Lilith nehéz szívvel tért vissza a valóságba a látomás után. A szoba halvány fényében csak az egyetemi jegyzetei, a szétszórt könyvek és a mindennapi élet megszokott tárgyai vették körül, de belül ürességet érzett. A látomás mélyen megrázta, és ahogy a gondolatai kavargtak, egyre inkább magányba süllyedt.

Az elmúlt órák eseményei visszhangoztak a fejében, Malchantet tragikus sorsa, a rejtélyes alak, aki mindezt figyelte, mindez túl sok volt számára. Úgy érezte, mintha egy sötét felhő borult volna rá, amely elnyomta minden érzelmét és energiáját. A szobája most nem volt más, mint egy menedék, ahová elmenekülhetett a világ elől, de a falak között sem talált megnyugvást.

Leült az ágyára, és próbálta összeszedni magát, de a fájdalom és a tehetetlenség érzése csak egyre mélyebbre húzta. A gondolat, hogy talán valamilyen módon elterelhetné a figyelmét, enyhítve a belső feszültséget, hirtelen jött. Az internethez fordult, abban reménykedve, hogy talán egy idegen figyelme, egy pillanatnyi kaland segíthet enyhíteni a fájdalmát.

Bekapcsolta a laptopját, és egy szex chat oldalra lépett be. Nem tudta pontosan, mit remél ettől, csak azt, hogy talán a figyelem, az intimitás illúziója segíthet kitölteni az űrt, amit a látomás hagyott maga után. Egy idegen férfival kezdett beszélgetni, aki azonnal érdeklődést mutatott iránta. Lilith próbálta beleélni magát a helyzetbe, mintha valóban izgatott lenne, mintha ez valóban segíthetne.

Lilith néha szokott camgirl dolgokat csináni, és időnként este műsort ad névtelen férfiaknak, mindent a szemnek, semmit a kéznek alapon. A férfiak soha nem adták ki neki nevüket, és az arcuk sem volt látható soha. Csak szavakat, pénzt és időnkénti orgazmust váltottak egymással. Ma este Lilith úgy döntött, hogy meglep egy férfit a sok közül, aki rendszeresen látogatja az oldalt. 

Lilith a kamera előtt állt, gömbölyded mellei szabadon lógtak a melltartójáról. Egy csipkés bugyit viselt,  barna  göndör haja pedig a vállát csiklandozta. Érezte a hőt a lába között, miközben arra várt, hogy egy férfi bejelentkezzen. 

 Amint a férfi bejelentkezett, Lilith fülledt hangon üdvözölte. 

– Szia, gyönyörűségem!

 – Hé, Lilith! – Válaszolta a férfi mély és vággyal teli hanggal. 

Lilith elmosolyodott. 

– Valami különlegeset tervezek neked ma estére.

 – Ó, igen? – Kérdezte a férfi, és felkeltette az érdeklődését. 

Lilith bólintott. 

– Igen, hagyom, hogy nézz, ahogy játszom magammal. 

 A férfi halkan füttyentett. 

– Bassza meg, Lilith. Teljesen kikészítesz!

 Lilith kuncogott.

 – Remélem.

 Lassan elkezdte lecsúszni a bugyiját a csípőjén, felfedve borotvált punciját. Érezte, hogy már kezd kifolyni a nedve, ahogy elkezdte megérinteni magát. Halkan felnyögött, miközben ujját a puncijába csúsztatta, és érezte, hogy pillanatról percre nedvesebb lesz. A férfi megbabonázva nézte, ahogy Lilith önmagával játszik. Hallotta a nő nyögését és zihálását, ahogy egyre közelebb került az orgazmushoz. A férfi lenyúlt, és elkezdte simogatni a farkát, és érezte, hogy egyre keményebb lesz, ahogy Lilith  testét nézte. 

Lassan elkezdett vetkőzni a kamerának, ahogy a férfi kívánságai diktálták. A szavai laposan hangzottak, a mozdulatai mechanikusak voltak, de folytatta, remélve, hogy talán ez az egyszerű fizikai stimuláció ki tudja húzni őt a depresszió mélyéből. Ahogy továbbment, és a kezével elkezdte magát érinteni, azt hitte, hogy talán elérhet valami megkönnyebbülést, hogy a vágy, még ha mesterséges is, enyhítheti a lelke fájdalmát.

De ahogy próbált élvezetet találni, minden egyre üresebbé vált. A férfi a túloldalon izgatottan figyelte, de Lilith számára mindez hidegnek és távolinak tűnt. Az érintések, amiket magának adott, inkább fájdalmat okoztak, mint örömöt. A képernyőn keresztül érkező szavak üresen kongtak, nem nyújtottak vigaszt. A kamera fénye vakítóan világított az arcába, de a belső sötétséget nem tudta elűzni.

Lilith ujjai egyre gyorsabban mozogtak, nyögései egyre hangosabbak lettek. Érezte, ahogy kiépül az orgazmusa, és tudta, hogy ez jó lesz. Hangos felnyögést hallatott, ahogy jött, és a puncija összehúzódott az ujjai körül. Érezte, hogy közeledik ő is ahhoz, hogy elélvezzen és egyre gyorsabban kezdte simogatni magát. Ráélvezett a kamerára.

Lilith elmosolyodott, miközben figyelte a férfi érkezését, miközben a saját orgazmusa még mindig visszhangzott a testében. Kihúzta ujjait a puncijából, és tisztára nyalogatta, megízlelve saját ízét.

– Ez csodálatos volt, Lilith! – Mondta a férfi rekedtes hangon. 

Lilith elmosolyodott.

 – Örülök, hogy élvezted.

Lilith hirtelen abbahagyta, felállt, és puszit lehelt a kamerába. 

– Jó éjszakát, szépfiú...

Kikapcsolta a kamerát, és összegömbölyödve az ágyra zuhant. A könnyei szabadon csordultak ki, végigsiklottak az arcán. Érezte, hogy mindez csak még jobban elmélyítette a fájdalmát, még üresebbé tette az életét. Az intimitás illúziója semmit sem ért, sőt, csak még mélyebbre taszította a kétségbeesés mocsarába.

 A szobában most csak a saját szíve dübörgését hallotta, miközben egyre mélyebbre süllyedt a magányban és a fájdalomban. Az önvigasztalásnak ez az útja nem nyújtott menekvést, csak még jobban elidegenítette a világtól. Lilith érezte, hogy a látomás utóhatása nem múlik el egykönnyen, és hogy most már szembe kell néznie a fájdalommal, amit magával hozott.

Csendben, a saját gondolataiba merülve, lassan visszaereszkedett az ágyra, és a plafont bámulva próbált megszabadulni a szorongástól. De tudta, hogy a valódi megnyugvás csak akkor jön el, ha végül sikerül megértenie mindazt, amit a látomás mutatott neki és azt, hogyan lehetne valaha is továbblépni ebből a sötétségből.

Lilith a szex chat után azonban csak még inkább üresnek és összetörtnek érezte magát. Azt hitte, hogy az intimitás illúziója majd segít neki, de csak még mélyebbre taszította a sötétségbe. Úgy érezte, hogy minden próbálkozása hiábavaló, és egyre kétségbeesettebben próbált szabadulni a nyomasztó érzéstől. Nem tudta elviselni a szoba falainak nyomasztó közelségét, így úgy döntött, hogy ismét futni megy, abban reménykedve, hogy a mozgás végre kitisztítja a fejét.

Ahogy kilépett az éjszakai utcára, a hűvös levegő azonnal megérintette, mintha kicsit el tudná mosni az elmúlt órák súlyát. Futni kezdett, a léptei egyre gyorsabbá váltak, ahogy próbálta lerázni magáról a nyomasztó gondolatokat. A lámpák halvány fénye elmosódott, ahogy Lilith egyre mélyebben elmerült a futás ritmusában. 

 A park nyüzsgéssel volt teli nappal, mint minden hétvégén. A piknikező családok, sétáló párok és hobbijukat űzők azonban az éj leszálltával hazaszállíngóztak. Amit a Nap sugarai kivilágított, olyan volt olyankor mintha az összes gonosz, amelytől a sötétbe félünk nem létezne, azonban mind ott voltak, csak a tudatunkat tudtuk ezzel megnyugtatni. Azonban Lilith nagyobb lelki békét talált a sötétségbe, ilyenkor úgy érezte senki se láthatja azt, hogy valójában mennyire fél.  Hogy mitől? A valóságtól? Önmagától? Esetleg az örök magánytól? Talán ha belemászhatnánk a fejébe megérthetnénk mi zajlik benne. Talán! Az is lehetséges lenne, hogy a temérdek gondolatai közt elvesznénk örökre. 

Ahogy lerohant az ösvényen, észrevett egy alakot, aki egy fa mellett állt. Ahogy közelebb ért, rájött, hogy lányról van szó. Teljesen feketébe volt öltözve, a haja rövid és sötét volt, és átható kék szemekkel meredt Lilitre. Lelassított, ahogy közeledett hozzá.

 A lány mosolygott, és odaszólt neki. – Nem gondoltam volna, hogy ilyen későn is fut valaki.

 Lilith elpirult, és megdöbbent a lány előrelépésén. 

– Ó, köszönöm... – Dadogta. – Szeretek futni, általában amiatt szoktam, hogy kitisztítsam az elmémet. 

 A lány közelebb lépett Lilithhez, tekintete nem hagyta el az övét.  

– Azt hiszem tudok ebben segédkezni, kicsit másképp, mint ahogy azt megszokhattad... – Mondta halk és csábító hangon. 

 Lilith érezte, hogy borzongás fut végig a gerincén, tudta, mit sugall a lány, és nem tehetett róla, hogy hirtelen vágyat érzett, hogy ezt teljesítse. 

 A lány szó nélkül megfogta Lilith kezét, és a fához vezette. Neki dőlt, testét a durva kéregnek nyomta. Lilith szíve hevesen dobogni kezdett a megdöbbenéstől. 

 A lány kinyújtotta a kezét, és gyengéden megérintette Lilith arcát, ujjaival az állkapcsa körvonalát követte. Lilith lehunyta a szemét, élvezve a lány érintésének érzését. Érezte, hogy a lány másik keze a derekához mozdul, és közelebb húzza őt. 

 Ajkuk szenvedélyes csókban találkozott, nyelvük egymás száját fedezte fel. Lilith érezte, hogy a teste reagál a lány érintésére, mellbimbói megkeményedtek, és a puncija nedves lesz. 

 A lány megtörte a csókot, lehelete forró és nehéz volt. 

– Akarlak – suttogta Lilith fülébe. 

Lilith bólintott, nem tudott megszólalni. Érezte, ahogy a lány keze a rövidnadrágjára költözik, és lehúzza a lábán. Kilépett belőle, a punciját most a hűvös levegő érte.

 A lány letérdelt Lilith elé, szemeit a puncijára szegezte. Odahajolt hozzá, és gyengéden megcsókolta a belső combját, ajkai puhák és melegek voltak. Lilith felnyögött, teste remegett a gyönyörtől.

 A lány szája kinyílt, és kicsi köröket írt le nyelvével Lilith punciján. Lilith zihált, és kezei a fát markolták támaszt keresve. A lány nyelve mélyebbre nyúlt, és elveszett Lilithbe mélyedve.

 Lilith érezte, hogy orgazmusa nő, teste megfeszül. A lány ujjai egymáshoz csatlakoztak, ki-be csúsztak Lilith puncijába. Lilith nyögései egyre hangosabbak lettek, teste remegett a gyönyörtől.

Elhaladt mellettük egy csapat tinédzser egy autóból örömteli kiabálásba és fütyülésbe kezdtek. 

– EZ AZ, CSINÁLJÁTOK!!! – Majd tovább haladtak az éjjeli város utcáit átszelve.

Lilith egy pillanatra megdermedt, majd elnevette magát, ahogy ráeszmélt, milyen váratlanul is alakult az este. A lány mosolygott, mintha őt sem zavarta volna a megszakítás.

 Végül elélvezett, a puncija összehúzódott a lány ujjai körül. A lány folytatta a nyalást, és minden örömöt kihozott belőle. 

 Lilith kimerülten és elégedetten hátradőlt a fának. A lány felállt, arcán elégedett mosollyal. 

 Lilith nézte, ahogy elmegy, elméje kavargott a gondolatoktól. Az élvezet közepette Lilith hirtelen megérzett valami különöset. Egy apró, hideg fémérintést az intim helyén.

Zavartan nézett le, és ekkor pillantotta meg a lány Nefertiti-piercingjét, amely Lilith puncijához simult. A látvány és az érzés egy furcsa, ismerős érzést váltott ki belőle, mintha már találkozott volna ezzel a piercinggel valahol. Ahogy az emlékek lassan előtörtek, Lilith felismerte a különös ékszert. Agrathnak volt hasonló.

 Lilith a lányra nézett, szeme megtelt kíváncsisággal. 

– Ki vagy te? – Kérdezte, a hangja alig haladta meg a suttogást.

A lány ravasz mosolyt vetett rá. 

– Csak valaki, aki segíteni akart neked, hogy kitisztuljon az elméd! – Mondta, mielőtt megfordult és elsétált. 

 A nő  végül csak megrázta a fejét, elhessegetve a gondolatot. Csak egy röpke pillanat volt, véletlen találkozás egy titokzatos lánnyal. De ahogy visszahúzta a rövidnadrágját, és folytatta a futást, nem tehetett róla, hogy ez a gondolat beágyazódott az elméjébe.

Lilith egyedül maradt, a fák árnyékában állva. A futásból nem lett semmi, de a találkozás és a szenvedély rövid pillanata legalább egy időre elfeledtette vele a látomás nyomasztó emlékeit. Lassan hazasétált, a fejében még mindig ott motoszkált a furcsa érzés, amit a lány váltott ki belőle. Nem tudta elfelejteni, de megpróbált nem gondolni rá.

Amikor visszaért a szobájába, fáradtan dőlt az ágyra. Az izmai még mindig feszültek voltak, a bőre pedig égett az érintéstől, de valami nem hagyta nyugodni. Azonban, ahogy fejét a párnára hajtotta, észrevett valamit az ágyon. Egy kis papírcetli hevert ott, amelyet nem emlékezett, hogy odatett volna.

„Köszönöm az estét :) Ugyan a saját testemmel nem jöhettem el hozzád, de egy más ember elméjébe belemászhattam, így minden, ami történt, azt én éreztem. Felébredt bennem valami, amikor megmentettelek! Már nem bírtam visszatartani magamat... 

 Puszil egy régi barátod, Agrath."

Lilith megdermedt a döbbenettől. Agrath hosszú idő után ismét közel került hozzá, ezúttal egy ismeretlen lány testébe bújva. Felkavaró élmény volt számára, amiről egyenlőre nem tudta eldönteni, hogy pozitív vagy negatív értelembe vegye. Viszont azt is tudta, hogy már más időket járnak, így bölcsebb volna az élete ezen részét örökre elzárni, mint mások, amikor a szeretteiket eltemetik. Az emlék megmarad, de a személy, és annak közelsége elhalványul...

Az ellenség akkor is ellenség marad, ha régen másképp volt a fennállás. A lényeg úgyis az, hogy kié lesz a végszó ...