- Edmund.

- Edmund, persze, persze. Ha Edmund - folytatta Lord Ledger - ismét felbosszantana téged, személyesen megyek át Millertonékhoz, és megvédem a becsületed.

- Kihívod párbajra? - hebegte Violet elborzadva, de ez mégis felemelő érzést keltett benne.

Minden porcikája bizsergett az örömtől. Tisztában volt azzal, hogy nem lenne szabad ilyesmit éreznie, de nem tudott megálljt parancsolni az érzelmeinek.

- Az utolsó vérig - erősítette meg az apja. - Illetve lehet, hogy csak komolyan elbeszélgetek vele. Nem szívesen mennék akasztófára azért, mert keresztüldöfök egy kilenc éves fiút.

- Tízéves - javította ki Violet.

- Akkor tíz. Úgy tűnik, elég sokat tudsz Edmund Bridgertonról...

Violet szólni akart, hogy megvédje magát, hiszen nem tudta elkerülni, hogy egy s mást meg ne tudjon a fiúról. Hétfőn két órát kellett vele egy helyiségben tartózkodnia. Bár tudta; az apja évődik vele.

- Most már visszamehetek a szobámba? - kérdezte hirtelen, mivel menekülni akart ebből a helyzetből.

Az apja egyetértően bólintott, majd megszólalt:

- De ma este nem kaphatsz sem pitét, sem pudingot.

Violet szája tátva maradt a döbbenettől. Az apja még soha semmit nem tiltott meg neki. Vagy ha mégis, nem emlékezett már rá.

- Na de... - ellenkezett, de Lord Ledger csitítóan felemelte a kezét.

- Semmi vitatkozás, hiszen az imént kész lettél volna feláldozni egy egész pitét egészen más célokra. Nem igazságos, hogy egyél belőle, miután meghiúsítottuk a terved.

Violet dacosan, felszegett fejjel és karba font kézzel megindult a lépcső irányába. Ruháján, két oldalt egy-egy lila színű folt díszelgett. Korábban oda törölte a szedertöltelékes kezét. A lépcsőfordulónál megállt, és hátrafordult. Szeme szikrázott a dühtől, látni lehetett, hogy mennyire fortyog benne a harag.

- Gyűlölöm Edmund Bridgertont! - mormogta.

- Mit mondtál?

- Azt, hogy gyűlölöm Edmund Bridgertont! - mondta ismét, kicsit hangosabban, és toppantott egyet. - Nem érdekel ki hallja meg! Sőt, az sem érdekel, ha Edmund Bridgerton az ablak alatt hallgatózik - kiáltotta, és elvonult a szobája.

A fiúk tényleg szörnyűek, különösen Edmund Bridgerton, konstatálta Lord Ledger, és felnevetett.

˚ ༘ ⋆｡˚ 🐝˚ ༘ ⋆｡˚

- Edmund! - sikította Violet, amikor a Bridgerton fiú egy határozott lökéssel a tóba taszította.

A ruhái azonnal átnedvesedtek, majd egyre lejjebb és lejjeb húzták. Nem kapott levegőt, érezte, hogy valami elúszott mellette. Nem az a típus, aki a saját árnyékától is megijed, de ez már több volt a soknál. Az öltözéke egyre jobban a bőrére tapadt, levegőért szomjazott, miközben egyre jobban hatalmába kerítette a félelem. Még így is hallotta, hogy Edmund Bridgerton nevetett, egy igen bosszantó kacagással. Olyan, mint néhány nappal ezelőtt, amikor lisztet szórt a hajába. Most már biztos volt abban, hogy az utálatuk kölcsönös. Aki kedvel valakit, azt nem löki be a tóba.

- Violet! - sikította Florence Willoughby, amikor észrevette, hogy barátnője nincs a felszínen.

- Most mi lesz? Mit fogsz mondani a szüleidnek és a nevelőnőnek? - kérdezte, miközben megpróbálta kihúzni csuromvizes barátnőjét a tó langyos vizéből.

- Egyszer megölöm Edmund Bridgertont - prüszkölte.

Ismét úgy érezte magát, mint egy ló. Köhögött és tüsszögött az orrába folyt víz miatt. Már nem annyira találta ezt az esetet bosszantónak, mint előző alkalommal, holott ez sokkal súlyosabb volt.

- Azért azt ne! Nem hagyhatod, hogy Hugo legyen Bridgerton vikomtja! Ő még szeszélyesebb, mint Edmund.

- Honnan tudod? - kíváncsiskodott azonnal, mivel tudni akarta, kitől szerezte ezt az információt.

- Múltkor beszéltem Billie Bridgertonnal. Átjött teára.

Áruló, gondolta Violet. Bridgertonokkal nem állunk szóba, hiszen mind egyformák, még kinézetre is. Gesztenyebarna hajúak és kék szeműek. Azonban barátnője kedvéért tűrtőztetett magán.

- Legalább ő más volt, mint a testvérei?

- Határozottan - jelentette ki Florence. - Sokszor nem értem, miért nem lehet női ágon örökölni. Billie Bridgerton tökéletes vikomtessz lenne. Végtére is, voltak már királynőink is - tette hozzá sietősen.

Violet fejében megfogalmazódott egy igencsak gonosz terv, amelyet elsőre szégyellt is, de ez ellen nem tudott mást tenni. Talán még a Bridgerton fiú lánytestvére is segítség lehet.

- Mondd, Flossie, szerinted Billie Bridgerton kész lenne segíteni megtréfálni az öccsét velünk közösen?

- Őszintén nem tudom. Billie egyáltalán nem olyan, mint mi. Ő a legidősebb testvér a családban, így kötelességtudó is. Sőt, Edmunddal is jó kapcsolatot ápolnak.

- Pedig már megörültem - sóhajtott fel Violet szomorúan.

Akkor ez így kemény dió lesz, nincs mit tenni, kreatívabbnak kell lennem, gondolta.

- Nem tudnál ismét pitét lopni a konyháról? Most lehet nem kapna el Miss Fernburst.

- De apa már árgus szemekkel figyel. Egyébként a búzalisztes eset után azt mondta, szóljak neki, ha Edmund megint csinál valamit. Ha szólok neki, elbeszélget vele.

- És megemlíted neki?

- Azt hiszem igen, végül is nem tudnám azt elkerülni, hogy megkérdezzék, miért vagyok csupa víz. És ami a legjobb: ez egy tökéletes tréfának ígérkezik. Már látom is az ijedtséget az arcán!

˚ ༘ ⋆｡˚ 🐝˚ ༘ ⋆｡˚

- Merre jártál, Violet? - kérdezte Lady Ledger, miután a lány betoppant az ajtón. - Miért vagy csupa víz?

- Anya... Én... - Fogalma sem volt, mit mondjon az anyjának, de végül megegyezett abban, hogy az igazság lesz a legjobb válasz.

- Violet?

- Florence-szel odakint játszottunk, amikor Edmund Bridgerton belökött a tóba.

- Belökött? - Az édesanyja meghökkenten vonta fel a szemöldökét. - Hogyhogy a tó közelében voltatok?

Hogyne, az anyja mindig a részletekre tért ki, és nem a főbb történésekre. Lady Ledger évekkel ezelőtt megtiltotta, hogy a tóba merészkedjen, hiszen szinte mindig hideg a vize, még nyáron is, sőt, különös lények élnek benne. A lány sosem értette, mire céloz ezzel.

- Ez most nem lényeges - legyintett Violet. - Sokkal fontosabb, hogy a Bridgerton fiú beletaszított abba az átkozott tóba.

- Violet Ledger, nem szabad így beszélni, ez nem hölgyhöz méltó! - dorgálta az anyja. - Mellesleg, lehet, hogy ez az Edmund Bridgerton kedvel téged.

- Akit kedvelsz, annak nem szórsz lisztet a hajába, és nem lököd bele a tóba! - vágott vissza Violet. Már sokadjára mondta ezt el, de senki sem volt még képes megérteni az ő szemszögét, ami szörnyen zavarta.

- Tudod, a fiúk máshogy fejezik ki azt, hogy kedvelnek valakit.

- Apa is ugyanezt mondta - dünnyögte az orra alatt Violet.

- És mit mondott még apád?

Violet észrevette, hogy az anyja szeme megcsillant a kíváncsiságtól. Sőt, már az apját megemlítve is lázba jött, amelyet csak nehezen tudott palástolni. Páratlan egy szerelem, és ezt nagyon irigyelte. Csak remélni merte, hogy a jövőben rá is hasonló vár.

- Hogy szóljak neki, ha legközelebb is történik valami.

- Akkor ezt kell tenned, drágám.

- Most pedig csengetek Miss Fernburstnek, hogy segítsen neked átöltözni. Utána gyere le, és játszunk valamit!

- Úgy lesz, anya.

Violet meglepődött, hiszen az anyjával még sosem beszélt sokat, sőt soha nem is játszottak még együtt. Ez mindig az apjára maradt, amíg Lady Ledger a barátnőivel teázott nap, mint nap, és ez így is maradna addig, amíg Violet be nem tölti a tizennyolcadik életévét, vagyis, ameddig be nem vezetik a társaságba.

˚ ༘ ⋆｡˚ 🐝˚ ༘ ⋆｡˚

Másnap reggel Lord és Lady Ledger karöltve vonultak át Georgie Millertonékhoz. Violet és Florence is felsorakozott mögöttük. A komornyik teljesen meghökkent, amikor ajtót nyitott és meglátta őket. Lord Ledger közölte, hogy az ifjú Bridgertonnal szeretne beszélni.
Violetnek olyan érzése támadt, mintha gombóc lenne a torkában, el sem tudta képzelni, milyen lehet most Edmundnak. Erre azon kapta magát, hogy aggódni kezd a fiúért az apja haragja okán. Megpróbálta elhesegetni ezt a gondolatot, miután Flossie szólt, hogy nagyon sápadt az arca.

Akkor jött rá, lehet, hogy mégis egy nagyon kicsit kedveli Edmund Bridgertont, hiszen a napjai csak unalmasabbak lennének a gyermeteg tréfái nélkül, amelyeket persze dúlva-fúlva visel el, de ki mondta, hogy nem szokott néha rájátszani?