Lilith az ágyán feküdt, a plafont bámulva, és próbálta elhessegetni a fejében kavargó emlékeket. A találkozás a lánnyal és Agrath üzenete olyan közel hozta a démont, hogy úgy érezte, nincs menekvés a jelenléte elől. De ahogy a napok teltek, Lilith megpróbálta az egészet a háta mögé utasítani. Az életét vissza akarta terelni a normális kerékvágásba, és elhatározta, hogy nem fog tovább kutatni nővérei után. Új célra volt szüksége, valami kézzelfoghatóra, ami eltereli a figyelmét a démonról és annak játszmáiról.

De volt valami, amit nem tudott lerázni magáról. Egy emlék, ami olyan mélyen égett bele, hogy soha nem halványulhatott el Usohiro, a férfi, aki megalázta és megerőszakolta őt, amikor teljesen védtelen volt. A szégyen és a düh keveréke nap mint nap kísértette Lilith-et, és ahogy az Agrath-tal való küzdelem gondolatát elengedte, helyette a bosszú vágya éledt újra benne. A fájdalomból és a megaláztatásból most erőt merített, és eldöntötte, hogy végre visszafizeti Ushirónak mindazt, amit vele tett.

Lilith gondosan tervezte meg minden lépését. A sötétedés beálltával elindult az elhagyatott épület felé, ahol Usohiro korábban fogva tartotta őt. A hely már messziről is rideg és baljós hatást keltett, a fények halványak voltak, és az árnyékok mintha saját életet éltek volna. Lilith gyomra görcsbe rándult, ahogy belépett az épületbe, de nem hagyta, hogy a félelem legyűrje. Lábujjhegyen haladt a folyosókon, minden nesztől összerezzenve, de a célját nem tévesztette szem elől. Lassan megérkezett ahhoz a helyiséghez, ahol egykor őt tartották fogva. Usohiro ott volt, hanyagul ült egy székben, egy üveg ital társaságában, miközben valami halk zenét hallgatott. Lilith egy pillanatig csak figyelte a férfit a sötétből, mielőtt előlépett volna. Usohiro felkapta a fejét a zajra, és meglepve bámult Lilith-re. 

– Te meg hogy kerülsz ide? – Kérdezte feszülten, miközben gyorsan talpra ugrott.

Lilith arcán keserű mosoly jelent meg. 

– Hiányoztam? – Kérdezte élesen. – Mert én nem feledkeztem meg rólad.

Usohiro vonásai megkeményedtek, és tett egy lépést Lilith felé. 

– Azt hittem, végleg eltűntél. Nem volt elég szórakoztató legutóbb?

Lilith figyelte Usohiro minden mozdulatát, majd egy gyors mozdulattal elkerülte a férfi irányából származó támadást. Usohiro próbálta megragadni őt, de Lilith fürgén kitért, és egy jól irányzott rúgással a földre küldte a férfit. A dulakodás közepette Lilith sikeresen kicsavarta a férfi kezéből a kést, amelyet egy rejtett tokban tartott.

– Ezúttal én irányítok, Usohiro! – Suttogta Lilith halkan, de minden szava éles volt, mint egy penge. 

Egy kötelet húzott elő a kabátja alól, és ügyesen megkötözte Ushirót, pontosan úgy, ahogyan a férfi tette ezt vele. Usohiro ellenkezett, de Lilith keze biztosan mozgott, nem hagyva semmilyen lehetőséget a szabadulásra.

– Emlékszel erre, Usohiro? – Kérdezte Lilith hideg hangon, ahogy a férfi szemébe nézett. – Amikor nem volt választásom, és te uraltál mindent? Most te vagy az, aki nem tehet semmit.

Usohiro arca eltorzult a dühtől és a kétségbeeséstől. 

– Engedj el! Tudod, hogy nem játszhatsz így velem! Azt hiszed, megúszhatod ezt?

Lilith elmosolyodott, de a mosolya rideg és számító volt. 

– Nem játszom, Usohiro. Csak megmutatom neked, milyen érzés, amikor minden kontrollt elveszítesz. A kezébe vette az üvegcsét, amit még korábban elkészített, tele volt sötét folyadékkal. Lilith egy pillanatra habozott, de aztán szilárdan megmarkolta az üveget.

– Ez meg mi a fenét jelent? – Kérdezte Usohiro rémülten, miközben próbált szabadulni a kötelektől. – Ne tedd ezt!

Lilith megnyitotta az üveget, és Usohiro felett tartotta. – Ez a végső alázás, Usohiro. Megkapod, amit érdemelsz.

 A folyadék lassan végigcsorgott Usohiro testén, miközben Lilith egy ősi, démoni varázsigét suttogott. A férfi szeme kitágult a félelemtől, és Lilith elégedetten figyelte, ahogy Usohiro teste lassan mozdulatlanná válik, a bőr megkeményedik, és élő szoborrá alakul. Usohiro arcán még mindig a rettegés ült, ahogy kővé merevedett.

– Most te leszel az, aki könyörögni fog! – Suttogta Lilith halkan, miközben előrehajolt, és közelebb lépett a férfihoz. 

A varázslatának köszönhetően Usohiro még érzékelte mindazt, ami történt vele, de tehetetlen volt ellene. Lilith a férfi nyitott szájához hajolt, és finoman megérintette a nyelvét. Egy utolsó, gonosz gondolattól vezérelve Lilith eldöntötte, hogy a férfi teste mostantól csak arra fog szolgálni, hogy kiszolgálja mások vágyait, ugyanúgy, ahogy Usohiro őt tárgyként kezelte.

Egyedül a farka és a nyelve volt szabadon, amely használható maradt Lilith számára.

Lilith gonoszul mosolygott, miközben a szoborra nézett, amely egykor Usohiro volt. Mindig is lenyűgözte a varázslat ereje, és végre megtalálta a módját, hogy a maga javára fordítsa.

– Mindig is szeretted a szobrokat, igaz? – Mondta gonosz csillogással a szemében.

Lilith tekintete fagyos volt, ahogy közeledett hozzá, csípője csábítóan ringott. Ujjait végighúzta a férfi mellkasán, és megállt a farka fölött.

– Tudod, mit akarok! – Suttogta, forró leheletével a férfi füléhez tapadva.

A lány a farkához dörzsölte a punciját, minden mozdulatával gyötörve őt. Tudta, hogy a legjobb módja annak, hogy meggyalázza őt, az, ha nem ő irányít, sőt megsemmisíti a férfi egóját.

– Nos, most azzá változhattál, ami az egyik legnagyobb szenvedélyed – Mondta vágytól rekedtes hangon.

A lány farkára vetette magát, puncija feszes és nedves volt körülötte. Keményen meglovagolta, nyögései betöltötték a szobát, ahogy nekidőlt.

Usohiro csak nézhette, ahogy Lilith átveszi az irányítást, teste a helyére dermedve használja őt a saját örömére. Nem tudott megmozdulni, de érezte minden érzését, minden mozdulatát, minden lökését.

Elhúzódott, szemei ​​vágytól csillogtak, ahogy ránézett.

– Mindig is vágytam egy ilyen bosszúra... – Mondta elégedettséggel teli hangon.

Tovább lovagolta, a puncija megfejte a farkát, miközben elérte a csúcsot. Felkiáltott, és orgazmusa elöntötte, ahogy nekiesett.

Usohiro csak nézni tudta, ahogy Lilith elélvez, teste pedig akarata ellenére élvezi a helyzetet, és tétlenkedve figyelni az egészet, hogy úgy használja őt akár csak egy eszközt.

Amikor végzett, lelépett a talapzatról, testét izzadság borította. Usohiro-ra nézett, a farka még mindig kemény és készen állt rá, annak ellenére, hogy a fiú nem akarta ezt.

– Köszönöm. – Mondta gúnyos hangon.

Usohiro szíve még mindig hevesen dobogott, miközben nézte, ahogy Lilith felöltözik. Nem tudott megmozdulni, de érezte, ahogy az ereiben szétáramlik a düh forrósága. Amikor Lilith végzett, a férfi már nem volt más, mint egy üres, megalázott test.

Megalázó élmény volt, és Usohiro soha nem felejti el. Mindig is ő irányította, de most puszta tárggyá vált, játékszerré, amellyel Lilith játszhatott.

Lilith hátrébb lépett, szeme végigfutott a kőszoborrá vált Usohiro-n. Az egykori kínzója most örökre egyetlen pózban, rettegésben marad. 

– Mostantól te vagy a saját bűneid szobra. – Mondta Lilith halkan, majd sarkon fordult, és kilépett az ajtón.

 Az éjszaka hideg levegője üdvözölte őt, de Lilith szívében most először érezte azt, hogy talán tényleg felszabadult. A bosszúját beteljesítette, és úgy döntött, hogy mostantól senki nem fogja megállítani az útján.

Usohiro szoborrá vált teste nem maradhatott ebben a harmonikus otthonában, sokkal nagyobb szerepet szánt neki. Az egykori kínzóját most szimbolikus ajándékként küldi a királynőnek, Malchantet-nek, aki valaha irányítani próbálta őt. Ez lesz Lilith végső üzenete, mostantól ő diktálja a szabályokat.

Lilith gondosan becsomagolta Usohiro testét. Egy hatalmas, fekete kelméből készült lepelbe burkolta, amely alól csak a férfi rettegéstől eltorzult arca és megalázott teste látszott ki. A varázslat, amelyet még egy régi baráttól csent el, lehetővé tette, hogy Usohiro teste biztonságosan eljusson a démoni udvarba anélkül, hogy bárki észrevenné, mi rejtőzik a csomagban. Lilith aprólékosan gondoskodott arról, hogy a szállítók ne gyanakodjanak  számukra csak egy egyszerű, nehéz szobor volt, amelyet Malchantet udvarába kellett szállítani.

Ahogy a démoni udvar hatalmas, sötét palotája előtt megérkezett a szállítmány, a szolgák gondosan becipelték a csomagot Malchantet, a királynő jobb keze elé. Agrath hűséges volt Malchantet-hez, és azonnal gyanút fogott a furcsa ajándék láttán. A démon figyelmesen méregette a szobrot, amelyet fekete kelme borított, de nem értette, miért érkezett névtelenül.

– Mi ez? – Kérdezte gyanakvóan a szolgáktól, akik meghajolva léptek hátra.

– Egy ajándék, felség. Az utasítások szerint a királynő tróntermébe kell helyezni – felelték halkan, láthatóan idegesen.

Agrath egy pillanatig hezitált, de végül  elrendelte, hogy a szobrot vigyék a trónterembe, ahol a királynő hamarosan megtekinti azt. Amint a szolgák elhelyezték a különös csomagot, óvatosan megvizsgálta a leplet. A démon ujjai óvatosan rántották le a borítást, és ekkor tárult fel előtte Usohiro megalázott, élő szoborrá vált teste.

Azonnal felismerte a férfit. Usohiro, Malchantet egyik hűséges szolgája volt, és most itt hevert, groteszk és szánalmas állapotban, kővé dermedve, és megalázva, nyitott szájjal és tehetetlen testtel, amely egyértelmű üzenetet hordozott. Agrath egy pillanatig megdöbbenve nézte a szobrot, majd lassan elmosolyodott. Tudta, hogy ez nem csupán egy halott szolga emlékműve, hanem egy nyílt provokáció.

– Lilith...– Suttogta maga elé. 

A nő, akit oly sokáig alábecsültek, most nyíltan szembeszállt  Malchantet-tal. Agrath tisztában volt vele, hogy ez a szobor több, mint egy bosszú beteljesítése, egy kihívás, egy erőfitogtatás a királynő felé. Lilith ezzel az üzenettel tudatta, hogy már nem fél, és kész arra, hogy harcoljon a saját szabadságáért.

A királynő megérkezése előtt elgondolkodva nézett a szoborra. Az élő szoborrá változtatott Usohiro minden szempontból a megalázás és a vereség szimbólumává vált. A démon már most látta maga előtt, milyen reakciót vált majd ki őfelségéből, amikor meglátja a hűséges szolgáját ebben az állapotban.

Amikor Malchantet végül belépett a trónterembe,  finoman meghajolt előtte.

 – Úrnőm, egy különleges ajándék érkezett. Úgy hiszem, érdekesnek fogja találni.

A démoni királynő lassan végigsétált a trónterem márványpadlóján, tekintetét a különös szoborra szegezve. Amikor lekerült róla a lepel, Usohiro megalázott alakja teljes pompájában tárult elé.  Arca először nem árult el semmit, de szemeiben megvillant valami mély, forró düh.

–Lilith... – Sziszegte haragtól fűtve.

 Tudta, hogy ez nem egyszerű üzenet volt. Lilith ezzel egyenesen őt célozta meg, és nyíltan kihívta.  Számára ez  csak egy elveszett szolga, az jobban aggasztotta, hogy ez egy tiszta hadüzenet volt, amely Lilith elszántságát és növekvő erejét mutatta.

Agrath egy pillanatig figyelte a királynő reakcióját, majd halk, gúnyos mosoly jelent meg az arcán.

 – Úgy tűnik, Lilith már nem tart tőlünk. Mit kíván tenni, úrnőm? – kérdezte, tudván, hogy a királynő bosszúja kegyetlen lesz.

Szemei teljesen elfeketedtek, mintha a pupillája sokszorosára nagyobbodott volna, és egyetlen pillantásával parancsolt csendet a teremben.

 – Lilith úgy véli, hogy játszhat velem. Téved! – Mondta hidegen. – Készülj, nővérem. Meg fogjuk mutatni neki, hogy mit jelent kihívni a démonok királynőjét.

Két tűz között állni a legnehezebb, főleg, ha az egyik oldalt a múltad áll, a másikon pedig a jövőd...