Akkora volt az ünneplés a bajnokság után, hogy azt nem lehetne rendesen elmesélni. Az este elmentünk egy számunkra kibérelt helyre és miután megvacsoráztunk, akkor jöhetett a parti. Egész éjjel szinte mindenki ott táncolt a helyszínen és élveztük a pillanatot. A DJ nagyon kitett magáért, sőt néha minket énekeltetett, ami mondjuk Jennifer Lopez, Shakira és az én esetemben nem volt annyira rossz, de amikor Hemsworth kezdett neki, az inkább kornyikálás volt. De azt is egy hatalmas nevetéssel díjaztuk. Nem volt rossz hangulat, mindenki kijött mindenkivel. A mamám nagyban beszélgetett mindenkivel. Ha kellett, Shakiraval elkezdett táncolni, de akkor is társalgott vele. Nagyon adtam azt az estét. Viszont a másnapot már annyira nem... Hulla fáradtan kellett felkelnem korán reggel pár óra alvás után, mert indult a magángépünk Magyarországra. Will Smith, már ott volt, ő már régebben elkezdte a munkát, én is csak addig lennék jelen, ameddig van szövegem, vagy megjelenésem egy jelenetben. A fél napos repülőúton kipihentem magamat legalább, aztán Budapesten meg már folytatódott is egyből a munka. Tudtam a szövegeimet, felkészülten érkeztem a magyar fővárosba, így gyorsabban haladtunk egy kicsit. Persze, attól még hibáztunk és nagyon jól éreztük magunkat. Szinte minden nap elmentünk valamilyen étterembe Willel, vagy elmentünk valamilyen kulturális helyre. Úgy két hétig kellett nekem ott maradnom, így utána már jöttem is haza, mert nagyban kellett forgatnom a tűzoltós szerepemmel is és nem mellesleg volt egy világturném készülőben. Alapból szabadidőmben gyakoroltam a táncot, amit a koreográfus videóhívásban megtanított és emellett rengeteget énekeltem magas hangokkal. Nem tudtam eldönteni, hogy ez zavarta a hotelben a többi megszállót, vagy élvezték, sokszor amikor utcai zenészeket megláttam akkor csatlakoztam hozzájuk. Egy mondatban, a magyarországi utazásom szuper volt! Aznap jöttem haza, amikor Maluma kiadta az új albumát. Nagyon vártam már mert kettő olyan szám benne volt, amit én írtam neki. Így tele izgatottsággal szálltam fel Budapesten a magángéppel. Egyből hívtam is Spencert videóhívásban, de nem az fogadott, amit vártam.
-Igen? - kérdezte álmosan az ágyban fekve.
-Te mondtad, hogy hívjalak, ha elindulok... - kuncogtam el magam - Felébresztettelek?
-Nem! Maluma új albumát várom, ami éjfélkor jelenik meg - legyintett majd kitámasztotta a telefonját - Pár perc és kint lesz!
-Alapból minden rendben? - érdeklődött kedvesen.
-A turné szervezése egész jól áll, fél hónap és kezdünk Bostonban! Utána New York, Mexikó, Kolumbia, Bolívia, Chile, Argentina, Uruguay, Brazília, Paraguay, Ausztrália, Oroszország... Ott fel is kell lépned a foci világbajnokság döntőjén a daloddal a többiekkel együtt. Utána Törökország, Románia, Magyarország, Ausztria, Horvátország, Lengyelország, Németország, Svájc, Franciaország, Belgium, Spanyolország, Portugália, Anglia, Kanada és Los Angeles - sorolta fel egy szuszra.
-Bemagoltad, mi? - kacagtam fel.
-Ebben az esetben mást nem csinálhatok! - vont vállat mire megszólalt az órája - Idő van! - mondta majd az ölébe vette a gépét - Meghallgatod most te is?
-Csapasd! Úgyis egyedül vagyok a gépen a személyzeten kívül! - vontam vállat majd én is kitámasztottam a mobilom és bekapcsoltam a tabletem.
-Öööö... Connie! - szólt nekem, így a kamerába néztem - Nem jó a spanyolom, de az Ojos que no ven az azt jelenti, hogy a szemek, amik nem látnak, ugye? - kérdezte
-Igen, miért?
-Mert ez az egyik cím! - mondta így rákerestem. Egyből felhozta a szöveget, így kidülledt a szemem.
-A rohadt életbe! - mormogtam.
-Rólad szól? - ijedt meg, miközben olvastam.
-Leírja a megcsalását - néztem Spencerre összetörve - Nem csinálom, amikor előttem vagy, mert amikor a szemed nem látja, a szíved nem sajnálja - fordítottam le - És te sem csinálod amikor előtted vagyok, mert amikor a szemem nem látja, maradunk ártatlanok... - halkultam el majd ittam egy kortyot.
-Hohohó! - ébredt fel teljesen Spencer - Kapás van! Mi declaración első versszaka... - újságolta, így megkerestem azt.
-Ha már szemtől szembe vagyunk, be kell vallanom, hogy igen, mást öleltem, de mindig te voltál az eszembe. És igen, nem tagadom, hogy egy másik meglátta bennem azt a szeretőt, akit te soha és most el kell mondanom... Arra vártam, hogy megváltozz, de már elment a vonatod üresen, nélküled. Még egy világjáró sem értene meg téged, nemhogy az, aki a karjai közé fogad. Arra vártam, hogy egy nap a te mosolyod is megváltozik, mint az enyém, de az én estéim továbbra is hűvösek maradtak, mint a jég, amit az életünkbe tettél - olvastam fel majd megdörzsöltem a szemem - Rohadt életbe... - dőltem hátra mire elkezdett rezegni folyamatosan a telefonom.
-Ez a tiéd? - vonta össze a szemöldökét Spencer.
-Rengeteg rajongó megjelöl engem... - magyaráztam majd a tabletemen beléptem az Instagramba, hogy megnézzem a dolgokat - Csak a Marinero és a Yo soy así miatt.
-Akkor megnyugodtam - fújta ki a benne maradt levegőt mire megláttam egy új bejegyzést. Furcsállva megnyitottam és a kép egy szöveg volt.
-Indítsd el az El Clavo számot! - kértem Spencertől.
-Mi a címe?
-El Clavo - ismételtem meg idegesen.
-Minden rendben? - kérdezte az állapotomra utalva.
-Nem igazán! - ráztam meg a fejem majd rákerestem az eredeti számra és nem a remixre.
-Maluma féle El Clavo?
-Pontosan! - bólintottam, így elindította. Egyből megszólalt Juan majd Prince Royce is beszállt hozzá.
-Nem értem mi ezzel a baj? - mondta Spencer.
-Csak várj! - vágtam közbe.
-Dime, dímelo, dímelo mami
Por ese culo yo te entrego hasta mis Grammys
Así yo no tenga cuando tú te vengas
Sin ser italiano te regalo mi salami (Grazie Mille)
Ambos sabemos que él no te trata bien
Yo tengo claro porque no estás con él
No me digas que no te enamore
Si te ríes cada vez que te toco
Ese to to toca besarlo lento

Si se va Gina por ahí viene Tatiana
Está Aretha, yo la he visto bien de Dolce
Para todo quiero ser su esclavo
Y darle clavo - énekelte Juan, így lehajtottam a fejem.
-Állítsd le - kértem.
-Most velem van a baj? Én nem vettem észre semmit... - jegyezte meg miközben ásított.
-Mondd, mondjad, mondjad csak csajszi
Ezért a seggért még a Grammymet is odaadom
Így már nem lesz nálam, amikor te jössz
Anélkül, hogy olasz lennék, neked adom a szalámim... - hunytam le a szemem.
-Tudja, hogy vannak olasz felmenőid, mi? - jött rá a menedzserem.
-Ja, egyszer káromkodtam egy sort előtte olaszul és megkérdezte, hogy honnan tudok - magyaráztam el - Mind a ketten tudjuk, hogy ő nem bánik jól veled
Teljesen képbe vagyok, hogy miért nem vagy vele
Ne mondd, hogy ne szeresselek beléd
Hogyha mosolyogsz akárhányszor csak megérintelek - folytattam a fordítást majd letöröltem a kicsúszó könnyemet - És lassan megcsókollak...
Ha megy Gina, akkor jön Tatiana
Itt van Aretha, láttam milyen jól néz ki Dolce ruhában
Mindenért is a rabszolgája szeretnék lenni
Hogy mindent megadhassak neki - halkultam el majd megnéztem a posztot, amin fent akadtam.
-Ne mondd, hogy ne szeresselek, hogyha nevetsz akárhányszor csak megérintelek - ismételte Spencer - A rohadt életbe!
-Benne van a nevem! - szipogtam - Benne van a nevem az ilyen szöveg után! - dobtam a mellettem lévő ülésre a tabletemet.
-De tényleg mosolyogsz akárhányszor hozzád ér... - jelentette ki.
-Spencer, nem én viselkedek félreérthetően! - álltam ki magam mellett - Nem én írok a másikról egy dalt!
-Nem is téged okoltalak! - mondta megrázva a fejét - De ha már most elkezdenek téged megjelölni, akkor mi lesz egy hét múlva? Holland akármennyire van most világturnén a Végtelen háborúval, akármennyire éli az életét messze tőled, a hír elfog hozzá jutni!
-Tudom!
-Tudsz beszélni Malumával?
-Azon leszek! - töröltem le a könnyeimet - Na, hagylak aludni! - tudtam le ennyivel mire kaptam még egy értesítést, mert Juan kirakott egy videót. A tabletet újra az ölembe vettem majd megnyitottam - A jó rohadt, kurva életbe! - káromkodtam el magam a videó láttán.
-A hagylak aludni szöveg után ez nagyon nem jó folytatás! - jegyezte meg Spencer, így megmutattam azt a videót, amit anno vett fel Juan miközben énekeltem neki a Marinerot és eléggé kettős volt a helyzetünk, hiszen folyamatosan átkarolt és közeledett felém, de persze én is hibás voltam, mert neki énekeltem a dalt - Kurva nagy bajban vagyunk Connie! - értelmezte majd kidülledt szemmel nézte a gépét - A Sony Kiadó most posztolta ugyanezt a videót! - vette észre.
-Na emiatt, Holland tényleg szakítani fog velem - ijedtem meg.
-Nem fog, mert elbeszélek a fejével, hogy Maluma hibája! - nyugtatott meg.
-Spencer, a videóban látszik, hogy én is benne vagyok!
-Színészet Connie! - jelentette ki - Ebben dolgozol, ő is ebben dolgozik! Eljátszottátok! - magyarázta el.
-Kurva élet! - káromkodtam.
-Figyelj, ne aggódd túl a helyzetet! - kérte fáradtan - Meglátjuk, hogy milyen visszhangja lesz, és azután cselekszünk!
-Rendben! - masszíroztam meg az orrnyergem - Jól van! - ismételtem meg magam, hogy lenyugodjak - Na most már tényleg hagylak! - fejeztem be.
-Minden rendben lesz veled?
-Azon leszek! - bólintottam, így a kezébe vette a készüléket.
-Vigyázz magadra Connie!
-Te is! - intettem, így ő ki is nyomta a hívást.
Egyből rá is írtam Juanra, aki csodák csodájára ébren volt. Érdeklődtem, hogy jelenleg hol tartózkodott, így kaptam is a választ, hogy úton volt Miamiba. Mintha felvilágosodtam volna, egyből felpattantam a helyemről majd a pilótához mentem. Átbeszéltem vele, hogy ne Los Angelesbe menjünk, hanem a floridai városba. Nem fogadta rosszul, örült annak, hogy volt egy kis pihenő idejük. Egy napot kértem szabadidőnek, így ők ezt elfogadták. Ha az anyagiak kérdések voltak, akkor kifizettem volna, nekem édes mindegy volt abban a pillanatban. Fontosabb dolgom volt Miamiban. Mikor már biztos volt az úti cél, akkor visszamentem hátra, majd felhívtam apát.
-Hajnali négy van - mormogta amikor felvette a telefont.
-Tudom, sajnálom, hogy zavarlak! Viszont akadt egy kis bökkenő! - kezdtem majd lefeküdtem a kanapéra.
-Na mesélj!
-Akadt egy kis elintézni valóm Miamiban - húztam fintorra a számat.
-Miamiban? - döbbent le apa - Miért pont Miamiban? Utálod azt a helyet...
-Juan kiadta az albumát és van egy olyan szám, ami eléggé kétes felém nézve. Nem mellesleg kirakott egy olyan videót, ami a kapcsolat végét jelentheti. Beszélnem kell vele!
-Mennyire kétes a dal?
-Sin ser italiano te regalo mi salami - idéztem fel.
-Oh - tátotta el apa a száját.
-Si se va Gina por ahí viene Tatiana
Está Aretha, yo la he visto bien de Dolce...
-Hogy a nyamvadt életbe! - hitetlenkedett apa.
-Lehet, hogy csak így jött ki a dal, nem tudom, de szükségem van válaszokra apa! - vallottam be - Hogy ha érez is valamit, akkor mit... Elegem volt a titkolt jelekből!
-És milyen videót tett ki?
-Arról inkább nem szeretnék beszélni! - mormogtam.
-Connie... - szólt rám aggódva.
-Semmi olyan apa! - vágtam rá mielőtt rosszra gondolna - Csak ismerve a kedves barátomat, biztos ki fog akadni!
-Majd szólj!
-Természetesen!
-Szeretlek Kicsim, vigyázz magadra!
-Én is szeretlek! - mondtam majd kinyomtam.
Ezután csak próbáltam összeszedni a gondolataimat és hogy mit mondanék Juannak a dalról. Hogy őszinte legyek, az is felmerült a fejemben, hogy mindennel kitálalok és lebuktatom Nataliat. Nem érdekelt már, hogy nincs ellene bizonyítékom, az album most egy ponttal mellém állt, így megkaptam a kezdő lökést. Volt nyolc órám arra, hogy egy kézzelfogható szöveget teremtsek. Be kell valljam abban az időben kis híján meg is őrülten, de az mindegy is volt. Félúton kaptam ételt, bár nem nagyon tudtam eldönteni, hogy a nap milyen időszaka szerint kaptam azt, de akkor legalább beszélgettem egy kicsit a légiutaskísérővel. Amikor unatkoztam, akkor előrementem és a pilótákkal beszélgettem egy kicsit. Kedvesek voltak, nyitottak felém, amiért hálás voltam. Egy időben Tommal is beszéltem, körülbelül egy órán keresztül. Nagyon hiányoztunk egymásnak, és a távolság kettőnk között csak nehezítette a Juan által gerjesztett pletykákat. Spencer az út alatt jól kialudta magát, csak akkor írt rám, amikor szinte landoltunk Miamiban. Akkor érte a sokk, hogy igenis Floridába mentem és nem haza. Igazából egy pillanatig tartott ez csak, utána már örömmel odaadta Maluma menedzserének a telefonszámát. Amint landoltunk, akkor fel is hívtam Miguelt és érdeklődtem Juan hollétéről. Persze nem egyből arra kérdeztem rá, hanem kedvesen érdeklődtem a turnéval kapcsolatban, arról, hogy megkapta-e a CEVANS ajándékcsomagot... Nagyon jól nevelt módjára kerteltem, ameddig átöltöztem a melegítőmbe és felhúztam a baseball sapkámat a napszemüvegemmel. Muszáj volt álcáznom magam, mert legfőképpen Amerikában rengeteg a paparazzi. Mire a végéhez értem, akkor kedvesen rákérdeztem Juanra. Elmondta, hogy a lakásán pihent és azt is elmondta, amire egyáltalán nem számítottam. Beszámolt arról, hogy szakított Nataliaval, mert rájött Juan arra, hogy Neymarral csalta meg. Ezek után én egy kicsit kiakadva hívattam egy taxit a légiutaskísérővel majd összeszedtem pár cuccomat. Mire végeztem, a taxi meg is érkezett, de én eközben még a menedzserrel beszéltem a helyzetről. A sofőrnek elmondtam a címet, amit kaptam Migueltől majd az úton is egész végig beszéltem a telefonon. Akkor tettem le, amikor a hatalmas felhőkarcolóhoz értem, amiben Juannak volt lakása. Bementem az épületbe és a portástól érdeklődtem, hogy hányadik emeleten találom az adott lakást. Nagyon aranyos volt, még egy aláírást is kért az unokahúgának, így azt megadva be is szálltam a liftbe. A keresett emeleten ki is szállt és megkerestem a megadott lakást. Ott bekopogtam, majd Juan apja ki is nyitotta az ajtót.
-Hola (Hello) - köszöntem megszeppenve.
-Connie - ismert meg - ¿Qué haces acá? (Mi szél hozott?)
-He oído lo de Natalia (Hallottam Nataliaról) - jegyeztem meg, így vett egy, mély levegőt - He venido para ayudarle (Azért jöttem, hogy segítsek neki) - tettem hozzá, emiatt jobban kitárta az ajtót.
-Está en el balcón (Az erkélyen van) - biccentett az adott irányba. Bólintva megköszöntem majd beindultam - Nem zavarlak titeket, elmegyek addig a városba - tért át angolra, így megtorpantam.
-Köszönöm - pillantottam rá majd kiléptem az üvegajtón az erkélyre. Végigmentem a hosszú helyen, míg a vége felé megláttam Juant a jakuzziban ülni és sírni. Nem vett észre így én levettem a cipőmet és a gatyámat a pulcsimmal együtt. A telefonomat és a tárcámat leraktam a ruhámhoz majd bementem mellé a vízbe. Akkor vett észre amikor már mellette voltam, de csak összetörve pillantott rám, így hátulról jó szorosan átkaroltam - Semmi baj! - jelentettem ki - Itt vagyok melletted! Nem megyek sehova - simogattam meg a vállát majd megpusziltam a nyakát - Semmi baj!
-Annyira fáj... - szipogta majd belebújt a karjaimba és nekidőlt a bicepszemnek.
-Tudom! Ezért vagyok itt! - nyugtattam meg majd a fejéhez döntöttem a sajátomat.
Pár percig így voltunk, addig lassan összeszedte magát. Nem akartam siettetni, mert tudtam, hogy mennyire fájt ez. Vagyis nem tudtam, de feltételeztem. Neymar az egyik legjobb barátja lett az évek során, videóhívásban is beszéltek, amikor csináltuk a dalt még márciusban. Akkor Neymar és én már ismertük egymást, a barcelonai kirándulásom miatt, de Juan annak ellenére kedvesen bemutatott neki. Bár ezzel a tettel végleg elvágta nálam a cérnát, mind Natalia és a focista is. Miután Maluma egyenletesen vette a levegőt, akkor elengedtem és átnyúltam a medence másik végébe a papírzsebkendőért. Kifújta az orrát majd mind a ketten csak ültünk csendben a jakuzziban előre megtervezett ülőhelyeken.
-Tudom, hogy ez most mennyire nehéz neked! De itt vagyok! Elmondhatsz nekem bármit! - szólaltam meg Juanra pillantva.
-Hogy lehet, hogy ennyire fáj? - kérdezte hosszú idők után összetörve. Nagyon fájt így látni, így lehajtottam a fejem.
-Azt hitted, hogy Natalia az igazi... Mindannyian beleesünk az ilyen hibába!
-Még te is? - pillantott rám.
-Még én is... - bólintottam fintorra húzva a számat - Ilyen az élet és ezt nem tudjuk irányítani! Ez az a része, ami tanít minket.
-Elég rendesen feladta az élet a leckét - mormogta majd lejjebb csúszott a vízben.
-Hogy érzed magad? - érdeklődtem miközben kimásztam a medencéből majd leültem a szélére.
-Mint akit ötször elütöttek volna egy kamionnal...
-A lelki fájdalom sokkal durvább, mint a fizikális... - mondtam majd megvakartam a tarkóm - Az ellen nem tudsz mit tenni, mert nem gyógyul be önmagától. Igaz, az idő segít neked, de attól még a te feladatod meggyógyulni. Neked kell magad túltenni azon és neked kell lezárni ezzel a múltat.
-És ha nem tudom lezárni a múltat? - nézett rám.
-Akkor leragadsz a múltban. És ha leragadsz múltban, akkor gyengévé válsz! - magyaráztam el - Nem leszel képes megélni a mát, élvezni a jelent, vagy esetleg a jövőben gondolkodni, mert mire érzékelnéd a változást a jövőd hirtelen a múltaddá válik, ami már nincs befolyással a jelenre, mert lemaradtál annál, hogy visszafelé nézel - meséltem el a teóriát, de amint befejeztem, ki is rázott a hideg a széltől.
-Várj, hozok neked egy köntöst! - pattant fel egyből gondoskodva rólam. Az apja kirakott neki törölközőt, azt láttam amikor elmentem mellette, de ezek szerint köntöst is rakott ki, mert ugyanonnan vette fel. Kisegített először a jakuzziból majd hátulról segített belebújni a ruhába - Hozok neked száraz ruhát! - indult be, így megragadtam a többi holmimat majd bementem a lakásba - Nem tudom, hogy jó lesz-e neked, de gondoltam jobb ez, mint egy felfázás... - jegyezte meg majd kihozott egy pólót egy alsóval együtt.
-Köszönöm szépen! - mosolyogtam rá majd lepakoltam a kanapéra - A fürdő merre? - kérdeztem segítségkérően.
-Csak egyenesen majd jobbra egyből - mutatta meg az irányt, így biccentve elmentem arra.
Be is léptem oda majd levettem a vizes fehérneműt és a pólót. Engedély nélkül beletettem a szárítóba, majd elindítottam a programot. Ezután felvettem a férfi alsógatyát, ami meglepetésemre nem is volt olyan nagy. Aztán felvettem a pólóját, amibe igaz, kétszer belefértem volna, de így is kedves volt, hogy adott váltást. Felkötöttem a hajam majd visszamentem a nappaliba, hogy felhúzzam a gatyámat. Ezután bementem a konyhába majd készítettem kettő nagy bögre makaó kakaót. Szépen feldíszítettem és még találtam pillecukrot, így a díszítés gyanánt a tejszínhabba két darab édességet is tettem. A végén megszórtam a habot egy kevés fahéjjal majd elpakoltam mindent. Eközben Juan is megérkezett, csak leült a kanapéra, így megragadtam a két bögrét majd odamentem hozzá.
-Egy bölcs ember azt mondta, hogy a szíved minden bánatát képes egy jó makaó kakaó meggyógyítani, ha a megfelelő emberrel fogyasztod el - idéztem apámat majd helyet foglaltam Juan Luis mellett és odaadtam neki az ő forró italát.
-Ezt ki mondta? - vonta fel a szemöldökét.
-Chris Evans - vallottam be, így elkuncogta magát - Nem szoktam az apámnak igazat adni, de ezt jól megtanította nekem!
-Neked segített?
-Az esetek többségében igen! - bólintottam - Amikor nem sikerült, az azért volt, mert nem apám volt a megfelelő ember hozzá! - tettem hozzá, hogy ne vesszen el a hite - Néha csak női bajaim voltak, de ő nagyban állította, hogy ő jó lesz!
-Hát igen... A megfelelő ember miatt nem aggódom - mondta majd megkóstolta a kakaót - ¡No me jodas! (Ne szivass!) - csillant fel a szeme - Ez rohadt finom!
-Hiszen én csináltam! - tudtam le ennyivel, így mosolyogva rám nézett.
-Köszönöm! - jelentette ki őszintén.
-Oh, ha látnád a hét fogásos ebédjeimet - legyintettem, így kitört belőle a nevetés - Komolyan beszélek! - ittam a kakaóból.
-Csak már őszintén nem tudom elképzelni, hogy te mire nem vagy képes... - vallotta be majd megette az egyik pillecukrot.
-Nem fogadom el, amikor nincs igazam - hoztam fel - Nagyon makacs vagyok, de ez segített megnyerni a világbajnokságot, szóval ez annyira nem rossz.
-Connie, te konkrétan minden idők legjobbja vagy mindenben! - fordult felém - A hozzád hasonló emberekre mondják azt, hogy GOAT.
-Minden idők legjobbja... - ismételtem meg - Volt olyan időszak, amikor nem én voltam a legokosabb. Volt olyan idő, amikor konkrétan gurulni tudtam volna, olyan kövér voltam. Nem voltam senki ideálja, mindenki inkább az enyém volt. Olyan akartam lenni, mint a többiek... Boldogok és szerencsések - meséltem majd ittam egy kortyot - Aztán lefogytam, több nyelven megtanultam beszélni, megkaptam az első munkám és mintha a szomorúság eltűnt volna. Tudod miért lettem boldog a hosszú évek után? - pillantottam rá, így elgondolkodott.
-Mert megtaláltad Tomot? - tippelte be felvont szemöldökkel.
-Sokkal később lettem boldogabb - ráztam meg a fejem - Azért lettem boldog, mert megtaláltam önmagam - javítottam ki - Annyi éven keresztül máshoz kötöttem a boldogságot, hogy észre sem vettem, hogy mennyire nem vagyok önmagam. Amikor lesérültem, akkor egy világ omlott össze bennem - vallottam be - Nem is a személy miatt, aki elkövette, nem is az időzítés miatt és az utána való nehézségek miatt! Amiatt, mert kimondta annak az embernek a nevét, akihez az eddigi boldogságomat fűztem. Heteken át még szenvedtem a fájdalom miatt egészen addig, amíg nem jöttem rá csakis egy pillanat alatt, hogy miért vagyok ott, ahol és miért csinálom azt, amit. De legfőképpen arra jöttem rá, hogy ki is vagyok én - meséltem majd megfogtam a kezembe a pillecukrot - Ezért lettem szőke, ezért ragyogok mindenhol... Ezért vagyok boldog! - húztam mosolyra a számat.
-Szerinted képes leszek én is ilyen boldog lenni?
-Ha hiszel magadban, akkor igen! - vágtam rá egyből - Jelenleg magadat okolod mindenért, mert úgy gondolod, hogy a megcsalás a te hibádból adódott, de ezt felejtsd el! - kértem, így lehajtotta a fejét, ezzel sugallva, hogy telibe trafáltam - Kiskoromban, apa rengeteget mesélt a szerelemről - jutott eszembe, így felfigyelt - Azt mondta, hogy egyszerűen mesés, és amint az érzés kölcsönös, annál jobban nem tudod magad érezni... Ez nagy rakás szarság! - jelentettem ki magabiztosan, így ledöbbenve rám nézett - Amint elkezdtél érezni valamit a másik iránt csak egyre rosszabb lesz a helyzet. Kötődést érzel hozzá, mikor lehet, hogy meg sem érdemelte. Eljátssza, hogy ő a nagy ő és nem hagy el soha... Aztán az első nehéz pillanatban ő az első, aki ki akar szállni. Ha az ember olyan szakmát űz, mint mi, akkor a szerelem és kapcsolat sokkal nehezebb. El kell fogadni a távollétet, hogy minden szempár titeket néz. Nem csoda, hogy sok sztárpár szakít egymással. Nem képesek elviselni a hatalmas nyomást, amit az egész világ a szerelmi életére pakol. Számos ilyen fájdalmas pillanaton kell túlesnünk, hogy eljussunk ahhoz a ponthoz, hogy ne a másik felünket keressük. Hogyis van a spanyol mondás? - estem ki a szövegből - Estaba buscando mi media naranja, pero en ti encontré una fruta entera (A másik felemet kerestem, de benned egy egészet találtam) - jutott eszembe - És ez a lényege a szerelmi életnek - mondtam majd letettem a dohányzóasztalra a bögrém - Amíg olyan kapcsolatokban vagyunk, ahol kiegészítjük a másikat, addig nem beszélhetünk rendes szerelemről. Ha tényleg Natalia lett volna az igazi, akkor nem csak szeretted volna és nem csak élveztétek volna az életet. Ha tényleg belé lettél volna esve, akkor egy szimpla ránézéssel a jövődet láttad volna vele. A boldogságot még akkor is, ha egy óceán választ el titeket. Hogyha reggel nem találod magad mellett, akkor tudod, hogy a konyhában készít neked meglepetés reggelit, és nem azon aggódsz, hogy lehet elhagyott. Aki egyszerűen csak a jelenlétével mosolyra csal - soroltam fel majd az ölembe vettem egy párnát - Minden egyes személynek más az elrontott kapcsolatainak a száma. Valaki lehet, hogy csak egy nagy kapcsolat után megtalálja az igazit, de lehet, hogy valaki csal huszadjára. Az élet olykor igazságtalan velünk, de a végén mindig megajándékoz bennünket!
-Bölcs szavak - dicsért meg majd befejezte a kakaót - Csak nem tapasztaltad? - nézett rám, így én is újra a kezembe vettem az italomat.
-Az én kapcsolatom sem lehet tökéletes! - vontam vállat majd ittam egyet. Mikor végeztem akkor felpattantam a kanapéról - Na gyere! Menjünk el egyet sétálni! - pattantam bele a cipőmbe.
-Sétálni? - értetlenkedett Juan - Rengeteg a paparazzi...
-Jelenleg a legfontosabb a te jóléted! - tudtam le ennyivel majd felhúztam - Húzz valami felsőt és akkor menjünk a partra!
-Igenis! - indult el a szobája felé. Én addig felhúztam a sapkámat és a napszemüvegemet majd a hűtőből kivettem két üveg vizet - Mehetünk! - ért vissza, így odadobtam neki az egyik palackot.
Nem mentünk messze, hiszen a tengerpart az ott volt a hatalmas épület mellett egy köpésnyire. Végül, amikor áttértünk a homokos részre, levettük a cipőnket majd lassan sétáltunk az emberek között. Nem.mindig beszélgettünk, de azért Juan néha megnyílt az érzéseiről. Ennek nagyon örültem, mert ennek a kis sétának pont az volt a lényege. Persze amikor már kibeszélte magát, akkor felhoztam az albumot. A repülőúton meghallgattam az egész albumot, így képbe voltam mindegyik dallal. Elmesélte a hatalmas procedúrát, amin át kellett mennie az album létrehozása közben és én ezt végig hallgattam. Legalább eltereltem a figyelmét az összetört szívéről. Észrevettem a lesifotósokat, akik követtek minket, de igazából csak sétáltunk és néha nevettünk. Igaz, hogy egymást átkarolva mentünk, de az nem jelentett semmit. Jó egy órával később döntöttük el, hogy visszamennénk a lakásba. Akkor egy kicsit hosszabb út után vissza is értünk Juan otthonába. Ott a jókedv fenntartása érdekében megkértem, hogy süssünk valamit együtt. Nem nagyon akarta ezt, de rávettem, hogy a pizza elkészítése igenis jól esne neki. Ekkor elfogadta a helyzetet és duzzogva nekiállt előpakolni. Én segítettem neki a hozzávalókat elővenni majd amikor mindennel készen lettünk, akkor én neki is álltam a műveletnek. Ő egész végig követett engem, mert mindenki megcsinálta a saját részét. Közben persze folyamatosan össze lisztezzük a másikat, mert ilyen jó kedvünkben voltunk már akkor. Amikor a tésztával készen voltunk, akkor pihentettük, hogy megkeljen. Ekkor minden feltétet a pultra raktunk. Azt is megtárgyaltuk, hogy ki milyen ízesítést készítene. Ez alapján a pihenőidő le is telt, így nekiálltunk kinyújtani a tésztát. Én menőzve a kezembe vettem a tésztát és rendes olaszos módra dobáltam. Ezt természetesen meg kellett tanítanom Juannak, mert ő is ki akarta próbálni. Miután a tésztánk eléggé vékony volt és többször majdnem a földre is került, akkor a feltéteket ráraktuk a tetejére. Amikor azzal is végeztünk, akkor két tepsibe be is raktuk a sütőbe. Beszélgetve elment az idő míg a pizza elkészült. Észre se vettük, ahogy telt az idő. Közben persze készítettünk gyümölcsös italokat. Mikor az étel kész volt, akkor kivettem a forró sütőből és kivittem az erkélyre, hogy gyorsabban kihűljön. Utána nyugodtan ettünk, teljesen baráti hangulatba a dohányzó asztalnál. Adtunk a másiknak a sajátunkból és közben nagyokat nevettünk a sztorik miatt, amit elmeséltünk a másiknak. Nem zavart senki se minket a telefonon. Juan apja sem érkezett meg. Egyszerűen csak tök jól elvoltunk barátok módjára. Ez egészen addig tartott, amíg meg nem szólalt a csengőhangom, így egyből odakaptam, mert nagyon hirtelen történt az egész. Spencer hívott, így elnézést kérve kimentem az erkélyre.
-Nagyon remélem, hogy már landoltál a nyugati parton és csak elfelejtettél szólni, hogy elindultál! - kezdte kiakadva, így lehunytam a szemem.
-Spencer én nagyon szeretlek! - jelentettem ki, így egy sort mormogva káromkodott.
-Connie, hiszen dolgoznod kell, mert nemsokára elmész egy világturnéra! - kiabálta idegességében, így elemeltem a mobilt a fülemtől - Miamiban este hat óra van! - emlékeztetett.
-Tényleg? - döbbentem le - Nem is néztük az időt, hanem csak beszélgettünk - magyaráztam majd megnéztem a telefonon képernyőjét, amin rengeteg Holland által írt üzenet volt - Azt a rohadt! - dülledt ki a szemem.
-Holland már rajtam keresett! - mondta, így eltátottam a számat - Szóval most azonnal szálljál fel a gépre és húzzál Los Angelesbe! - parancsolta, így nyeltem egy nagyot.
-Megyek! - egyeztem bele majd kinyomtam a hívást és visszamentem a nappaliba.
-Ki volt az? - érdeklődött felnézve Juan.
-Los Angeles vár rám - mondtam sajnálkozva.
-Nem maradhatsz még? - vált egyből komorrá a hangulatod.
-Ahogy múltkor is mondtam... Az én karrierem Los Angelesben van - idéztem magamat majd a derekamra kötöttem a pulcsim.
-Az enyém meg Miamiban... - suttogta lenyelve a falatot - Attól még maradhatnál! - vont vállat.
-Ne akard, hogy több ideig legyek egy, olyan helyen, amit ki nem állhatok! - kuncogtam el magam.
-Eddig nem panaszkodtál Florida miatt! - hozta fel amikor felállt.
-Mert ebben a fél napban miattad voltam itt! Barátokért mindent megteszünk!
-Akkor költözz Miamiba! - lépett velem szembe, így elnevettük magunkat.
-Megmondtam, hogy még miattad se tenném meg! - ráztam meg a fejem mosolyogva miközben a szemébe néztem - Nincs az az Isten!
-És ha Tomot, ide hívnám? - gondolkozott el.
-Azt mondanám, hogy bulizást nélkülem! - válaszoltam - Megyek, mert a végén leszedik a fejemet! - indultam el a pénztárcámért.
-Elviszlek a reptérre! - követett engem.
-Ugyan, hívok egy taxit! - ellenkeztem egyből.
-Legalább ezzel hadd köszönjem meg a mai napot! - jelentette ki, így aprót bólintottam, emiatt megragadta a kocsikulcsot és együtt elindultunk.
Az úton szinte maximum hangerőn hallgattuk a dalokat és énekeltünk torkunk szakadtából. Erről persze készült videó, mert szülinapra tökéletes emlék lenne. Én megírtam eközben apának, hogy már a géphez mentem és nemsokára indultam. Egyből jött is a válasz, mintha egész nap ezt a pár szót várta volna. Anyának is írtam, mivel ő venne fel engem Los Angelesben a reptéren. Tomnak nem mertem üzenettel válaszolni, mert képbe voltam, hogy szóban kellene ezt megbeszélni vele. Már előre aggódtam, de ezt nem akartam kimutatni addig, amíg Juan mellett ültem a kocsiba. Amint megérkeztünk a géphez, akkor Juan Luis le is parkolt majd mind a ketten kiszálltunk.
-Még van esélyed visszafordulni és mellettem maradni! - szólalt meg a barátom.
-Hülye vagy! - jegyeztem meg felvéve a napszemüvegemet, így odajött mellém.
-Lehetséges! Melletted könnyen azzá válik az ember! - vágott vissza, így kinyújtottam rá a nyelvem - Köszönöm! - jelentette ki komolyan egy kis idő után - Köszönök mindent!
-Érted bármit! - húztam félig mosolyra a számat, de erre csak felcsillant a szeme - De nem költözök Miamiba! - tettem hozzá, így egyből lekonyult a szája - Szeretlek, de ez nem elég ehhez! A mai nap csakis miattad voltam itt! Hogy melletted legyek és biztos legyek abban, hogy jól vagy! - mondtam, így közelebb lépett és jó szorosan átölelt - Ha bármi baj van, akkor csak hívj! Nem számít, hogy milyen időszak van ott, ahol éppen tartózkodom! Rendben?
-Vettem! - simogatta meg a hátam majd nyomott egy puszit az arcomra - Te quiero (Szeretlek) - suttogta a fülembe, majd elengedett.
-A ti también (Én is téged) - vigyorodtam el majd elléptem mellőle és a gép felé indultam.
-Vigyázz magadra! - kiabált utánam, amikor már félig a lépcsőn voltam.
-Te se csinálj semmi hülyeséget, amíg távol vagyunk egymástól! - kértem, így elkuncogta magát. Felmentem a gépre, így a személyzet, egyből megjelent előttem - Szép estét! - köszöntem kedvesen - Készen állunk a felszálláshoz?
-Teljesen! - válaszolt a Kapitány, ahogy felhúzta a gép lépcsőjét, ezzel bezárva a nyílást - Hogy telt a napja Ms. Evans? - érdeklődött felém fordulva.
-Meglehetősen jól! - vallottam be. Az volt a meglepő, hogy még magamnak is új volt ez a helyzet - De most már inkább hazamennék... - tettem hozzá hátramenve.
-Ahogy óhajtja!
-Köszönöm szépen! - mondtam hangosabban majd a fotelbe helyet foglaltam és elővettem a telefonomat majd megnyitottam a névjegyzéket és rámentem Tom ikonjára. Egyből kezdeményeztem a videóhívást. Bár ő nem nagyon akarta felvenni.
-Jé, akad időd rám is és nem csak Malumára? - kezdte felvont szemöldökkel.
-Bocsánat csak elrepült az idő és... - álltam neki az indoklásnak.
-Elrepült az idő, mint mindig - vágott közbe - Mindenkinek szóltál csak nekem nem és én meg halálra aggódom magam, hogy miért nem kapok választ, hogy megérkeztél vagy egyáltalán! - panaszkodott dühösen - Mintha elfelejtenéd, hogy van egy barátod és inkább foglalkozol más pasikkal!
-Tudom, hogy hibáztam, de kiderült, Hogy Natalia Neymarral csalta meg Juant és valakinek ott kellett lennie mellette! - álltam ki magam mellett.
-Connie, leszarom, hogy mi történt vele! - tört ki belőle - Egyébként is van más barátja is, mint te, nem kell egyből ugranod, akárhányszor megrebegteti a szempilláját!
-Én úgy gondoltam, hogy jobban tudok segíteni neki... - nyeltem nagyot, mert nem nagyon akartam elmondani az okot.
-Oh ugyan már! Csak játszod az ártatlant, de csak mellette akartál lenni, hogy pátyolgathasd!
-Bocs, hogy mertem feltételezni, hogyha már megcsaltál, akkor a volt érzéseim által tudok neki segíteni! - jött ki belőlem az ok, így kidülledt szemmel hátradőlt.
-Persze, hibáztass engem mindenért! - hitetlenkedett - Miért is ne?
-Tom, én nem úgy gondoltam - hajtottam le a fejem.
-Dehogynem! - mormogta majd ki is nyomta a hívást. Kicsit hangosabban letettem az asztalra a telefonomat majd a kezeimbe temettem az arcomat.