A Te szemszöged

Este van. A köd leereszkedett a városra, miközben sétáltunk az utcákon. Ferman hazakísért engem. A városban a lámpák fényei már világítottak.

-Tudod...olyan megnyugtató ez veled mindig... - mondta, és felém nézett

-Igen! - mosolyogtam - megnyugszom tőle - magam elé néztem és utána Fermanra

Általában mindketten nagyon elfoglalt orvosok vagyunk, ezért nagyon jó ilyenkor kicsit kikapcsolódni. Főleg vele...

- Azért is szeretem őket mivel mindig rohanok, és ilyenkor nem kell, hanem élvezhetem, veled.

Csak sétáltunk, meséltük egymásnak az aznapi sztorikat, hogy mik történtek velünk a kórházban.

-Ne is mondd, az én betegem nem tudja hogy ki az apja és három férfi veszekszik a folyosón. Otthagytam őket! - nevettünk

-Én hazarángattam Alit és Nazlit, nehogy bajba keveredjenek, remélem nem mentek vissza.

-Dehogynem, biztos!

-(Neved)... - megállt, és felém fordult

Nagyon szívesen megállítottam volna az időt, de ahelyett csak a szívem állt meg. Mit szeretne?

-Tudod...különleges vagy. Mindig megnyugtatsz engem, és kizökkentesz ebből a rohanós életből.

Csak mosolyogni tudtam.

-Én is ezt érzem. Mindig fel tudsz vidítani, és megnyugtatni. - egyre közelebb voltunk egymáshoz, végül megcsókolt

Miután elváltunk, megszólalni sem tudtam, csak megfogta a kezem és továbbindultunk. A szemében benne volt minden érzelme.

-Ferman?

-Igen?

-Nagyon szeretlek! - nekidőltem a vállának egy pillanatra

-Én is nagyon...

Az éjszaka nyugalmában hazasétáltunk.
Kicsit beszélgettünk még a lakásom ajtajánál, majd Ferman is hazaindult.
Lefeküdtem az ágyamba, és másra sem tudtam gondolni, csak arra a csókra, ami ma este történt. Nagyon szeretem. Nagyon...

Sajnálom hogy ilyen röviiiid, lesz még ilyen rész ha tetszik nektek.😭❤️
Ash🤭✌🏼🥺