Egykor ők mind boldogok voltak. Akkoriban úgy tűnt, hogy semmi sem állhat az útjukba. De a jelenkori énük már csupán ennek az egykori boldogságnak az árnyéka maradt. Valaha virágzó világuk, ahol Lilith és nővérei boldogan élték mindennapjaikat jó anyjukkal, egyben királynőjükkel, mára már csak egy elmosódott emlék.

 Lilith volt a legidősebb és legtapasztaltabb közülük, aki régóta magába szívta a démoni tudást. De ahogy a Succubusok sora nőtt, őt nem tartották elég méltónak arra, hogy a királynőjük legyen, és ez a kitaszítottság mély sebet hagyott benne.

 Ezek a nők mind különböző utakat jártak be, mégis egyetlen közös sors fonalába gabalyodtak. Az emberi természet szabályainak megszegése. Legyen az harag, önzés vagy szabadságvágy. Mindegyikük sorsában ott kísértett. De ahogy a történelem, úgy az ő történeteik is azt bizonyítják, hogy a határok átlépése sosem marad következmények nélkül.

Malchanthet, aki egykor igazságos és nagy királynőként uralkodott, most egy démoni álarcot öltött magára. Mi történt? A szeretet, amely egykor mindent elöntött benne, most gyűlöletté változott. A férfi, akit mindennél jobban szeretett, elárulta őt. Hatalomvágyának sosem volt határa, és bár sokáig kényelmes életet élt, egyszer csak megérezte a hatalom igazi ízét. A korábbi élete, az igazságosság, a vezetés, mind hiábavalóvá vált, amikor elárulták. Az árulás éles fájdalomként szúrt bele a lelkébe, és nem volt visszaút.

A rémhírek, amiket a férfi róla terjesztett gyorsan elérték a kastély falait. Sokan úgy beszéltek róla, mint egy vámpírról, aki éjszakánként elrabolja a szolgáló lányokat, hogy kiszívja a vérüket. A pletykák szerint nemcsak a szépségét, hanem lelkét is egy kádnyi vérrel táplálja, amelyben testét áztatja, hogy örökké fiatal maradhasson.

Miután trónfosztották és elűzték a kastélyból, egyetlen dolog élt benne: a bosszú. Haragja, amely a sötét éjszakába olvadt, nem csillapodott. Fogadalmát, hogy visszatér, és minden férfit megbüntet, akit csak elér, démoni lénnyé formálta, ha tehette, vagy csak szimplán megölte. Katsuro, aki őt átformálta, ajándékozta meg azzal a hatalommal, amely lehetővé tette számára, hogy átvegye az irányítást az éjszaka felett. Az ősi mágia ereje egy vadonatúj Malchanthetet szült, akinek mindene a bosszú lett.

A démoni formája egyszerre volt gyönyörű és rémisztő. Fehér, szinte fénylő fonatai úgy ragyogtak a Hold fényében, mintha a csillagokkal versenyeztek volna. A szél lágyan játszott a hajával, de arcának éles vonásai, a szemei mögött bujkáló sötétség mindent elmondtak. Ő már nem az a királynő, akit egykor a nép imádott. A tetoválás, amelyet új formájával hordott, nemcsak a társadalmi rangját, hanem a sötét múltját is jelképezte.

Amikor Malchanthet megkezdte rémuralmát az éjszakákban, első áldozata egy házaspár volt. Az éjszaka közepén, a férfival egy szenvedélyes aktusba kezdett, míg a felesége tehetetlenül figyelte, ahogyan férje életenergiáját elnyeli. Miután végeztek, Malchanthet hidegvérrel megölte a férfit. Az asszony, aki mindent végignézett, nem riadt meg, sőt, valami sötét vágy ébredt benne. Ő nem félt, hanem csatlakozni akart a démonhoz, és hűséges jobb kezévé kívánt válni.

Malchanthet nem értette, mi vonzotta ennyire az asszonyt ebbe az életbe, miért akarná eldobni emberi testét. Az asszony elmondta, hogy családja akarata mindig elnyomta, és hogy elrendezett házasságban élt egy olyan férfival, aki sosem volt igazán jó hozzá. A férje agresszív, önző viselkedése elnyomta őt, és bár a házasság mindent próbált biztosítani, amit egy nő elvárhat: pénzt, státuszt és társadalmi helyet, az asszony valójában fogságban élt. Egy boldogtalan kapcsolatban, ahol nem volt szabadsága, nem élhetett úgy, ahogyan szeretett volna.

A házasságuk nem a szerelemről szólt, hanem egyszerű érdekről, és bár családja kívánságának engedve beleegyezett a házasságba, a férfi érdemei hamar kiürültek. A férj kegyetlensége és gyakori dührohamai fokozatosan elidegenítették őt, mígnem végül már nemcsak hogy elhanyagolta, hanem kárt is tett benne. Az asszony, aki nem kívánta tovább elviselni ezt a kegyetlen és manipulatív életet, fel akarta törni a láncokat, és szabadulni akart.

A férj halála és Malchanthet ajánlata számára új világot nyújtott: szabadságot és hatalmat, amit sosem érezhetett, és amit most már démonként élhetett át. Lelke hátrahagyta halandó testét, hogy egy új életet kezdjen, amely nem az elnyomásról, hanem a hatalomról szólt.

Haja édenfekete volt, mint a holló tolla, ragyogó, sima és titokzatos. Hosszú, éjfekete haját finoman rendezetten fésülte, frufruja pedig kifejezően hangsúlyozta arcának éles vonásait. Az átalakulásával felvette az Agrath Bat Mahlat nevet. Ő volt az első, akit maga mellé fogadott, és vérszövetséget kötött vele, így kezdődött közös történetük. Mások élete azonban sokkal rosszabb fordulatot vett.

Egy nővérük egykor apácaként élt, a világ zajától elvonultan, egy kolostor falai között keresve menedéket az emberek rosszakaratától. A vörös hajjal született a lány, titkát gondosan rejtegette. Gyermekkorában a kolostor kapujában hagyták, erősen bebugyolálva, egy apró kosárban. Bár haja színe már akkor is árulkodó volt, az egyik apáca megsajnálta, és úgy döntött, magához veszi.

A gyermek élete hosszú évekig nyugodtan telt. Jótevője szigorú, de szerető szabályokat állított fel számára, amelyek megvédték a világtól. A legfontosabb ezek közül az volt: „Soha ne vedd le a fejkötőd mások jelenlétében!" Bár a lány nem értette ennek teljes jelentőségét, mindig engedelmeskedett nevelője akaratának.

Egy forró nyári napon azonban, mikor a piacra küldték bevásárolni a kolostor lakóinak, a meleg elviselhetetlenné vált. Miközben a zöldséges pultok között válogatott, a fejkötő alatti haját teljesen bepállva érezte. Megpróbálta megigazítani a kötést, és a vörös tincsek óhatatlanul is előbukkantak. Az egyik zöldséges árus meglátta őket, és elkiáltotta magát.

– Boszorkány! Boszorkány!

Szavai gyorsan elterjedtek, és pillanatok alatt az egész piac visszhangzott a vádaktól.

– Boszorkány, máglyára vele!

A tömeg elvakult haraggal üldözni kezdte őt, és a lány kétségbeesetten futott vissza a templomba, ahol annyiszor imádkozott menedékért. Átbotladozott a rögös utcákon, térköveken, ahogy a dühtől fűtött csürhe egyre közelebb ért hozzá. Amikor végül elérte a templom ajtaját, és a paphoz könyörgött, hogy segítsen neki, az csak ridegen elfordult. A lányt ekkor a csőcselék utolérte, és olyan erőszakkal rángatták el, mintha maga az ördög lakozott volna benne.

Kifeszítették, mint Jézust a kereszten, majd a templom melletti szent helyen máglyára vetették. Sikolyaik visszhangja betöltötte az utcákat, ahogy a lángok felfalták testét. Bőre lassan égett le csontjairól, és végül nem maradt más belőle, csak hamu és por.

Ez a tragikus halál azonban nem jelentette a végét. Az átélt borzalmak, a boszorkányüldözés embertelen kegyetlensége és a beletörődés börtöne démoni lénnyé formálta. Ő, aki egykor tiszta szívvel imádkozott mások megmentéséért, most bosszúálló szörnyeteggé vált.

Amikor újjászületett, hátrahagyta emberi nevét, és a Namaah nevet vette fel. Vörös haja, amely oly sokáig bűnös bélyegként kísérte életét, most izzó színben pompázott, fehér melírcsíkokkal átszőve. Ezek a fehér tincsek az ártatlanságát szimbolizálták, annak bizonyítékaként, hogy nem ő tért le a helyes útról, hanem azok az ostobák, akik a halálát követelték.

Legutolsó nővérük élete a legsötétebb árnyak között kezdődött. Egy leánykereskedelmi hálózat áldozataként nőtt fel, ahol gyermekkora sosem tartogatott reményt vagy ártatlan boldogságot. Nem ismerte az igazi szabadságot, hiszen kicsiny korától fogva ez az élet volt minden, amit megismert. Eleinte még nem értette teljesen, milyen mély és eltorzult világ rabja lett. Ahogy azonban idősebbé vált, a kezek, amelyek irányították, egyre könyörtelenebbekké váltak.

Egy napon egy különösen brutális ember kezére került, akinek kegyetlensége túltett minden eddigin. Az elviselhetetlen szenvedés végül arra ösztönözte, hogy megkísérelje a lehetetlent, a szökést. A menekülés azonban nem ment könnyen. Az üldözők gyorsan a nyomába eredtek, és miközben egy sötét sikátorban próbált elbújni, súlyos sebesülést szenvedett. Összerogyott a földön, érezve, hogy az élete lassan kihuny.

A halál kapujában állva furcsa, mély hangot hallott, amely nem emberi volt, mégis valahogy csalogató és bizalomgerjesztő. Katsuro szólította őt, ígérve, hogy véget vet minden szenvedésének, ha csatlakozik hozzá. Már nem volt mit veszítenie. Elfogadta az ajánlatot, és lelke lángoló fájdalom közepette szabadult meg emberi porhüvelyétől.

Amikor felébredt, egy új testben találta magát. Démoni alakban, amely már nem hordozta az emberi létezés gyötrelmeit. Nevét is maga mögött hagyta, és új identitást kapott: Eisheth Zenunim.

Az ő teste különleges jelekkel lett ékesítve. Három tetoválás díszítette, mindegyik a múltja egy-egy sötét szeletét szimbolizálta. Az egyik a bal vállán volt, jelképezve a terhet, amit kislányként kellett viselnie. A másik a jobb vállát ékesítette, emlékeztetve azokra a pillanatokra, amikor a félelem árnyékában próbált meg túlélni. A harmadik tetoválás a lábán helyezkedett el, ott, ahol egykor a falnak támaszkodott, miközben kuncsaftjaira várt.

Kopasz hajviselete lett, amiatt, hogy a saját testét meggyalázták és ez ennek jelképe. Eisheth minden porcikája azt kiáltotta, hogy ő már nem az, akit mások korábban birtokolhattak, akit kihasználhattak.

Lilith élete pedig kezdetben a szabadság kereséséről szólt. Lázadó szelleme nem tűrte el a társadalom szűk kereteit, amelyek elnyomták őt. Fiatal nőként elhagyta a családját és a szabályokkal teli világot, hogy saját útját járja. A szabadság azonban nemcsak azt jelentette számára, hogy elmenekül a társadalmi normák elől, hanem azt is, hogy teljes mértékben belevesse magát az élet örömeibe.

Lilith kezdetben óvatos volt, de az első korty szabadság hamar szomjassá tette. Az ételek íze, az italok mámorító illata, a szenvedélyes érintések mindezek olyan világot nyitottak meg előtte, amit korábban elképzelni sem mert. Ahogy teltek az évek, egyre mélyebben merült bele az élvezetek habzsolásába. Lilith minden új tapasztalattal túllépett egy újabb határt, és sosem elégedett meg azzal, amije volt.

Ami egykor a szabadság felfedezéséről szólt, idővel mániává vált.  Minden szenvedélyes éjszaka, minden pohár bor, minden fesztelen nevetés alatt ott bújkált, hogy vajon ennek mi lesz a következménye.

Egyre többet követelt az élettől, és ahogy egyre mélyebbre süllyedt, az örömök keresése már nem tetté, hanem lényének részévé vált. Nem maradt benne semmi más, csak a kielégíthetetlen vágy. Egy vágy, amely megemésztette. 

Lilith a végletekig feszegette a határait. Azonban végül lelke átalakult ettől, a kéj és a vágy szörnyszülöttévé vált. Megtestesülése mindannak, amit az emberi lélek vágyhat  és mindennek, ami miatt egy lélek elbukhat.

Bőre szinte izzott, ahogy új alakját magára öltötte, a halandóság bilincseit pedig végleg maga mögött hagyta. Rövid, barna, göndör haja fiatalsága állandóságát szimbolizálta, míg tetoválásai történetének örök nyomait viselték. Egy apró minta az alhasán, amely a mélyben rejlő titkokat jelképezte; egy a feneke felett, amely a szabadság és a felszabadultság iránti vágyát mutatta; és egy a bordái mentén, közel a szívéhez, amely emlékeztette arra a fájdalomra, amit az emberek között kellett elviselnie.

Succubusként ráébredt, hogy nemcsak szabadon élhet, de képes lett teljesen megélni vágyait, olyan szenvedéllyel és intenzitással, amely halandóként elképzelhetetlen lett volna. Az átváltozás nemcsak testi formáját változtatta meg, hanem felszabadította belső erejét is, amelyet addig elnyomtak a világ elvárásai. Az életet végre saját szabályai szerint élte, és ebben az új létezésben megtalálta azt az életutat, amelyet mindig is keresett.

A succubusok megalakulásuk után az éjszaka árnyai közé húzódtak, ahol legendákká váltak. Az emberek félelemmel és vágyakozással suttogták nevüket, sötét mitológia hőseivé emelve őket. Az éj leple alatt tevékenykedtek, magvaikat elhintve a bujaság és a titkok terméketlen földjében.

Életvitelük élesen elkülönült az emberekétől. Míg a halandók nappal élik mindennapjaikat, ők az éjszakában virágoznak. A vadászat előkészületei rituális cselekedetté váltak számukra. Varázserejüket használva alakultak gyönyörű nőkké, olyan ellenállhatatlan vonzerővel, amely bármely férfit csapdájába ejthetett. Megjelenésük minden alkalommal tökéletesen alkalmazkodott célpontjuk legbelsőbb vágyaihoz, mintha azok titkos álmai keltek volna életre.

A sötétségben hangtalanul mozogtak, mint a szél, amely halkan suhan végig a kihalt utcákon. Egy árny a fal mellett, egy sóhaj a semmiből. Ennyit érzékelhetett az, aki elég szerencsétlen volt ahhoz, hogy célpontjukká váljon. Amikor a férfiak találkoztak velük, gyakran nem tudták eldönteni, hogy álmodnak-e vagy a valóság valami új, kiismerhetetlen rétegébe csöppentek. Ezt az állapotot kihasználva a succubusok olyan csábítással ejtették őket rabul, amely túlmutatott a testi vágyakon. Energiájuk, lelkük, életerejük lett a zsákmány.

Ez az energia nemcsak a succubusok fennmaradásához, hanem hatalmuk növeléséhez is elengedhetetlen volt. Ahogy táplálkoztak, úgy váltak egyre erősebbé, démoni rangjukban emelkedve. Az áldozatok azonban gyakran nem maradtak épen: testük és lelkük kiszipolyozva, teljes kimerültségbe taszítva hagyták őket hátra.

A jelenlétük nemcsak az egyénekre, hanem a közösségekre is veszélyt jelentett idővel. Nyomukban zavar, erkölcsi romlás és bűntudat maradt. Az általuk ébresztett vágyak sokszor haragot és szégyent szültek, miközben csáberejük a közösségek morális alapjait is megingatta. Mindazonáltal vadászatuk nyugodt, kiszámított tevékenység maradt, és a legtöbb esetben, ironikus módon, az éjszakai találkozások mindkét fél számára kielégítőnek bizonyultak.

Namaah egyik emlékezetes éjszakáján egy városi bár sötét félhomályában vadászott. A helyiség tele volt lüktető zenével, amelyet tompán érzékelt, mintha csak egy távoli dobbanás volna a háttérben. A táncoló tömeg kavargott körülötte, de számára az emberek csak homályos alakok voltak. Tekintete éles, céltudatos volt, mint a ragadozóé, amely a zsákmányát keresi. A pultnál végül megpillantotta őt: egy magányos férfi, aki épp egy pohár borostyánszínű itallal játszott.

Ahogy szemeik találkoztak, Namaah gerincén bizsergés futott végig. A férfi vonásaiban ott lapult valami, ami kíváncsiságot ébresztett benne. A magány és a titok keveréke. Egy pillanatig nézték egymást, és ebben a pillantásban Namaah már tudta, hogy ő lesz az éjszaka áldozata. Csípője ritmusosan ringott, ahogy áthaladt a tömegen, mozgása magabiztos volt, minden lépése ígéretet hordozott magában.

Amikor elérte a pultot, megállt mellette, édes mosolyt varázsolt ajkaira, amely egyszerre volt hívogató és sejtelmes.

– Egyedül töltöd az estédet? – kérdezte selymes, dallamos hangon, miközben végigmérte a férfit.

Az idegen lassan fordult felé, tekintete megbabonázva tapadt Namaah arcára. A nő különleges aurája szinte érezhetően izzott körülötte, és a férfi azonnal tudta, hogy valami különleges történt.

– Úgy tűnik, most már nem. – felelte a férfi egy mély, rekedtes hangon, amitől Namaah ajka szélén egy kis mosoly játszott.

A csapos feléjük fordult.

– Mit hozhatok?

– Egy whiskyt. – mondta Namaah, miközben könnyedén hátradőlt a pultnak.

A férfi sört rendelt, de miközben beszélgettek, szeme nem hagyta el Namaah lábát. A nő egyszerűen nem törődött vele, sőt, élvezte a hatalmát. A harisnyán keresztül sejtelmesen villantak ki kecses combjai, és a derékig felvágott szoknya még tovább hangsúlyozta vonzerejét.

Ahogy a zene halkabbá vált, Namaah közelebb hajolt.

– Nem szeretnél táncolni? – kérdezte lágyan, szinte suttogva.

A férfi szó nélkül nyújtotta a kezét, és együtt léptek a tánctérre. A tömeg szétvált körülöttük, mintha a világ is tisztában lenne azzal, hogy valami különleges történik. Namaah a férfi derekát érintette, a mozdulat olyan természetességgel és kecsességgel történt, mintha mindig is ismerték volna egymást.

Ő maga húszas évei elején járó gyönyörű nő volt: hosszú, vörös haja lágyan omlott a vállára, és zöld szemei szinte átszúrták a férfi lelkét. Testhez simuló, vörös ruhája minden mozdulattal újabb és újabb titkot árult el alakjáról. A férfi pedig, negyvenes éveinek vonzó érettségében, alig tudta elrejteni csodálatát. Kék szemeit most egyetlen dolog töltötte ki: Namaah jelenléte.

A nő közelebb hajolt, ajkai épp csak a férfi fülét súrolták, ahogy suttogta.

– Nem szeretnéd, ha egy kicsit kettesben lennénk?

A férfi szinte alig hallhatóan válaszolt, hangja tele volt vággyal.

– Nagyon is szeretnék.

Kivezette a bárból, egyenesen a fogadó mellett álló szállóba, amit foglalt az estére. A lépcsőfordulóban viszont már nem bírt ellenállni a vágynak az idegen. A falhoz nyomta Namaah-t, egyik kezével a feje fölé tartotta a lány kezeit,másik kezével a derekánál magához húzta, éreztesse egyre nehezebben elviselhető erekcióját.

Ott állt, és nézte, amint a férfi közelebb hajol. Lehajolt és megcsókolta, a nyelvével a lány száját fürkészte, miközben hozzá dörgölte magát. A férfi nyögött egyet, a szabad keze pedig levándorolt, hogy a fűzős felsőjén keresztül kitapintsa a melleit. Namaah elmosolyodott, tudván, hogy elvarázsolta. Megszakította a csókot, mögé nyúlt, hogy kilazítsa a fűzőjét majd félredobta, szabadon hagyva a melleit. A férfi szeme rájuk tapadt, a szája enyhén tátva maradt a nő feszes mellei láttán.

Namaah helyet cserélve a férfival a felső testéhez szorította a mellét, és oda-vissza dörzsölte őket, miközben ezt heves csókkal viszonozta. Megszakította ismét a csókot, forró összetapadt testük között lenyúlt, hogy kigombolja a nadrágját, majd lehúzta azt, kiszabadítva a kemény farkát. Egyenesen állt, lüktetett a szükségtől.

Namaah köré fonta a kezét, fel-alá simogatta, miközben lehajolt, hogy a szájába vegye. Megszívta a hegyét, a nyelve kavargott körülötte, miközben egyre többet vett be belőle a szájába. Nyögött egyett a férfi, és kezei a feje köré simultak, hogy belegabalyodjanak a lány hajába, így rá tudjon segíteni. Namaah erősebben szopta, az arca besüppedt, ahogy elkezdte mélytorkozni. Érezte, hogy a férfi farka megrándul a szájában, az orgazmusához egyre jobban közeledett. Namaah még nem akarta azt, hogy a szájában élvezzen el.

Elhúzódott, a kemény farka pedig kiesett a szájából. Ezután felkapta a lányt, úgy hogy az a két lábával kapaszkodjon belé és bementek így a szobába, az ágy irányába levette róla a rajta maradt ruháját, és azt kanapén hagyta. Beérve a háló szobába elkezdte csókolgatni a nyakát, majd ráfektette az ágyra. Namaah lehunyta a szemét, és kiélvezte minden pillanatát, amit nyújtott neki, miközben végighúzta a kezét a testén, és megállt egy-egy testrésznél, hogy még jobban kiéheztesse.

A melleivel kezdte, nyelvével addig ingerelte a mellbimbóit, amíg azok kemények és érzékenyek nem lettek. Aztán lehúzódott a hasához, ajkai ahol hozzáértek libabőrös lett és egyre jobban elöntötte testét a forróság. Namaah felnyögött, ahogy elérte a csípőjét, ujjaival végigkövetve a fenekét, mielőtt a lábai közé mélyedt, már nedves volt, a puncija lüktetett a szükségtől.

Ujjaival ingerelte a csiklóját, amitől a lány mocorgott és felnyögött tőle. Aztán becsúsztatta az ujját, hüvelykujja továbbra is a csiklóját izgatta, miközben lassan és mélyen a megbaszását imitálta. Namaah nem bírta tovább. Könyörgött neki, hogy bassza meg, töltse fel és sikoltson. Nem okozott csalódást. A lány lábai közé helyezkedett, farka keményen állt. Lassan, centiről centire helyezte belé, amíg tövig el nem tűnt benne.

Namaah felkiáltott, ahogy mozogni kezdett, lökései durvák és mélyre menőek voltak. Érezte, hogy amilyen tempót diktál, elfog élvezni az aktus közbe. Remegtek a lábai a nyakában, de úgy ahogy előzőleg gonoszan nem engedte, hogy elélvezzen úgy ezt ő is visszaakarta adni neki. Félbeszakítva a szexelést átfordította a lányt. Erre ő előrehajolt, kezét az ágytámlára tette, miközben visszanézett rá a válla fölött.

– Bassza meg! – suttogta vágytól rekedt hangon.

A férfinak nem volt szüksége több biztatásra. Felállt, és a lány mögé lépett, megragadva a csípőjét, miközben farkát a bejáratához helyezte. Namaah felnyögött, ahogy érezte, hogy a férfi egyre gyorsabban ütlegeli a vaginájának falát, ahogy teljesen kitölti őt. Az erős lökések miatt a csípője a fenekének csapódott, miközben keményen és mélyen baszta őt. Namaah hangosabban felnyögött, és minden egyes lökéssel fokozta az orgazmusát. Érezte, ahogy elterjed a testében, izmai összeszorultak a farka körül, ahogy jött. A férfi ezt követően felnyögött, saját orgazmusa nyomában. Kihúzódott belőle, ennek következtében kiömlött a puncijából a sok sperma.

Namaah ott feküdt, lihegve és kimerülten, amikor a férfi lerogyott mellé a fáradtságtól pedig egyből álomba merült. Elmosolyodott magában, mert tudta, hogy ismét kiszívott egy férfiból energiát. Csodálatos éjszaka volt mindkettőjük számára. De ez mindössze csak egy emlék, ami nem tudta megmenteni őket a legyengüléstől.

Egyszer, amikor a világ még nem volt annyira megosztott a jó és rossz harcában, a succubusok szabadon járhatták az éjszaka sötét sikátorait, szórva a bujaság magjait. Minden áldozatukból erőt merítettek, életenergiájukat és varázserejüket növelve. Az emberek félték és tisztelték őket, a mítoszok és legendák titokzatos és erős lényekként emlékeztek meg róluk. A succubusok ereje a csábításukban rejlett, egy különleges, mágikus vonzerő, amely képes volt irányítani a férfiak és nők vágyait, hatalmat biztosítva számukra a világban.

Azonban a kereszténység elterjedése új eszmék és erkölcsök születését hozta, amelyek az addig természetesnek tartott dolgokat démonikusnak és veszélyesnek bélyegezték. Az emberek világnézete megváltozott, és a succubusok, akik addig a férfiak titkos vágyainak megtestesítői voltak, hirtelen a gonosz szimbólumaivá váltak. Az egyház és a vallásos társadalom számára a succubusok nem csupán egy mítosz voltak, hanem konkrét démonok, akik a bűn és kísértés útján hozták el a poklot. Ennek hatására a succubusok kénytelenek voltak visszavonulni a föld alá, elrejtőzni a félelem és gyűlölet elől.

Malchanthet története egyike azon történeteknek, ahol a túlélés érdekében egy succubus képes a legmeglepőbb módon alkalmazkodni a változó környezethez. A szépsége és varázslatos ereje révén nemcsak képes volt a férfiakat vonzani, hanem rendkívüli manipulációs képességekkel is rendelkezett, amikkel képes volt irányítani a sorsát.

Malchanthet mindig is különleges volt. Még azelőtt, hogy az egyház hatalmát teljes mértékben érvényesíteni kezdte volna, ő már egyedülálló pozícióban volt. De ahogy a succubusok hatalma gyengült, ő hamar felismerte, hogy már nem elegendő csupán a csábítás és a varázslatok. A túlélés érdekében új stratégiát kellett választania. Rájött, hogy ha beférkőzik egy hatalmas udvarba, ahol férfiak és nők szabadon cserélhetnek energiát, akkor talán képes lesz újra megérteni és használni a hatalmát.

Malchanthet kitűnően játszott a férfiak vágyainak határain, miközben a szultán figyelmét is felkeltette. A szultán, aki akkoriban már fáradt volt a szokásos udvari udvarlásoktól, hamar elragadtatta magát Malchant vonzerejétől, és felvételt nyert a háremébe.

A háremen belüli kapcsolatai és titkai révén végül sikerült magának egy olyan helyet biztosítania, ahol képes volt visszanyerni varázserejét, és újra bőségesen meríthetett a férfiak energiájából.

Agrath mindig is jól értett a pszichológiai manipulációhoz, és jól tudta, hogy a legtöbb ember élete nemcsak vágyaktól, hanem magánytól és érzelmi űröktől is hajtott.

Agrath egy közeli városban találkozott Vivienne-nel, egy magányos nemesasszonnyal, akit saját gyengeségei a démonnőhöz sodorta életét. Agrath, aki mindig is elbűvölte az embereket, egy vándorló gyógyító álruhájában közeledett hozzá. Kezdetben csupán orvosi tanácsokat adott, de hamar rájött, hogy Vivienne sokkal többet keresett annál, mint amit egy egyszerű orvos adhatott. Vivienne, aki évek óta nem találkozott senkivel, aki meghallgatta volna, egyre inkább egyedül érezte magát. Agrath egyre közelebb került a nőhöz, és fokozatosan rávette őt, hogy megnyíljon előtte.

Agrath nem csupán a fizikai vágyakat célozta meg, hanem mélyebb érzelmi kapcsolatot alakított ki Vivienne-nel. A nő egyre inkább nem tudott különbséget tenni érzelmei és vágyai között, míg végül egy éjszaka, amikor a magány legyűrte, Agrath vigaszt nyújtott neki. A szoros kapcsolat és intimitás, amely kialakult közöttük, lehetőséget adott Agrath számára, hogy biztosítsa Vivienne mellett a túlélését a változó világban.

Namaah és nővére, Eisheth története egyedülálló fordulatot vett. Ők nem csupán a túlélés miatt alkalmazkodtak, hanem azért is, hogy továbbra is megőrizzék a saját lényegüket. Ahogy a succubusok hatalma csökkent, és már nem tudtak olyan könnyen áldozatokra találni, a lányok felismertek egy új lehetőséget. A társadalom peremén élő emberek, akik nem tartottak be szigorú erkölcsi normákat, tökéletes célpontok voltak számukra.

Namaah és Eisheth tudták, hogy a bujaság iránti vágy mindig is jelen volt az emberi társadalomban, és így a vörös lámpás negyedek nyújtották számukra azt a világot, amelyben megőrizhették titkaikat. Ez a világ lehetőséget adott számukra, hogy továbbra is éljék a szenvedélyre építő életüket, miközben észrevétlenek maradtak a társadalom többi tagja előtt. Itt nem kellett elrejtőzniük, és saját természetüket sem kellett elnyomniuk, hogy túléljenek.

Lilith pedig egy fogadóban kötött ki. Előadó művész lett. A hárfán való játék pedig nem csupán szórakoztatás volt, hanem eszköz arra, hogy felkeltsen egy–egy férfi érdeklődését. Közben az aktusokkal fizette meg szállását és cserébe a vendégek energiáját felhasználva, kik az ágyában melegedtek meg éjjelente, biztosította túlélését ebben az új, kifinomult világban.

Olyan erősnek és törhetetlennek tűntek, mintha az idő sem érinthetné őket. És mégis a végük olyan gyorsan érkezett, hogy ma már csak találgatni lehet, mi történt valójában. És bár ez a történet rég volt, árnyékai ma is ott rejtőznek mindenütt.