A báránybőrbe bújtatott farkas. Ezzel a mondattal jellemezte volna magát, ha kérdezte volna valaki. Ugyan ez a farkas nem húsra vadászott, és bár sokszor természete miatt fenevadnak szólítanák őt, mégis belül, mélyen egy része ártalmatlan volt. Gyengéd, és folyós, mint a megolvadt vaj. A tenger ficánkoló hullámai, már megszokottak voltak számára, egyfajta benső békét biztosított ez neki, most mégis felfigyelt egy különös dologra, ami nem hagyta őt lenyugodni.

A könyvtárban tett legutóbbi látogatása során egy régi könyv került a kezébe, amely tele volt furcsa, erotikus illusztrációkkal. A kötet egyik lapján egy női portré keltette fel különösen az érdeklődését. A portré kísértetiesen hasonlított rá és nővérére, Malchantére, akinek története a kötetben szintén szerepelt. Malchantet tragikus sorsa és a könyv rejtélyes illusztrációi, ami valamiféle árulásról tett említést. Lilithben kiváncsiság ébredt fel, hogy ki is lehet ez a nő. Az érzelem kavalkád ami benne járt, és az aggályai ezzel kapcsolatban egyre jobban leülepedett elméjében. Gondolatai elterelése érdekében Lilith úgy döntött, hogy átnézi régi naplóját, amely évek óta hű társa volt, és amelyben rögzítette életének legfontosabb pillanatait, gondolatait és érzéseit.

Az éj sötétjében az ablakain egy szemernyi fény sem áradt be mikor Lilith hozzáfogott a napló lapozgatásához. A naplóoldalak között régi emlékek és bejegyzések sorakoztak. Ahogy egy különösen emlékezetes napra vonatkozó bejegyzéshez ért, egy furcsa jelenségre lett figyelmes. Az oldal alján halvány, szinte láthatatlan nyomok voltak. Először azt hitte, hogy tintafoltokról van szó, de közelebbről megvizsgálva rájött, hogy a nyomok szabályosan elrendeződtek, mintha valaki titokban írt volna a lapra.

Lilith szívében izgatott kíváncsiság ébredt. Tudta, hogy a varázslatok világában gyakran használnak láthatatlan tintát, amelyet csak bizonyos varázsigékkel lehet felfedni. Habár már régóta nem gyakorolta a mágiát, most eszébe jutott egy régi varázslat, amit még az egyetemen tanult. A varázsige, amely képes volt felfedni a rejtett írásokat, talán segíthetett.

Az összes érzékét összpontosítva, Lilith figyelte, ahogy a halvány nyomok egyre sötétebbé válnak, míg végül tisztán olvasható üzenet formájában jelentek meg „Légy óvatos, és ne hagyd, hogy a történelem ismételje magát !" A szavak élesek és tiszták voltak, mintha csak most írták volna őket.

Lilith döbbenten olvasta az üzenetet. Az elméjében egyre több kérdés merült fel. Ki írhatta ezt a naplójába? Hogyan kerülhetett oda? És legfőképpen, mit jelenthet ez a figyelmeztetés? Az üzenet egyértelműen egy régi veszélyre utalt, de Lilith nem tudta, milyen veszélyről lehet szó. Ahogy próbálta visszaemlékezni, hogyan kerülhetett ez az üzenet a naplójába, egyre inkább úgy érezte, hogy a könyvtárban talált könyv és a rejtélyes üzenet között valamilyen kapcsolat lehet.

A következő napokban Lilith folytatta a kutatást, és úgy döntött, hogy a napló és a könyv tartalma között keres összefüggéseket. Az egyik éjszaka, amikor a napló oldalait ismét átnézte, felfedezett valami különöset. Az oldalak között talált egy apró, rejtett tokot, amely egy régi, kisméretű medált rejtett. A medál furcsa szimbólumokkal volt díszítve, amelyek mintha egy ősi nyelven íródtak volna. Lilith úgy érezte, hogy a medál jelentősége lehet a rejtély megfejtésében.

A medált alaposabban megvizsgálva rájött, hogy a benne található kristály valamilyen mágikus hatással bír. Lilith a naplójának elején elkezdett kirajzolódni valami, ami eddig nem volt rajta. Egy tövises növény, ami elkezdett rezonálni a smaragdan világító medállal. A növények elkezdték körbenőni, és teljesen új formát vett fel az egykori kopott naplója. 

 A lapok megmozdultak, és egy vizuális jelenet bontakozott ki előtte. Lilith megdöbbenve látta, hogy az események kezdtek megjelenni a napló oldalán, mint egy régi videófelvétel. Látni kezdett egy fiatal nőt, aki kísértetiesen hasonlított Malchantére.

Az események egyre sötétebbé váltak, és Lilith látta, hogy a nő egy sötét rituálé közepén áll, körülötte rejtélyes szimbólumokkal és varázserejű tárgyakkal. A nő arca torzult a fájdalomtól, ahogy a rituálé egyre szörnyűbbé vált. Lilith, aki a napló segítségével  látta az eseményeket, érezte a nő szenvedését, és az utolsó pillanatokban megértette, hogy Malchantet  sorsa egy sötét rituálé következménye volt, amelyet a család egyik hatalomvágyó tagja hajtott végre.

A látottak mélyen megérintették Lilithet. A nővére szenvedésének látványa még inkább megerősítette benne a vágyat, hogy felfedje a családja történetének minden rejtélyét. A napló és a medál segítségével egyre világosabbá vált számára, hogy a családja múltja tele volt sötét titkokkal, amelyeket meg kell értenie, hogy elkerülje a történelem megismétlődését.

Lilith, aki az éjszakai kutatás után fáradtan, de eltökélten feküdt le, tudta, hogy elérkezett az idő, hogy a család régi kapcsolatait és a sötét rituálékat részletesebben feltárja. A jövője azon múlik, hogy képes-e megérteni a családja örökségét és megakadályozni, hogy a történelem ismételje önmagát. Ahogy egyre mélyebbre ásott a múlt sötét titkaiban, Lilith felkészült arra, hogy szembenézzen a saját sorsával és a családja örökségével, amely sokkal bonyolultabb és veszélyesebb volt, mint azt valaha is gondolta volna.

Lilith nem tudta kiverni a fejéből a naplójában talált titokzatos üzenetet és a könyvtárban fellelt régi könyvet. Az aggodalom egyre mélyebbre gyökerezett benne, ezért elhatározta, hogy felkeres valakit, aki segíthetne megfejteni a rejtélyt. Eszébe jutott egy régi ismerős, aki talán választ adhatna a kérdéseire.      Usohiro....

Usohiro nem volt egyszerű halandó. Egykor Lilith szövetségese volt a pokolban, ahol mindketten démonként tevékenykedtek. Kapcsolatuk szenvedélyes és viharos volt, amely végül konfliktusba torkollott. Usohiro, bár zseniális volt a mágia és a démoni trükkök terén, a kapcsolatokban igazi káoszt hozott magával. Lilith pedig nem tudott  sokáig megmaradni senkivel, és ezalól Usohiro sem volt kivétel.

Azóta nem beszéltek, de most Lilith úgy érezte, hogy szüksége van rá. Keresett valakit, aki jól ismerte a sötét mágia rejtelmeit, és ő volt az egyetlen, akire gondolni tudott.

Egy éjszaka, amikor a hold fénye éppen csak megvilágította az utcákat, Lilith találkozott vele egy elhagyatott sikátorban. Az esőcseppek lassan végigcsorogtak a kabátján, miközben a régi ismerős alakja kilépett az árnyékból.

– Lilith... – Szólt hozzá Usohiro, egy szemtelen mosollyal az arcán. Régen láttalak. Mi hozott vissza hozzám?

Lilith röviden elmesélte a naplóban talált üzenetet, a könyvet, és a medált. A fiú pedig figyelmesen hallgatta, de a mosolya nem tűnt el.

– Miért pont engem kerestél meg? Nem maradt meg benned az, ami köztünk történt? — kérdezte, bár hangjában inkább kíváncsiság, mint szemrehányás csendült.

Lilith sóhajtott, és megpróbálta félretenni az érzelmeit. 

— Usohiro, tudom, hogy a múltunk... komplikált. De most valami komolyról van szó. Malchantet... valami borzalmas történt vele, és úgy érzem, hogy ez az egész nem zárult le. Valaki, talán egy régi ellenség, újraéleszteni próbálja a sötét múltat. Te vagy az egyetlen, aki segíthet.

Usohiro egy pillanatra elkomorult. 

– Jól van, Lilith. Tudod, hogy mindig is kedveltem a rejtélyeket. De nem fogom ingyen adni a segítségemet. Egyetlen szívességet kérek cserébe, amit majd később meghatározok.

Lilith szemei összeszűkültek, de végül bólintott. 

Másnap éjjel, Usohiro kíséretében Lilith útnak indult Agatha boszorkányhoz, aki a pokol egyik eldugott, rég elfeledett zugában élt. Ahogy a pokolba vezető ösvényen haladtak, a környezetük egyre baljósabbá vált. Az ég vörösen izzott, mintha a naplemente sosem érne véget, és a horizonton csontokkal borított fák nyújtózkodtak a sötétségbe. Lilith szemei előtt különös látomások jelentek meg: a föld alól végtelen mennyiségű, vörösen izzó szem figyelte őket, mintha maga a pokol figyelte volna lépteiket. Ezek az éjfekete, örvénylő lények félelmetesen vicsorogtak, de a fiú nyugodt jelenléte mellett Lilith próbált erős maradni.

Az út egyre mélyebb és rémisztőbb rétegein át vezetett, míg végül elértek egy hatalmas, csontokkal borított fa aljához. A fa lombjai közé szorult lelkek jajveszékelése visszhangzott a fejében, és az égen egy vérvörös hold emelkedett, amely az egész tájat kísérteties fénybe vonta. Lilith teste megborzongott, és úgy érezte, hogy a sötétség mintha megelevenedett volna, ahogy közelebb kerültek Agatha rejtekhelyéhez.

– Itt vagyunk! – Mondta Usohiro halkan, miközben egy ősi ajtó elé értek, amely mélyen a fa törzsébe volt vésve. Agatha, akit a pokol egyik legnagyobb hatalmú boszorkányaként tartottak számon, már várt rájuk.

Agatha egy különösen nyomasztó jelenlétet sugárzott, amint ajtót nyitott. Hosszú, földig érő fekete köpenyt viselt, amelyen lángok szőttesét vélték felfedezni, mintha az anyag maga is égett volna. Arcát egy mély csuklya takarta, amely alól csak szemeinek mélyvörös izzása látszott, mint két parázsló szén. Bőre sápadt és fakó volt, mintha évszázadok óta nem látta volna a napfényt. Hosszú, csontos ujjai lassan, fenyegetően mozdultak, és amikor beszélt, hangja mély, reszelős és baljósan zengett. Ahogy közelebb lépett, Lilith megérezte a körülötte áradó, ólomsúlyú varázserőt.

 – Lépjetek be! – Mondta mély, reszelős hangján a nő, miközben egy pillantást vetett Usohiro-ra, akivel úgy tűnt, régóta ismerték egymást.

– Agatha... – Kezdte Lilith, miközben elővette a naplóját. Ez a medál... és a napló üzenete... Valami sötét dolog történt a családomban, és meg kell értenem, mi az!

Agatha átvette a naplót, és hosszan szemlélte. 

– Ez a medál nem közönséges tárgy! – Mondta halkan. Olyan varázserővel bír, amely képes múltbeli eseményeket visszajátszani, mintha valaki videóra vette volna azokat. De ahhoz, hogy ezt a képességét aktiváljuk, szükség van egy bizonyos tárgyra is amit a naplóba kell elhelyezni, hogy működjön, valami olyan tárgy ami az adott eseményhez köthető vagy a személyhez!

Lilith elővette a könyvet amiben a  különböző illusztrációk voltak, Agatha kitépte azokat a képeket amik kellettek majd a naplóval együtt letette azt az asztalra.

– Ezzel egyesítve a medál  képes visszahozni a múltat. – Magyarázta Agatha. De csak akkor, ha a megfelelő tárgyakat használjuk. Ha megvannak a megfelelő tárgyak,  azok újra megelevenednek előttünk, és választ találsz a kérdéseidre.

– Tudjuk, hogy mit keresünk! – Szólt közbe. Lilith nővérének, Malchantet-nek a sorsa. Lássuk, mi történt vele!

Agatha bólintott, majd elhelyezte a medált a könyv egyik lapjára. A levegő hirtelen megfagyott, és a szoba elhomályosult. Lilith szíve vadul kalapált, ahogy a könyv lapjai elkezdtek maguktól forogni. Egy jelenet bontakozott ki előttük, mintha egy régi filmet néznének, egy fiatal nő, kísértetiesen hasonlító Malchantet-re, egy sötét rituálé közepén állt. Körülötte furcsa szimbólumok és varázstárgyak voltak, és az arcára kiült a fájdalom.

– Ez történt Malchantet–el, akkor amit láttam legutóbb... nem a szemem káprázott! – Suttogta Lilith, miközben nézte a tragikus eseményeket. – Valaki feláldozta őt... de ki?

Agatha tovább vizsgálta a látottakat, majd suttogva mondta.

 – A családod egyik hatalomvágyó tagja volt a tettes. Ez a rituálé Malchantet életébe került.

Agatha elfordult a látványtól, arcán komor kifejezéssel. 

– Lilith, élesebb képet kell kapjunk, hogy pontosan mi történt, mielőtt nagyobb baj történne!

Lilith érezte, hogy a sors súlya ránehezedik.

– Mit kell tennem, hogy megakadályozzam ezt?

Agatha mélyen Lilith szemébe nézett. 

– Készülj fel, mert amit látni fogsz, az csak a kezdet! A sötétség mélyebb, mint gondoltad, és ha szembe akarsz szállni vele, meg kell ismerned minden titkot.

Lilith szíve tele volt félelemmel és eltökéltséggel. Tudta, hogy nem lesz könnyű út, de most már semmi sem tarthatta vissza attól, hogy megvédje a családját és megakadályozza a múlt katasztrófájának megismétlődését. Usohiro segítségével készen állt szembenézni a démonokkal – a valós és a képzeletbeli démonokkal egyaránt.

Usohiro sóhajtott, és közelebb lépett, tekintete komoly lett. 

– A múlt démonai mindig visszatérnek, ha nem zárjuk le őket végleg. De ez az út veszélyes, Lilith. Nem csak Malchantet szenvedett, és ha nem vagy óvatos, te is a múlt csapdájába eshetsz.

Lilith szorosabban fogta a medált, és határozottan nézett Usohiro szemébe. 

– Bármi is jön szembe, készen állok. Malchanté élete nem lehetett hiába. Meg kell tudnom, ki volt az, aki feláldozta őt, és miért.

Usohiro bólintott, majd egy különös tárgyat vett elő a zsebéből  egy régi, kopott gyűrűt. 

– Ez a gyűrű valaha egy hatalmas démonhoz tartozott, aki részt vett a rituáléban. Ha ezt a naplóba helyezed, talán még több titokra derül fény.

Lilith óvatosan elvette a gyűrűt, és a napló közepére helyezte. Ahogy a medál ismét aktiválódott, újabb jelenet bontakozott ki, amely a démonok világába vezette őket. A napló lapjain megjelent egy alak, aki olybá megcsorbította emberi természetétől, amely nemcsak Malchantettel történt meg, hanem sok más lélekkel is. Lilith előtt lassan kirajzolódott a kép. Egy ősi, sötét összeesküvés, amely messzebbre nyúlt, mint azt valaha is gondolta.

– Ez még csak a kezdet! – mondta Usohiro komoran. – Ha együtt dolgozunk, talán megállíthatjuk a sötétséget, mielőtt újra lecsapna.

Lilith tekintete elkomorult, ahogy a fiú felé fordult. Az emlékek kettejük között túlságosan  fájdalmasak voltak ahhoz, hogy egyszerűen elfelejtse őket.

– Usohiro, értékelem, hogy segíteni akarsz... – Kezdte Lilith halkan, de határozottan. – Azonban ez az én dolgom. Nem bízhatok meg benned úgy, ahogy régen. Túl sok minden történt közöttünk.

Usohiro arca megkeményedett, és a szoba levegője egy pillanatra fagyossá vált. 

– Mindketten tudjuk, hogy egyedül nem fogod tudni megoldani ezt, Lilith. A múlt sötét és veszélyes, és ha nem vagy óvatos, te is ugyanarra a sorsra juthatsz, fel fog emészteni ez az egész!

Lilith megrázta a fejét, és hátrébb lépett. 

– Talán igazad van, de ezt az utat egyedül kell bejárnom. Nem hagyhatom, hogy ismét belépj az életembe, különösen nem most, amikor ennyi minden forog kockán.

Usohiro arca megrezzen, de igyekezett megőrizni a nyugalmát.

 – Lilith, tudom, hogy szenvedsz, de a múlt nem mindig engedi el az embereket... Abban azonban biztos vagyok, hogy nem tudsz mindent egyedül megoldani.

Lilith nem válaszolt, csak kilépett a szobából, és magára hagyta Usohiro a saját gondolataival. Tudta, hogy ezzel végleg elvágta a köztük lévő szálakat, de a saját útját akarta járni, még ha az azt is jelentette, hogy szembenéz a pokol összes démonával egyedül.

Ahogy Lilith megfordult, hogy távozzon,  egy hűvös mosollyal figyelte. 

Amint Lilith eltűnt a szobából, Usohiro gyorsan elővette a telefonját, és egy titkos üzenetet küldött egy ismeretlen címre. Az üzenet rövid volt, de egyértelműen fogalmazott: „Lilith elkezdte a keresést. Az új információk a következő napokban érkeznek. Jelenlegi állapot: folyamatban. Készen állok a további lépésekre!"

Usohiro mosolygott, ahogy elrakta a telefont, majd visszafordult az asztalhoz. Tudta, hogy az üzenet nemcsak az aktuális helyzetről tájékoztatott, hanem arról is, hogy a jövőben hogyan fog alakulni a szituáció. A régi kapcsolatok és a családi titkok árnyékában  nem hagyhatta, hogy Lilith csendben dolgozzon a háttérben anélkül, hogy annak ne lenne következménye.

Nem sokkal később egy új üzenet érkezett, és Usohiro azonnal megnyitotta azt. A válasz rövid volt, de világos: „Tartsd rajta a szemed, és lépj közbe, ha minden kötél szakad. Ne engedd, hogy a dolgok elhatalmasodjanak. Tudd, hogy a döntéseid nagy jelentőséggel bírnak."

Usohiro tudomásul vette, majd elrakta a telefont. A küldő Malchantet volt, akivel régi, még sötétebb kapcsolatai révén tartotta a kapcsolatot. Malchanté nemcsak egy közvetítő volt, hanem a titkok őrzője is, és az üzenet egyértelműen azt jelezte, hogy nem csupán figyelnie kell, hanem késznek kell lennie arra is, hogy közbelépjen, ha a dolgok rossz irányba mennek.

Usohiro és Lilith egykor közel álltak egymáshoz, egy rövid, de intenzív kapcsolatban, amely azonban soha nem tudott igazán kibontakozni. Usohiro képtelen volt hosszú ideig mellette maradni. Lilith túlságosan is független és kiszámíthatatlan volt számára, és ez a dinamika végül szétfeszítette a köztük lévő kapcsolatot.  Úgy érezte, Lilith sosem értette meg őt igazán, és ez az érzés az idők során mély haraggá változott. A kudarc, amely a kapcsolatukat jellemezte, nem múlt el nyomtalanul. Azonban ő az idő múlásával bosszúra és irányításra vágyott. Arra, hogy visszanyerje az irányítást Lilith élete felett, amit egykor elvesztett.

Az évek során a kezdeti sérelem és csalódás egy különös vággyal vegyült. Vággyal, hogy újra az övé legyen, de most már örökkön-örökké, szó szerint.

 Azonban most végre lehetőséget látott arra, hogy Lilith soha többé ne hagyhassa el őt. A régi mágiák, amelyeket felfedezett, és az információk, amelyeket lassan összegyűjtött, mind-mind egyetlen célt szolgáltak, hogy Lilithet örökre magához láncolja. Nemcsak a szívét és lelkét, hanem a testét is. A birodalmában Lilith az övé lenne, szorosan hozzáláncolva a pokol sötét mélyéhez.

A gondolat, hogy Lilith újra az övé lesz, ezúttal elválaszthatatlanul, megelégedettséggel töltötte el. Tudta, hogy Lilith kutakodása végül a saját vesztébe fogja vezetni őt, és amikor az idő elérkezik, ő ott lesz, hogy lecsapjon. Lilith nem sejtette, hogy minden lépésével egyre közelebb kerül ahhoz a csapdához, amit Usohiro mesterien szőtt köré. Lilith számára ő talán már csak egy lezárt fejezet volt, de Usohiro számára Lilith egyre inkább egy ellenséggé vált, aki már csupán csak a bosszújában alkotott kirakós egy kis darabkájává vált. 

 A következő lépések már nemcsak Lilith, hanem mindenki számára, aki az ő sorsával kapcsolatos, rejtélyes és veszélyes következményekkel járhatnak. Usohiro tervei már életbe léptek, és a játék, amit játszanak, sokkal komplexebb volt, mint ahogy Lilith valaha is elképzelhette volna.

                               Kezdődjön a sakkjátszma és győzzön a jobbik!