- Lenne kedve táncolni? - kérdezte hirtelen Edmund.

- Lenne - válaszolta Violet, miközben szíve majd' kiugrott a helyéről.

A táncrendjét a férfi orra alá dugta, és várta, amíg beírja a nevét a következő táncra. Mr. Bridgerton felállt, majd kinyújtatta a kezét, amelyet Violet készségesen el is fogadott. A táncparkett szélére vonultak, majd megvárták, amíg elkezdődik a következő zene, addig is tovább folytatták a beszélgetésüket.

- Szóval, Miss Ledger... - kezdte Edmund, miközben Violet majdnem félbeszakította azzal, hogy nyugodtan szólítsa a keresztnevén.

- Igen?

- Már nem is tudom, mit akartam. Teljességgel megigézett a szépsége. - Violet nem volt hozzászokva a bókokhoz, és ennek következtében rákvörösre pirult.

A lány sosem volt a társaság legszebbje. Istentől túlságosan is átlagos kinézetet kapott. Barna szeméhez, világosbarna, dús hajkorona tartozott. Ebben semmi sem bizonyult túl különlegesnek, de az, hogy Edmund Bridgerton szépnek találta, megdobogtatta a szívét.

- Jól van? Nem szeretne inni egy limonádét? Olyan piros az arca. Lehet, túl gyors ez a tánc.

- Nem, jól vagyok - ingatta a fejét Violet.

- De biztosan? Nem szeretném, ha elájulna.

Nem fogok, gondolta Violet. Kedvére valónak találta Mr. Bridgerton figyelmességét. A férfiak, akikkel korábban táncolt sohasem törődtek vele ennyire, bár az is igaz, hogy nem mondtak neki olyat, mint Edmund.

- Jól vagyok, köszönöm! - bólintott a lány.

Kellene még mondanom valamit? - cikáztak a fejében a gondolatok. Talán értékelhetném a figyelmességét?

Aztán elvetette, megpróbált az ütemre összpontosítani. A férfi hideg kezével a lányét szorította, miközben a szíve a torkába dobogott és a pulzusa az egekben szárnyalt. Tenyere egyre jobban csúszott az övében, olyannyira megizzadt. Homloka gyöngyözni látszott, ahogy egymás tekintetét fürkészték. Aztán Violet gondolatai egy perc alatt elillantak, amikor Edmund átfordította a karja alatt. A tánc lezárásaképpen pukedlizett egyet, de még mielőtt távozhatott volna, megfogta a lány csuklóját, majd közelebb vonta magához, és a fülébe súgta:

- A következő táncra is felírtam magam, és az összes többire is felírnám magam, ha nem lenne túlságosan gyanús.

Violetet az ájulás kerülgette a szavak hallatán. Most már teljesen nyilvánvalóvá vált a számára - nem mintha eddig nem tűnt volna fel neki -, hogy Edmund Bridgerton milyen keményen és igyekezettel kokettált. Vele. Violet Ledgerrel. Holott nála sokkal szebb lányok is voltak a bálon.

Talán csak a múlt miatt? - elmélkedett magában. Ha nem lenne egy szeletnyi múltunk, nem is foglalkozna velem? Miért kell nekem mindig a legrosszabbra gondolnom?

Ahogy a zenekar befejezte a játékát Violet ismét pukedlizett, bár sajnálta, hogy ennek is vége, hiszen jól érezte magát a férfival, olyannyira, hogy ezen még maga is meglepődött. Edmund levezette a parkettről, egészen a limonádésasztalig mentek, hiszen mind a ketten megszomjaztak.

- Limonádét vagy puncsot kér? - hajolt hozzá közelebb.

- A limonádé tökéletes lesz - válaszolta Violet.

Egy váratlan pillanatban, amikor Mr. Bridgerton kiitta pohara tartalmát, imélyen a lány szemébe nézett, majd megszólalt:

- Holnap találkozunk! - intett az irányába.

Nem tudta hova tenni a kijelentését. Hiszen holnap este nincs programja. Hacsak... És már rá is eszmélt, mire gondolt Edmund Bridgerton.

- Violet, hát itt vagy! Ideje indulnunk, késő van - terelte ki a teremből anyja a lányát.

˚ ༘ ⋆｡˚ 🐝˚ ༘ ⋆｡˚

- Jól láttam, hogy kétszer is táncoltál Mr. Bridgertonnal? Hát félretettétek a viszályotokat? - kérdezte Vivian Ledger, miközben a hintóban ültek, és hazafelé tartottak.

- Igen, még kilenc évvel ezelőtt. Még aznap, mielőtt hazament volna találkoztunk. Bocsánatot kért.

- Igazán ígéretes - mosolyodott el haloványan az anyja, ám Violet jól látta, hogy tervez valamit. - Sőt, mivel a bátyja tavaly hunyt el, így ő lesz a következő Bridgerton vikomt.

- Ne képzelj bele többet, mint ami a valóság!

- Violet Elizabeth Ledger! Milyen hangot merészeltél megütni velem szemben?

- Ne haragudj, anya, de nem gondolnám, hogy megfelelő vikomtessz lennék, még ha engem is választana, amire meglehetősen kevés az esély. Láttad ma, hány férfi legyeskedett Lady Begonia Dixon körül? Kilenc!

Violet titkolta, miket mondott neki a parketten Mr. Bridgerton. Már így is soknak érezte, hogy az anyja megpróbál belefolyni az ügyébe. A szerelem egyes egyedül rá tartozik, és persze szíve választottjára, nem pedig Lady Ledgerre.

- De ő csak egy a sok közül. Te te vagy, Violet. Van egy igazán különleges személyiséged - érzékenyült el, és ez meglepte a lányt. Az anyja nem az a típus, aki olyan könnyen érzékennyé válik.

Violet ekkor döntött úgy, hogy jobb lesz, ha az anyját befogadja a bizalmába.

- Van egy olyan megérzésem, hogy holnap meg fog látogatni minket - súgta izgatottan, majd cinkos mosollyal pillantott Lady Ledgerre.

- Igen? Ezt honnan tudod, drágám? - Violet látta, hogy az anyja arcán a megrökönyödést.

Apró sikernek könyvelte el, hogy az édesanyja nem kezdett kérdeződsködni azonnal. Valahogy ez szokatlannak tűnt tőle, hiszen gyakran fordult elő, hogy megannyi kérdést tesz fel a lányának, méghozzá úgy, hogy levegőt sem vesz közben.

- Onnan, hogy azt mondta, holnap találkozunk, holott holnap nem is lesz semmiféle kötelezettségünk.

- Hiszen ez csodálatos! Akkor úgy néz ki, egy vikomt fia udvarol neked?

Habár nem tudott sokat az kérőkről, mégis úgy érezte, ez még határozottan nem számít udvarlásnak. Bókolt, beszélgettek és táncoltak. Kétszer. Ám ezt aligha számította egy korai jelnek.

- Talán, de nem mennék biztosra. Végtére is ma találkoztunk először újra kilenc év elteltével.

- Említetted, hogy aznap kibékültetek - jegyezte meg Lady Ledger.

- Igen, így volt. Mi lenne, ha nem innánk előre a medve bőrére, és megvárnánk a holnapot, valamint az azt követő időszakot? - vetette fel Violet, mivel ez már így is több volt, mint amit eleve meg akart osztani az anyjával. - Csak amíg...

- Amíg biztossá nem válnak a szándékai - fejezte be helyette az anyja. - Hogyne, Violet. Ez érthető. Megpróbálom korlátozni magam, de nem ígérek semmit sem.

- A szándék a fontos - mosolyodott el, majd Vivian kezéért nyúlt, és biztatóan megszorította.

Violet teljesen kimerülten feküdt le aznap aludni, és még egy pillanatra sem gondolta, hogy másnap még fáradtabban fog bezuhanni az ágyába.