Vasárnap: 

    Este van. A kertből, és az utcáról még hallatszik a részegek víg éneke. Gondoltam kimegyek egy kicsit az erkélyre és megírom a laptopomon a napi blogbejegyzést, mikor megmozdult valami a kertben. Picivel  később megláttam Rómeót.

Ő az, akivel a bálon találkoztam. Sokat készülődtem, hisz erre a napra kaptam apámtól egy igazán szép ruhát. Az anyaga selyem. Olyan igazán susogós selyem. Színe akár a naplementéé, mikor a felhőket a nap a sugaraival halvány rózsaszínre festi. 

Javában zajlott a mulatság, épp egy tánc közepe volt. Már fáradt a lábam a kényelmetlen cipőben, és úgy éreztem majd meghalok a melegtől, és a fűző szorításától, amikor ő lett a táncpartnerem. Azokkal az igéző szemeivel belenézett az enyémbe, elgyengültem. Még nem voltam szerelmes, de tudtam hogy ez az. Hogy Ő az. A tánc végeztével jót beszélgettünk. Keze puha volt, és selymes. Érintése pillangókat idézett gyomromba, és a fejemből minden más gondolatot kiűzött. Csak Ő volt, és én. 

Aztán ez a varázs megtört mert jött a Dadus, hogy Anyám hivat. Már nem emlékszem mit mondott, mert siettem vissza, hogy láthassam a fiút, de ő már nem volt ott. Szomorúan jöttem fel a szobámba. 

Most is elvarázsolt. Hangja selymes, és mély, szeme akár a mogyoró. Olyan sokat beszélgettünk! Annyira jó volt minden! Ez volt életem legszebb napja!   Eskütt tett nekem, és én is esküdtem neki. Olyan szép volt szerelmünket megpecsételni a hold alatt a finoman simogató szélben. 

Elköszönt. Most kint ülök még mindig, és ezt a blogot írom. Nem tudok aludni. 

Hétfő:

Ma van a esküvőnk napja  Nagyon izgatott voltam már reggel, pedig még csak ott tartottunk hogy megbeszéljük, valóban összekötjük-e az életünket? Elszalajtottam a Dadust a kedvesemhez, hogy akkor készen áll-e a házasságra?A dajka persze igenlő választ hozott, s én úgy ugráltam boldogságomban, azt hitték megőrültem. Nevelőm hírei szerint a Barát már vár. 

Huhh hát… nagyon jó volt. Azt a csókot amit az "igen" után kaptam soha nem feledem. 

Egyszerű ruhában mentem, nem vehettem ünnepi öltözetet.  A szüleimnek azt mondtam gyónni megyek. Annyira elszomorít hogy nem lehetünk igazán egy pár. Hogy titokban kell tartani szerelmünket mert ő egy Montague. Emiatt kissé fáj a szívem, de így még romantikusabb és végül is,  jó így. 

A napom egészen addig, míg haza nem értem Lőrinctől, jó volt. Itthon megtudtam hogy kedves, és imádott bátyám halott. Az egész ház szidja Rómeót. Azt állítják Ő ölte meg! De ez...hihetetlen! A herceg ítélete az volt hogy száműzik. Nem tudom, nem akarom elhinni! 

Elfáradtam.  Miután megtudtam a halálhírt egész nap zokogtam. De most már abba kell hagynom, mert jön Rómeó

Kedd:

   Szép reggelre ébredtem. A Dadus keltett engem és a férjemet, hogy siessünk, mert jön Anyám. Rómeó kapkodva távozott, én pedig felöltöztem. Mikor Anya bejött látszott rajta hogy komoly dologról van szó. Kicsit elkezdtem félni, hogy tud valamit Rómeóról. 

De a hír még rosszabb volt. Apám üzenetét közvetítette, miszerint két nap múlva esküvőm lesz. 

A hír teljesen letaglózott. Hogy mim?? Nem akartam hinni a fülemnek. Elég erős tiltakozásba kezdtem, amit Atyám is meghalhatott, mert bejött, hogy mi ez a lárma. Mikor Anyám előadta neki hogy nem akarok férjhez menni Paris herceghez, dühbe gurult, hogy márpedig Ő rendelkezik az én házasságomról, és az lesz itt, amit ő mond. Az esküvő meglesz tartva, méghozzá csütörtökön. Történjék bármi, még a héten házas leszek! Kész! Nincs vita!

Végre sikerült megnyugodnom. A blogírás mindig segít. Nos, arra jutottam, legjobb ha elmegyek a baráthoz. Lőrinc mindig tud segíteni. Amint van valami megírom!

Nos. Amikor beléptem a cellájába hűvös, nyirkos levegő fogadott, mint mindig. A kandallóban halványan pislákolt a tűz maradványa. Az asztal telis-tele mindenféle poharakkal, mérő üvegcsékkel és lombikokkal. Szeretem elnézegetni a csuklyást ahogy kotyvaszt. 

Most azonban beszélgetett valakivel. A jövendőbelim, Paris herceg volt nála. Hamar lezárták a társalgást, és elmentem  "gyónni" Lőrinccel. 

A bölcs barát remek tervvel állt elő!! Adott egy kis üveget, benne valami szerrel. Ennek hatása állítólag az, hogy egy napra tetszhalott leszek. Este, mielőtt elalszom, megiszom, s mire fölkelek ott lesz Rómeó, s visz magával Mantovába, s boldogan élünk míg meg nem halunk! Boldogan vettem el a drága öregtől a palackot, szinte a nyakába ugrottam boldogságomban. Persze van pár buktatója a dolognak. Vajon ott lesz-e tényleg Rómeó? Félek egyedül felkelni.   

Nos...vacsoraidő. A Dadus most szólt. Ha minden jól megy, a következő bejegyzés már Matovából lesz! Addig is sziasztok!