Martina

A filmnek vége lett. A többiek sokkosan néztek maguk elé, én pedig vállat vontam. Amikor kopogás hallatszott... Az ablakon. Ez eléggé fura, mivel a legfelső emeleten vagyunk... A tanár érdekes arckifejezéssel lépett az ablakhoz, hogy elhúzza a függönyt.
- Tanár úr ne!! - sipította Mia.
- Ne nyissa ki! - erősítette meg Alan.
- Mitől vagytok befosva? - röhögött fel Max. - Csicskák - morogta.
- Lehet, hogy Dr. Hannabal az!! - visítozott Emily.
- Inkább ne nyissa ki - suttogta Jacqueline.
Az ablakon ezúttal dörömbölés hallatszott.
- Fent vagyunk a másodikon, ez nagyon para - állapította meg Hazel.
- De mi van ha tényleg Hannibal az? - tette fel a kérdést Alekszandr.
- Mindjárt kiderül - húzta el a tanár remegő kézzel a függönyt, majd kinyitotta az ablakot.
- Bocs, Karcsi vagyok. A bádogos. Kicsit kalapálni fogok.

Egyszerre nevettünk fel. Ilyen nincs. A csengő hangosan berregett, mi meg összekaptuk a cuccunkat. Beszélnem kell Hazel-lel. Egyszerűen csak... Csak... Csak... Csak... Csak... Beszélnem kell vele és kész!
- MAJD KÜLDÖM A HÁZI FELADATOT! NE FELEJTSÉTEK EL! - kiáltotta utánunk Jean.

Max

Ahogy kiléptünk a teremből a csapat feloszlott.
Alan odalépett Kathe-hez. Na vajon mit mondott neki, amire Kathe vigyorogva bólogatott?
Oskar azzal a fura francia csajjal beszélgetett. Jacqueline asszem.
Tina pedig nagyon-nagyon nevetett valamin Mogyival. Hazel Jones. Ezekkel a Jones-ékkal csak a baj van.

Kerestem egy másik rágót a táskámban, mert Jean kiköpette velem. Majd visszaindultam a koliba. Mindenki ettől a szaros báltól volt oda meg vissza. Hú de nagy dolog! Unottan sétáltam le a lépcsőn, amikor Alan ragadta meg a karom.
- Mi bajod, ember? - húztam ki a kezem a szorításából.
- Olyat hallottam, hogy kitértem a hitemből - suttogta.
- Nem érdekelnek a pletykák Alan - mentem el mellette.

- Ez igenis fontos - követett, akár egy kiskutya. - És nem tudom, hogy hallottad-e.
Nagyot nyikordult az ajtó amikor becsaptam. Majd megálltam kissé távolabb az ajtótól, egy fás-bokros területen.
- Na, mondjad - fontam keresztbe a karom.
- A húgomról van szó. Úgyhogy nagyon remélem, hogy meg tudod cáfolni - fogta halkabbra. Minden izma megfeszült, tekintetében idegesség honolt.

Katherina

Éppen a sminkemmel voltam elfoglalva, amikor Tina dühöngő bikaként rontott be a szobába. Csak a szokásos.
- Mi az? - kérdeztem, szempillaspirálozás közben. Nagy hévvel becsapta az ajtót. - Aha, értem - bólintottam egy aprót. - Milyen pletyka? - kérdeztem, mire arccal az ágyba dőlt. - Ó, persze, hogy hallottam - beszélgettem magammal.
- Mennyit tudsz? - nyöszörögte.
- Annyi a pletyka, hogy Hazel... - néztem elégedetten a tükörképemet.
- Bazmeg! - fogta meg a párnáját és a földre dobta.
- Igaz? - fordultam felé.
- Nem szedsz ki belőlem semmit! - pattant fel és körbe-körbe kezdett járkálni. - Nem írhatod meg a suli újságban!! Nem érdekel mekkora szenzáció lenne! Nem! Nem! - fogta közben a fejét. - Nem igaz! Nem igaz! Hazugság!

- Tina! Fejezd be - állítottam meg a járkálásban. - Már én szédültem bele - nevettem. - Amúgy meg ha igaz, akkor tényleg szenzáció! - mosolyodtam el.
- De nem igaz! - vágta rá. - Ezért konkrétan kirúgás jár! Sosem tenne ilyet! Tudod mennyire fontos ... - akadt meg - ez az egész - mutatott körbe.
- Jó, jó - emeltem fel védekezően a kezem.
- Kensz nekem is ilyen vakolatot a fejemre? - mutatott az arcomra. Úgysem fog beszélni róla. Maradt Hazel. Úgyis megírom a suli újságba! A szeptember első heti újsága, mindig unalmas. Így nem lesz az.

Nevetve ültettem le a székre és kezdtem el alapozózni.
- Frizurán gondolkoztál már? - tüntettem el a pattanásait.
- Miért nem jó, így? - nevetett fel.
- Mindig így leengedve hordod! - vágtam rá. - Uncsi - tettem hozzá, a palettámért nyúlva. - Mondjuk elkérhetjük Hazel-től a hullámosító masináját - dobtam be az ötletet.
- Hát, nem is tudom - húzta el a száját.
- Én viszont, igen - kaptam fel a telefonom és tárcsáztam.
- Ne! - nyúlt a telefonom után.

- Szia, Kathe - hallatszódott Hazel csilingelő hangja.
- Szia, Hazel! Kölcsönkérhetném a kreppelődet? Kéne kezdeni valamit, Tina hajával - magyaráztam.
- Persze! - vágta rá. - De, mindjárt átmegyek és megcsinálom én neki - tette le a telefont.
- Számító szuka - sziszegte a fogai között.
- De jó alliteráció volt! - keresgéltem a rúzsaim közt.
- Ne merészelj rúzst kenni rám! - pattant fel a székről.
- Pedig kapsz! - kaptam fel egyet és felé tartottam.
- Nem! - kezdett el hátrálni.
- De! - követtem, lézerfegyverként tartva a rúzst.
- Nem!!
- De!!
- Nem!!!
- De!!!
- Nem!!!!
- De!!!!
- Nem!!
- De!!
- Nem!!!
- De!!!
- Nem!!!!
- De!!!!
- Nem!!
- De!!
- Nem!!!
- De!!!
- Nem!!!!
- De!!!!
- Nem!!
- De!!
- Nem!!!
- De!!!
- Nem!!!!
- De!!!!
- Nem!!
- De!!
- Nem!!!
- De!!!
- Nem!!!!
- De!!!!
- Nem!!
- De!!
- Nem!!!
- De!!!
- Nem!!!!
- De!!!!
- Nem!!
- De!!
- Nem!!!
- De!!!
- Nem!!!!
- De!!!!
- Nem!!
- De!!
- Nem!!!
- De!!!
- Nem!!!!
- De!!!!
- Nem!!
- De!!
- Nem!!!
- De!!!
- Nem!!!!
- De!!!!
- Nem!!
- De!!
- Nem!!!
- De!!!
- Nem!!!!
- De!!!!
- Nem!!
- De!!
- Nem!!!
- De!!!
- Nem!!!!
- De!!!!
- Nem!!
- De!!
- Nem!!!
- De!!!
- Nem!!!!
- De!!!!
- Nem!!
- De!!
- Nem!!!
- De!!!
- Nem!!!!
- De!!!!
- Nem!!
- De!!
- Nem!!!
- De!!!
- Nem!!!!
- De!!!!
- Nem!!
- De!!
- Nem!!!
- De!!!
- Nem!!!!
- De!!!!
- Nem!!
- De!!
- Nem!!!
- De!!!
- Nem!!!!
- De!!!!

Martina

Hazel pont ekkor nyitott be.
- Hát ti meg? - nevetett fel, maga után gondosan becsukva az ajtót.
- Kathe rúzst akar rám kenni! - ültem már konkrétan az ablakban.
- Inkább hanyagold - vette ki Hazel, Kathe kezéből a rúzst.
- Jó - huppant le Kathe az ágyra. - Igaz a pletyka? - fordult Hazel felé. Nagyot nyelt. Rám nézett egy pillanatnyi másodpercre. Bólintottam. Ő is bólintott.
- Milyen pletyka? - kérdezte ártatlanul.
- Hazel Jones! - tette Kathe csípőre a kezét.
- Katherina Jankowski! - tette ő is csípőre a kezét.
- Kovács Martina - szólaltam meg hirtelen. Mindketten meglepődve néztek rám.
- Én sem akartam kimaradni - vágtam rá.

Oskar

Az ágyamon feküdtem és a plafonon lévő lyukat bámultam. Igazából nem tudtam, hogy mi az. Egy lyuk, vagy penész? De egyre nagyobb lett. És az a fura, hogy ilyen minden ágy felett van. Régen azt hittem ez egy fekete lyuk, amivel térben és időben is lehet utazni. Hülyeség. Inkább rágyújtottam egy cigire. Jó mélyre szívtam.
- Nem, nem tuti nem igaz - motyogta maga elé Max, a szekrényében kotorászva.
- Miért ne? - vontam meg a vállam. - Nincs rá szabály vagy mittudomén - tettem hozzá, kifújva a füstöt.
- De nem! Tina nem olyan! - jelentette ki.
- Honnan tudod, mi? - röhögtem fel.
- Tíz éves korom óta ismerem - nézett komolyan a szemembe.
- És? - kérdeztem.
- Csak tudnék róla!
- Öhm... Nem - ráztam a fejemet. - Mert akkor elmondod XY-nak, aki elmondja XY-nak, aki elmondja XY-nak, aki elmondja XY-nak, aki elmondja XY-nak...

- Vágom - szakított félbe. - Te tudsz valamit - ragadta meg az ing galléromat és felhúzott az ágyról. - Te tudsz valamit, te kocka!! - fröcsögte vérben forgó szemmel.
- Engedj el - suttogtam.
- Mondd el, mit tudsz! - dobta ki az ablakon a cigimet.
- Hé!! - nyúltam volna utána.
- Beszélj!!
- Tina és Hazel tényleg benne vannak valamiben, de nem abban, amire gondolsz...

Katherina

Kész. Kész vagyok. Elégedetten néztem végig magamon. Alan oda és vissza lesz. Ez igen, kisanyám. Éppen a suli újság szerkesztő irodájába kellett volna mennem. Ehelyett az ajtónk előtt maradtam és kihallgattam Tináékat. Az ajtó mellette kis résen pedig pont rájuk láttam. Nem szép dolog. De egy újságíró sokszor csinál nem szép dolgokat.
- Annyira sajnálom, Tina - sírt Hazel. Biztos szökőkút lesz farsangkor. Ja, nincs is farsang a suliban.
- Hogy derült ki? - kérdezte idegesen.
- Nem mondtam el senkinek - törölte a szemét.
- És én sem! - emelte fel a hangját.
- Valaki megláthatott minket? - gondolkodott hangosan.
- Vagy valaki figyel minket? - nézett sejtelmesen az ajtó felé. Egyenesen a szemembe. Baszki.

- Hallgatózunk, Katherina Jankowski? - kopogtatta meg valaki a vállam. Halálra rémisztett. A média tanár volt.
- Nem, dehogyis - vágtam rá rögtön. - Én éppen a... - futottam le a lépcsőn.
- Kathe!! - kiáltott utánam. De konkrétan ekkor már berontottam a szerkesztőségbe.

Már majdnem mindenki itt volt. Köhintettem egyet és leültem a fő helyre.
- Gondolom mindenki hallotta a pletykát. Van valakinek biztos forrása arról, hogy igaz-e? - néztem körbe izgatottan.
- Az a pletyka lényege, hogy senki sem tudja, igaz-e - nevetett Emily. - Amúgy durva ez az egész.
- Tináról főleg nem gondoltam volna - forgatta a szemét Alekszandr.
- Inkább az a durva, hogy eddig titok volt - suttogta Mia.
- CSEND! - csaptam az asztalra. Mindenki ijedten nézett a szemembe. - Azt hiszem egyetértünk abban, hogy Hazel Jones-nak nincs helye többé a szerkesztőségben - mondtam ki könnyen ezeket a szavakat. - Az újságot pedig még ma kiadjuk - néztem körbe elszántan. - MUNKÁRA! - tapsoltam kettőt.

Nem tartott sokáig, hiszen csak az ötös pont volt hátra. Meg a borító. Hát íme.

Max

A lány kollégium előtt vártam Tinára. Kissé feszengve éreztem magam ingben és zakóban. De a láncokat és az agyonszagatott nadrágomat nem adom.

Kathe lépett ki ekkor egy kék habos-babos izé ruhában.
- Tina? - lépett egyből mellé.
- Egy kicsit... - kereste a megfelelő szót - feszült a pletyka miatt.
- Nem ez volt az üzlet - emlékeztettem rá. - Ne merészeld, megírni a hülye újságba, mert megbánod - mentem neki a vállammal, amikor Tina kilépett az ajtón.

Gyönyörű volt. Egy testhez simuló fekete ruhát viselt, a hátán mély kivágással. Göndör haja a vállára hullott, egyszerű sminket viselve. De amikor a lábára néztem elnevettem magam.
- Converse ez komoly?
- Nem vagyok hajlandó mást felvenni - karolt belém.
Lassan sétálva indultunk el a bál helyszínére, a színházterembe.

- Hallottad te is? - kérdezte suttogva.
- Ja - vágtam rá. - De tudom, hogy nem igaz.
- Honnan? - nevetett fel.
- Biztos forrásom van - mosolyodtam el.
- Oskar?
- Mindent elmondott - vontam meg a vállam.
- Pedig mindenkinek hallgatnia kellett volna. Akkor nem lennénk ekkora szarban - fújta ki hosszan a levegőjét.
- Minden rendben lesz, nyugi - csúsztattam a derekára a kezem.
- Ha Oskar mindent elmondott, akkor ezt most fejezd be - csapta le magáról a kezem.
- Próbálkozni szabad!
- Ja, bemehetsz az oroszlán barlangjába is - állt meg az ajtó előtt. - Csak nem biztos, hogy élve kijutsz onnan.

Remélem tetszett ez a rész! Sok melóm volt benne! Eskü a következő már izgalmasabb lesz. Ha minden a terv szerint halad, jövőhéten hozom! Köszi, puszi 🥰❤️