Egy héten keresztül nem csináltam mást, mint a stúdió és a házunk között közlekedtem. Néha ebéd időben az oktatómmal elmentem vezetni, vagy esetleg esténként elmentem futni a parkba, vagy a körségbe, de szinte tényleg csak ott voltam. Nem mesélve azt, hogy már otthonra is hazavittem a munkám, így nem csináltam mást, mint énekeltem és énekeltem. Egyszer elmentem Sasha Farber házába, a műsor kedvéért, hogy felvegyék ahogy találkozunk először. Persze nem volt ellenemre, mert legalább találkoztam vele és megismerhettem. Beszélgettünk, ittunk közben egy teát, én gratuláltam a táncos eredményeihez, míg ő izgatottan felhozta a közelgő munkáimat. Normális embernek tűnt, majd a próbákon meglátjuk, hogy passzolunk-e vagy sem. Utána mentem vissza haza. Zendaya szinte nálunk töltötte a szabadidejét, csak aludni ment haza, mert nem akart egyedül hagyni. Nem értettem, mert tök jól elvoltam magammal, akkor tudtam a legjobban dalt írni. Amúgy se lettem volna egyedül a szomszédban lévő rokonság miatt, de nagyon hálás voltam a barátnőmnek, hogy ilyen szinten aggódott értem. Jól esett, hogy ő ott volt. Apa is szinte óránként felhívott, természetesen nem mindegyiket tudtam felvenni, ezért rám küldte Shanna nénit vagy Seb bácsit, esetleg Scarlettet, ha nagyon kellett. Nem volt ellenemre, de nem kellett volna túlzásokba esnie. Tomnak a hívásait is teljesen jól viseltem, mert amint meghallgattam, azután ki is töröltem. Nem szabadott rá gondolnom, mert nem tudtam volna magamról írni dalszöveget, hanem csak az elcseszett szerelemről. Így is három olyan dal keletkezett, amit jó mélyen el szerettem volna dugni. De persze valahogy csak elértünk a hétvégéhez, nem? Apa is már elindult haza szombat reggel, így elpakoltam a szétszórt dolgokat. Dodgerrel is játszottam egy keveset amikor végre volt rá lehetőség és külön is edzettem, mert rám fért. Szörföztem is egy keveset az óceánban miközben Diego éppen kint homokozott a parton. Elmentem Hayley kertjébe, hogy locsoljak és leszedjem az érett termést. Minden a legnagyobb rendben folyt, ebben az egy hétben, mert egyedül voltam. Főznöm igaz nem kellett, mert Shanna néni dobozonként hozta a kajákat és nem győztem enni. Most is a vasárnapi ebédnél egy hatalmas adag chilit kaptam. Mondjuk nem is zavart, a legnagyobb bajom az volt, hogy milyen filmet nézzek mellé. Végül persze a Grace klinika mellett döntöttem, hogy bepótolhassam az elmaradt részeket. Bár a főcímdalnál már a zár kattant, így lejjebb halkítottam a tévét.
-Mizu tes? - kérdeztem Zendayatól, mert tudtam, hogy volt kulcsa, hiszen én magam adtam oda neki, amikor itt aludt.
-Igazából... - kezdte Tom mikor belépett, így lefagytam és a kanál is kiesett a kezemből, így magas hangot kiadva érkezett a tányéromba - Jó pont, ha már nem dobod nekem a kanalat... - jegyezte meg, így mély levegőt véve letettem a kajámat az asztalra.
-Mit keresel itt? - kérdeztem komolyan majd a tányéromat bevittem a konyhába. Hála Hollandnek teljesen elment az étvágyam.
-Hozzád jöttem! - jelentette ki, így lehajtottam a fejem - Beszélnünk kell!
-Hát, sajnos nekem éppen dalt kéne írnom, szóval elfoglalt vagyok! - jegyeztem meg, miközben a szennyes edényt a mosogatóba tettem.
-Pár perc lesz az egész, csak hallgass meg! - kérte könyörögve, de én közben biccentve elmentem mellette majd lesétáltam pincébe - Ez a biccentés azt jelenti, hogy meghallgatsz?
-Ez azt jelenti, hogy elköszöntem! - javítottam ki majd megfogtam lent a gitárt.
-Kérlek Connie! - követett engem a pincébe, de én megkerültem és felkocogtam a lépcsőn - Tényleg? - kérdezte magától hitetlenkedve majd jött utánam - Várj! - szólt utánam, de én csak tovább mentem a szobába és becsaptam magam mögött az ajtót - Szivatsz engem? - hallottam meg falon keresztül. Megforgattam a szemeim majd leültem az ágyamra és letettem magam mellé a gitárt mire az erkélyen keresztül Tom belépett a helyiségbe - Figyelj... - kezdte, de én hitetlenkedve felpattantam és kiindultam, de ő elém ugrott - Nem! - ellenkezett - Csak kérlek maradj egy helyben, hogy minimum egy mondatot elmondhassak! - nézett a szemembe, így csípőre tettem a kezem.
-Gyerünk! - mormogtam majd újból helyet foglaltam.
-Azt hittem, hogy te vagy! - kezdte egyből felém lépve, így én csak lehajtottam a fejem - Tudom, hogy milliónyi indokod lenne ellenem, de nekem milliónyi érvem van, hogy megbocsáss! - jegyezte meg, így vettem egy mély levegőt - Szeretlek! De mindennél jobban! Hibáztam, tudom, de azért tettem, mert meg voltam győződve, hogy te vagy az! A kutyám életére esküszöm, hogy soha nem fordult meg a fejemben más lány rajtad kívül mióta összejöttünk! - jelentette ki, így a szemem elkezdett nedvesedni a szavaitól - Direkt biztos nem tennék ilyet, ezt te is tudod! Hisz ismersz engem - guggolt le elém majd megfogta a kezeimet - Nem lennék rá képes, ezt te is tudod!
-Azt hittem ismerlek! - szólaltam meg szipogva - De, mint kiderült nem, mert végül az történt, amiben biztos voltam, hogy soha nem történik meg!
-Tudom, hibáztam, de jóvá tehetném! - próbálkozott tovább, de én megráztam a fejem majd letöröltem a könnyeim.
-És mit érünk el vele, ha egyszerűen már nem olyan, mint régen? - kérdeztem, mert nem nagyon volt olyan opció a fejemben, hogy folytatnám vele - Nekem ez nem megy! - álltam fel majd elsétáltam a szoba másik felébe.
-Ugyan, Connie...
-Te mit tennél a helyemben? - vágtam közbe, mert már kezdett kiakasztani, hogy nem adta fel - Mit tennél, ha én megcsaltalak volna egy másik pasival?
-Átbeszélném veled és megpróbálnám újra veled! - válaszolt mire megdörzsöltem a szemem - Te is ezt tennéd szíved szerint, csak még nem jöttél rá!
-Menj el! - kértem a fogaim között, így összevonta a szemöldökét.
-Hogy mi?
-Menj el! - ismételtem meg magam hangosabban, így kidülledt a szeme.
-Ne, kérlek! - lépett hozzám közelebb könyörögve.
-Csak menj el! - tudtam le ennyivel majd kimentem az erkélyre és rádőltem a korlátra.
Egy perccel később mér meghallottam az ajtó csukódását, így könnyezve visszanéztem a szobámba. Abban a pillanatban kitört belőlem a sírás, mert nem tudtam tovább visszafogni. Egészen addig sikerült magamban tartani, ameddig Holland itt volt mellettem, de utána, mint a mécses, olyan könnyen. Mintha a friss sebről letépték volna a sebtapaszt. Azt hittem egész héten, hogy nagyon jól bírtam, de ennek ellenére én csak elfolytottam mindent, ami csak rosszabb eset, mert most meg összegyűlt és kitört belőlem, mint egy vulkán. Próbáltam lenyugodni, de nem sikerült olyan hamar, mert csak a tájat is nézve már újra könnyezni kezdtem. Amikor már csak a szomorú szám látszott az arcomon, akkor felvettem egy futónadrágot, egy sportmelltartót és felhúztam az ehhez használatos cipőmet is. A kulcsot megragadva bezártam a ház első ajtaját majd nekiálltam futni. Szükségem volt erre, így konkrétan muszáj volt kilométereket futnom. Az utcánkon végig futottam majd egy nagy körbe visszafordultam. Visszafelé a nagy parkon keresztül mentem, ami sajnos tele volt emberekkel, így nekem nehéz volt elosonni, még paróka nélkül is. Vissza kellett venni a tempóból, hogy könnyen megállhassak, amikor szólnak nekem. Nem egyszer kellett ezt megtennem, szinte már az sem zavart, hogy a hajam csapzott volt és izzadt, nem mellesleg az arcom is tiszta piros a futástól. Szerencsémre nem tartott sokáig a park, így megpróbáltam az utolsó csoporttól kezdve kimenni még egy megállás nélkül. Volt egy húszas éveikben járó srácokból egy csoport, akik a futópályán álltak, így hitetlenkedve elfutottam közöttük, de ezután meg persze nagy volt az ujjongás utánam. Viszont a tervemnek ott lőttek, hogy egy kislány intett nekem és elindult felém. Mikor megálltam, akkor már a nővére is megjelent és annak a barátnői is, így perceket álltam ott. Miután azzal is végeztem haza indultam. Negyed óra múlva meg is álltam a kapu előtt, így vettem pár mély levegőt, hogy ne lihegjek annyira. Bementem a házba majd a konyhában öntöttem magamnak egy kis vizet, hogy hidratáljam is magamat ennyi futás után. Egy fokkal jobban éreztem magamat, és legalább jobb dolgom is akadt, minthogy Tomon rágódjak... Mint konkrétan levegőt venni, mert közel álltam ahhoz, hogy megfulladtam a levegőért való kapkodás miatt. Felsétáltam a szobámba majd átöltöztem egy bikinire. Megragadtam egy törölközőt, majd lementem a pincébe egy matracért. A medencéhez sétálva azt fel is fújtam majd amikor a víz mellé értem, akkor lepakoltam a holmikat. A telefonomon bekapcsoltam a rádiót, majd azt hallgatva a vízbe belementem és ráfeküdtem a matracra, hogy napozzak. Nagyon jól elvoltam és szinte még el is aludtam a nyugalomtól. Viszont egy hatalmas bajom volt, hogy Holland járt egész végig a fejemben. A vele történt szituáció, az érzéseim, amit iránta éreztem... Mind kavargott bennem, és nagyon nem tetszett. El akartam felejteni az egész múlt heti történetet, annak ellenére, hogy voltak ott jó dolgok is. Egyszerűen túl akartam esni rajta. De nem csak rajta, hanem a keserű utóhatáson is, mert abból aztán végképp elegem volt.
-Leégtél bénaság! - szólt be nekem Se bácsi, így mosolyra húztam a számat.
-Tényleg? - néztem rá - Azt hittem, hogy poénból érzem magamat sült szalonnának! - jegyeztem meg a poén kedvéért, ami bevált, mert elnevette magát.
-Arra mész, hogy a bőrszíned egyezzen a hajad színével is? - hozta fel, így bemutattam neki.
-Igen, persze! - adtam igazat - Ez volt a tervem egész végig!
-Holland mit akart itt? - kérdezte, így vettem egy mély levegőt, majd belementem a vízbe és a medence széléhez úsztam, hogy Seb bácsi mellett legyek.
-Beszélni - válaszoltam megtámaszkodva.
-És beszéltetek? Vagy csak ő beszélt és te meg hallgattál? - tippelte meg a helyzetet, így lehajtottam a fejem - Túlságosan ismerlek!
-Nem tudtam neki mit mondani! - ráztam meg a fejem - Nem éreztem úgy, hogy el kéne mondani, mit is éreztem amiatt, hogy megcsalt.
-Konkrétan a csávó azért jött, hogy ezt elmond neki! - jegyezte meg enyhén beszólva, így megtámaszkodtam a kezemen - Ugye tudod, hogy emiatt vissza fog jönni?
-Hát, nem nagyon fogom várni azt! - mormogtam.
-Amúgy egy hete egész jól beszéltél róla, még amikor friss volt! - emlékezett vissza - Egy apró kis mimikai botlás se volt! Vagy talán igaz volt, amit mondtál? - vonta fel a szemöldökét, így hitetlenkedve megforgattam a szemem.
-Elénekeltem a Love on top dalt... - hoztam fel - Konkrétan a szöveg arról szól, hogy megbántott!
-De arról is szólt, hogy miatta mosolyogsz! Hogy ő az, akit szeretsz, akire szükséged van! - folytatta az el nem mondott részt, így bevizeztem a fejemet.
-Mégsem énekelhettem a Broken-hearted girl slágert egy műsorban... - tudtam le ennyivel.
-A refrén ott is arról szól, hogy nem akar a pasi nélkül lenni! - nézte meg a szöveget, így dühömben mormogtam egyet.
-¡Joder, no sirve nada si me corriges todo el tiempo! (Basszus, nem segít semmivel, ha mindig kijavítasz!) - tört ki belőlem, így kidülledt szemekkel rám pillantott.
-Tudom, hogy felhevült a tested a napon, de nyugi csajszi! - kérte meglepődve rajtam, így lebuktam a víz alá, hogy lehűljek - Jobb már?
-Nem! - ráztam meg a fejem - De mindegy, lehet alapból majd ha Holland kikerül a képből, akkor elmúlik! - tudtam le ennyivel.
-Mert akarod, hogy kikerüljön képből? - csodálkozott a válaszomon, így ránéztem.
-Ebben a pillanatban mást nem szeretnék! - helyeseltem, így szomorúan lehajtotta a fejét - Tudom, hogy szar érzés, mert épp hogy mindenki megkedvelte...
-Ez a te kapcsolatod! - legyintett - Te döntöd el, hogy mit kezdesz vele! - tudta le ennyivel majd felállt - Most már menj be árnyékra, mert a végén napszúrást is kapsz, amit végképp nem szeretnék, mert Shanna meg fog ölni! - hozta fel, így bólintottam kuncogva.
-Apáról tudsz valamit? - kérdeztem, amikor kimásztam majd megtöröltem magam.
-Azt hittem, hogy tudsz mindent! - fordult felém lesokkolva - Sőt, belegondolva ezért jöttem, hogy megkérdezzem, hogy Evans mikor tervez megérkezni! - jutott eszébe, de én csak vállat vontam válasz helyett.
-Csak egy üzenetet kaptam, hogy a fél út már készen van, de azt is éjszaka küldte - emlékeztem vissza majd elindultam felfelé, így a bácsikám követett.
-Nem tetszik, hogy ilyen titokzatos! - mormogta mire megtorpantam és meglepődve visszafordultam.
-Mire célzol ezzel?
-Hiszen odafele minden egyes államból írt, most meg csak félút? - tárta szét a karját, így kuncogva tovább mentem.
-Egyedül vezet, nincs mellette egy utas, aki segítsen neki üziket küldeni! - indokoltam meg amikor felértem a teraszra - Nem kell mindent túlgondolni! - vontam vállat majd beléptem a házba.
-Ugyan már! Te is ismered az apádat! - legyintett, így kitört belőlem a nevetés - Felhívom Scarlettet, hogy legalább ő tud-e valamit Evansről! - jutott az eszébe, így vissza is ment a saját udvarára.
Gyorsan fürödtem a szobámba majd végigkentem a napozás utáni hűsítőt az egész testemen. A legpuhább ruhát kellett ezután kiválasztani, hogy nehogy kényelmetlen legyen, de megoldottam, szóval nem volt semmi gond. Utána visszamentem a nappaliba és folytattam a sorozatot, ahol abbahagytam Holland váratlan megjelenése miatt. Dodger is lefeküdt a kanapé mellé, így együtt néztük a Grace klinikát. Nem mellesleg elmagyaráztam neki minden egyes kapcsolatot a karakterek közül, de lehet, hogy ezt csak amiatt tettem, mert napszúrást kaptam és azt hittem, hogy a kutya érti. Viszont furcsa fejet vágott és miután elmondtam az alap tudást, akkor már normálisan feküdt és nézett. Szóval lehet, hogy nem őrültem meg, csak egy kicsit. Konkrétan sorra néztük az epizódokat csak ment és ment, a főcímdalnál volt lehetőségem elmenni a mosdóba, így egy kész poént csinálva az egész rajongásból a sorozat iránt. Nagy nehezen azzal a pár résszel befejeztem a tizenharmadik évadot is, így kikapcsoltam a tévét a sorozatot. Abban a pillanatban, amikor éppen kapcsolódtam Netflixre, meghallottunk egy kocsi hangját, így Dodger egyből kifutott a teraszra. Én letudtam annyival a helyzetet, hogy tovább kerestem valami jó sorozatot. Percekkel később megszólalt a telefonom, így ásítozva felvettem a hívást.
-Igen, Hayley? - kezdtem csodálkozva, mert amióta New Yorkban volt nagyon erőltetni kellett a telefonos kommunikációt.
-Segítenél nekem egy kicsit? - kérdezte, így felvont szemöldökkel felültem.
-Miben kéne segíteni?
-Csinálnék új üléshuzatot a kocsimba, de mivel New Yorkba vagyok, le kéne mérned a Camaro üléseit, mert ugyanaz a méretük! - magyarázta.
-Máris! - felpattantam majd elindultam a garázs felé. Amint beléptem a helyiségbe, a fiókból kiszedtem a centit majd végignéztem a kocsikon, amik bent álltak. Apa még nem állt be, kisétáltam az útra - Amúgy milyen színt tervezel? - érdeklődtem, amikor kiértem, de abban a pillanatban megláttam Hayleyt apa mellett a kocsinak dőlve, így megtorpantam - Te szemét... - mormogtam majd kinyomtam a hívást és eltettem a zsebembe a mobilom.
-Itt vagyok, lehet imádni! - tárta szét a karjait, így odamentem hozzá és a nyakába borultam - Jaj, de hiányoztál! - puszilta meg az arcomat majd megsimogatta a hátam.
-Na mi folyik itt? - lépett ki Seb bácsi tőlünk, így elengedtem a keresztanyámat - Connie, bejött a tervünk! - ujjongott majd lepacsizott velem.
-Evanstan ennél erősebb már nem lehet! - adtam igazat, mire a két ember furcsállva figyelt minket.
-Ti küldtétek értem Christ? - mutatott az említettre Hayley.
-Nem! - ellenkeztem megrázott fejjel - Csak elküldtem abba az irányba, amerre te laksz! - vontam vállat.
-A szíve diktálta, hogy elmenjen érted, ahhoz nekünk semmi közünk! - támaszkodott meg rajtam Seb bácsi miközben igazat adott nekem.
-De akkor ti most, ugye... - pillantottam felváltva apára és Hayleyre. Mind a ketten vettem egy mély levegőt majd egymásra néztek, így ezzel mindent elárultak számunkra.
-Szóval igen! - értelmezte Seb bácsi - Szuper! Most akkor megint játszhatunk lakberendezőket és Hayley holmijait áthozhatjuk ide, hogy az ő házából kipakoljunk! - jegyezte meg.
-Ugyan, csak a ruha jönne át! - forgatta meg a szemét az említett - Nem vagyok Holland, hogy felújítom az egész házat! - jelentette ki a poén kedvéért, így felkacagtunk mindannyian - Majd Connieval mi le is tudjuk fél óra alatt! - legyintett, így én csak bólintottam.
-Akkor hagyjuk a fiúkat beszélgetni! - léptem el a bácsikámtól majd beszálltam a kocsiba.
-Na ez a hozzáállás már tetszik! - pattant be a volán mögé Hayley - Amúgy képzeld el tök sok pletykám lett a keleti parton! - hozta fel miközben bekötöttük magunkat.
-És mik azok? - érdeklődtem amikor elindult a kocsival.
-Hogy Malumának lesz a városban koncertje! - ujjongott, így kidülledt szemekkel felé fordultam - És tudod, hogy ki a legjobb keresztanya a világon? - kérdezte, így a szívem egyre jobban elkezdett verni, mert a sejtésem nagyon jó volt.
-Ugye nem? - nyeltem nagyot.
-A jövő héten ott leszünk az első sorban! - jelentette ki, így mind a ketten egyszerre felsikoltottunk - Ja, és úgy gondoltam, hogy Zendaya eljöhetne velünk! - jutott az eszébe.
-Hívom is, hogy elújságoljam neki a hírt! - hajoltam előre majd a kocsi képernyőjén bementem a híváslistába.
-Azt a hírt, hogy megyünk koncertre, vagy azt, hogy visszatértem? - vonta fel a szemöldökét.
-Mind a kettőt! - tudtam le ennyivel majd rámentem az ikonra és a hangszóróban egyből leállt a zene.
-Itt vagyok! - vette fel az adott személy.
-Na mondom a szitut! - szólalt meg Hayley mire egy pillanatig csend keletkezett a vonalban, de utána Zendaya felsikoltott örömében - Én is örülök neked Daya! - kacagta el magát.
-Istenem, de örülök, hogy végre visszajöttél! Ugye most már egy pár vagytok Chrisszel?
-Mi az hogy! - válaszoltam helyette - Konkrétan most megyünk hozzá összepakolni a ruháit! - újságoltam mire megint felordított.
-Hogy mi a franc? - döbbent le - Én hol voltam mindezek alatt? Connie, miért nem értesítettél egyből? - szidott le, így elkuncogtam magam.
-Mert egy jó hírrel akartunk megkeresni téged! - válaszoltam.
-Mert nem ez volt a jó hír? - csodálkozott a mondandómon - Már meg is kérte a kezét, vagy mi? Titokban hazafelé összeházasodtak? - tippelt, így kitört belőlünk a nevetés.
-Elmegyünk mi hárman Maluma koncertre! - vallottam be.
-Maluma az az énekes, akinek van egy közös száma Shakirával és oda-vissza vagy a dalaiért? - kérdezte meg, hogy biztos egy emberre gondolunk.
-Tú eres puro, puro chantaje... - énekeltem, hogy eszébe jusson.
-Képbe vagyok! - örvendezett - Szuper, akkor szétmulatjuk magunkat! Hova szól a jegy?
-Első sor életem, szóval süketen jövünk majd ki! - kacagta el magát Hayley.
-De az élvezet a lényeg, és nem az utóhatás! - tudta le ennyivel - Majd aznap nálatok leszek és onnan mehetünk!
-Konkrétan egész héten nálunk voltál! - emlékeztettem kuncogva.
-Ugyan már, nyugodtan legyen nálunk! - legyintett a keresztanyám - Neked sem fog ártani ha szocializálódsz és nem csak dalokat írsz az albumba! - szólt be, így Zendayaból kitört a röhögés.
-Ne nevess, mert te még nagyobb antiszociális vagy, mint én! - vágtam vissza a barátnőmnek.
-Na jó, ez igaz! - adott nekem keservesen igazat, amikor megérkeztünk Hayley házához - Akkor majd még úgyis átugrok holnap! Addig próbáljátok meg nem felgyújtani az Evans házat!
-Ugyan már! Arra csak te vagy képes! - ellenkeztem nevetve - Majd beszélünk!
-Sziasztok! - köszönt el majd kinyomta a hívást.
-Na jó, így, hogy most már két jó hírt kaptál a mai nap, készen állsz kibeszélni velem a Hollanddel való kapcsolatod, hogy most éppen mit szeretnél tenni? - kérdezte rám pillantva, így lehajtottam a fejem.
-Muszáj? - nyavalyogtam.
-Hé, vettem neked jegyet a kedvenc énekesed koncertjére! Sőt, kibírtam az apáddal egy másfél napos kocsi utat, szóval nagyon fáradt vagyok ahhoz, hogy még nekiálljak kikaparni belőled minden egyes kérdésemre a választ! - magyarázta el, így vettem egy mély levegőt.
-Mivel kezdjem? - adtam be a derekam, így mosolyogva szállt ki a kocsiból.
-Időrendben haladunk, még azt sem mondtad el, hogy milyen volt Kimmel műsora! - emlékezett vissza, így én követtem őt a házba.
-Hosszú lesz ez a pakolás! - mormogtam befelé menet.
-Ugyan, hiszen szereted járatni a szádat, percekkel később nem leszel képes megállni! - legyintett nevetve, így én csak megforgattam a szemem.
Sajnos igaza volt, de ezt persze nem adtam a tudtára, mert akkor csak még jobban örült volna magának. Sorban haladtam az eseményekkel. Elmeséltem, hogy mennyire jól elvoltam Bonnieval azon a napon, de most már inkább undor volt a hangomban, mint kedvesség, amikor arról a lányról beszéltem. A sírás kerülgetett, de nem törtem meg, inkább a dühöt használtam ki, és a ruhákat erősebben dobtam a táskába, mint kellett volna. Hayley nem panaszkodott, sőt elnézte, és azt mondta, hogy nyugodtan. Inkább ezt dobáljam, mint a mikrofont... Épp elég volt, hogy valahogy hirtelen felindulásból eltörtem több mikrofont is a kiadóban! Bár mentségemre szóljon, hogy véletlen és nem terveztem ezt csinálni. A ruhákkal könnyebb volt, csak annyi volt a probléma, hogy összegyűrődött a dobálózásba. Hayley figyelmesen hallgatott, egy kérdése sem volt miközben meséltem. Na de amikor végeztem, ő csak akkor indult be! Minden egyes tettem kérdés alá volt vetve. Miért vállaltam el a szerződést? Miért nem hallgattam meg Hollandet? Miért töröltem ki az üzeneteit? Egyszerűen nem akarta elhinni, hogy így gondoltam a dolgokat, nem mellesleg nem nagyon viselte jó szemmel, ahogy bántam Tommal. Egyből jött a hegyi beszéd, hogy ő nem így nevelt engem, hogy ne hallgassak a másikra. Ez tény és való, nem erre tanított, de azt is mondta, hogy ne foglalkozzak olyan emberrel, aki csak elveszi az energiámat. Ezt fel is hoztam, de egyből ellenkezett, hogy ezt apám mondta. A saját szava ellen védtelen, de jól tereli másokra a terhet. Emiatt szeretem, mert legalább vicces alapon csinálja ezt. Mindig ott volt, mindig segített, de amikor később rosszra fordult az ő tanácsa, akkor egyből másra fogta. Most is miután apára fogta, egyből leültetett maga mellé és átkarolt biztatóan.
-És még szereted? - kérdezte meg végül halkan, így én lehajtottam a fejem miközben vettem egy mély levegőt.
-Nem tudom eldönteni! - vallottam be - Nem tudom figyelmen kívül venni azt, hogy min mentünk keresztül London óta és, hogy mennyire szeretem, de olyan szinten megbántott ezzel az esettel, hogy nem tudom, képes leszek-e erre! - magyaráztam, így szorosabban magához húzott.
-Egy kapcsolat nem csak jó dolgokból áll! - vont vállat - A rengeteg pozitívumot, mindig kíséri egy hiba, ami lehet súlyos, lehet gyenge és észre se veszed, de emberek vagyunk és nem lehetünk tökéletesek! - jegyezte meg, így a szemébe néztem - De persze nem mindenki képes elviselni az adott dolgokat, amiket tettek vele! - tette hozzá, hogy ne úgy tűnjön, hogy erőlteti az összejövetelt Hollanddel - Neked kell eldönteni, hgy mire leszel képes és mire nem! - fejezte be, így elgondolkoztam a helyzeten majd felálltam és elindultam - Hová mész? - szólt utánam.
-Ahova már egy hete kellett volna! - tudtam le ennyivel majd kifutottam a házból.
Sprinteltem egészen az adott utcáig, nagyon nem voltam türelmes a lámpáknál és a zebráknál. Elvártam volna magamban, hogy drámai módon megálljanak a kocsik és utat adjanak nekem, mint a romantikus filmekben, de ez a valóság volt, így nem történt meg. Az utcában beérve a szívem egyre hevesebben vert, szinte már a fülemben éreztem a dobogást. Ahogy odaértem a házhoz szinte berontottam az ajtón, így ez a hang zengett az egész épületben.
-Mi a szar? - rohant be Holland a kertből, így megtorpant, ahogy engem meglátott. És megtámaszkodtam a falnál, mert olyan szinten elfáradtam, hogy nem nagyon bírtam már levegőt venni - Connie...
-Szeretlek! - jelentettem ki lihegve - Szeretlek és annak ellenére, hogy rohadtul fáj ami történt, nem vagyok képes elfelejteni téged és amit irántad érzek! - tudtam le ennyivel - Mert lehet, hogy nem vetted észre, lehet, hogy hirtelen felindulásból akartál engem és beképzelted, de képes vagyok elnyomni a negatív hangokat a fejemben, mert szeretlek és szükségem van rád! - tártam szét a karomat - Kitöröltem minden egyes üzeneted, nem hallgattalak meg, amikor ott könyörögtél nekem... Sajnálom, makacs voltam és csak arra gondoltam, hogy hogyan leszek képes összerakni magamat. De most már rájöttem, hogy nem tudom nélküled ezt megtenni! - tört ki belőlem a sírás, így lehajtotta a fejét. Odaléptem hozzá majd felemeltem az állánál fogva és megcsókoltam.
-Én is szeretlek! - suttogta amikor elhajolt tőlem és a homlokomnak döntötte a sajátját - Mindennél jobban! - puszilta meg az arcom majd szorosan megölelt.