A világturné teljesen különbözik egy országos turnétól. Sokkal többet kell hozzá utazni, leggyakrabban éjszaka, hogy a következő nap már egy másik országba lehessünk. Egy idő után kicsit az agyunkra ment, de átestünk mindannyian a holtponton és szárnyaltunk tovább az összes országban. Az is ott volt, hogy délelőtt általában elmentünk várost nézni és délután próbáltunk szinte minden egyes koncertre. De ezt persze miattam vezettük be, mert nekem sírt a szám, amikor Latin-Amerikában voltunk. És a nyelvek... Amint kiléptem az Egyesült Államok területéről, akkor egyből használhattam a rengeteg nyelvet, amit tanultam. Eszméletlen volt látni, hogy a rengeteg kultúra hogyan fért meg egymás ellen. Ez leginkább Dél-Amerikára vol jellemző, de aztán elmentünk Ausztráliába is, ahol meg Hemsworth segítségével Sydneyt bejártam pár óra alatt. Argentínában és Kolumbiában is volt társaságom, mert Sebastián Yatra és Tini felléptek velem és a legjobb támaszt nyújtották számomra. Ilyenkor hálát adtam, hogy külföldi barátaim voltak, mert ebben az esetben soha nem voltam egyedül. Viszont a családomtól nagyon távol voltam, ami persze nem volt kellemes egy olyan családcentrikus embernek, mint én. Megpróbáltunk minden egyes nap beszélni a szüleimmel és Tommal, de nem mindig jött össze a különböző időzónák miatt. Folyton változott az óra pontossága, akárhova csak repültem, így szinte megkönnyebbülés volt, amikor Oroszországba landoltunk, mert tudtam, hogy egy héten keresztül ott lennék a focibajnokság miatt. Az első két napban volt a nehezebb, mert akkor próbáltunk a koncertre, amit a második nap estéjén le is adtam. Hatalmas volt, rengeteg új emberrel ismerkedhettem meg és persze Nicky Jam és Will Smith is fellépett velem, ha már ők is az országban voltak ugyanolyan okból, mint én. Azt is tudtam, hogy Juan az elejétől kezdve ott volt a világbajnokságon, mert Kolumbia kijutott, emiatt el akart menni támogatni a hazáját. Többször beszélgettünk a turné alatt, főleg akkor, amikor Kolumbiában léptem fel, de alapból neki is megvolt a saját dolga és nekem is. Utoljára még az ausztrál koncert előtt beszélhettem vele, amikor megbeszéltük, hogy találkozunk az orosz műsor utáni reggelen és együtt reggeliznénk. Így hát én ezt be is tartom aznap és alig pár óra alvás után lementem reggel nyolckor az étkezőbe. Bár ő nem nagyon jelent meg időben, így letudva a várakozást, megrendeltem magamnak a reggelit és elkezdtem egyedül enni. Közben persze Zendayaval üzengettem, mert ő éppen Los Angelesben film maratont tartott és nem aludt. Két véglet voltunk, de legalább tudtunk beszélni, ami jó dolog volt. Minden egyes bejövetelnél felnéztem az ajtóra, hátha a barátom jelent volna meg, de körülbelül csak húszadjára sikerült ez.

-¡Qué cansado eres! (De fáradtnak tűnsz!) - kuncogtam el magam amikor Juan Luis megjelent az étterembe - ¿No has dormido? (Nem aludtál?)

-No tanto... (Nem annyira...) - vallotta be miközben lehajolt hozzám két puszira.

-Pero si me escribieses un mensaje, podrías descansar más (De ha írtál volna egy üzenetet, akkor tovább pihenhettél volna) - jutott eszembe - Solo un mensaje, estaba despierta hasta la una de la noche porque hice un concierto. (Csak egy üzenet, fent voltam egyig, mert koncertet adtam.)

-Lo sabía, pero no quería molestarte (Tudtam, csak nem akartalak zavarni) - legyintett miközben leült velem szembe.

-¿Molestarme? (Zavarni engem?) - kacagtam fel - ¿Serio Juan Luis? (Tényleg, Juan Luis?)

-¿Cómo tienes tanta energía? (Hogyan van ennyi energiád?) - akadt ki a fáradtságától - Anoche hiciste un show y ahora a las 8 estás aquí tan despierta y con mucha energía... (Tegnap volt egy koncerted és most meg reggel nyolckor itt vagy teljesen eberen és teli energiával...)

-¿Qué hiciste anoche? (Mit csináltál tegnap este?) - érdeklődtem, hogy eltereljem a témát.

-Salí con los parceros. (A haverokkal voltam.)

-¡Toma! (Tessék!) - raktam elé a bögre kávémat.

-Pero es tuyo... (De ez a tiéd...)

-Lo necesitas más que yo (Nagyobb szükséged van rá, mint nekem) - fintorogtam - ¿Y qué tal excepto eso? (És mizu ezen kívül?) - mutattam végig rajta az állapotára célozva, így mosolyra húzta a száját majd ivott egy kortyot a kávémból.

-Natalia está aquí... (Itt van Natalia...) - hozta fel - Con él (Vele) - tette hozzá így az asztalra dőltem.

-Hozhatok még valamit? - érdeklődött a pincér, amikor hozzánk ért.

-Én kérnék még egy gyümölcs salátát és az úrnak kérnék még egy angol reggelit.

-Rendben! Italt esetleg? - folytatta mosolyogva.

-Egy nagyon erős espressot és még egy capuccinot! - biccentettem, így felírva a rendelést el is ment.

-Angol reggeli? - vonta fel a szemöldökét Juan.

-Rántotta egy kis sült baconnel - legyintettem - Jól jönne az a kis energiamennyiség neked! - magyaráztam el - Annak ellenére, hogy angol reggelinek nevezik, inkább amerikaihoz hasonlít, de nem szólok be! - nevettem el magam halkan - Narancsot? - nyúltam a kancsóhoz, így felemelte a poharát, hogy tudjak neki önteni gyümölcslevet - Babot nem etetnék veled korán reggel! - tettem hozzá - Ahhoz gyomor kell, hidd el, nekem is hozzá kellett szoknom! - emlékeztem vissza-

-Nem sülne ki abból jó dolog, ha én azt reggeliznék! - adott igazat - Nagyon sajnálom, hogy megvárattalak! - jutott eszébe bocsánatkérően.

-Ugyan! - legyintettem - Feltaláltam magam és megreggeliztem egyedül!

-Akkor minek a saláta? - mutatott a pult felé, amerre a pincér ment.

-Pletykához kell a kaja, mit gondolsz? - húztam össze a szemöldökömet, így felkacagott - Na mesélj! Mondd el szíved bajait, hogy aztán odamehessek a volt egyik kedvenc játékosomhoz és az egyik modell ismerősömhöz, hogy szétverhessem őket! - húztam mosolyra a számat.

-Volt kedvenc játékos? - emelte ki a leírást.

-Amióta a PSG játékosa megutáltam! - vontam vállat - Egy áruló! Na de... - tértem vissza a lényegre - Hallgatlak!

-A végén tényleg szétvernéd őket! - rázta meg a fejét.

-Na jó, lehet, hogy csak dobálóztam a szavakkal, mert Natalia a szépségéből él meg, szóval őt csak maximum szavakkal bántanám! - javítottam ki magam majd ittam egy korty narancslevet - De az se én lennék!

-Tényleg nem! - helyeselt vigyorogva.

-Hiányzik még? - jöttem rá mire lehajtotta a fejét - És ez csak nehezíti, hogy látod őket együtt... - fújtam ki a bennem maradt levegőt mire a pincér megérkezett - Köszönjük szépen! - mosolyogtam a dolgozóra, aki a fölösleges edényeket el is vitte.

-Nem tudom, hogy mit tegyek - vallotta be lemondóan.

-Mit ne? - javítottam ki - Ilyenkor kell erőt venni magadon és az arcukba mutatni, hogy igenis magasról leszarod őket! - jegyeztem meg kuncogva.

-De mégis hogyan?

-Figyelj... Natalia megcsalt egy nálad sokkal bénább emberrel, szóval ez is magáért beszél! - vakartam meg homlokom majd elkezdtem enni a gyümölcssalátát - Úgy kéne felfognod az egészet, hogy nagy falat voltál neki! Nem bírta el a te hírnevedet! És ebben látszik, hogy ez nem a te hibád! - meséltem el majd vállat vontam.

-De ha többet lettem volna vele... - kezdte, így vettem egy mély levegőt.

-Akkor is megtörtént volna! - vágtam közbe, mert nem akartam, hogy ezen gondolkodjon, ha már nem tudja megváltoztatni - A múlt az múlt, ha leragadsz benne, akkor gyengévé válsz!

-Hopp, egy saját idézet! - emelte fel a fejét a kajából.

-Saját idézet... - helyeseltem suttogva.

-Hogy lehetsz ekkora szakértő? - értetlenkedett kuncogva. Nem csodálkoztam ezen a kérdésen, már érett, hiszen a megcsalástól kezdve én voltam ott mellette.

-Hogy engem is megcsaltak! - vallottam be, így hirtelen lefagyott az evés közben - Az ikertestvéremmel... - tettem hozzá, így lassan még mindig a sokk hatása alatt lenyelte a torkán akadt ételt.

-Én nem tudtam, hogy Tom... - akadt meg - Sajnálom! - jelentette ki őszintén.

-Honnan tudtad volna? - húztam biztató mosolyra a számat, hogy tudtára adjam, hogy nem tett semmi rosszat - Csak a családom és néhány nagyon fontos barátom tudják! Lényeg a lényegben, hogy Natalia egy ribanc és nagyon elcseszte azzal, hogy téged megcsalt! - tereltem magamról a témát.

-Köszönöm Connie! - fogta meg a kezemet majd megpuszilta - Sokkal többet segítesz, mint gondolnád!

-Lányból vagyok, jobban megértem a fájdalmakat, mint a férfiak! - jegyeztem meg nevetve, így ő is felkacagott - Délután lesz csak próbám, megtisztelnél, hogy együtt töltöd velem a napodat? - hoztam fel.

-Hát, a mai nap úgysem játszik semmilyen olyan csapat, ami érdekelne! - gondolkodott el majd bekapta az utolsó falatot is, ami a tányérján volt - Kolumbia pár napja kiesett...

-Ma este lesz Brazília és Belgium! - emlékeztettem - Mondjuk engem érdekelne az Uruguay kontra Franciaország, de azt mobilon is tudom nézni! - legyintettem, amikor én is befejeztem a saját adagomat - Mit szólsz? Öltözzünk be belga színekbe! - mondtam el az ötletem, így felvonta a szemöldökét.

-Ez nagyon gyerekesnek hangzik! - jelentette ki - De te mondtad, szóval ezen nem is csodálkozom...

-Nagyon kedvesnek tetszel lenni, amikor fáradt vagy! - bólintottam visszavágva a beszólásáért - De igazad van!

-De néha jól esik a gyerekes viselkedés! - fejezte be majd lehúzta a rövid kávéját - Hol veszünk belga mezt?

-Nem kell mez! - ráztam meg a fejem - Elég egy fekete farmer piros cipővel és sárga pólóval! Meg van nálam smink, tudunk zászlót rajzolni az arcodra - paskoltam meg az adott részt majd én is megittam a maradék italomat.

-Nincs is sárga pólóm! - ellenkezett egyből.

-Akkor adok! - vontam vállat mire kidülledt a szeme - Apámé a póló, csak én használom! - nyugtattam meg, mielőtt még olyanra gondolt volna - Az arcod mindent vitt! - tört ki belőlem a nevetés. így ő is elkuncogta magát.

-Már azt hittem, hogy egy mély dekoltázsú haspólót kéne felhúznom... - jegyezte meg.

-Olyanom is van! - jutott eszembe - Nyakba akasztós, és napsárga.

-Még jobb! - biccentett a leírást hallva.

-Biztos nem állna rosszul! - bókoltam rákacsintva.

-Ah, szerintem kettőnk közül rajtad jobban áll, de ha azt mondod, hogy én jobban néznék ki benne... - fintorgott, így vigyorogva felálltam.

-Gyere! - nyújtottam felé a kezem.

-Hova? - értetlenkedett miközben felpattant és átkarolt a vállamnál.

-Majd meglátod! - tudtam le ennyivel.

-De...

-Bízol bennem, nem? - állítottam le így zsebre vágta a szabad kezét.

-Persze! - bólintott így rámosolyogtam.

-Akkor amigo, induljunk! - vezettem ki a helyiségből.

Útközben felhívtam Spencert, aki az elmondása szerint szabadnapon volt. Megkértem, hogy a helyszínt, ahol előző nap felléptem, kérje meg, hogy odamehessünk. Ő ezt meg is tette, de mint megtudtam, alapból egy masszázson volt. Kicsit fájt, hogy nélkülem ment el oda, de örültem is egyben, mert legalább egyszer magára gondolt és pihent. Gyalog menve a menedzserem nagyban le is beszélte a dolgot, sőt, még el is ment addig szaunába az elmondása szerint. Remek idő volt Moszkvában, enyhe, nem az a fülledt nyári idő. Remek volt ebben az hőmérsékletben sétálni, mind a ketten élveztük. Az úton volt ténylegesen időnk beszélni mindkettőnk turnéjáról, így szinte pillanatok teltek el, mire odaértünk az arénához.

-Miért jöttünk ide? - torpant meg Juan, amint meglátta az épületet.

-Ez az egyik állomásunk! - válaszoltam majd megfogva a kezét behúztam az ajtón majd egyenesen a színpadhoz indultam.

-Egyik? Több is van? - értelmezte a mondatomat. Intve bementünk a biztonsági ember mellett, majd egyből be is nyitottunk a nézőtérre.

-Amikor engem megcsaltak, akkor nem éreztem mást, mint fájdalmat - kezdtem mikor a nézőtérre léptünk emiatt elengedtem a kezét és egyedül mentem tovább a tegnapi helyemhez - Gondoltam jó ötlet volna átalakítani azt düh formájába. Meg is tettem, de csak rosszabb lett, mert túl sok energiát vett el ez tőlem. Mindenkire haragudtam, magamat is utáltam, elzárkóztam a világtól, annak ellenére, hogy minden újságban ott voltam. Két dolog segített abban az időszakban. És az egyik a színpad volt! - meséltem majd felugrottam a nyúlványra. Visszafordultam felé, hogy lássam, hogy mit gondol, így egy elég szomorú arccal találtam szembe magam.

-És mi volt a másik? - érdeklődött. feladva, mert mind a ketten tudtuk, hogy a koncerteken javarészt csak megjátszotta a boldogságot.

-Az mindegy jelen pillanatban! - legyintettem majd leguggoltam, hogy közelebb legyek hozzá - Mit érzel?

-Bánatot, gyengeséget, csalódást - sorolta mélyen beszívva a levegőt - Egyedül érzem magam! - vallotta be fáradtan.

-Soha nem leszel egyedül Juan! - ráztam meg a fejem - Ha rajtam múlik, biztos nem! - nyújtottam felé a kezem, így azt megragadta. Felállva segítettem neki felmászni az emelvényre majd elengedtem.

-Honnan vagy ebben ennyire biztos?

-Erre vannak a barátok! - húztam mosolyra a számat majd hátrálva elindultam - Használd a hangodat és a tested! - tártam ki a karomat - Add ki azt, ami benned van!

-Mégis hogyan? - értetlenkedett.

-Hogyan nem? - kuncogtam el magam miközben letettem a táskámat magam mellé - Gyűlölöm a teát tejjel! - kiabáltam el magam, így elnevette magát - Na most te jössz, csak valami erősebbel, én most jelenleg rendben vagyok! - magyaráztam meg az előbbi indokot.

-Talán a brit kedvesed tejjel adja a teát? - vonta fel a szemöldökét.

-Ő pont nem! - ellenkeztem - Hátra megyek, addig kiabáld ki magad! - mutattam oldalra, így biccentett.

Felfutottam a lépcsőn majd oldalra belépve egyből a hangvezérléshez léptem. Gyorsan összedugtam a telefonommal majd a mobilomon megkerestem a lejátszási listámat. Meg is találtam azokat az adott dalokat, így kinéztem Juanra, aki még mindig nagyban pörölt a színpadon. Nem csodálkoztam ezen, mert visszatartotta magát mindennel kapcsolatban egészen idáig, így rengeteg minden felhalmozódott nála. Megfogtam két üveg vizet majd a színpad szélére mentem. Még egy darabig tűrtem, hogy kiabál, de aztán odamentem hozzá és az egyik palackot odanyújtottam neki.

-Egy fokkal jobb? - kérdeztem miközben a könnyeit letöröltem az arcáról, amikor a kiabálástól és a hirtelen érzelem kinyilvánítástól törtek elő.

-Inkább többel! - mosolyodott el lihegve - Annyira sajnálom, hogy ezt mind hallanod kellett!

-Ugyan! Én összetörtem három mikrofont, amikor dühöngtem! - vontam vállat mire megpuszilta a kezem - Erre valók a barátok! - nyugtattam meg - Na akkor... Következő feszültség levezető - kezdtem amikor letettem magam mellé a vizemet majd berogyasztottam a lábaim és felemeltem a két kezem - Ez Neymar, ez Natalia - biccentettem felváltva a két kezemre - Adj nekik!

-Nem foglak megütni! - jelentette ki egyből, hezitálás nélkül.

-Ugye tudod, hogy én ezzel is keresem a pénzt? - emlékeztettem, így megadva ledobta az üveget - Haránt állás, a lábak legyenek berogyasztva és a kezeid mindig legyenek az arcod előtt - mondtam el gyorsan mire beállt a pozícióba - Nagyon jó! Most üss egyet! - kértem mire megtette - Ne már! Tizenkét évesen nagyobbat ütöttem! - szóltam be.

-Ez nem segít! - jegyezte meg.

-Minden egyes erődet ad ki, a felesleges negatív energia így fog kimenni a testedből. Nyugodtan adjál bele apait, anyait! - néztem a szemébe - Mély levegő! Apró mozgások, hogy könnyebben irányítsd a tested! - ajánlottam, így elkezdett ugrálni - És most adj neki! - emeltem fel még jobban a karomat, ezáltal neki is állt azt ütni.

Könnyen belejött, csak idő kellett neki. Nem fájt nekem se, csak egy idő után kellemeltennek éreztem. Én hibám volt, hogy nem kerestem hirtelenjébe egy edzőtermet, ahol volt boxzsák, de akkor ez is teljesen jól bejött. Már pergett az izzadság az arcán, a pólóján is enyhén lehetett látni már a foltokat. Amikor úgy gondoltam, hogy elég lesz neki, akkor megfogtam a bal kezét, amit először lendített majd a jobbat is, amit ösztönből hozott.

-Oké! - húztam mosolyra a számat majd a homlokának döntöttem az enyémet - Mély levegő! - kértem mire felvette az én légzési tempómat - Ügyes voltál! - dicsértem meg majd az előre hulló haját a füle mögé tűrtem és hátraléptem.

-Most hova mész? - kérdezte lihegve, de én csak felmentem a lépcsőn majd kinyúltam a telefonomért, hogy elindítsam a zenét. Az egész teremben hirtelen megszólalt a mix, így megragadtam a távirányítót majd táncolva visszamentem a színpadra.

-A tánc az egy nagyon jó levezető! - hoztam fel mire ivott egy kortyot - Gyerünk! Ez a hosszú folyamat része a mai napnak! - tudtam le ennyivel, így elővette a telefonját és elkezdett engem venni, amíg az első emeleten végig táncoltam - Ez nem ér, ha csak én csinálom! - jegyeztem meg - Hol van a latin vér? - szóltam be miközben nekiálltam salsát nyomni lefelé menet a lépcsőn - Na gyerünk! - szurkoltam neki miközben átvettem a mobilját és elkezdtem őt venni.

-¡Sangre latina, venga! (Latin vér, gyerünk!) - kezdte el érezni a zenét majd egyből nekiállt táncolni.

-¡Eso! (Ez az!) - ujjongtam majd átváltottam előlapi kamerára és letettem a színpad szélére, így mind a ketten bennelettünk a felvételre.

Átnyomtam a következő számra, ami a 'Chantaje' volt, így elnevettük magunkat. Olyan jól éreztük magunkat, hogy csináltunk egy házi készítésű videoklipet a zenére. Egyszerűen magunkat adtuk és ez így volt jó. A végére Juan bepörgetett az ölébe majd hátradöntött, de mivel nem tartott meg rendesen, emiatt leestem a földre, így mind a kettőnkből kitört a nevetés. Juan Luis lába összeroskadt a röhögéstől és én meg a poén kedvéért még odagurultam a mobilhoz majd kinyújtva a nyelvem felmutattam egy békejelet majd kikapcsoltam a videót. Abban a pillanatban a következő szám meg is szólalt, így felálltunk majd tovább táncoltunk és énekeltünk, ha tudtuk a szöveget. Remek hangulat volt és mivel nem siettünk sehová, nem zavarhatott meg minket semmi és senki sem.Nagyjából délig voltunk ott, amikor úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk enni. Együtt ebédeltünk és azután kedvesen elkísért engem a próbára. Ez valószínűleg azért volt, mert elmondtam neki a hotelhez menet, hogy megkaptam a női főszerepet Jenny filmjében. Az ő karaktere biztos volt, ő volt az a személy, akire egyből rávágták a vezetők, hogy kell nekik, én voltam a kérdéses. Ezt a hírt én is már a turné közepén kaptam, így nem mondtam el a telefonon keresztül Tomnak, hanem azt terveztem, hogy élőben. Így hát szinte az egész napot együtt töltöttük, mert ő a távolban figyelte a próbát is, ahol a koreográfiát állítottuk össze a táncosokkal. Nem mellesleg Will és Nicky Jam is nagyban beszélgettek vele, amin meglepődtem, mert nem gondoltam volna, hogy Will Smith barátkozna Malumával. Főleg, hogy ismerte is Tomot, és még egy közös rajzfilmjük is lenne, amit nemsokára elkezdenének felvenni. Mikor a próbán végeztünk, akkor átöltöztünk mindannyian, majd együtt elmentünk a focimeccsre. Ott persze rengeteg emberrel találkoztunk. Volt olyan focista, akit ismertem és ott volt a VIP-páholyban, mert éppen nem játszott, vagy kiesett. Így hát a focimeccs nézése is élvezettel teli volt. Nagyban szurkoltunk Belgiumnak, nem is volt érdekelt, hogy a fele brazil csapatot ismertem és ők is ismertek engem. Onnantól kezdte teljesen izgalmas volt a meccs, hogy Belgium átvette a vezetést. Az összes brazil játékos a kapura ment, aki csak fent volt a pályán, hiszen nem akartak a negyeddöntőben kiesni. Viszont a bíró lezárta a meccset 2-1 eredménnyel, így szinte a fél stadion egyszerre éljenzett velünk együtt.

-Igen! - ujjongtam, amint a bíró lefújta a meccset - Ennyi!

-Legalább nem kell vele jópofizni a nyertesek vacsoráján! - kacagott fel Juan - Brazília kiesett, a nyertes már nem lehet, és nem kaphatja meg a lehetőséget, hogy a hatalmas Connie Evans társaságában vacsorázzon! - jegyezte meg.

-És ha mondjuk az a hatalmas Connie Evans inkább más társaságában enne, az baj lenne? - dőltem a korlátnak, hogy mellette lehessek.

-Hogy érted? - nézett rám.

-Nagy rajongója vagyok Nicky Jamnek, imádom a zenéit és hatalmas megtiszteltetés vele dolgozni. Will Smith is mindig egy hatalmas mentor volt a színészi karrieremben, de együtt forgattam vele egy filmet és most ezt a dalt is. Kétségkívül, imádom őket meg minden és több csapatból is ismerek egy-két focistát, de inkább ennék egy igaz baráttal! - löktem meg a vállammal, így kuncogva lehajtotta a fejét.

-Nem hiszem, hogy be tudnék jutni arra a vacsorára! - rázta meg a fejét.

-Hát lépj fel a döntőn! - vontam vállat - Hiszen van egy dalod a vb-hez!

-De Jason Derulo a világ másik végében van! Egyedül meg nem érek semmit... - vont vállat ellenkezve.

-Mindig érsz valamit Juan Luis! Ezt ne felejtsd el! - kértem komolyan.

-De egy duettet nem tudok előadni! Ez nem egy koncert, ahol a másiknak a részét berakják az alaphoz!

-Ki mondta, hogy egyedül adnád elő? - kérdeztem kuncogva.

-Mégis kivel adnám elő?

-Oh, what a feeling

Look what we've overcome

Oh, I'm gonna wave-a-wave my flag - énekeltem el Derulo részét, így felém fordult, emiatt én is a szemébe néztem - Simán! Belefér az időbe, a Live it up előtt lenne előadva! Ne mondd, hogy nem lenne siker!

-Annyit tettél értem, nem kérhetlek meg erre is! - kezdte nagyot nyelve.

-Nem kértél! Én kérlek arra, hogy lépj fel! Figyelj! - kértem majd kiegyenesítettem a hátam - Tudom, hogy mire vágynak a rajongóid, mert én is az vagyok! Hidd el, hogy olyan műsort összehozhatunk, amit még Shakira is nehezen tesz meg!

-Connie...

-Kérlek! Miattam! - néztem rá könyörögve - Ne hagyj egyedül! Térdre rogyok, és te is tudod, hogy képes vagyok rá! - jelentettem ki, így hirtelen lenézett a pályára, ahol a brazil csapat megköszönte a szurkolást - Nem fogok soha semmit sem cserébe kérni a tetteimért Juan! Ismersz, én nem ilyen vagyok! Visszavonom a könyörgésemet, mert ezzel csak az önbizalmamat rombolom, de mindegy is! - legyintettem kuncogva - Megértem, ha minél előbb haza akarsz menni és messze lenni attól a párostól! - mutattam az éppen a pályán ölelkező Nataliara és Neymarra - Nem kényszerítelek semmire! A lényeg, hogy te érezd jól magad! - fogtam meg biztatóan a kezét, emiatt megpuszilta az én ujjamat.

-Ha látnák, hogy boldogan fellépek és élvezem az életet, akkor Natalia kiakadna? - jutott az eszébe, így rájöttem, hogy meggondolta magát.

-Mi az hogy! - helyeseltem mire észrevettem, hogy az említett minket nézett, így megöleltem Juant - Főleg, hogy most is minket bámul!

-Mennyire ideges? - kérdezte suttogva.

-Hát, nem tűnik túl boldognak! - vallottam be majd lassam megpusziltam a homlokát, így a lány dühösen fújtatva megfordult - Szabad a pálya! - nevettem el magam majd letöröltem az apró rúzsfoltot Juan bőréről.

-Akkor nagyobb műsort csinálunk, mint Shakira háromszor egymás után?

-Ez a lényeg amigo! Ez a lényeg! - adtam igazat, így a vállamnál átkarolt majd kiindultunk a páholyból.

Innentől persze azon voltam, hogy az adott időbe beletegyem Juan számát is a műsorban. Emiatt persze többet kellett nekem próbálni, mint bárki másnak. De kibírtam, minden rendben volt. Tényleg egy nagy műsort állítottunk össze, csak annyi volt a baj, hogy az adott stadionban nem nagyon tudtunk próbálni, mert volt ott focimeccs. Amire persze mindannyian elmentünk, ha az idő úgy adta. Holland miatt megszerettem az angol csapatot és persze csakis a barátom miatt elmentem arra, ahol Horvátország ellen játszottak. Hollanddel beszéltem is közben videóhívásban néha és meglepetésként kértem vettem egy labdát, amit aláírattam a csapattal. Ezt persze nem mondtam el neki, mert látni akartam az arcát. Utána mentünk megint az Anglia és Belgium meccsre, ami a harmadik helyezésért ment, így már nagyobb volt a hangulat, annak ellenére, hogy az angolok kikaptak. És akkor hát eljött az utolsó meccs. A nagy döntő Franciaország és Horvátország között. Hatalmas felforgás volt a stadionban, mert alapból a focisták is készültek volna a füvön, de eközben fel kellett állítani a fellépő helyet. Stresszes volt, az biztos! Én is fel-alá járkáltam, mert a táncosokkal is kellett egy kicsit foglalkoznom, meg azzal, hogy a ruhám el volt szakadva egy helyen. Azt gyorsan orvosoltam, de akkor is tiszta idegesen mentem el Juanért, aki az öltözőben volt.

-Hé! - értem oda Juanhoz - Negyed óra és kezdünk! - emlékeztettem, így felpattant majd megállt velem szemben.

-Akkor... - vett egy mély levegőt majd a szemembe nézett - Köszönök mindent Connie! - jelentette ki miközben megfogta a kezem.

-Nem tettem semmi olyat, amit egy barátért meg nem tennék! - ráztam meg a fejem - Nem kell megköszönnöd, mert mondjuk ha én leszek padlón, akkor te segítesz! - vontam vállat, így elkuncogta magát majd szorosan magához ölelt.

-Nem hiszem, hogy lenne olyan pillanat, amikor te padlón vagy! - jegyezte meg.

-Hidd el, sokszor van olyan alkalom! - ellenkeztem, így megpuszilta az arcom majd elhajolt volna mellőlem, ha nem állítja meg valami. Láttam, hogy zavarodott volt, de kicsit kényelmetlen volt számunkra a helyzet, mivel túl közel volt hozzám. Vagyis, volt már ilyen közel, csak eddig nem éreztem ezt a furcsa vonzást, amit abban a pillanatban - Mennünk kell! - suttogtam nagyot nyelve.

-Ugye te is érzed? - húzta félénken mosolyra a száját.

-Igen, de nem szabadna! - nyomtam csókot az arcára majd hátrébb léptem tőle - Ez inkább maradjon meg a színpadra! Mert az elejétől kezdve volt kettőnk között kémia, de csakis a kamera előtt. Talán ennek így is kéne maradnia - ajánlottam fel alig hallhatóan, de ő csak biccentve mellém jött majd átkarolva elindultunk.

-Sajnálom, az én hibám volt! - rázta meg a fejét.

-Ugyan! Nem tehet erről senki! - ellenkeztem - Vagy mind a ketten hibásak vagyunk, vagy egyikünk sem!

-Az utóbbi tényleg jobban hangzik! - adott igazat kuncogva.

-Szóval... - akadtam meg, amikor odaértünk a kapuhoz, ami felvitt a pályára - Eljött a nagy pillanat!

-Jobbak leszünk, mint Shakira! - jegyezte meg.

-Az biztos! - kacagtam el magam - Aztán végig nézzük a meccset és elmegyünk egyet vacsorázni a nyertesekkel!

-Ennyi... Aztán meg mind a ketten folytatjuk a saját dolgainkat!

-Te turnézol, én is turnézok és forgatok! - vontam vállat majd felé fordultam - Elvárom, hogy néha rám írj!

-Ezt én is éppen mondani akartam!

-És ha megint a padlón éreznéd magad tudod ki miatt, a számom megvan, hívj egyből, mert az a jó, ha kibeszéled!

-Te is ki tudtad beszélni? - érdeklődött, így lehajtottam a fejem.

-Az én barátaim közösek az övével, nem tudtam mindent kibeszélni magamból, mert vagy a családom utálta volna meg, vagy a barátai. Egyiket se akartam!

-Nem őrölt fel?

-Akkor igen, de most már jól vagyok!

-Dehogy vagy! - rázta meg a fejét miközben a szemembe nézett - Tudom, hogy nem, akármikor is történt! - jelentette ki.

-Nem tetszik, hogy képes vagy minden dolgomra rájönni! - fintorogtam, így elnevettük magunkat.

-Csak légy őszinte! Ennyire egyszerű! És ha mondjuk te is a padlón vagy, akkor hívj! - utánzott engem az ajánlatával, így a karjai közé bújtam.

-Ne szúrd el a dekázást, jó? - kértem elengedve őt majd kiléptünk a stadionba.

-Te meg a táncot! - vágott vissza majd eltávolodva elengedtük egymás kezét, hogy mind a ketten a saját helyünkre menjünk.

-Minden oké? - kérdezte Spencer mellém lépve utoljára.

-Majdnem megcsókolt! - vallottam be, így kidülledt a szeme - De erről többet nem beszélünk, köszönöm, hogy itt vagy! - emeltem fel a kezét, majd lepacsiztam így vele és mentem a kijelölt helyemre.

A következő pillanatban fel is konferáltak mindannyiunkat és a kamera el is kezdte venni Juant, ahogy elkezdett dekázni, majd ahogy lőtt egy gólt a mellettem lévő kapura. Én nekiálltam ezzel a jellel énekelni, majd középre haladva a pódiumra el is mentünk. Nem volt nehéz az a dal, annyi volt a nehéz feladat, hogy bevállaltam a hangulat fellendítése érdekében, hogy egy általunk dedikált labdát egy Ronaldinho féle ollóval kirúgjam a nézőhöz. Ez sikerült is, de nagyon izgultam miatta. És amikor mi befejeztük Juannal, akkor már a barátom le is ment és én folytattam Nicky Jam és Will társaságában. Az már nagyobb falat olt, mert ott direkt a kevés ének miatt bevállaltam egy nehéz táncot. De megoldottuk és hatalmas ovációt kaptunk a végén, így nem aggódtam. Ezután átöltöztünk mindannyian és mentünk nézni a meccset. Én nagyban szurkoltam a franciáknak, de az elején ennek ellenére a horvátok vezettek. Szerencsémre az én csapatom nyerte végül a döntőt, így a francia nézőtér kitört örömében. Órákkal később a győztes vacsorán meg nyugodtan beszélgettünk mindannyian. Az már nekünk és a játékosoknak is kijárt, látszott, hogy mindannyian fáradtak voltunk. Én egyből a vacsora után már utaztam volna Törökországba. Viszont hatalmas esőzés tört ki Moszkvában, így pár órát halasztottak az induláson. Amikor már tisztult az ég, akkor zöld utat kaptunk, így én elköszöntem mindenkitől és mentem is a gépre. Annak ellenére, hogy tisztult az ég, szakadt az eső. Én nem is értettem, de mentem a gépre, ahogy kérték. Egy óra után oda is értünk a reptérre majd kiszálltam a kocsiból és egyből futottam volna fel a magángépre, ha nem hallottam volna meg egy kocsit hirtelen fékezni.

-Ez nem... - kezdte mögöttem Spencer.

-De, ő - indultam vissza, így ő is kipattant a kocsiból - Mit csinálsz itt Juan, szakad az eső! - kérdeztem kuncogva, de persze már én is csurom vizes voltam ernyő hiányában.

-Szereted? - szólalt meg, így értetlenkedve összevontam a szemöldököm.

-Kit?

-Annak ellenére, hogy megcsalt, te vele maradtál, annak ellenére, hogy nekem azt mondtad, hogy felejtsem el Nataliat, amikor megcsalt... - hozta fel, így magamban megkaptam a választ - Miért vagy még vele?

-Miért ne lennék vele? - ellenkeztem - Én szeretem őt!

-Tényleg? - kérdezte komolyan, így nyeltem egy nagyot - Mert szerintem nem! Miért mondtad volna azokat a dolgokat nekem, amikor magam alatt voltam Natalia miatt?

-Mert segíteni akartam neked!

-Mert magadon akarsz segíteni Connie! - lépett hozzám közelebb - Miért vagy még vele? Miért nem mással?

-Mégis kivel lennék Juan? Tom volt az, aki a kezdetektől fogva szeretett engem és ott volt mellettem akkor, amikor még egy senki voltam! Nincs más ember, aki úgy szeretne engem, ahogy vagyok! - ellenkeztem mire megrázta a fejét.

-Csak te nem veszed észre, hogy mennyien vannak! - javított ki, így már éreztem, hogy egy meleg könnycsepp lecsúszott az arcomon a hideg eső mellett.

-Ki? Mindenki a híremet ismeri és nem azt az embert, aki vagyok!

-Én ismerem az embert, aki vagy! - mutatott idegesen magára, így lefagytam - Én... - akadt meg majd feladva szorosan hozzám lépett és megcsókolt. Hirtelen a sokktól mozdulni se tudtam, csak akkor realizáltam, hogy mi történt, amikor a meleg kezét megéreztem az arcomon. A következő pillanatban szerencsére ő is rájött, hogy nem helyes, amit csinál, így elengedett és elvált tőlem - Sajnálom! Ezt...

-Nem kellett volna - fejeztem be helyette, így a szemembe nézett - Én nekem mennem kell... - mutattam a gépre, de csak egy kicsivel később vettem rá magamat, hogy fel is rohanjak a lépcsőn. Mikor már a gépen voltam, akkor a pilóta be is csukta az ajtót, így a sokktól neki kellett dőlnöm a falnak - Ez nem történt meg! Ha bárki kérdezi, akkor Maluma nem jött el idáig és nyugodtan indultunk el! - mondtam a személyzetnek, akik bólintottak, így bementem a pihenőbe.

-Mi a fasz? - tört ki Spencerből.

-Kurva nagy katyfaszba vagyok! - fordultam a menedzserem felé.

-Na nem mondod? - tette csípőre a kezét.