-Ládásszal évek óta voltunk barátok. Mindketten hét évesek voltunk mikor bekerültünk az iskolába. 
Ő mindig is egy vékony testalkatú fickó volt, akin semmi felesleg nincs. Izmot is keveset szedett fel, de épp eleget ahhoz hogy még harcaba indulhasson. 
Most már úgy gondolom bár bukta volna el a kiképző iskolát!- a katona érezte, ha folytatja beszédét elsírja magát. Kupát emelt hát, és így kiáltott:-Ládászra!- a tömeg utána mondta  a nevet, majd csend következett. Páran bele ittak borukba ugyan, de ők is csak épp hogy. 
Artemon tudta hogy az egybegyült ember tenger tőle várja a folytatást. 
-Mikor dicső hadvezérünk megkérdezte, ki vállalja, hogy elhozza ide az örömhírt, Ő jelentkezett elsőnek. A vézna, akiről soha, senki nem gondolta volna, hogy lesz valaki. És tessék! Az, akit ma búcsúztatunk, egy hős! Egy igazi katona, aki vállalni merte azt, ami senki más!-a téren csak az ő szavai haltak el. Mindenki némán ült. Az asszonyok hang nélkül nyelték könnyeiket, a férfiak pedig...a férfiak erős, és büszke tekintetüket fúrták a semmibe, miközben nem láttak, és nem halottak. Artemon is igyekezett így tenni, de neki még folytatni kellett beszédét. Hangja majdnem elcsuklott, és néha meg-megbicsaklott, de nem hagyta abba a szónoklatot.
-Miután Ládász elindult, pár napos késedelemmel csapatunk is követte. Mikor megszálltunk egy-egy fogadóban, vagy nézelődtünk piacokon, mindig kérdezősökdtünk egy katonáról, aki pár napja érkezhetett sietve. Folyton ugyanazt a választ kaptuk. Igen! Jött egy férfi...futva érkezett, és nagyon fáradtnak tűnt, de itt nem állt meg. Talán a következő faluban szerencsével jártok! 
Az utolsó faluban azomban akadt egy asszony. Elmesélte, hogy jött egy férfi lassan, de futva. A lába tiszta seb volt, ajkai pedig olyan szárazok mint aki egy hete nem ivott. Ruhája szakadt, és poros volt, de így is látszott, hogy hajdan katonai egyenruhaként szolgált. A férfi megtépázottnak, és elcsigázott tűnt, de szemében elevenen égett a tűz.
Tovább akart menni, de ő nem engedte. Behívta a házába, megfürdette, adott neki enni és inni is, majd egy új sarut. 
Elmesélése alapján a férfi oly hevesen vette magához a táplálékot, mint valami kiéhezett oroszlán a cirkuszban. Győzködte hogy aludjon egyet, de a férfi még aznap tovább futott. 
Így érkezett meg három nap múlva Ládász ide. Épp vásár volt  térne mikor Ő befutott. Épp hogy csak el tudta mondani jövetlének célját, mikor össze esett. Sajnos küldetése az életébe került.-Vett egy nagy levegőt, és folytta. 
-Kedves egybegyűltek! Szomorú a mai nap, de mégis úgy hiszem nem kell sírnunk. Az elhunyt jó ember volt, és célja miben életét vesztette nemes volt. Mindig másokat tartott szem előtt, és mindig segített a bajba jutottaknak. Úgy hiszem most emel poharat valamelyik Istennel, és büszke mindarra amit tett.
Elvesztett cimboráit üdvözli fent. Rég látott barátokkal koccint, és most én is ezt kérem tőletek.-Artemon egy nem messze lévő asztalra mutatott-Mulassunk hát Ládászra, ki most fent mulat.-Az asztal roskadásig volt rakva mindennel mi szem szájnak ingere. A birkasülttől az sima kenyéren át a különlegességekig volt rajta minden. A korsókat Athén legjobb boraival töltötték meg, és a legszebb szolgáló lányok kínálták őket. Nem messze az asztaltól óriási tüzet raktak, és mellette zenészek várták Artemon beszédének a végét. 
Az egybegyűltek szépen lassan feloldódtak, és beszélgetésekbe kezdtek. A hangulat oldottabb lett. Ládászról szóló történetekkel mulattaták egymást mind a katonák, mind a családtagok.