Simón Álvarez és Ámbar Smith

Simón a Roller melletti padon ült. Már ment le a nap. Hallkan gitározott magában. Az Eres dallamát gitározta, magányosnak tűnt. Nézte közben a naplementét. Féle jött Ámbar. A lány aki mindenki számára elérhetetlennek tűnt. Más világban élt mint Simón. Ámbarnak mindene megvolt, Simón pedig csak a Rollerben dolgozott. Ámbar a legnépszerűbb lány, míg Simón egy bandában játszik a haverjaival. Mindketten mostanában szomorúnak tűntek, mintha valami nyomasztaná őket. Amikor összenéztek vibrált valami, de nem nagyon beszélgettek. Szavak nélkül is értették egymást. Simón sóhajtott egyet majd félretette a gitárját. Nem akarta abbahagyni a zenélést de régóta csinálta már és késő volt. Egy hang ütötte meg a fülét.

-Simón?

Kicsit összerezzent de felismerte a hangot. Ámbar kezében egy fehér kardigán volt, kérdőn nézett a fiúra.

-Ámbar? Te mit keresel itt ilyenkor? - szíve egyre hevesebben vert, de próbált nyugodtnak tűnni

-Csak sétáltam egy kicsit, meghallottalak, eljöttem erre és itt voltál. - ejtett egy félmosolyt és leült mellé - Olyan megnyugtató ahogy gittározol.

Simón nem számított ilyen szavakra Ámbartól, de örült neki.

-Köszönöm! - elmosolyodott

Visszavette a gitárját az ölébe és hallkan elkezdte pengetni. Egy ismerős dalt játszott, amit a párbajon Ámbarral énekeltek. Szerette ezt a dalt. Ámbar csak hallgatta őt.

-Tudod...néha úgy érzem mintha két világban élnék... - mondta, mikor a fiú egy pillanatra abbahagyta a zenélést - Mindenki azt látja hogy milyen erős vagyok, de mostanában nem vagyok valami jól. Bizonytalan vagyok. Ezt nem mindenki tudja rólam. Mindenki csak azt látja hogy tökéletes vagyok.

-És én? Én melyik világod része vagyok? - nem nagyon tudta mit mondhatna de ez érdekelte

-Te... - csillogó szemekkel nézett rá - Te az a világ vagy ahol mindig is élni szerettem volna... előtted úgyérzem hogy nem kell megjátszanom magamat és őszinte lehetek veled.

-Ámbar én... - a szíve egyre jobban vert

Aki eddig mindig a legfagyosabb arcát mutatta, most előtte ült és az érzéseiről beszélt neki. A lány Simón felé fordult az egész testével és mélyen a fiú szemeibe nézett.

-Simón tudom hogy sokszor bántottalak és artottam neked, nektek. De bármi volt, te mindig mellettem voltál. Nemrég jöttem rá hogy mennyit is jelentesz nekem... talán te vagy az akire szükségem volt, és te itt voltál. Megmentettél engem...

Simón végre összeszedte minden bátorságát és elmondta Ámbarnak mit érez. Nagyon régóta szerette a lányt, de nem tudta elmondja-e neki. Ezért volt mostanában szomorú.

-Ámbar én...Szeretlek. Nagyon régóta szeretlek már, de nem tudtam hogy mondjam el. Ezért voltam mostanában szomorú. Ha időre van még szükséged, adok, bármennyit. Mindig itt leszek neked. - megsímította a lány arcát

Ámbar ráhajtotta a fejét a fiú vállára és együtt nézték a naplementét. Egy ideig nézték, aztán a lány felemelte a fejét. Csak annyira hogy Simón szemébe nézhessen. Ajka résnyire kinyílt, mintha mondani akarna valamit, de nem tudott beszélni. Simón óvatosan húzta felfelé a kezét a lány karján, és megsímította a vállát. Csak néztek egymás szemébe, mintha minden megszűnt volna körülöttük. Simón már a nyakánál járt kezével, közelebb húzta magát a lányhoz. Lassan közelebb hajolt hozzá. Nem tudta hogy Ámbar is akarja-e a csókot annyira mint ő. Óvatosan közeledett, és mikor látta hogy a lány nem ellenkezett, megcsókolta. Ámbar nem tiltakozott, viszonozta, és hosszan csókolóztak. Szívük együtt vert, ki akart ugrani a helyéről. Amikor elhúzódtak egymástól, Ámbar elmosolyodott. De Simón látta hogy nem az a hideg mosoly, csak színtiszta érzelem, szeretet.

-Ez...ez valóság? - mosolyodott el Ámbar

-Ez az egyik legvalóságosabb dolog amit valaha éreztem...

Ámbar szemei könnyeztek, nem gondolta volna hogy valaha is fog ilyet érezni.

-Simón én... - de a fiú nem hagyta higy befejezze, újra közeledett és megcsókolta a lányt

Amikor újra elhúzódtak, Ámbar Simón vállára hajtotta a fejét. Érezte hogy a lány szívverése lassan visszaáll, és lelassul. Megnyugodott a vállán. Átölelte őt. Tudta, hogy nem sok ilyen pillanat lesz, ezért igyekezett kiélvezni.

-Szeretlek! - mondta Ámbar hallkan

-Én is szeretlek! - válaszolt, és megpuszilta a lány homlokát

Lehet még a Soy Lunából ha szeretnétek, de írhattok még sorozatokat.🥰
Ash❤️