igor Gattein - vonta meg a vállát.

Gyanúsítottak:

Kovács Martina

Igor Gattein (igazgató)

- Ki a következő? - biccentett az ajtó felé. Ekkor egy magas, szőke hajú csávó lépett be. Olyan egyenruhát viselt, mint Tina.
- Eltévedtél, Max? - kérdezte a srác röhögve, és rögtön helyet foglalt.
- Max, a segédem - vágtam rá. - Barta Ábel, nyomozó- tartottam felé a kezem.  És azzal a lendülettel elindítottam a hangfelvételt.
- Alekszandr Nyikolajevics Gorkij - fogadta el a kézfogást. - De hívjon Alinak - tette hozzá.
- Rendben - húztam vissza a kezemre a kesztyűt. - Akkor vágjunk bele - vettem elő újra a zacskót. - Két tanú vallomása szerint - vettem ki az ujjat a zacskóból - ez Alan kisujja. Megerősíti?

- Segíts Gatnel - suttogta maga elé. - Segíts.
- Meg tudja erősíteni, Ali? - kérdeztem erőszakosabban.
- Igen - suttogta. - Ez az ő gyűrűje, így ez az ő ujja - magyarázta halkan.
- Köszönöm - vágtam rá cinikusan. El is raktam inkább, mert a muki mindjárt kidobja a taccsot.

Levettem a kesztyűt és a telefonomon megkerestem a képet a késekről. - Látott már valahol ilyen késeket?
- Ilyen kések voltak a vacsorán, a negyedik pedig - nyelt egy nagyot.
- Azt is látta már valamikor? - csaptam az asztalra.
- Mármint ezt a késen lévő mintát - nagyította ki. Egy díszes inda húzódott végig a kés nyelén. - Kivettem a héten egy könyvet a könyvtárból - kezdte az elején a sztorit. - És annak a könyvnek a borítóján volt ez a minta.

- Mi a címe ennek a könyvnek? - kérdeztem rögtön.
- Gatnel történelme. De szerintem meg tudom mutatni - állt fel hirtelen. Elindult a sorok között, majd egy vastag könyvvel tért vissza. - Ez az - tette le elém az asztalra.
- Mire kellett magának ez a könyv? - néztem meg a borítóját. Ugyanolyan inda volt rajta, mint a késen.
- Csupán kíváncsiság - füllentette. Biztos vagyok benne. - De nem is az a lényeg - legyintett.

- Akkor mi? - lapoztam bele a könyvbe. Egy-két kép volt benne elvétve, de egyébként full szöveg volt.
 - Lehet, hogy Alan ujjait, különböző helyeken rejthették el - szólt közbe Max. - És lehet, az egyik itt van - nézett körbe.
- Össze akarnak zavarni - fejtette meg Ábel. - Mutassa meg, honnan vette el ezt a könyvet! - csuktam össze a könyvet egy hangos mozdulattal. Majd felrángattam a kesztyűmet.

Ali lassú léptekkel, idegesen ment a könyvespolcok között. Majd megállt egy ócska, törött könyvespolc előtt.
- Itt vannak - mutatott rá Ali.
Gyors, ideges mozdulatokkal kezdtem el ledobálni a könyveket.
- Most mit csinál? - kérdezte szaggatott hangon Ali.
- Bizonyítékot keresek! - dobáltam még mindig a könyveket. - És meg van - emeltem fel büszkén az újabb újat.
- Ez Alan középső ujja - vágta rá Max. - Az ujjbegyén volt egy kereszt alakú vágás.
- Pont olyan, mint ezen - forgattam a kezembe.

Max

Ábel az ujjat egy zacskóba tette. Visszaültünk a helyünkre, de Ali sokkosan nézett maga elé.
- Milyen volt a kapcsolata Alan-nal? - vágott bele rögtön Ábel.
- Barátok voltunk - vágta rá. - Ő volt a csapat kapitánya, tiszteltem őt ezért - tette hozzá. - Meg három éve a szobatársam.
- Értem - bólintott. - Mi történt a bál estélyén?

- A vacsora után az igazgató mondott egy beszédet. Utána kezdődött a bál, ahol Alan és Kathe táncoltak... olyan nyolc óra körül - ingatta a fejét. - Aztán Alan elment a mosdóba.
- Melyik mosdóba? - kérdezte rögtön.
- Ami itt van a földszinten - röhögött.
- Szóval... Egymás mellett van a könyvtár, a színházterem, a zenei előadó és a férfi mosdó?
- Amint láthatta - húzta össze a szemöldökét.

- Alan elment a mosdóba, ott meghalt egy kötél által. Aztán a gyilkosok kiszedték a téglákat és áthúzták a templomkertbe, ahol levágták négy ujját, és négy kést döftek belé - összegezte a gyilkosságot.
- Alan nem a késszúrásokba halt bele? - kérdeztem.
- A halottkém szerint, nem - mosolyodott el. - És hiszek neki.
- A kések csak elterelések?
- Lehetséges - bólintott elgondolkozva.

- Valamit akar még? - röhögött fel Ali. - Még gyakorolnom kéne a hangversenyre.
- Csupán annyi - kulcsolta össze az ujjait.
- Maga szerint ki tette?
- Szerintem többen voltak - kezdett bele. - Alan valamilyik kis barátnőjére tudnék gondolni... - fojtotta el a mosolyát.
- Neveket!
- Hát... Mármint...Hogy...Öhm Emily Smith, Jacqueline Dubois, Mia Kennedy, Katherina Jankowski. Ennyi - dadogott. Titkol valamit.
- Rendben, menjen csak - mutatott Ábel az ajtó felé.

Ali sietve távozott, majd nagy hévvel becsapta maga után az ajtón. 
- Most lehetett volna kiszedni belőle!!! - csaptam az asztalra.
- Kiszedni mit? Amit tudunk? - röhögött, elégedetten hátradőlve a székén.
- Mit? - kérdeztem.
- Ha nem is engedjük el teljesen a fantáziánkat, de valószínű, hogy Alan nem egyedül ment a mosdóba.

- Szerintem Kathe és Alan együtt hagyták el a termet - nyeltem egy nagyot. - Azt hiszem el kell mondanom valamit - hajtottam le a fejem.
- Mondd - ráncolta Ábel a homlokát.
- Megkértem Kathe-et, hogy beszélje rá Tinát a bálra. Cserébe azt kérte, hogy Alan legyen ott a bálon.
- Ezt eddig miért nem mondtad el? - kérdezte idegesen.
- Nem gondoltam, hogy fontos!! Azt hittem, hogy csak...
- Alan és Kathe nem egymás szájában turkáltak - vágott közbe. - Katherina Jankowski egy újabb gyanúsított. Fel is firkantotta a listájára.

Gyanúsítottak:

Kovács Martina

Igor Gattein (igazgató)

Katherina Jankowski

- Kathe a következő, akit kihallgatunk - jelentette ki. - Nem érdekel, hogy mennyire siratja a szerelmét! Számító szuka - forgatta a szemét.
- Ő is egy femme fatale! - állapítottam meg.
- Vagyis egy mi? - röhögött fel.
- Egy vamp! - vágtam rá.
- Ó, Max. Minden jó csaj, egy vamp - legyintett. - Ezt jegyezd meg - nevetett.

Hirtelen felállt és újra járkálni kezdett. Majd fájdalmasan kapott a lábához, mintha bele rúgott volna valamibe. Egy gyors mozdulattal felrántotta a szőnyeget.
- Mi az? - néztem rá érdekes arckifejezéssel.