Lilith korán ébredt, ahogy a nap első, narancssárgás sugarai gyengéden megvilágították a szobáját. A reggeli csendben csak a madarak halk csivitelése hallatszott kintről, és ahogy az ablakon beáramló fény rávetült az asztalon heverő könyvre, úgy döntött, hogy belemélyed. Kezébe vette a könyvet, és kissé remegő ujjakkal nyitotta ki ott, ahol előző este abbahagyta.

Lassan belemerült az olvasásba, miközben a felkelő nap fénye fokozatosan erősödött, megvilágítva minden egyes oldalt. Ahogy egyre jobban elmélyült a történetben, mintha a szavak elkezdtek volna életre kelni, majd finoman megmozdulni a lapon. Lilith homlokráncolva próbálta követni a sorokat, de a betűk lassan elmosódtak, és mintha valami különös, álomszerű állapotba került volna. Érezte, hogy valami különös történés veszi körül, a környezete elhalványult, és lassan egy új világ képei bontakoztak ki előtte, amely már nem csupán a lapokon létezett, hanem mintha ő maga is ott lett volna benne.

Most egy régi, kopott szobában találta magát. A helyiség sötét, dohányfüsttel telített levegője és a halvány, piszkos fény megtöltötte a teret. A fiatal nő a szoba közepén állt, és minden apró mozdulatában ott volt az elnyomott rettegés. Lilith figyelte, ahogy egy férfi lépdel felé, nyugtalanító, lágy léptekkel, mint aki megfontoltan és beteges élvezettel közeledik céljához. Namaah megdermedt, miközben Lilith érezte a férfi sötét, dermesztő jelenlétét. A pillanatot átitatta egy mély, nyomasztó érzés, és Lilith szinte képtelen volt megmozdulni.

A maffiafőnök egy félreeső helyre vitte Namaah-t, olyan helyre, ahol senki sem hallja a sikoltozását. Fegyvert rántott és a szájába dugta. Namaah csak sírt és sírt, miközben a maffiafőnök egyre mélyebre és mélyebre dugta a pisztolyt, mígnem, ha a pisztoly helyett farok lett volna, simán elment volna mélytorkozásnak. Érezte, ahogy a hideg fém  érinti az ajkait, szája pedig megfeszül tőle. Tudta, hogy meg fog halni.

A szoba levegője nehézzé vált, és a csend, amely mindent körülvett, élesebb és félelmetesebb lett, ahogy Namaah reszketett, próbált szabadulni a helyzetéből. Lilith érezte, ahogy egy furcsa, jeges érzés hideg fut végig a gerincén, mintha a sötét titkok, amelyeket épp felfedezett, mélyen beleivódtak volna az elméjébe. De valahol, még a szorongás ellenére is, ott motoszkált egy halvány kíváncsiság, amely arra késztette, hogy tovább nézze az eseményeket.

Ekkor azonban a maffiafőnök valami váratlan dolgot tett. Meghúzta a ravaszt, és Namaah éles fájdalmat érzett a fejében. A lány élettelenül a földre esett. A maffiafőnök elégedetten nézett a testére. Ezután folytatta azt, amiért jött. Levetette a ruháit, felfedve kemény farkát. Úgy helyezte el Namaah testét, ahogy neki tetszett, és elkezdte dugni.

Namaah teste hideg volt, de a maffiafőnök nem törődött vele. Továbbra is dugta, egyre keményebben. Érezte, hogy egyre közelebb kerül a csúcsponthoz, és végül az estét megkoronázva elélvezett a hullába. Miután végzett olajjal vonta be Namaah testét, és felgyújtotta. 

 Lilith megborzongott, ahogy ráébredt, hogy a férfi talán jobban vonzódik az elmúláshoz, mint az élőkhöz.

A látomás hirtelen erősödött, az események szinte egybeolvadtak egy végzetes pillanatban, amelyből Lilith alig tudott kiszabadulni. Az alak lassan feloldódott, Lilith pedig mély sóhajjal tért vissza a valóságba, mintha valami nehéz, rémisztő árnyék ereszkedett volna rá.

A helyiség most mintha a saját zavaros érzelmeit tükrözte volna, ruhák és jegyzetek szétszórva, a könyv az ágy szélén hevert, nyitva. Ahogy hátradőlt és próbált újra a jelenbe kerülni, szemébe ötlött egy kis papírdarab, amely a könyv lapjai közül csúszott ki.

A papírra pillantott, Benjamin telefonszáma volt felfirkantva rá. Néhány nappal korábban már észrevette a könyvben rejtett üzenetet, és azóta ezzel a papírral jelölte meg, hogy hol tartott az olvasásban. Most viszont, a látottak után, gondolkodás nélkül elkezdte beírni a számokat.

Amikor Lilith tárcsázta a számot, csak néhány csengetés után kapcsolt a vonal. Egy pillanatnyi szünet következett, mielőtt Benjamin mély, kissé tétova hangját hallotta volna.

– Itt Benjamin... ki beszél? – Kérdezte, bizonytalanul és óvatosan.

Lilith egy pillanatra elbizonytalanodott, hiszen nem is tudta biztosan, mit fog mondani. Végül vett egy mély lélegzetet, és halkan válaszolt.

– Szia, Benjamin. Lilith vagyok... a könyvfesztiválról.

A vonal másik végén egy pillanatnyi csend következett, majd Benjamin hangja, most már felismerően, és enyhe meglepetéssel csendült fel újra.

– Lilith! Azt hittem... nos, azt gondoltam, már nem is fogsz keresni. – Mondta kicsit zavartan, de örömmel. – Örülök, hogy mégis megkerestél.

Lilith halványan elmosolyodott, bár tudta, hogy Benjamin ezt nem láthatja. Talán a korábbi események, talán a fesztiválon töltött órák emlékei késztették arra, hogy újra kapcsolatba lépjen vele.

– Igazából sok minden járt a fejemben azóta. – Mondta halkan. – Azt hiszem, jól esne egy kis társaság. Nem lenne kedved találkozni?

Benjamin habozás nélkül válaszolt.

– Persze, Lilith. Mondd, hol és mikor, és ott leszek.

Amikor Lilith megérkezett a kávézóhoz, kicsit korábbra időzítette a találkozót, mint ahogy megbeszélték. Azt hitte, lesz ideje átgondolni a dolgokat, mielőtt Benjamin odaérne, de amikor belépett, egy ismerős alakot pillantott meg az egyik sarokban. Benjamin már ott ült, egy csésze kávé mellett, és a bejárat felé nézett.

Amikor találkozott a tekintetük, mindketten elmosolyodtak, és Lilith meglátta, hogy Benjamin kissé zavartan felnevetett, majd fejét rázva széttárta a karját.

– Azt hittem, én vagyok az egyetlen, aki szereti idő előtt érkezni. – Mondta, és Lilith csatlakozott a nevetéshez, ahogy közelebb lépett.

– Úgy látszik, van bennünk valami közös. – Válaszolta mosolyogva, és máris oldottabbnak érezte magát.

Ahogy közeledett, Benjamin udvariasan felállt, és intett neki, hogy foglaljon helyet. Lilith éppen leült volna, amikor Benjamin előrelépett, és finoman megérintette a vállát.

– Hadd segítsek! – Mondta, és óvatosan levette Lilith kabátját. Ez az apró gesztus egyszerre volt váratlan és kellemes. Lilith nem igazán volt hozzászokva ehhez a fajta figyelmességhez.

Amikor leült, Benjamin visszahelyezkedett a saját székébe, és folytatta a beszélgetést.

– Gondoltam, ha már korábban érkezek, rendelek egy kávét. De ha szeretnél, választhatsz másikat is, én állom. – Mondta, és bátorító mosolyt küldött Lilith felé.

Ahogy beszélgettek, Lilith figyelte Benjamint, és egyszer csak eszébe jutott, hogy otthon van néhány különleges könyve, amelyekről nemrég beszéltek. Nem is gondolta volna, hogy találkozik valakivel, akit ennyire érdekelnek az ilyen témák, és egy hirtelen ötlettől vezérelve előhozakodott az ötlettel.

– Tudod, otthon van néhány könyvem, amit szerintem imádnál. – Mondta Lilith, egy kicsit izgatottabbá válva. – Nem is gondoltam volna, hogy találok valakit, aki ilyen érdeklődéssel fordul ezek felé. Ha van kedved, szívesen megmutatom őket.

Benjamin mosolyogva rábólintott, de nem tűnt tolakodónak vagy túlzottan lelkesnek – mintha ő is csak hagyná, hogy a dolgok természetesen alakuljanak.

– Igazán? Az nagyszerű lenne. Nem is emlékszem, mikor találkoztam utoljára valakivel, akivel ilyen mélyen bele tudok merülni ezekbe a beszélgetésekbe – Felelte, miközben tekintete barátságos és kíváncsi maradt. – És ha nem gond, még csak most költöztem ide, szóval örülök minden új lehetőségnek, hogy megismerjem a várost és az embereket.

Lilith elmosolyodott, és felálltak a kávézóban lévő kis asztaltól. Benjamin ismét felajánlotta, hogy segítsen neki felvenni a kabátját, aztán együtt indultak el az otthona felé. Az utcán haladva a beszélgetésük nem szakadt meg. További könyvekről, érdekes olvasmányokról és a város kis titkairól beszélgettek, ahogy a friss esti levegőt szívták be.

Ahogy közeledtek Lilith lakásához, rájött, hogy örömmel mutatna talán kicsit önmagából is, hogy ne csak eszmei értékei, hanem talán más értékeit is felkínálhassa neki, valamit, amit talán eddig sosem tett mással.

Amikor Lilith és Benjamin beléptek az előszobába, Lilith gyors mozdulattal felkapcsolta a lámpát, ami puha, meleg fényt öntött a helyiségre. Ahogy levették a kabátjaikat, Benjamin pillantása egy könyvre tévedt, amely a padlón hevert, ugyanaz a kötet, amelyet korábban a fesztiválon vett neki.

– Ez nem úgy tűnik, mintha a kedvenced lenne. – Jegyezte meg halvány mosollyal, miközben felvette a könyvet, majd finoman porolt le róla egy apró szöszszemet. – Nem tetszett?

Lilith kissé zavarba jött, ahogy rápillantott a könyvre. 

– Igazából nagyon tetszik, csak... túl sok minden volt az utóbbi napokban. Mostanában nem sokat olvastam.

Benjamin bólintott, majd letette a könyvet az asztalra. Egy pillanatig a szemébe nézett, és elmosolyodott. 

– Tudom, milyen érzés, amikor az embernek minden összejön. De ha valami újra vagy érdekesre van szükséged, talán tudnék segíteni. – Mondta lágyan, ahogy körbenézett a szobában. A mozdulatai nyugodtak voltak, és érezni lehetett, hogy nem próbál nyomást gyakorolni rá.

Lilith észrevette, hogy Benjamin mennyire figyelmes, még a beszéd közben is. Mintha minden egyes pillanatban jelen lett volna, teljes figyelmét neki szentelve. Lilith maga is ellazult, ahogy leültek a nappali kényelmes kanapéjára.

– És... most van valaki az életedben, akivel megosztod ezeket a dolgokat? – Kérdezte Benjamin kissé óvatosan, de nem nyomulva. – Csak azért kérdezem, mert... kíváncsi vagyok, hogy mennyire szereted az újdonságokat. Tudod, az új kapcsolódásokat, élményeket, akár... intimebb értelemben is. – Fejezte be, kicsit halkabban, de barátságos mosollyal.

Lilith egy pillanatra megdermedt a kérdéstől, de aztán elmosolyodott, és a gondolatai elkezdtek feloldódni a helyzet természetességében. Érezte, hogy Benjamin nem próbál irányítani vagy túlságosan közel kerülni, csak egyszerűen érdeklődik, és a figyelme semmi máshoz nem hasonlított, amit eddig tapasztalt.

– Most nincs senki különleges az életemben. – Válaszolta, hangjában egy halvány kíváncsisággal, mintha valami újra nyílna meg előtte. – De igen, érdekelnek az új dolgok. Azt hiszem, csak kicsit bonyolultabb megnyílni, amikor már egy ideje nem volt vevő erre más.

Benjamin elmosolyodott, és egy pillanatra felnézett a plafonra, mintha azon gondolkodna, mit mondjon. 

– Tudod, néha épp az ilyen időszakok után talál az ember olyasmit, ami igazán jelentős lesz számára. Az új dolgok persze ijesztőek is lehetnek... de megérheti kockáztatni.

 Elkomolyodott egy pillanatra, mintha valami fontosat akarna megosztani Lilithtel. A szemeiben megjelent az őszinteség, ahogy kissé előrehajolt, hogy jobban lássa Lilith arcát.

– Tudod, Lilith... – Kezdte halkan. – Sosem voltam a gyors, egyéjszakás kalandok híve. Sokaknak megfelelhet az a fajta felületesség, de számomra fontos, hogy az intimitásban benne legyen valami több. Nem egy hagyományos párkapcsolatot keresek, hanem valakit, akivel mindketten megélhetjük a testi vonzalmat úgy, hogy az élvezetes és kötetlen legyen, mégis közelebb visz minket egymáshoz.

Lilith érdeklődve hallgatta, és érezte, hogy Benjamin szavai megérintik. Tetszett neki a gondolat, hogy ez az ember az intimitást nem csak egyszerű testi élvezetként értelmezi, hanem mint valami olyan kapcsolatot, amely mélyebb is lehet  anélkül, hogy elköteleződést kényszerítene rájuk.

– Szeretem, ha minden pillanatot megélhetünk és élvezhetünk. Hiszek abban, hogy így válik igazán különlegessé. Szóval, nem a közös jövőtervezés a lényeg, hanem az, hogy érezzük egymást, figyeljünk oda a másikra, és közben jól szórakozzunk. Ha a kapcsolat mély, az annál jobb, de nem a megszokott értelemben vett párkapcsolatra vágyom.

Lilith kicsit elgondolkodott. Érezte, hogy Benjamin szavai összhangban vannak azzal a laza, mégis jelentőségteljes kapcsolódással, amire ő maga is vágyott, de talán eddig nem tudta kimondani. Tetszett neki az, ahogy Benjamin képes volt kimondani, amit érez, és hogy a hangsúly nem csak a fizikai kapcsolaton volt, hanem azon is, hogy jól érezzék magukat egymás társaságában.

Lilith lassan bólintott, majd újra kérdőn Benjamin szemébe nézett.

– Szóval, azt mondod... számít, hogy én mit akarok? – Kérdezte óvatosan, mintha nem lenne biztos abban, jól értette-e.

Benjamin halvány mosollyal nézett vissza rá.

– Igen, pontosan – válaszolta halkan. – Az, hogy neked is jó legyen, legalább olyan fontos, mint az, hogy nekem is. Ez az, ami igazán különlegessé teszi az egészet.

Lilith összehúzta a szemöldökét, és megrázta a fejét, mintha nem tudná hová tenni ezt az új gondolatot.

– Eddig... ez csak arról szólt, hogy kielégítsem a másikat. Hogy az legyen, amit ő akar, és én csak... teljesítsem ezt. Nem számított, hogy közben nekem mi az, ami jó, vagy hogy nekem egyáltalán mi az, amit szeretnék.

Ahogy ezt kimondta, saját szavai is meglepték. Először mondta ki őszintén, hogy az együttlétek eddig csupán egyoldalú, feladatként elvégzett aktusok voltak számára. Benjamin csendben hallgatta, hagyta, hogy Lilith megfogalmazza, ami eddig talán számára is tisztázatlan volt. Benjamin lassan megérintette a kezét, és mélyen a szemébe nézett.

– Az intimitás valójában egy kölcsönös élmény. Fontos, hogy mindketten azt érezzük, hogy figyelünk a másikra, és mindkettőnk vágya, érzése jelen van. Az a lényeg, hogy mindketten élvezzük, és hogy ez a közös örömünk legyen.

Lilith végignézett a kezükön, ahogy Benjamin ujjai finoman rásimultak az övéire. Volt valami különös, új érzés ebben a pillanatban, egyfajta figyelem, amit eddig nem ismert. Enyhén zavartan nézett fel rá.

– Még sosem éreztem így. – Mondta őszintén. – Nem tudom... milyen lenne, ha számítana az, amit én akarok, amit én érzek.

Benjamin még közelebb hajolt hozzá, halkan válaszolt.

– Akkor talán itt az ideje, hogy megtudd, Lilith.

Benjamin egy pillanatig még csendben nézett Lilithre, majd lassan közelebb hajolt hozzá, és lágyan megcsókolta. A csók gyengéd és finom volt, mintha csak egy apró ízelítőt akart volna adni abból, ami rájuk várhat. Lilith először meglepetten viszonozta, de hamarosan megérezte az érintés mélyebb jelentőségét, azt az őszinte gyengédséget, amit Benjamin a csókba rejtett.

Ahogy elhúzódott, Benjamin egy mosollyal a szemébe nézett.

– Nos, mit gondolsz? – kérdezte csendesen, enyhén játékos hangsúllyal. – Kezdetnek megfelel? Lilith megpróbálta összeszedni a gondolatait, de a szavak nehezen jöttek. Az egész élmény szokatlanul bensőséges volt számára. Végül csak bólintott, és szinte suttogva válaszolt.

– Igen, ez... ez más volt. – Mondta lassan. – Valahogy... sokkal mélyebb, mint amit eddig tapasztaltam.

Benjamin finoman megsimogatta az arcát, tekintetében csillogott az a fajta megértés, amit Lilith még sosem látott senkinél. Lágyan megszorította Lilith kezét, mintha csak jelezni akarná, hogy ez még csak a kezdet.

– Szeretném, hogy minden lépésünk olyan legyen, amiben mindketten jól érezzük magunkat – mondta Benjamin. – Nem sietünk sehová. Ez nem csak rólam szól, hanem arról is, hogy mi az ami örömet okoz neked.

A fekete rózsa, amely szirmot tud bontani, más körülmények közt, az éj leple alatt gyönyörű a virág, s gyönyörködhet benne az, ki meglátja a valódját!