A rend betartása minden diákra, tanárra és itt dolgozó kollégára is egyaránt értendő. A szabályok megszegése súlyos következményeket von maga után.

1. A gimnázium koordinátái szigorúan bizalmas információ. Az iskola koordinátáinak a kiadása súlyos következményeket von maga után.

2. A gimnázium diákjai, tanárjai és az itt dolgozó kollégái kötelesek 8:00-kor megjelenni a tanteremben, előadóban, laborban, irodában.
Egy perc késés is súlyos következményeket von maga után.

3. A kollégiumokban és az iskolában egyaránt tilos az alkohol vagy drog fogyasztás, és a dohányzás. E szerek használata súlyos következményeket von maga után.

4. Az elektronikus eszközök használata csakis órán megengedett, tanári felügyelet jelenlétében.
A kollégiumban pedig 16:00 és 18:00 között. Az elektronikus eszközök más időpontban való használata súlyos következményeket von maga után.

5. Az intézményt senki sem hagyhatja el 20:00 és 5:00 között. Ez időpontban való távózás súlyos következményeket von maga után.

6. A gimnázium területén szigorúan tilos a rágógumizás. Az ilyen étel fogyasztása súlyos következményeket von maga után.

7. Az iskolai és kollégiumi rendezvényeken való részvétel KÖTELEZŐ! A megjelenés megtagadása súlyos következményeket von maga után.

...

Martina

A lista tovább folytatódott, de mi megragadtunk a hetes pontnál. Inkább bezártam a laptopon a dokumentumot, majd hason feküdtem az ágyamon. Milyen jók ezek a lyukasórák? Mások biztos ekkor szegik meg a szabályokat, mi meg olvasgatjuk őket.
- Ekkora kibaszást - fújt Max egy hatalmas lufit a rágógumijából. - Én ma biztos, nem megyek el arra a - szívta vissza a szájába a rágóját - izére - röhögött fel, a földön ülve, hátát a falnak támasztva.
- Ja, nekem sincs kedvem hozzá - értett egyet Oskar, a húga ágyán fekve, a plafont bámulva. Mert az olyan érdekes.
- Be kell vallanom - vettem egy mély levegőt -, hogy én sem akarok menni.
- Srácok ne már! - pattant fel a Katherina a székről. - Ez csak egy hülye sulis bál!!
- Pont ezért nem akarunk menni - röhögött Oskar.
- De - akadt meg. - Ne már! Tök jó lesz! - próbált lelkesíteni minket.
- Nem - vágtam rá.
- Hogy lehetsz ilyen? Tudott, hogy mennyire vártam!! - csordult ki egy könnycsepp a szeméből. - Ezt az egy dolgot kértem tőled! - kiáltotta idegesen.
- Kathe már akkor mondtam, hogy nem megyek - nevettem.
- Tudod, Hamupipőke sosem kért herceget - váltott témát.
- Mi van? - ráncoltam a homlokom.
- Egy ruhát kért és egy bált! - tárta szét a karját. Látta az értetlenkedő arckifejezésemet. - Gyere már el a bálra!! - dobbantott a lábával.
- Öhm... Kösz, nem - röhögtem. - Nekem nem kell se bál, se báliruha, herceg meg főleg nem - fejtettem ki.
- Önző vagy Tina! Rohadt önző!!

Kathherina ezután hisztérikusan rohant ki a szobából. Csend telepedett ránk.
- Nem kéne utána mennünk? - vetette fel Max az ötletét, egy újabb lufit alkotva.
- Nem - húztam elém a laptopot.
- Ez csak hiszti - magyarázta Oskar.
- Ja, akkor jó - nyomkodta Max a telefonját. Igazából nem is lehetne nála, de eddig valahogy mindig megúszott mindet....
Megnyitottam az órarendemet és konkrétan egy villanykörte jelent meg a fejem felett. Dupla média óra a következő! Ez eddig miért nem jutott eszembe?
- Srácok! Van egy ötletem, hogy tudnánk skippelni a bált - mosolyodtam el.
- Tényleg? - ült fel Oskar.
- Na, mondjad akkor babám - fordult felém Max.
- Nem vagyok a babád - tisztáztam. - Szóval! - ütöttem össze a kezem.
- Pedig lehetnél - vonta meg a vállát.
- Max az álmaidban, Max - röhögött fel Oskar úgy, hogy leesett az ágyról.
- When fire will rain!! - röhögtem fel én is annyira, hogy belekönnyeztem.
- Ez krva jó!! - ütötte maga mellett a padlót annyira nevetett.
- Ez inkább krva szar volt - tápászkodott fel és ő is kiment.

Az ajtó nagyot csapódott, ahogy bevágta maga után.
- Nem kéne utánamennünk? Lehet kicsit messzire mentünk - ismertem be.
- Csak hiszti - legyintett Oskar.
- De hisztis haverjaink vannak - állapítottam meg.
- Nekem mondod? Kathe a húgom, Max meg a szobatársam - dőlt újra el az ágyon.
- De Kathe az én szobatársam és ő tuti felül múlja Max-et!
- Hát, nehéz lenne dönteni köztük, ki nyerné a "Hisztiség" versenyt - bámulta újra a plafont.
- Kathe - vágtam rá.
- Max - vágta rá velem tökéletesen egyszerre. Majd tökéletesen egyszerre nevettünk fel.

Katherina

A könyvtár eldugott kis sarkában ültem. Mint mindig, amikor kiakadok. A térdeimet a kezemmel átkulcsolva gubbasztottam a babzsákon. Most már nem sírtam...
- Kathe - hallottam egy suttogást. Hirtelen felkaptam a fejem, de nem láttam senkit. Max huppant le a mellettem lévő babzsákra. A nadrágján a láncok nagyot csattantak.
- Shhh! - szólt ránk egyből a könyvtáros néni.
- Hát te? - töröltem meg a szemem.
Csak megvonta a vállát és elterült a babzsákon. - Kovács Martina? - kérdeztem halkan.
- Ja, újabb kosár - baszogatta a bakancsával a padlót. - Mit kéne csinálnom? - bámulta a plafont. - Sose venne komolyan - suttogta.

- Elég nehéz egy olyan lánnyal, akinek az apja törte össze először a szívét - csúszott ki a számon.
- Mi? - ült fel rögtön.
- Semmi - kaptam le egy könyvet a polcról és random belelapoztam.
- Katherina! - bökött a vállamba.
- Olvasok! - vágtam rá.
- Ne már! - vette ki a kezemből a könyvet és a padlóra dobta. - Tina az apja miatt ennyire... Kőszívű? - kérdezte teljesen sokkos állapotban.
- Azt hiszem - húztam el a szám.
- Hiszed vagy tudod? - húzta fel a szemöldökét.
- Majd, ha Tina elmondja neked, hogy került ide akkor elmondja! Belőlem nem szedsz ki semmit! - pattantam fel, de rögtön visszarántott.

- Kérlek, Kathe - suttogta. - Valami érthetetlen oknál fogva kedvelem ezt a lányt és...
- Akkor hívd el a bálra - vágtam a szavába.
- Nem hiszem, hogy eljönne. Meg nekem sincs kedvem hozzá - röhögött fel.
- Shhh! - kaptuk meg a "KUSSOLJATOK BE" kedves verzióáját.
- Hiszed vagy tudod? - ismételtem meg a pár perccel ezelőtti kérdését.
- Segítenél nekem? - kérdezte halkan.
- Ha egy kicsit rábeszélnéd vagy ilyesmi - jelent meg egy halvány mosoly az arcán.
- Ismered Alan Jones-t? - kérdeztem hirtelen.
- Nem tudom ez, hogy jön ide, de - gondolkodott el - ja. Együtt vagyunk angolon - csatogott a rágójával.
- Ha elintézed, hogy ott legyen a bálon, én intézem Tinát - nyújtottam felé a kezem. - Áll az alku?
Egy nagy mosoly kíséretében csapott a kezembe.

Oskar

Reménykedő tekintettel álltunk, a média tanár vagyis, Jean Samuel Ionesco előtt. Ő menthet meg minket a bál elől. A tanári előtt nagy volt a mozgás a bál miatt. Mindenki futott ide-oda, hatalmas dobozokkal. Kész őrültek háza.
- Szóval - nézett felváltra rám és Tinára - azt kéritek tőlem, hogy média órán egy hosszabb filmet nézzünk, így "véletlenül" - mutatott idézőjelet - lekéssük a bált? - foglalta össze.
- Pontosan! - vágtam rá.
- Gyerekek - ingatta a fejét.
- Azt mondjuk, hogy túlságosan is jó volt a film és nem bírtuk megállni, hogy ne nézzük végig - magyarázta Tina.
- Ugye tudjátok, hogy ez súlyos következményeket von maga után? - kérdezte szórakozottan.
- Igen, tanár úr de...

- Tina - szakította félbe - legalább menjetek el a kaja miatt aztán majd ha nem érzitek jól magatokat a - sóhajtott egy nagyot - én kezeskedem róla, hogy visszamehessetek a koleszba. Rendben? - engedett meg egy félmosoyt.
- Nagyon köszönjük! - könnyebült meg Tina.
- Maga a legjobb tanár! - tettem a szívemre a kezem.
- Ne túlózz, Oskar! - emelte fel fenyegetően a mutatóujját.

Max

A folyosón, a falnak dőlve vártam Alan-t. Na meg a tanárt is. Meg azzal szórakoztam, hogy minél nagyobb lufit fújjak a rágóból. De egyikük sem jött. Se Alan, se tanár, se rágólufi.
Így csupán fél szemmel a hátsó sorra pillantottam.
Kathe könyvet olvasott. Akárhányszor könyvtárba megy egy új könyvvel jön ki. Durvább, mint a drog. Eskü.
Oskar lap hiányában, a padra firkált... Ilyen tűzcsóvákat, ha jól láttam.
Tina pedig fülhallgatóval a fülében ült, a székén hátradőlve. A szeme csukva volt, de a lába folyamatosan rángott.
- Tina - csukta össze a könyvét Kathe, de Tina nem is vette észre. - Tina - rázta meg a kezét, erre unottan kinyitotta a szemét, és kivette a fülest.

Kicsit halkabbra vették, viszont közben megérkezett Alan.
- Alan, tudnánk beszélni? - állítottam meg rögtön.
- Ja - nézett rám furán Alan.
- Van egy elméletem - vezettem fel. - Tudod egyértelmű, hogy bejövök minden csajnak - játszottam túl a szerepemet. - De Kathe-nek valamiért nem, vagy csak játssza az agyát - forgattam a szemem.
- És én mit kezdjek ezzel? - nevetett fel.
- Ha elhívnád a bálra és nemet mondd, akkor megnyugodnék - dramatizáltam.
- Kathe? - kérdezett vissza.
- Katherina Jankowski - húztam az ajtóba. - Lengyel csaj, utolsó sor, ablak mellett - magyaráztam.
- Hm - döntötte oldalra a fejét. - Egész jól néz ki - állapította meg. Legszívesebben azonnal fejbe kólintottam volna. Hogy beszélhet így egy lányról? Hol vagyunk? Az állatkertben? Pfú ez az ember jön be ennek az "egész jól kinéző" csajnak? Rohadjon el belülről. Seggfej.
- Na ugye - nyögtem ki nehezen. Ez nagyon nem én vagyok. Nem rangsorolom a csajokat. Zenéket, filmeket, könyveket oké. De élőlényeket? Seggfej.
- Most már eskü van kedvem menni - jelent meg egy beteg mosoly a fején.
- Ha viszont sírni fog miattad, mert valami olyat teszel - kezdtem halkan - te is sírni fogsz! - löktem meg a válammal és leültem Tina mellé. Alan pedig valami fura nevű orosz haverja mellé.

- Jean sehol? - hintázott Tina a székén.
- Elnyelte a föld - vágtam rá.
Jean Samuel Ionesco ebben a pillanatban lépett be az ajtón.
- Jó napot kívánok, mindenkinek! - nézett körbe rajtunk. - Tudom, hogy sokan nem akarnak menni a bálra - keresett minket a tekintetével -, de azért a vacsorára jó lenne - nevetett fel. - Szóval egy rövid filmet fogunk megnézni - ült le a géphez. - Névsorolvasás!
- Max - rúgott a székembe Tina. - Max Wilson - suttogta.
- Igen? - próbáltam leplezni az izgatottságomat.
- Kovács Martina?? - kérdezte Jean idegesen nézve ránk.
- Jelen! - húzta ki magát. - Igazából - vette halkabbra - Kathe meghozta a kedvem erre a bálosdira - mosolyodott el.

- Igazából nekem is - mondtam sejtelmesen.
- Tudod, szívesebben mennék egy fiúhaverommal mint egy vadidegennel - ismerte be. Nagyot sóhajtottam. "Egy fiúhaverom"
- Szívesen elkísérlek - suttogtam.
- Kösz, Max - nézett egyenesen a szemembe. Csak vállat vontam.

- MAX WILSON??
- Jelen, tanár úr - mosolyogtam.
- MENJÉL KÖPNI! - mutatott a mellette álló kukára.
Lazán sétáltam mellé és egy nagyot csuláztam a kukába.
- Így jó lesz? - kérdeztem nevetve. Mire a termen nevetés cunami hullámzott végig. Tina tekintetét kerestem. Csak ült, egyenes háttal és a fejét ingatva mosolygott rám.
- Ülj vissza a helyedre - közölte szárazon én pedig visszabaktattam. - Arra jutottam - köszörülte meg a torkát -, hogy egy igazi klasszikus horrort fogunk megnézni. A bárányok hallgatnak - vetítette ki a falra.