Nem Tudom, Hogy Mi Ez
Ezt a sztori szerűséget a draft-taim között találtam. Egy kicsit kiegészítettem és gondoltam, hogy kiteszem. Lehet, hogy majd részletekben a teljes sztorit is kiteszem, de csak akkor ha valakit érdekel.
Sarai királynő fáradtan sóhajtott. Órák óta veszekedett Lord Viren-nel. Letörölte a könnyeit.
Jól bírja a fizikai és az érzelmi terhelést, de vannak dolgok amiket ő sem tűr el. Ilyen, ha valaki őt okolja a néhai Amaya tábornok halála miatt.
- Sarai?- hallotta meg Harrow király hangját- Minden rendben?
- Viren- suttogta.
- Mi történt?
- Engem hibáztat- mondta halkan. Harrow tudta, hogy mivel kapcsolatban- És igaza van.
- Nincs igaza. Nem a te hibád.
- Tudtam, hogy nincs jól. De még sem állítottam meg.
- Mind a ketten ismertük, te jobban is. Mind a ketten tudjuk, hogy milyen makacs és önfejű tudott lenni.
- Sarai királynő, beszélhetnénk négy szemközt?- hallották meg Lord Viren hangját. Sarai bólintott. Bementek egy üres terembe- Sajnálom a viselkedésemet. Sajnálom, hogy téged hibáztattalak Amaya tábornokkal történtek miatt. Tudom, hogy ha nem öltem volna meg a Sárkánykirályt akkor talán ő is élne.
- Viren- mondta halkan Sarai- Hibáztál, de megbántad.
- Körbelül három évvel ezelőtt beleszerettem Amaya-ba, de láttam, hogy ő és Gren parancsnok közel álltak egymáshoz.
- Nem voltak többek, mint barátok.
- Látszott rajtuk, hogy nagyon jó barátok.
- Gren, ott volt mellette amikor...- kezdte Sarai, de nem tudta befejezni- Amikor a legnagyobb szüksége volt a segítségre.
Viren bólintott.
- Nagyon megviselhette.
- Lemondott a parancsnoki posztjáról. Mellette harcolt akkor is. Ő értesített engem a történtekről.
Viren bólintott. Látta, hogy kezdenek gyülekezni Sarai könnyei. A vállára tette a kezét.
- Nagyon jó ember volt. Egy született harcos, de ebben te is sokat segítettél neki. Szerencsés volt, hogy te voltál a nővére- mondta halkan Viren.
- Én soha nem mondtam le róla. Amikor a szüleink is azt mondták, hogy esélytelen, hogy katona legyen, én akkor is kitartottam mellette. Még akkor is amikor már ő is fel akarta volna adni- mondta halkan és már nem tudta vissza tartani a könnyeit.
Gyászoltak egy tábornokot, egy szerelmet és egy nővért.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro