-Készen állsz? - kérdezte apa mikor leguggolt elém. A lehajtott fejemet felemeltem, hogy a szemébe tudjak nézni. Izgult, pont annyira mint én. A nézők hangos kilátásait hallottam csak és emiatt volt bennem akkora félelem.
-Van más választásom? - vontam vállat, így megfogta a kezem és a homlokomnak döntötte a sajátját.
-Ügyes leszel! - jegyezte meg majd felhúzott a padról - Ahogy mindig! - tette hozzá majd a küzdőtér felé fordított - Hibáit figyeld, és legközelebb használd ki! - tanácsolta, így én biccentve elindultam.
Ez történt szóról szóra minden egyes meccsnél! Az első két nap volt talán a legnehezebb, amikor a régiós verseny volt. Akkor izgulhattam a legjobban, de persze könnyen túlestünk rajta hiszen taroltam minden egyes ember ellen. Sorra mentem tovább szinte hibátlanul! Na jó, nem mondom, hogy hibátlanul, mert néha okozott az ellenfél egy kis meglepetést, de tudtam rá reagálni szerencsémre. Így telt a régiós versenyen. Az állami már teljesen más szintű volt, hiszen ott már komolyabbak voltak az ellenfelek. Sorosabb is volt a küzdelem, de koncentrálva azt is álltam. Nem mondom, hogy fájdalom nélkül megúsztam, mert némaliky testrészemen hatalmas véraláfutások tátongtak, de kibírtam. Apáék mellett még néhány ismerős is eljöttek minden egyes versenyre, vagy a tévéből nézték. Ez nem egy táncverseny volt, ami untatta a férfi tagokat, hanem kőkemény harc! Bár a táncverseny döntőjére is a legtöbben eljöttek, még Shakira is és együtt ünnepeltünk, amikor megnyertük Sashaval a szériát. Ám itt más volt a helyzet! Az elejétől kezdve Hemsworth, Mackie, Renner, Downey, Pratt, Lizzie, Scarlett, Hayley, Zendaya, Tom ott voltak. Akik távol tartózkodtak, a tévéből követték, mint Shakira, vagy esetleg Ruffalo New Yorkból. Szerencsémre ami Los Angelesben volt megtartva meccs, arra még Jennifer Lopez is eljött a barátjával, Alex Rodriguezzel. Ez azért lehetett, mert miután bemutattam neki a Ni tú, ni yo című számot, akkor egyre jobban a szárnyai alá vett. Elkezdte reklámozni a parfümömet, megmutattam neki a ruhaterveimet és nagyon tetszett neki és kért is tőlem pár darabot. Nem mellesleg segítettem neki az edzésben, hogy a turnéján formába legyen. Ő is adott tippeket a fellépésekkel kapcsolatban, amik teljesen jól jöttek, mert nem ment valami jól amikor egyszerre kellett énekelni és táncolni. Külön megoldottam mind a kettőt, de egybe? Na ott bajok voltak. Két versenynap között valahol mindig fel kellett lépnem, de ha azt nem is, akkor a vizsgákra készültem majd mentem az iskolába. Hála az égnek, azt szerencsésen letudtam, így egy tényező kiesett. A rajongóim száma egyre jobban nőtt, a parfümöknek az eladása is ezzel arányos volt. Emiatt is volt az, hogy én a női részleggel nekiálltam Zendaya kölniének. A Niketól is kaptam egy szerződést, miszerint szponzorálnak engem a versenyeken és kapok ruhákat, egészen addig, amíg folyamatos posztolok róla. Ha csak ennyi kell ahhoz, hogy én a kedvenc sportruházati márkámtól kapjak ruhákat, akkor megteszem és ha kell naponta tízszer is posztolok! Na hát igen! Így jutottunk el lassan, de biztosan a nyugati országrész versenyéhez. Tizenkettő állam legjobbja volt jelen és abból én képviseltem Kaliforniát. Indulhattam volna Bostonból is, de akkor az állandó lakcímmel lett volna egy kis gond, emiatt maradtam a második otthonomnál. Annyiból viszont jó volt, hogy a nyugati országrész döntője Las Vegasban volt megtartva, így oda is eljutottam legalább. Seb bácsiék éppen az első sorból szurkoltak Mackievel, Zendayaval és Tommal és Brie Larsonnal. Mert szerencsémre megújult a barátságunk annak köszönhetően, hogy kiadtam a dalaimat. Mindig is támogatott és 2010 óta ismert engem. Sajnos egy kicsit eltávolodtunk egymástól, mert neki sokat kellett dolgoznia és még Oscar díjat is nyert, szóval nem lazsált. Nem mellesleg meg is kapta a Marvel Kapitány szerepét, így egyre többet beszélgettünk. Néha együtt kajáltunk, de úgy huzamosabban nem volt időnk lógni. Erre kapva az alkalmon eljött Las Vegasba és szurkolt nekem. Én csak mélyen levegőt véve felmentem a küzdőtérre. Az ellenfelem már fent volt, aki Colorado származott. Amint a kommentátor köszönt a nézőknek, akkor egyből be is mutatott minket. Amikor az én nevem hangzott el, akkor az összes ismerősöm torkuk szakadtából kiabáltak nekem és velük együtt szinte a háromnegyed stadion is nekem szurkolt. Odasétált az új-mexikói nőhöz majd mosolyogva kezet ráztam vele. Kedvesnek tűnt, ahogy rápillantottam, de ez persze abban a pillanatban megváltozott, amikor a bíró megfújta a sípját. Egy másodperc alatt vált komollyá és kezdett el támadni. Én csak idegesen elkezdtem káromkodni románul miközben védekeztem. Próbáltam valamit kieszelni, de csak annyira futotta, hogy az egyik rúgásnál megfogtam a lábát és erősen ellöktem majd ráfeküdtem, hogy ne kelljen fel. Szerencsémre a bíró hamar lefújta, így felhúztam a földről majd folytattuk az egész hercehurcát. Én általában védekeztem és egy-két váratlan támadásból szereztem meg a pontjaimat és mivel előbb elértem az ötöt, mint az ellenfelem, a bíró leállította a meccset és ezzel én tovább is jutottam a következő körre. A nyolcaddöntőben a mi meccsünk még csak a második és emiatt várnunk kellett négy versenyt is. Addig csatlakoztam a többiekhez vagy felhívtam a rokonaimat, akik kerestek. Na és amikor vége lett az első körnek, akkor visszapakoltunk a padunkhoz, mert az első meccsen részt vettem a negyeddöntőben. Alaszkai volt az ellenfelem és valljuk be, eléggé csendes lányról beszéltünk. Nem is támadott, mert inkább a saját védelmére koncentrált. Én így ezen kapva támadtam, de mintha Amerika Kapitány lennék a Tél katonája ellen. Szó szerint, mivel azokat a mozdulatokat használtam, amit apa a filmben. És valljuk be, eléggé hasznos volt, könnyebben nyertem itt, mint az előző fordulóban. A többi három meccs nehezebben ment, mint az enyém. Én csak meditáltam azalatt, hogy lenyugodjak és pihent állapotban álljak utoljára a küzdőtérre aznap. Másnap lenne az elődöntő és a harmadik helyért való harc. De persze nekem minimum a második helyet kellene megszerezni ahhoz, hogy tovább jussak az országos döntőbe. Arról nem is beszélve, hogy ott is nyernem kéne a meccsen, hogy kijussak a világbajnokságra, ami egy hónappal később lenne Magyarországon. Nem akartam senkinek sem csalódást okozni. Az is nagy dolog volt, hogy idáig eljutottam, de mindenki tudta, hogy többre is képes voltam. Én magam is képbe voltam ezzel. És ezzel a tudattal léptem aznap utoljára pályára az Új-mexikói lánnyal. Tüzes vopt az tény, jobban hasonlított egy latinra, mint a Texasba bevándorolt mexikóiak, de szimpatikus volt nekem emiatt. Felváltva támadtunk, mert mind a ketten ugyanazon cél érdekében voltunk ott a pályán. Nyerni akartunk, de azt tudtuk, hogy ahhoz a másiknak is lenne egy-két szava. Fáradtak voltunk, mind a ketten, az energiánk a béka segge alatt volt. Nekem az volt a szerencsém, hogy még így is fürgébb voltam, mint ő. Könnyebben beszereztem pár pontot, de sajnos a fáradtság miatt én hibáztam és adtam neki lehetőséget, hogy leverjen. Lihegve felálltam majd apára kinéztem, aki csak csípőre tette a kezét és felvonta a szemöldökét. Én megforgattam erre a szemem majd összeszedve az összes energiámat. És azzal le is győztem őt, így megtámaszkodtam fáradtan a térdemen. Amikor kimondták a nevemet, akkor a nézőtér felharsongott, így kiegyenesedtem és intettem nekik. Fáradtan lesétáltam a pálya széléhez, ahol apa várt, így amikor az utolsó lépcsőfokon álltam, akkor apa felkapott örömében és pörögtünk párat majd szorosan ölelve letett a földre.
-Tovább jutottam az országosra! - ujjongtam, amikor elengedett apa.
-Irány New York! - pacsizott le velem apa majd még egyszer magához ölelt. Abban a pillanatban meghallottam, hogy elkezdtek indulni a nézők, így a mi társaságunkhoz fordultam. Amint megláttam, hogy Seb bácsi és Mackie elöl jöttek, úgy futottam hozzájuk, majd a nyakukba ugrottam és ők is velem együtt örültek.
-A holnapi nap már nem számít! - tudta le ennyivel a bácsikám - Irány az országos verseny! - kiabálta el magát.
-Mennyire megérte, hogy minden egyes alkalommal laposra vert minket! - jegyezte meg Tony, így miközben elengedtem őket felkacagtunk mindannyian.
-Hát az biztos! - helyeselt vele Seb bácsi - Nagyon büszkék vagyunk rád!
-Irány az országos! - ugrott hozzánk felemelt karokkal Brie, így mosolyra húztam a számat, majd megöleltem - Nagyon szép volt csajszi! Holnap ugyanilyen hibátlan átlaggal kell szerepelned és akkor jó besorolást is kapsz! - simogatta meg a hátamat majd eltávolodott tőlem.
Igen, és ez így is történt! De nagyobb dolog is tervben volt, mint megnyerni a nyugati döntőt! Ez volt az egész las vegasi tervnek a legkönnyebb része, és higgyétek el, nem volt egy sétagalopp! Mert miután hivatalosan is bejelentették a másnapi verseny után, hogy első lettem, akkor vette kezdetét a terv harmadik fázisa. Természetesen rengeteg interjút kellett adnom, a döntő után, pont emiatt terveztünk mindent az estére. Hulla fáradtan ugyan, de képbe voltam. Miután az öltözőbe átvettem a ruháimat, akkor csoportosan elindultunk a hotelhez. Ott elbúcsúztam Brietől, mert neki haza kellett mennie. És őszintén szólva nem sok köze volt a harmadik fázishoz, de attól még maradhatott volna. A hotelben ezután még egyszer átöltöztünk mindannyian, hiszen egy nagyon elegáns étteremben volt foglalva számunkra asztal. Mindenki izgult a terv miatt, leginkább Seb bácsi, de őt Mackie próbálta nyugtatni. Nem mellesleg apa is segített neki, és Hayley is, na meg persze Tom is mellette volt. Zendaya is én inkább a többivel foglalkoztunk, nehogy túl sokan lihegjenek a bácsikám nyakában. Nagy nehezen fél óra múlva el is indultunk az étterembe, így valamennyire az idegesség csökkent a csapatban. Taxival mentünk, így amikor kiszálltunk a kocsiból, szinte padlógázzal hajtott tovább a sofőr.
-Ugye tudja, hogy van sebességkorlát? - néztem az autó után összevont szemöldökkel.
-Mindenki tudja, de hogyan lenne autós üldözés, ha be is tartanák? - jegyezte meg apa, így Tom kuncogva átkarolt majd beindultunk az épületbe.
-Minden készen áll a tervhez? - suttogta mellettem a barátom.
-Igen, és ha Seb bácsi el is cseszi a tervet, akkor apa megmenti egy másod tervvel! - jegyeztem meg, így felvont szemöldökkel rám pillantott - Jól hallottad!
-Biztos, hogy megtenné ezt Evans?
-Minden megvett hozzá és még egy szöveget is írt hozzá!
-Akkor nemsokára készülhetünk egy Evans-tervvel? - értelmezte, így megvontam a vállamat.
-Figyelj, olyan tanácstalan vagyok, mint te! Lehet, hogy az is meg fog ma történni és dupla akció lesz, de az is lehet, hogy hónapokkal később lesz a másik, vagy akár évekkel később!
-Ez nem túl biztató Evansre nézve! - jegyezte meg amikor beléptünk az ajtón.
-Jó estét kívánok! - lépett hozzánk az ottani dolgozó - Jöjjenek, elvezetem önöket az asztalukhoz! - intett, így biccentve követtük őt.
És igen, innentől már nagyon is benne voltunk a harmadik fázisban. Miután leültünk az asztalnál, akkor egyből is kértünk italokat, hogy koccintani tudjunk. Elég hosszú napon voltunk túl, és nemcsak én, hanem mindenki legszívesebben csak megvacsorázott volna. Nekem sajogtak az izületeim, mint egy nyugdíjas néninek, de nem tehettem ellene semmit, mert ez csak a sok megerőltetés miatt volt. Tom folyamatosan tartotta vissza az ásításait, mert szinte az egyedüli szabadnapjain, azaz hétvégeken elkísért engem a versenyekre, így nem nagyon tudott pihenni ő sem. Ugyanígy volt Zendaya, apa, Seb bácsi és Mackie is. Egyedül Shanna néni örült ezeknek a hétvégeknek, mert ő a gyerek miatt otthon van minden egyes nap. Nem mellesleg az alapítvány ügyeit otthonról is képes intézni, amikor arról van szó, hogy dolgozni kéne neki is. A telefonom állandóan rezgett a sok értesítés miatt, így inkább kikapcsoltam, hogy ne zavarjon senkit, ahogy az asztalon állandóan működik. Miután megkaptuk az italainkat, akkor egyből koccintottunk a sikeremre, meg persze ránk, mint egy jó csapatra. Miután a pincér negyed órával később visszajött, akkor meg is rendeltük az ételünket és még egy kört italt. Jól elvoltunk minden média és rajongó nélkül. Csak a mi kis közösségünk egy publikus helyen. Nem is kellett sokat várni a kajákra, csak félig haltam éhen, de az azért volt, mert nem ettem rendesen a döntő miatt. Mivel a kaja rendelésnél leadtuk a desszerteket is, emiatt a második kör étel közötti idő már nem tartott olyan sokáig. Mikor azzal is végeztünk akkor lassan el is indultunk a következő helyszínre. Direkt nem hívtunk taxit, mert gyalog útra volt írva a harmadik fázis eme szakasza. Hiszen jó volt a társaság, Las Vegas éjszaka kivilágítva meg gyönyörű volt. Nem is tudtam, hogy mit nézzek. A hoteleket a rengeteg fénnyel rajta, vagy a mini látványosságokat. Az éteremtől sétálva elhaladtunk az óriáskerék és minimum három szökőkút mellett míg nem értünk el a miniatűr Eiffel-toronyig. Seb bácsi és Shanna néni kivételével mi felosontunk a toronyba a nénikém tudta nélkül, míg Seb bácsi elkápráztatta a csodálatos szövegével és sármjával. Amint felértünk az első emeletre, akkor levettük mindannyian a felsőnket, mert nem akartuk, hogy az akadályozzon minket. Las Vegasban alapból még éjszaka sem volt annyira hűvös, hogy felső kellene, így nem volt bajunk ezzel.
-Oké, minden megvan? - néztem körbe mire a technikus csapat biccentett - Dj pult rendben? - fordultam arra, mire bólintott - Fények?
-Minden oké Connie, nem kell aggódni! - nyugtatott Spencer, így vettem egy mély levegőt majd a korláthoz sétáltam. Megtámaszkodtam rajta majd figyeltem a bácsikámat és a nénikémet egy távcsövön keresztül.
-Jobban izgulsz, mint amikor Maluma majdnem téged hívott fel a színpadra! - jegyezte meg Hayley, így mosolyra húztam a számat.
-Hiszen a mellettem lévő lányt vitte fel, simán felismert volna! - magyaráztam el újra - Bár Zendayat direkt azért vittük el, hogy előbb őt ismerje fel, és csak azután minket!
-Ezt hallottam! - szólalt meg hátulról a barátnőm.
-Ugyan, hiszen tudtad! - forgattam meg a szemem majd folytattam a kukkolást, így észrevettem, hogy Shanna néni felpillantott emiatt gyorsan lehajoltam, hogy ne vegyen észre - Na, most majdnem lebuktam!
-Connie, direkt azért van nálunk egy adóvevő, hogy meghalljuk a jelet! - mutatott a készülékre Mackie miközben fel is hangosította.
-Amúgy mi lesz, ha Shanna nemet mond? - nézett körbe Tom, mire mindannyian megtorpantunk a gondolattól.
-Ez egy jó kérdés! - húzta fintorra a száját Hayley.
-Arra volt B-terv, ha mondjuk Stan nem meri megtenni, de erre nem gondoltunk! - vakarta meg apa a homlokát.
-Maradjunk annyiban, hogy nem mondhat nemet! - vont vállat Zendaya.
-Tetszik ez a lehetőség! - dicsérte meg Mackie - Amúgy van C-tervünk, ha már a B sem jönne be? - hozta fel, így elgondolkoztam.
-Alapból mi is lenne a másod terv? - érdeklődött Hayley, így apának kidülledt a szeme.
-Mariachi zenekar a hotel előtt - improvizáltam - A C-terv meg az lenne, hogy elindítunk egy élő adást Instagramon, hogy meglepetést tartanánk fél órán belül és végül előadjuk a Mi gente című dalt élőben és egyben ez lenne debütje is.
-Hogy mi? - akadt ki halkan Spencer.
-Én másképp tudok a C-tervről! - értetlenkedett Zendaya.
-Nem, ez a C-terv! - adott nekem igazat apa.
-Nem, a C-terv nem lehet ez! - ellenkezett a menedzserem - Erről nem volt szó!
-Szerintem is másról volt szó! - vonta össze a szemöldökét Hayley.
-Mi más lenne? - fordultam körbe, mire megláttam, hogy Tom ivott egy kortyot idegességében - Minden rendben?
-Csak remélem nem jutunk el a C-tervig! - tudta le ennyivel.
-Shanna, mondani szeretnék valamit! - hallottuk meg, így mindannyian megragadtuk a mikrofonokat majd a korláthoz álltunk.
-Szóval A-terv lesz! - ujjongott a keresztanyám.
-Arra még nem vennék mérget! - ráztam meg a fejem.
-Sok mindent megéltünk együtt amióta ismerjük egymást és én csak sokszorozni szeretném ezt a rengeteg alkalmat! Így, gondolva alkalmat ragadok, ha már nem jutottunk el Párizsba... - mondta a szöveget, így a technikusok felkapcsolták a világítást, így mi is láthatóvá váltunk - És itt vagyunk Las Vegasban... - tudta le ennyivel, így el is kezdődött a zene.
-It's a beautiful night - kezdte el apa az éneklést - We're looking for something dumb to do
Hey baby
I think I wanna marry you
-Is it the look in your eyes - folytatta Hayley a dalszöveget - Or is it this dancing juice?
Who cares baby
I think I wanna marry you
-Well I know this little chapel on the boulevard we can go oh oh oh - vette át az éneket Zenday és Mackie egyszerre - No one will know oh oh oh
Oh, come on, girl
Who cares if we're trashed got a pocket full of cash we can blow oh oh oh
Shots of patron
And it's on, girl
-Don't say no, no, no, no-no - kezdtünk el együtt tapsolni Tommal - Just say yeah, yeah, yeah, yeah-yeah
And we'll go, go, go, go-go
-If you're ready, like I'm ready - emeltem fel a hangomat egyedül, majd végig néztem a társaságon ezzel jelt adva, hogy mindannyian éneklünk.
-Cause it's a beautiful night
We're looking for something dumb to do
Hey baby
I think I wanna marry you

Is it the look in your eyes
Or is it this dancing juice?
Who cares baby
I think I wanna marry you - fejeztük be majd egyszerre lemutattunk a nénikémre, aki a szájához emelte a kezét, ezzel vagy a nevetést visszatartva, vagy az ámulatát kifejezve.
-Szóval, Shanna Evans! - kezdte Seb bácsi miközben letérdelt - Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jönnél feleségül és ezzel esélyt adva, hogy boldogabbá tegyem az életed hátralévő részét? - kérdezte meg a bácsikám, így mi fent a toronyból vért izzadva figyeltük és hallgattuk az adóvevőn keresztül.
-Igen! - válaszolt egyből a nénikém - Hozzád mennék feleségül! - jelentette ki, így Seb bácsi a gyűrűt ráhelyezre az ujjára majd felállt és megcsókolta.
-B-terv lefújva, ismétlem, B-terv lefújva! - mondta Spencer az adóvevőbe, így mi hatan felkiáltottunk örömünkben.
-És a C-terv? - kérdeztek vissza.
-Ha a B le van fújva akkor valószínűleg a C is! - hitetlenkedett a menedzserem hátul, így arra fordultam.
-Amúgy mi lett volna a másik C-terv? - kérdeztem Zendayatól.
-Jobb, ha nem tudod és a saját verziódnál maradsz! - legyintett.
-Ez olyan, hogy a B-tervből is kettő verzió van Hayley miatt? - utaltam apáékra.
-Eltaláltad, de mivel már lényegtelen, ezért nem kell vele foglalkoznod! - mondta majd a lift felé fordultunk, mert megérkezett a mi szintünkre.
-Ti kis szemetek! - lépett ki a kabinból a nénikém - Annyira szeretlek titeket! - borult Zendaya és közém, így mind a ketten átkaroltuk.
-Stan, ki lesz a tanú? - támadta le Mackie a bácsikámat, így szerencsétlen megtorpant a hirtelen kérdéstől - Jól válaszolj, mert mind a ketten itt vagyunk! - utalt apára, így felfigyeltem a fiúkra.
-Úgy gondoltam, hogy mind a ketten! - vont vállat fintorogva, miközben a két barátjának a reakcióját figyelte.
-Hogy osztozkodjunk? - szólaltak meg meglepődve apáék.
-Ha nem tetszik, akkor nem kell elfogadni, ott van még Holland! - mutatott a barátomra.
-Mi az, hogy Holland előbb van a tanúid sorában, mint én? - akadtam ki - Ezt sértésnek veszem!
-Hiszen te Shanna tanúja lennél!
-Dehogy! - rázta meg a fejét a menyasszony - Carly lenne! - ellenkezett.
-Ez is fájt, de ezt legalább megértem! - folytattam a hitetlenkedést.
-Nyugi, az én esküvőmön te leszel a tanú! - nyugtatott Zendaya.
-Oh, tesa! - öleltem meg meghatódva - Az én esküvőmön meg te leszel a tanú! - jelentettem ki, így biztatóan megölelt.
-Na akkor vállaljátok? - nézett felváltva Seb bácsi apára és Mackiere.
-Még szép, hogy vállaljuk! - bólintott apa majd biztatóan megölelte a sógorát.
-Mit vártál? Hogy Holland kedvéért eldobjuk a lehetőséget? - hozta fel Tony - Kizárt! - rázott kezet a bácsikámmal majd megölelte.