Az egyetemi nap szokatlanul rövidre sikeredett, és a csendes folyosók egyre inkább nyomasztóvá váltak. A megrázó hír, miszerint egyik tanáruk felesége brutális körülmények között vesztette életét, és a tanár pedig öngyilkos lett ugyanazon a helyen ahol a nő meghalt, sokkolta az egész kampuszt. Lilith és Eveline lassan haladtak az épület kijárata felé, próbálva maguk mögött hagyni a nap eseményeit. Eveline, aki különösen érzékeny lélek volt, szinte egész nap csendben maradt, és még most is próbálta feldolgozni az információt.

 Lilith kettős természete, az emberi és démoni része, gyakran került konfliktusba egymással. Most is, míg emberi oldala szánalmat érzett az emberek iránt, a démoni oldala érdeklődve figyelte a kialakult helyzetet. Kíváncsi volt, milyen további következményekkel járhat ez a szörnyűség, és vajon hogyan fordíthatná a maga javára.

A belső harcai ellenére Lilith úgy döntött, hogy segít Eveline-nak feldolgozni a történteket. Érezte, hogy osztálytársa súlyos teherként cipeli magával a nap eseményeit, és valami könnyedebb elfoglaltságra van szüksége. 

– Eveline, mit szólnál, ha elmennénk a könyvtárba? – Kérdezte Lilith, próbálva oldani a feszült hangulatot. – Tudom, hogy rajongsz az okkult tudományokért, és talán találunk valami érdekeset, ami elterelheti a figyelmedet.

Eveline egy pillanatra tétovázott, majd bólintott. 

– Talán igazad van, Lilith. Jót tenne, ha valami másra koncentrálnék. 

 Lilith mosolygott, és elindultak a könyvtár felé, remélve, hogy ott legalább ideiglenesen elfelejthetik a nap borzalmait.

A könyvtár, amely az egyetem egyik legeldugottabb részén helyezkedett el, a csend és a nyugalom szigete volt. A magas polcokon sorakozó régi könyvek, a halványan pislákoló lámpák és a vastag, poros szőnyegek mind-mind hozzájárultak ahhoz a misztikus atmoszférához, amely Eveline-t mindig is vonzotta. Ahogy beléptek, Lilith azonnal a könyvtár legeldugottabb sarkába vezette Eveline-t, ahol az okkult és misztikus tudományok könyvei sorakoztak.

– Nézd csak ezt a könyvet! – Mutatott Lilith egy régi, poros kötetre, amelynek címe „Az Elfeledett Szörnyek krónikája" volt. 

Eveline szemei felcsillantak a kíváncsiságtól, ahogy kinyitotta a könyvet, és furcsábbnál furcsább lények képeit találta benne. Volt ott mindenféle szörnyeteg. Kísértetek, árnyak, lidércek, és még olyan lények is, amelyeket korábban sosem látott. A képek részletessége és a leírások borzongató valószerűsége még jobban felkeltették Eveline érdeklődését.

– Ez hihetetlen! – Mondta Eveline nevetve, amikor meglátta az egyik képet, amelyen egy háromfejű kutyaszerű lény állt, mindegyik fejével más irányba nézve. 

Azonban Lilith ismerte ezeket a lényeket, némelyiket személyesen is. De ezt a titkot nem oszthatta meg Eveline-nel, aki számára az egész csak egy izgalmas játék volt. Lilith számára ez az időtöltés sokkal többről szólt, a saját múltjának titkairól, amelyeket gondosan elrejtett Eveline elől.

Ahogy Eveline egyre mélyebbre merült a könyv lapjai között, Lilith gondolatai már egy teljesen más úton jártak. Az egyik oldalnál megakadt Eveline szeme. Egy különösen sötét és baljóslatú ábra tárult elé, egy ősi démoné, akinek nevét már régóta elfeledték az emberek. Eveline arca kissé elkomorult, ahogy a démonról szóló részleteket olvasta.

– Lilith, nézd ezt! – Hívta oda őt Eveline. – Ez a démon... mintha valamiért másabb lenne, különleges. Egyedülálló hatalmat és tudást tulajdonítanak neki, de szinte semmi információ nincs róla. Csak egy név, Eisheth Zenunim.

Lilith szíve egy pillanatra kihagyott egy ütemet. Nem számított rá, hogy Eveline pont ezt a démont találja meg a könyvben. Ez egy olyan titok volt, amit Lilith épphogy csak el tudott rejteni, és most Eveline szeme elé került. Egy gyors pillantást vetett a könyvre, és igyekezett higgadt maradni.

– Eisheth Zenunim. – Ismételte meg Lilith, mintha csak most hallotta volna először a nevet. Ez tényleg érdekes. Talán meg kellene próbálnunk megtudni róla többet.

– Lilith, nézd ezt a képet találtam még róla! – Mutatott Eveline egy ábrára, amin egy hatalmas, szarvakkal és szárnyakkal rendelkező démon volt. 

– Szerinted tényleg létezik? – Kérdezte Lilith.

Eveline elgondolkodva bólintott. 

– Igen, de itt nincs sok információ. Talán volna olyan rituálé, amivel megidézhetnénk, és több mindent is kideríthetnénk róla.

Lilith belül elmosolyodott. Eveline pontosan azt tette, amit várt tőle. A kíváncsisága és a vágy, hogy valami új és különleges dolgot fedezzen fel, könnyen irányíthatóvá tette őt. És most, hogy Eveline maga vetette fel a rituálé ötletét, Lilith szinte biztos volt benne, hogy eljött az idő egy kis szórakozásra.

– Talán meg kéne próbálnunk valamit. – Mondta Lilith halkan, mintha ő is most gondolná át a dolgot. De nem lesz egyszerű. Egy ilyen erős démon megidézése komoly előkészületeket igényel.

Eveline szemei felcsillantak az izgalomtól. 

– Mondd, mit kell tennem! Mindent megteszek, hogy sikerüljön.

Lilith elmosolyodott, és elkezdte felsorolni a rituáléhoz szükséges dolgokat. Eveline izgatottan jegyzetelt, miközben Lilith szándékosan egyre bonyolultabb és sötétebb elemeket sorolt fel, amelyek mind arra szolgáltak, hogy még jobban megijesszék osztálytársát.

– Egy régi, kör alakú tükörre lesz szükségünk, fekete gyertyákra, és egy speciális, ősi szimbólumokkal díszített tőrre. – Mondta Lilith, miközben Eveline egyre jobban elmerült a felkészülésben.

– És ne feledd, Eveline, ez nem játék. Ha valamit rosszul csinálsz, komoly következményei lehetnek! – Mondta zárásképp.

Eveline komolyan bólintott, majd elkezdték összeszedni a szükséges kellékeket. Lilith gondosan irányította Eveline minden lépését, miközben belül szórakozott a gondolaton, hogy Lilith mennyire komolyan veszi a dolgot. De Lilith tudta, hogy a játék csak most kezdődik igazán.

Az egyetem elhagyatott könyvtára tökéletes helyszínnek bizonyult a rituálé elvégzéséhez. Ahogy Lilith és Eveline mindent előkészítettek, a levegőben egyre nagyobb feszültség volt érezhető. Lilith irányításával felállították a fekete gyertyákat egy kör alakban, és a tükör közepére helyezték a tőrt. Eveline izgatottan figyelte Lilith minden mozdulatát, próbálva megjegyezni minden részletet.

– Eveline, most jön a legfontosabb rész! – Mondta Lilith halkan, miközben az utolsó gyertyát is meggyújtotta. – Most fel kell idéznünk a démon nevét, és el kell mondanunk a rituálé szövegét. De figyelmeztetlek, ha bármikor kétségeid támadnak, jobb, ha most abbahagyjuk.

Eveline bátorítóan mosolygott. 

– Nem félek, Lilith. Bízom benned, és tudom, hogy sikerülni fog.

Lilith belül elégedetten nyugtázta Eveline magabiztosságát. Tudta, hogy a lány vakon követi őt, és ez volt a kulcs ahhoz, hogy sikerüljön az, amit tervezett. Lilith halkan mormolni kezdte a rituálé szövegét, amit Eveline kissé megilletődve követett. A szavak egyre gyorsabban és erőteljesebben szálltak a levegőben, míg végül a tükör felszíne megmozdult, mintha valami megpróbálna áttörni rajta.

Eveline lélegzete elakadt, ahogy a tükör közepén egy sötét árnyék kezdett kirajzolódni.

 – Ez... ez valóban működik! – suttogta izgatottan, miközben Lilith koncentráltan folytatta a varázslatot.

A tükör felszíne egyre inkább eltorzult, mintha egy másik világba nyílna átjáró. Eveline szemei tágra nyíltak, amikor a tükörből egy alak bontakozott ki. Egy nő alakja, aki lassan lépett elő a tükörből. Kopasz feje fényesen csillogott a gyertyák fényében, és különös, bőrrel fedett ruhája szinte tapadt a testére, mintha éppen egy intenzív találkozóra készült volna. A vállain és combján található tetoválások vörösen izzottak, mintha maguk is életre keltek volna.

Eisheth Zenunim megérkezett.

Ahogy a démoni alak teljesen megjelent a tükörben, Eveline szemei elkerekedtek a rémülettől és a csodálattól. A nő, aki előtte állt, nem volt más, mint Lilith nővére, Eisheth Zenunim.  Megjelenése minden volt, csak nem szokványos. Kopasz fejét erős smink hangsúlyozta ki, mely éles kontrasztot alkotott világos bőrével. Szemei feketék voltak, mint az éjszaka, és mintha egy titokzatos tűz égett volna bennük.  Testét bőrrel és láncokkal díszített ruhadarabok borították, melyek inkább tűntek szexuális fétisruhának, mint hétköznapi öltözéknek. Nyilvánvaló volt, hogy épp egy BDSM-szexuális találkozóra készült, mielőtt Lilith megidézte volna. 

A bal és jobb vállán, valamint jobb combján tetoválások díszítették bőrét. Ezek a tetoválások sötét szimbólumokat és örvénylő mintákat ábrázoltak, amelyek mintha mozogtak volna a bőrén, élénkítve testét egyfajta baljós, de csábító kisugárzással.                                                                                                                                                                                                                                                                             Eisheth Zenunim megjelenése olyan erőteljes volt, hogy Eveline egy pillanatra hátrahőkölt. A démoni nő jelenléte valóságos súllyal nehezedett rájuk, és Eveline szinte érezte, ahogy a levegő megváltozik körülötte. Eisheth bőre sápadt és sima volt, mintha sosem érte volna napfény, és sötét, mély szemekkel nézett rájuk.

– Mi a fene folyik itt? – Kérdezte Eisheth Zenunim, hangja éles volt és követelőző, miközben a helyzetet próbálta megérteni. A könyvtár körülötte teljesen idegen volt számára, és ahogy Eveline-re nézett, aki még mindig sokkban volt a látványtól, egy pillanatra elgondolkodott, vajon mi is történik valójában.

Lilith huncut mosollyal tette ujját a szája elé, jelezve nővérének, hogy maradjon csendben. Eisheth homloka ráncba szaladt, de végül bólintott, és egy lépést hátrált, mintha csak várná, mi következik. Eveline szinte megkönnyebbült, hogy a démoni nő nem támadta meg őket azonnal, de még mindig érezte a félelmet, ami a lény jelenlétéből áradt.

– Eveline, találkozz Eisheth Zenunimmal. – Mondta Lilith játékos hangon, miközben figyelte, ahogy Eveline próbálja feldolgozni a látottakat. – Ő az, akit megidéztünk. Nem nagyszerű? Mit gondolsz, sikeres az idézés? 

Eveline képtelen volt megszólalni, csak bólintott, miközben lassan végignézett Eisheth egész megjelenésén. Lilith látta Eveline arcán a zavart és az elkeseredést, ahogy próbálta összerakni a történteket.

Lilith ekkor gonosz kis mosollyal fordult Eveline felé. „Eveline, mit szólnál, ha megpróbálnánk egy kis trükköt? Eisheth szereti a csábítást és az érzékiséget.

– De tudod, van valami, amit nem szeret... valami, amitől mindig is ódzkodott.

 Eveline kíváncsian közelebb lépett. 

– Micsoda?

Lilith közelebb hajolt Eveline-hez, majd halk hangon mondta. 

– Eisheth... nos, ő nem igazán szereti, ha egy nő... túlságosan közel kerül hozzá. De ez a helyzet most kicsit más. Szerintem most van itt az idő, hogy valami igazán érdekeset láss.

Eveline zavarodottan nézett Lilith-re, de nem tudott ellenállni a kíváncsiságának. Lilith ekkor egy finom, alig észrevehető varázslatot mormolt, amitől Eveline teste hirtelen megremegett. A varázslat hatására Eveline tudatán kívül, de annál lelkesebben kezdett Eisheth-hez közeledni, mintha valami különös vonzalom ébredt volna benne.

Eisheth zavartan hátrált, amikor Eveline hirtelen és váratlanul közelebb lépett hozzá, és kezeivel végigsimított a démonnő karján. 

– Eveline... mit művelsz? – Kérdezte Eisheth, ahogy egyre inkább kényelmetlenül érezte magát. Eveline mosolyogva nézett fel rá, majd hirtelen, egy merész mozdulattal megpróbálta megcsókolni Eisheth-t.

Eisheth szemei elkerekedtek a meglepettségtől és döbbenettől, nem tudta, hogy reagáljon. Eveline közeledése teljesen váratlanul érte, és a démonnő egész teste megfeszült. Lilith alig tudta visszatartani a nevetését, ahogy látta nővére arcán a keveredő zavart és dühöt. Eveline, akit teljesen elnyomott a varázslat, továbbra is próbálkozott közelebb férkőzni.

Eisheth végül megpróbált kitérni a lány elől, de Lilith gyorsan megragadta a lehetőséget, és egy másik varázslatot mormolt, amivel Eveline egyik kezét Eisheth tetovált combjára irányította. Eveline ajkai szinte súrolták Eisheth bőrét, mielőtt a démonnő végre ki tudta szakítani magát a helyzetből.

 – Ez most már tényleg elég! – Mondta Eisheth felháborodva, miközben Eveline még mindig a közelében volt. – Ez nem tréfa! Azonnal vess véget ennek, vagy megbánod!

Lilith azonban csak mosolygott, és egy utolsó, cinkos pillantást vetett Eveline-re, majd egy hirtelen mozdulattal megszakította a varázslatot. Eveline zavarodottan állt meg, és hirtelen visszanyerte önuralmát, nem értve, mi történt vele. Eisheth pedig, aki még mindig dühösen nézett Lilith-re, végül eltűnt, visszatérve saját világába.

Ahogy a füst lassan eloszlott, Eveline zavartan nézett körül. 

– Lilith... mi történt az előbb? Valami furcsát éreztem... mintha nem is én irányítottam volna a saját testemet.

Lilith ártatlanul vállat vont. 

– Talán csak a démon jelenléte volt. Néha a közelségük ilyen hatást gyakorolhat az emberekre. De ne aggódj, Eveline, minden rendben van.

Eveline lassan bólintott, bár még mindig érezte a zavart és a szégyent, ami Eisheth közeledésére irányította. Lilith pedig belül mosolygott, tudva, hogy sikerült egy igazán csintalan tréfát űznie nővérével, miközben titka rejtve maradt Eveline előtt.

– Ez... hihetetlen volt, Lilith. Soha nem gondoltam volna, hogy tényleg sikerül megidézni valakit.

Eveline elgondolkodva nézett maga elé, majd hirtelen előhúzta a jegyzetfüzetét.  — Tudod, Lilith, szerintem fel kéne jegyeznem, amit ma láttunk. Ez egy olyan élmény, amit nem szabad elfelejteni. Különösen, hogy ilyen közelről láthattunk egy démont!

Lilith kíváncsian nézte, ahogy Eveline lelkesen jegyzetelni kezdett. 

– Mire gondolsz pontosan?

– Nos... – Kezdte Eveline, miközben serényen írta a sorokat, leírom Eisheth megjelenését, a tetoválásokat, a ruháját... bár valószínűleg az is hozzátartozik, hogy épp máshová tartott, szóval lehet, hogy nem teljesen autentikus. De az biztos, hogy nem mindennapi látvány volt.

Lilith halkan kuncogott. 

– Ez igaz. Azt hiszem, sokakat meglepne egy ilyen látvány. Talán hozzá kéne tenni, hogy ő egy különleges démon, aki nem igazán kedveli, ha más nők túl közel kerülnek hozzá.

Lilith hátradőlt a székében, és kényelmesen elhelyezkedett. 

– A démonok egyébként is érdekes témák, de mit szólnál, ha egy kicsit lazítanánk most? Ez az egész idézés eléggé intenzív volt. Beszélhetnénk valami könnyedebb dologról.

Eveline letette a tollát, és kíváncsian nézett Lilithre. 

– Mire gondolsz?

Lilith szeme huncutul megcsillant.

 – Nos, hallottam egy történetet a napokban, ami igazán vicces volt... és kicsit kínos is. Tudod, van ez a srác, aki annyira zavarban volt, hogy nem mert óvszert venni. Képzeld, inkább a lányt kérte meg, hogy vegye meg neki, mert mindig online szokta rendelni, de most nem volt ideje. Csak képzeld el, milyen helyzet lehetett!

Eveline nevetésben tört ki. 

– Ez tényleg elég ciki! De teljesen el tudom képzelni. Annyi vicces és kínos szexuális történet van, amiket az emberek megosztanak...

Lilith kényelmesen elhelyezkedett és folytatta tovább a mesélést egy másik történettel. 

– Nos, képzeld el, egyszer egy buliban összejöttem egy sráccal. Minden jól alakult, és végül felmentünk a lakására. Ahogy a dolgok haladtak, végül arra került volna a sor, hogy... tudod, megtörténjen a dolog. De amikor odaértünk, rájöttem, hogy a srác... nos, hogy is mondjam finoman?  Olyan kicsi volt, hogy egyszerűen nem fért be. Próbálkozott kompenzálni azzal, hogy... tudod, kényeztetett máshogy, de az egész helyzet annyira kínos volt, hogy alig vártam, hogy vége legyen. Azóta is nevetek rajta, de akkor ott, inkább csak a föld alá akartam süllyedni.

Eveline halkan kuncogott, ahogy elképzelte a helyzetet. 

– Ez tényleg elég kellemetlen lehetett, Lilith. De legalább próbálkozott, nem? Bár az ilyen szituációk tényleg képesek tönkretenni a hangulatot.

Lilith bólintott, miközben a nevetése csendesült. Igen, de akkor is kínos volt. Viszont ez most a múlté, és azóta inkább nevetek rajta.

Eveline is egy mosollyal válaszolt, majd hirtelen eszébe jutott egy hasonlóan kínos történet.

 – Most, hogy mondod, nekem is van egy sztorim, amit nemrég hallottam. Az egyik barátnőm mesélte, hogy volt egy srác, akivel elmentek ruhát vásárolni. A lány épp próbálgatta a ruhákat, és behívta a srácot az öltözőbe, hogy megmutassa neki, mit vett fel. De aztán ahelyett, hogy tényleg a ruhát mutatta volna meg, inkább elkezdte kicsatolni a nadrágját, és... hát, nem kellett sokat várni arra, hogy a dolog kicsit más irányba menjen.

Lilith kíváncsian hallgatta Eveline-t, ahogy folytatta. 

– És aztán mi történt?

Eveline kicsit zavarban volt, de folytatta a történetet.

 – Nos, végül leszopta a srácot, és ott az öltözőben le is feküdtek egymással. A srác végül a lány szájába élvezett, de annyira sok volt, hogy a lány egyszerűen nem tudta mindet lenyelni. Viszont nem volt semmi, amibe beletörölhette volna a felesleget, így végül abba a ruhába törölte, amit épp felpróbált. És képzeld, vissza is akasztották a helyére, mintha mi sem történt volna. De annyira kínosan érezték magukat a helyzet miatt, hogy azóta sem mertek visszamenni abba az üzletbe.

Lilith hangosan nevetett, ahogy elképzelte a helyzetet. 

– Ez elképesztően kínos lehetett! Nem csodálom, hogy azóta sem mentek vissza oda. Elég, ha valaki rájött volna, mi történt, és máris híre ment volna az egész városban.

Eveline is nevetett, majd megkönnyebbülten sóhajtott. 

– Igen, az biztos. Az ilyen helyzetekből aztán lehet tanulni, de azt hiszem, mindenki életében van néhány ilyen kínos sztori, amit szívesen elfelejtene.

Lilith bólintott, majd hátradőlt, és mosolyogva nézett Eveline-re. 

– És ezek azok a történetek, amiken később a legjobban tudunk nevetni. Néha a legkínosabb helyzetek válnak a legjobb anekdotákká.

A két lány még egy darabig beszélgetett, nevetve osztották meg egymással a különféle vicces és kínos történeteiket. Az est végére teljesen elfeledkeztek a démonok világáról, végezetül csak idegenek maradtak, akik sok titkot rejtegettek a világ elől, azonban mindezek ellenére jól érezték magukat a másik társaságában.