Másnap próbáltam valahogy beadni Tomnak a sztorit, viszont nem nagyon ment. Zendayanak egy perc alatt lenyomtam az egészet, mert sietnie kellett a forgatás miatt. Viszont amikor ők értek rá, akkor meg én próbáltam Juannal a koncertre. Tudtam, hogy Tom a körülmények miatt is kiakadna, mivel éppen Malumával próbáltam, de muszáj volt elmondani neki, hogy tudjon róla, amikor kiteszik a videót. Elég jól fogadta, ahhoz képest, amire számítottam. Biztos azért, mert fáradt volt, vagy nem tudom. Csak letudta, mint a munka részét. Én ezzel teljesen megnyugodtam és örömmel folytattam a próbát. Találkoztam Juan Luis apjával, aki eszméletlenül aranyos és rohadtul látszott a stílusán, hogy kolumbiai volt. Valamikor a délelőtt folyamán Natalia is csatlakozott hozzánk, így mikor a próbával én végeztem, akkor elővettem a színpad előtti első sorban a füzetem és nekiálltam lerajzolni a tervet miközben hallgattam az elképzeléseit. Utána persze lemértem őt és ameddig Juan próbált, addig meg is terveztem az ő öltönyét. Pár másodperc alatt le is tudtam Juan méreteit, mert nem nagyon akartam zavarni a próbán. Így is fura volt számomra, hogy Natalia csak egy öleléssel üdvözölte a barátját. Olyan hidegnek tűnt. Engem persze Maluma szorosan megölelt, jobban, mint a barátnőjét és még puszit is kaptam. Utána mentem is megvenni az anyagot majd két hatalmas szatyorral értem haza, így apa értetlenkedve megbámult. Könnyen letudta, így mentem is fel a padlásra varrni. A férfi ruhával kezdtem, mert azt sokkal egyszerűbb volt megvarrni, mint egy báli ruhát. Az öltönyt olyan késő este már be is tudtam fejezni. Azt el is küldtem Juannak majd lefeküdtem aludni. Másnap elkezdtem a ruhát. Először a felső részét csináltam meg, mert alapból mennem kellett megint próbálni a koncerthez. Akkor át is adtam Juan ruháját és a képet megmutattam Natalianak, hogy hol tartott az ő darabja. Az eleje még könnyű volt nála, az volt a nehéz feladat, hogy az apró köveket ráragasszam, és még nem is beszéltem az arany fonalakról, ami leért a ruha aljáig. Szerencsére aznap nem kellett annyira ott lennem a próbán. Egyből húztam haza és megkértem mamit, hogy segítsen nekem varrni. Több réteg szoknyát csináltam, hogy az esése szép legyen, és aztán elkezdtük a ragasztását. Megint késő estig csináltam, anyát nem tartottam fel annyira. Legalább már nem volt sok vissza, így másnap, a koncert napján nekiálltam az utolsó simításoknak. Rohadt jól nézett ki, az tény, de hogy még egyszer nem csinálok egy olyan ruhát, amin kövek voltak, az biztos. Ásítozva vittem el a koncert napján az ő ruháját. Ő akkor fel is próbálta és mivel nem volt semmi baj, ezért nagyon szépen megköszönték. Juan egyből érdeklődött a költség miatt, így szokásosan én csak az anyag és kellékek blokkját mutattam meg neki. Zendayaval is ezt csináltam, ahogy Brie Larssonnal, és ahogy Scarlettel is. Ez már egy szokás volt, hogy a munkáért nem kértem semmit, csak az elköltött pénzt kértem vissza. Viszont meglepetésemre egy kicsivel több jött a számlámra a kelleténél. Vagyis nem kicsivel több, hanem az anyag árának a negyedével több. Ezután persze lenyomtam egy vicces jelenetet, miszerint vissza akartam utalni a plusz pénzt, de Juan elvette a telefonomat és emiatt elkezdtünk kergetőzni. Amikor meg utolértem, akkor meg ráugrottam a hátára. Ezt persze Juan apja fel is vette, akkor jöttem rá, amikor megjelölt engem Instagramon a videón. Végül persze Juan nyert, mert a fejembe magyarázta, hogy ez a hálája, és emiatt nem küldhetem vissza. Nagyon felnőttesen viselkedtünk, mit ne mondjak. Utána persze összeszedtük magunkat és órákkal később egy hatalmas műsort hoztunk létre. Mint ahogy megkért, előadtuk a Yo soy asít, viszont elénekeltem vele a Trap és a Chantaje számot is, mivel úgy gondolta, ha már ott voltam, akkor kihasználja a női hangot és helyettesíti Shakirát velem. Aztán a Corazón című számnál is énekeltem, mert ott volt a portugál része, ami számomra ment, hiszen beszéltem azt a nyelvet. Nekem nem volt ezzel bajom, maximum annyi, hogy Holland féltékenységét el kell fojtani. Latin zenéről beszéltünk, alapja volt az intimitás... De megtörtént a koncert, utána amikor beszéltem Tommal, akkor nem viselkedett úgy, hogy aggódnom kellett volna. Miután lement a Maluma koncert, akkor többet edzettem apával, mert a Londoni premier után már kezdődött a bajnokság. Így is csak az európai premier napján lennék ott, alapból nem tartózkodnék ott az interjúkon. A ruhámat Holland vette át, mert Londonban készítették el az én terveim alapján. A vállán lévő fém darabok miatt nem mertem bevállalni. Eléggé Loki-stílusa volt, mert alapból róla mintáztam a fekete és a zöld színű ruhámat. Ugyanez volt a világ premierre készített ruhámmal. Az Vízió karakterét szimbolizálta. Rejtett spoiler a ruhákban, olyan karakternek öltözök, aki meghal... Ezt persze a rajongók nem tudták, így nyugodtan hajtottam végre a tervem. A ruhám ott várt Tom házában, míg én a Marvel magángépével utaztam Lizzievel, Seb bácsival, Bettanyvel, Letitiaval és a Russo testvérekkel. Lizzie ruháját már konkrétan két hónapja megcsináltam az európai és a világpremierre. Ugyanígy voltam a bácsikám és a barátom öltönyével. Seb bácsival valahogy elvoltunk az úton. Ő megkapta Hayley házát, míg én a barátomhoz mennék. Teljesen jól megterveztük ezt, főleg, hogy ő tovább maradna Londonban, mint én. Fél napos út után viszont megérkeztünk egy szép, esős, londoni, tavaszi napon. Valamiért azt éreztem, hogy rosszat jelentett ez, így kinyitottam az esernyőmet majd a kocsihoz mentem a bőrönddel a kezemben, miközben Seb bácsi követett engem. Tom egyből ki is pattant a parkoló autóból majd a csomagtartóba segített berakni a holmijainkat.

-Nagyon hiányoztál! - mondtam majd megcsókoltam a barátom.

-Te is nekem! - simogatta meg az arcom majd kivette a kezemből az esernyőt és azt is elhelyezte hátul. Én addig helyet foglaltam az anyós ülésen, míg Seb bácsi mögöttem. Végül Holland is elfoglalta a helyét a volán mögött majd el is indultunk - Na és meséljetek, milyen volt az utatok? - érdeklődött Tom.

-Fél órás fejmosást kaptam Mackietől, hogy nem szeretünk téged és egy idegesítő gyerek vagy! - kezdte Seb bácsi hátulról, így elnevettük magunkat.

-És hatásos volt? - vonta fel a barátom a szemöldökét.

-Majd meglátjuk!

-Ugyan Seb! Nem tudsz élni nélkülem! - jegyezte meg kuncogva Holland.

-Ne szállj el magadtól Holland! - ellenkezett - Még a végén megutáltatlak Connieval! - fenyített be, de mind a hárman tudtuk, hogy ez az egész csak egy vicc volt - Nem mellesleg a drága barátnőd a premier után elmegy és nem lesz senki se, aki megvédjen! - húzta mosolyra a száját, így még jobban elnevettem magam.

-Seb bácsi! - szóltam rá kuncogva.

-Jó, abbahagytam! - emelte fel a kezét védekezően.

-Mi van, csak nem félsz az unokahúgodtól? - szólt be Holland.

-Oh, én nem titkolom! - jegyezte meg a bácsikám - Ott voltam a világbajnokságon! Olyan szinten egy üres tekintetű lány jelent meg az utolsó támadásnál, mintha kimosták volna az agyát és ő lenne a Tél katonája! - mondta, így Tom rám pillantott.

-A mosott agy lehetséges, mert mindent kizártam - vontam vállat mire Tom megérkezett Hayley házához.

-Na akkor, köszönöm a fuvart! - pattant ki Seb majd a csomagtartóból kiszedte a bőröndjét - Nehogy panaszt halljak! - mondta búcsúzóul.

-Szeretlek! - intettem, így ő is leutánozta a mozdulatomat majd becsukott mindent és elindult a házhoz.

-Számodra hogyan telt az út? - kérdezte tőlem Holland mikor elindult. Miután letudta a váltót, akkor a jobb kezét a combomon megpihentette és így vezetett tovább.

-Seb bácsival néztünk egy filmet, aztán megnéztem a 19-es körzet új részét, ami a héten jött ki.

-Én azt reggeli közben néztem meg, nagyon jó voltál benne! - dicsért meg.

-Tetszett? - csillant fel a szemem.

-Nagyon szexi vagy tűzoltó ruhában! - pillantott rám, így elpirultam a szavaitól.

-Örülök, hogy tetszik neked! - jelentettem ki mosolyogva.

-Na és mesélj! Milyen volt Malumával együtt dolgozni? - hozta fel, de észrevettem, hogy a hangja elcsuklott a név kiejtése alatt.

-Jó volt! Könnyű volt mellette dolgozni, megvolt egyből a közös hang! – válaszoltam leegyszerűsítve.

-Annak örülök! A videó nagyon jó lett!

-Biztos nem baj, hogy csókolóztam vele? – hoztam fel nagyot nyelve.

-Megbeszéltük ezt, ha kell a munkához, akkor rendben! – kulcsolta át az ujjait az enyémmel – Vagy van okom aggódni? – ijedt meg.

-Nem! – vágtam rá egyből – Van barátnője és nem hiszem, hogy pont érdekelném! – kuncogtam el magam – Remek barát az biztos, de az én szívem az a tiéd! – emeltem fel a kezét majd megpusziltam – Nem akarom, hogy rosszul érezd magad amiatt, mert összebarátkoztam pár fiú énekessel!

-Én sem szeretnék emiatt veszekedni veled! - pillantott rám.

-Elhoztam az öltönyöd! - mondtam, így biccentett - Szerintem jól fogsz kinézni szürkében!

-Bízok benned! - vont vállat - Te vagy a divat ember a családodban! - jegyezte meg, így felkacagtam.

-Az lehet! - helyeseltem - Ja, nem is meséltem, mert nem akartalak még jobban leterhelni! - jutott az eszembe - Pár napja megkeresett a FIFA ügynöksége és érdeklődött, hogy Will Smith és Nicky Jam mellett elvállalnék-e egy dalt a foci világbajnokság himnuszaként.

-Hogy mi? - tátotta el a száját - Azta! Gratulálok!

-Felveszem a dalt, majd Willel mehetek Budapestre forgatni a Gemini man filmet... - tettem hozzá - Addig meg meg kéne nyernem egy Amerika kupát! - húztam fintorra a számat.

-Ugyan, menni fog! - tudta le ennyivel - Világbajnok vagy! Már mindenkit legyőztél! A bajnokok bajnoka vagy! - jelentette ki, így mosolyra húztam a számat.

-Csak azt nem tudom, hogy fogom bírni ezt a terhelést, mert a forgatás után egyből indul a világturné - nyeltem nagyot.

-Majd augusztusban pihensz! - mondta, így lehajtottam a fejem.

-Ne mondj ilyet, mert igazzá válik! - nyavajogtam mikor leparkolt a felhajtón.

Együtt bepakoltunk a házba majd én akkor ki is vettem Tom öltönyét és felpróbáltattam vele. Muszáj volt, nehogy az legyen, hogy kinőtte, vagy nem tudom. Ameddig felhúzta, addig én megnéztem a ruhám. Sokkal jobb volt, mint ahogy a képen látszott. Miután Holland végzett, akkor megigazítottam magam és megdicsértem, hogy milyen jól nézett ki. Utána persze visszavette a melegítőjét és együtt lementünk a nappaliba. Én játszottam Tessaval, amíg Tom befejezte a vacsorát. Nagyon belejött a konyhai műveletekbe, így nem akartam leállítani, hogy én megcsinálnám. Tessa alapból nagyon örült nekem, le sem szállt rólam. Pár órával később nyugodtan meg is vacsoráztunk. Normális este volt, néztük a tévét, közben beszélgettünk. Addigra elállt az eső, így elmentünk egy esti sétára. Mivel Tom nem lakott messze a családjától, így elmentünk oda és beköszöntünk. Nagyon örültek a találkozásnak, nekem is nagyon tetszett, hogy a Holland-testvérekkel újra találkoztam. Ott beszélgettünk egy kicsit és persze Tom anyukája csomagolt nekünk almáspitét, mert készített, hiszen tudta, hogy megyek. Amióta megtudta, hogy az a kedvencem, folyamatosan készít, amikor találkozunk. Maximum egy órát lehettünk ott náluk, mert Tom miattam haza akart menni, hogy tudjak pihenni a másnapi interjúkra és a premierre. Igaza volt, mert hulla voltam. Nem kellett ringatni, amikor elfeküdtem az ágyban, egyből beájultam, mintha altatót adtak volna. Másnap reggeli után egyből mentünk az interjúkra. Oda legalább nem kellett annyira kiöltözni, csak egy ceruzaszoknyát húztam fel egy pánt nélküli toppal és persze magassarkúval. A parókába beletettem hajpántként a szemüvegemet majd enyhén kisminkeltem magam. Mikor végeztünk, akkor együtt elmentünk az adott épülethez, ami biztosította az interjúk helyét. Szétosztottak minket külön terembe, így én beültem az adott szobába.

-Nézzenek oda! - vettem észre a bácsikámat - Milyen volt a ház? - érdeklődtem miközben leült hozzám majd meg is pusziltuk egymást.

-Jó volt, rendeltem vacsit és útközben beugrottam reggeliért! - mesélte miközben kényelmesen elhelyezkedett a szélső széken - Veletek minden jó volt?

-Holland készített vacsit, aztán sétáltunk egy kicsit, meglátogattuk a Holland családot, viszont korán kidőltem, így nem történt semmi! - mondtam miközben kiosztották elénk az üvegeket a kisasztalra.

-Kérnek esetleg egy forró italt? - érdeklődött az egyik ember.

-Én kérnék szépen egy zöld teát! - válaszoltam, így biccentett.

-Én megvagyok, köszönöm! - rázta meg a fejét Seb bácsi, így az ember el is ment - Át tudtad beszélni vele a Maluma helyzetet? - suttogta, így közelebb dőltem hozzá.

-Az a vicc, hogy tökre lazán veszi a helyzetet - jegyeztem meg még mindig meglepődve - Te is emlékszel, hogy mennyire kiakadt Shawnnál, hiszen jöttél értem, hogy megyünk a Fekete párduc premierjére. Yatra miatt megjegyezte, hogy miért voltam vele ennyire sokat, itt meg konkrétan smároltam Juannal, de semmi! Elfogadta munkának! - meséltem mire felvonta a szemöldökét.

-Szóval azok miatt féltékeny volt, akiknél nem kellett volna, de akinél ténylegesen kellett volna és meg is volt rá az oka, ott semmi? - értelmezte, így bólintottam - Jó, ezt inkább nem firtatom! - ellenkezett - Nincs ebben logika!

-Főleg azok után, ahogy kirakta a közös képeinket Juan! - hoztam fel.

-Azt nem mondtad el neki? - dülledt ki.

-Hogyan mondjam el a pasimnak, hogy egy másik pali, akinek alapból van barátnője, olyan leírással tesz ki közös képeket, hogy szívecskék hadát teszi a nevem mellé? - érdeklődtem kiakadva, így vette egy mély levegőt.

-Rohadt nagy szerencséd van, hogy Holland nem követi Malumát! - jegyezte meg.

-Nekem mondod? - mormogtam mire bejöttek a szobába - Na jó, a napom most lett tökéletes! - pattantam fel - Tom! - öleltem meg Hiddlestont - Istenem, de rég találkoztunk!

-Hogy vagy Connie? - engedett el majd megigazította a szemüvegét.

-Csak a látványodtól jobban! - vágtam rá, így elnevette magát - Mizu veled? - érdeklődtem miközben Seb bácsi is felállt és kezet rázott vele.

-Dolgoztam, aztán pihentem, csak a szokásos! - legyintett, így mind a hárman helyet foglaltunk - Veletek történt valami?

-Dolgoztam! - vont vállat Seb - A fiam egyre nagyobb... - tette hozzá mosolyogva.

-És veled Connie? - nézett rám - Hogy áll az album?

-Két hét múlva jön ki! - meséltem, így eltátotta a száját.

-Wow, remélem jó lesz!

-Hát én is! - helyeseltem nevetve - Majd úgyis küldöm csomagban, úgy mint tavaly! - emlékeztem vissza.

-Oh, most mit kapok mellé?

-Nem tudom, és a marketingesek is folyamat kérdezik... - fújtam ki a bennem maradt levegőt.

-Múltkor mit kaptunk? - kérdezte Seb bácsi.

-Parfümöt. Meg ugye aki akart, az rendelhetett pulcsit! - mondtam majd megvakartam a combom - Most nincs új illat! - jegyeztem meg mielőtt azt felhoznák.

-Hogy hogy nincs illat? - lepődött meg Hiddleston - Mindjárt kifogy a Holland és az újat, akartam megvenni! - jelentette ki.

-A következő az a 37 lesz apa miatt, de az csak júniusban fog kijönni! - gondolkoztam el - És ha baseball sapka lenne az ajándék? - jutott az eszembe.

-Az album címével? - érdeklődött Tom mire bólintottam - Uh, az jó! - helyeselt.

-Akkor megvan! - tudtam le ennyivel mire megkaptam a teámat - Köszönöm szépen! - vettem el majd megkevertem és egy kicsit ittam. A következő pillanatban egy fiatal lány be is jött, így mind a hárman felé kaptuk a fejünk.

-Szép napot, sziasztok! - köszönt miközben elfoglalta a helyét. A kamerák már mentek, így letettem a bögrét az asztalra.

-Helló Drága! - intettem miközben a fiúk mellettem biccentettek.

-Mekkora brit akcentus volt! - pillantott rám Tom.

-Te tanítottad! - vontam vállat.

-Gyakran használod a brit akcentust? - érdeklődött a riporter.

-Az a vicc, hogy észre se veszem, mert csak utánozom az anyukámat, vagy a barátomat, esetleg Hiddlestont itt mellettem! - mutattam az adott emberre - Ami elképesztő, mert a bostoni akcentusom kezd emiatt elkopni! - hitetlenkedtem.

-Oh nyugi, amikor hadarsz, akkor megvan még az az akcentus! - nyugtatott a bácsikám - Bízz bennem! Megvan az!

-Egy vicces játékot hoztam, amivel megtudhatjuk, hogy mennyire ismeritek a munkatársaitokat... - kezdte a lány.

-A játéknál már benne voltam! - legyintettem.

-Kíváncsi vagyok erre! - állt mellém Hiddleston.

-Az a játék címe, hogy Ki az, aki leginkább? - mondta, így biccentettünk - Ki az a stábból, aki leginkább elmondana egy titkot vagy valami rejtett utalást elárulna a filmből?

-Mark Ruffalo! - vágta rá Seb bácsi.

-Mindenképpen! - adott neki igazat Tom.

-Várjunk, ez azért van, ami a premieren történt? - értelmeztem mire Tom bólintott, így elnevettem magam.

-Mark Ruffalo ott volt a Thor: Ragnarök premieren és egész végig élőben adta az Instagramon, amíg ugye a vörös szőnyegen ment be, és bekapcsolva hagyta a film kezdete után is - mesélte el Hiddleston a történést.

-Uram isten! - kacagta el magát a lány.

-Én ugye otthon néztem az élő adást apával a nappaliban - tettem hozzá - És nem értettük, hogy miért volt még bekapcsolva. Aztán meghallottuk, hogy elkezdődött a film, és egyből mondtam apának, hogy hívja fel Markot, mert még mindig ment az élő! - magyaráztam, így a munkatársaim elkuncogták magukat.

-Ki az, aki leginkább képes a kellékekkel eljátszadozni?

-Chris Hemsworth, az én tapasztalataim alapján! - mondta Tom.

-Jaj, én azt hallottam! - figyelt fel Seb bácsi - Az nem a Thor: Ragnaröknél volt, hogy felkapott a mindenféle dolgokat a pöröllyel együtt?

-De! - adott igazat - Mindegy, hogy egy villát, vagy egy kardot talált, azt csak meg akarta fogni és a levegőben megforgatni.

-Miért nem lepődök meg ezen? - csodálkoztam, így a riporterünk elnevette magát.

-Ki az, aki leginkább képes kiabálni, vagy rátok ugrani? - lépett tovább.

-Mackie elég sokat kiabál! - emlékeztem vissza - Tök vicces meg minden, de általában messziről tudom, hogy jelen van! - mondtam el.

-Ki az, aki leginkább képes élvezni a jelmezét? - kérdezte, így mind a hárman rám mutattunk egyszerre - Wow, ez ennyire feltűnő?

-Voltak olyan pillanatok, amikor mindenki fáradtan jelent meg a jelenethez, de Connie meg tele energiával megérkezett és nagyban ugrált és jól érezte magát! - mesélte Seb bácsi - Egyetlen egy olyan pillanat nem volt, amikor panaszkodott volna!

-Imádom a ruhámat! - mondtam mosolyogva - Minden pillanat remek benne!

-Ki az, aki a legjobban eljátssza a kollégáját?

-Benedict eléggé jó impressziókat csinál! - jegyezte meg Tom - Mostanában engem utánoz...

-Tényleg? - döbbentem le.

-Igen, de még nem mutatta meg nekem hogy, viszont tudomást szereztem róla! - húzta fintorra a száját - Viszont Connie jól utánozza a karaktereket! - jegyezte meg.

-Hát ha már velük nőttem fel! - tudtam le ennyivel majd ittam egy kortyot.

-Ki adja a legjobb drámai arcot a kamerába?

-Sebastian Stan - nézett rá Tom - Azzal a hajjal, ami csak előre megy - játszotta el, így felkacagtam.

-Az elveszett tekintette... - szólalt meg Seb bácsi - Az egy olyan tekintet, ami a "Megöllek" és a "Tudod, hogy mi következik?" között van... - magyarázta, kuncogva - Igazából, Connie sokat fejlődött mióta forgat a 19-es körzet stábjával! - hozta fel a bácsikám mire bólintva helyeseltem.

-Hatalmas gratula ahhoz a sorozathoz Connie! - jelentette ki a riporter.

-Köszönöm szépen! - mosolyodtam el.

-Köszönöm szépen, hatalmas megtisztelés volt veletek ez az interjú! - fejezte be a lány.

-Mi köszönjük! - biccentett Hiddleston.

-Tudjátok, hogy ki jó még? – jutott eszébe a bácsikámnak – Evans!

-Tényleg! – jött rá Tom is – Folyamatosan nevet, meg elvan, de amikor mondják, hogy felvétel, akkor másodperc alatt képes felvenni a póker arcot és nem tör meg.

-Én képes voltam megtörni! – ellenkeztem – Majdnem elestem, de képes voltam! – jegyeztem meg kuncogva, így ők is felkacagtak.

-Szép jó reggelt! - lépett be a következő riporter, aki egyből kezet rázott velünk.

-Viszont! - biccentett a nagybátyám.

-Tom Hiddleston, Connie Evans, Sebastian Stan! - nézett végig rajtunk - Hogy vagytok?

-Megvagyunk! - válaszolt a nevünkben Tom.

-Kezdhetem azzal, hogy nagy rajongó vagyok? - kérdeztem miközben helyet foglalt velünk szemben.

-Tényleg? - döbbent le.

-Kisebb koromban mindig a te interjúidat néztem meg, amikor érdekelt valamelyik híresség! - meséltem el - Imádtam a játékokat is, amit kitaláltál! - tettem hozzá majd ittam egy kortyot.

-Ez hatalmasat jelent Connie, mert oda-vissza vagyok a számaidért! - tette a szívére a kezét.

-Ezért fizetnek! - vontam vállat.

-Szóval, Végtelen háború! - utalt a filmre - Eléggé nagy filmnek ígérkezik! Viszont mielőtt abba belekezdenék... Sebastian Stan! - szólt neki - A neved ugye Stan - hozta fel - Képbe vagy a stan fogalmával?

-Szerintem nem! - húzta fintorra a száját - És szerintem rosszul is használtam múltkor! Mi az a stan?

-Az az Eminem-dolog! - vettem át a szót.

-Igen! - helyeselt velem a srác.

-Egyesek képbe vannak a nevük viselésével! - jegyeztem meg leszólva a nagybátyámat.

-De te nem is viseled a Stan nevet! - vonta el a szemöldökét Hiddleston - Amúgy szép nyaklánc! - vette észre az Evanstan medált.

De attól még a Stan vér az ereimben van! - tudtam le ennyivel.

-Elmesélnéd, hogy mi a története? - érdeklődött a riporter.

-2001-ben kiadta a Stan című számot Eminem. Ő a levelet, amit kapott elnevezte Stannek. De ugye most már egy hatalmas rajongót jelent - magyaráztam el.

-Honnan tudtad ilyen biztosra? - lepődött meg a riporter – Mert tényleg abban az évben adta ki...

-Velem egyidős a dal! - jegyeztem meg, így a többiek elnevették magukat – Ami nem Eminem öregségét jelzi, hanem azt, hogy én vagyok fiatal! – tettem hozzá.

-Van olyan ember, akiért annyira rajongtok, hogy illik rátok a stan megfelelő? - érdeklődött a srác.

-Nagyon szeretem, amikor Andy Murray teniszezik - válaszolt Tom - Azt akarom, hogy nyerjen - mesélte el.

-Az a vicc, hogy még mindig rajongók a Marvel színészekért - vallottam be - Minden egyes alkalommal, amikor meglátom Samuel L. Jacksont, konkrétan ujjongva köszönök neki! Ugyanez van Tommal, vagy esetleg Jeremyvel - mutattam a mellettem lévőre - Konkrétan velük nőttem fel, láttam, ahogy egyesülnek a karakterükkel minden egyes alkalommal és mindig elképesztő rajongással nézem meg a munkáikat! Így vagyok a zenészekkel is! - hoztam fel - Vagy Dwayne Johnson! - jutott az eszembe - Az az ember egy tehetség! - jelentettem ki - What can i say except you're welcome - dúdolgattam el az adott számot majd Seb bácsira néztünk.

-Ez a lány! - biccentette felém - Ismerem születése óta, de mindig képes meglepetéseket okozni! - magyarázta, így ittam egy korty teát - Az esküvőmön konkrétan olyan magas hangot énekelt ki, hogy nem is tudtam, hogy képes arra! - jegyezte meg, így elkuncogtam magam - A mai napig visszanézem a Sztárokkal táncolva döntőjét, mert azóta se hittem el a szememnek, hogy képes volt lenyomni egy jive koreográfiát miközben énekelt! - jelentette ki - Nem volt egyetlen énekesi hibája tánc közben és nem lehetett hallani, hogy levegőt vett volna!

-De arra is emlékszel, hogy amint vége lett a táncnak, akkor hogy lihegett szerencsétlen? - hozta fel Tom, így helyeselve bólintottam - Előre sajnálom a gyerekedet! - nézett rám - Neked még könnyű volt kitörni Chris árnyékából, de a te gyerekednek lehetetlen lesz! - mondta, így kitört belőlem a nevetés.

-Ilyen hatalmas filmnél, ahol a stáb is hatalmas csak statisztika és lehetőségek alapján is, de biztos van olyan, akit utánozni tudtok! - tért át a következő témára - Tom, úgy hallottam, hogy te remekül szoktad ezeket csinálni!

-Köszönöm szépen, viszont sajnos már nem szabad számomra ezeket csinálni... - vallotta be.

-Nem engedik neked? - döbbent le - Akkor nem kérhetek egy Sebastian Stan utánzást?

-Talán... - vont vállat.

-Ahhoz, hogy engem játszon el, csak elveszve kell körbenézni - jegyezte meg Seb bácsi - Ezt csinálja a legtöbb barátom - mormogta - Azt hiszem, hogy régebben én Evanst utánoztam, ahogy nevetni szokott! - emlékezett vissza majd el is játszotta, így én felkacagtam - Huhh, de aggódtam Connie kiskorában, hogy azt átveszi az apjától! - vallotta be.

-Szerintem én jól eljátszom Mackiet - gondolkodtam el - Az az öt év megtette a hatását! - igazítottam meg a szoknyámat - Tépd a csekket! - kiabáltam el magam, így mindenkiből kitört a nevetés - Yo, Sólyom itt van, készen álltok egy kis partira? - folytattam, így a bácsikám már majdnem lefordult a székről.

-Szóval, a Végtelen háború a tizenkilencedik Marvel film - szólalt meg újból a riporterünk - Az lenne számotokra a kihívás, amiben fel kéne sorolni az előző tizennyolcat egy percben! - mondta, így biccentettem.

-Ez Connie feladata! - mutatott rám Seb bácsi.

-Mr. Chadwick Boseman tizenhármat sorolt fel - jegyezte meg.

-Szerencsétlen egyedül volt! - álltam ki mellette - Bár ha rám bízzátok, akkor én is egyedül csinálom meg! - jöttem rá.

-Segítünk, ha elakadsz! - nyugtatott meg Tom.

-Sorrendben kell? - érdeklődtem.

-Mert úgy is tudod? - fordult felém a bácsikám kiakadva.

-Zendayaval múltkor Marvel maratont tartottunk! - vontam vállat.

-Készen állsz Connie? - nézett rám a riporter, így bólintottam - Mehet! - indította el az órát.

-Amerika Kapitány: Az első Bosszúálló, Vasember, Vasember 2, A hihetetlen Hulk, Thor, Bosszúállók, Thor: Sötét világ, Vasember 3, Amerika Kapitány: a Tél katonája, Galaxis őrzői, Galaxis őrzői vol.2, Bosszúállók: Ultron kora, Hangya, Amerika Kapitány: Polgárháború, Fekete Párduc, Pókember: Hazatérés, Doctor Strange, Thor: Ragnarök... - soroltam fel gyorsan miközben az ujjaimon számoltam a filmeket - És a Bosszúállók: Végtelen háború! - értem el az adott filmhez, így mindenki megtapsolt - Ki ne hagyjuk, hogy a Marvel Kapitány úton van! Ahogy a Hangya és a Darázs is! - tettem hozzá.

-Gratulálok Connie! - dicsért meg a srác - Legyőzted Chadwick Bosemant!

-Csak is egy igazi Marvel rajongó lehet a köreinkben! - tártam szét a karjaimat - És az én vagyok! - hajoltam meg, így a többiek elnevették magukat - De Chadwick a Fekete párduc, minden másban jobb, mint én, szóval ezzel kiegyenlítettem!

-És lenne még egy fontos kérdésem - nézte meg a papírját - Mikor láthatjuk ezt a kis filmet.

-Április 26 - mondta Hiddleston.

-Attól függ! - jegyeztem meg - Itt, az Egyesült Királyságban április 26-án, de globálisan április 27-én.

-Köszönöm szépen srácok! - állt fel.

-Mi köszönjük! - intett Seb bácsi miközben megfogtam a bögrémet és lehúztam a maradék teát, ami benne volt.

-Ez jó volt! - jegyeztem meg.

-Hogy tudtad időrendben a filmeket? – hozta fel újból Hiddleston – Örülök, ha össze-vissza fel tudom sorolni!

-Mondom, hogy az utolsó és egyetlen szabadnapomon márciusban egy Marvel maratont tartottam Zendayaval – ismételtem magam – Azt viszont kronológia szerint kell nézni! – tudtam le ennyivel.

-Sziasztok! - lépett be egy harmincas éveiben járó férfi egy szuperhősös pólóban.

-Helló! - pillantottunk felé amikor helyet foglalt.

-Először megjegyezném, hogy nagy rajongótok vagyok! Kíváncsian várom ezt a filmet!

-Hát, mi is! - jegyeztem meg tudva, hogy mi is csak a premier napján látjuk először.

-Sebastian és Tom, ti már jó pár éve része vagytok ennek a csapatnak, viszont Connie, te úgymond zöldfülű vagy... - hozta fel.

-Oh, minden térben zöldfülű vagyok még! - mondtam miközben megvakartam a karom - Downey konkrétan az első albumom után elnevezett Zöldfülűnek.

-És milyen most a második album előtt állni? - érdeklődött kedvesen.

-Kevésbé stresszes, mint először, mert nagyjából már képbe vagyok, hogy mi folyik ilyenkor, azt viszont még mindig rettegve várom, ahogy a rajongók reagálnak majd a számokra! - meséltem el.

-Ha jól tudom, kifogtunk egy többnyelvű csapatot! - nézett körbe - Sebastian hány nyelven is beszélsz?

-Három - válaszolt a bácsikám - Román, angol, spanyol.

-Tom? - pillantott a másik férfira.

-Beszélek angolul, franciául, a spanyolom nem az igazi, ahogy az olaszom se, pár szót tudok görögül, oroszul, németül, és kínaiul... - sorolta fel, így eljátszottam, hogy felrobbant a fejem.

-Ugyan Connie, te is rengeteg nyelven beszélsz! - szólt hozzám a férfi.

-Hát nem biztos... - vontam fel a szemöldököm - Nyelvek terén nem tudom lekörözni Tomot.

-Lehet, hogy kevesebb nyelven tudsz, de azokon a nyelveken, amit beszélsz, azt jól tudod használsz - állt ki mellettem Hiddleston - Na nézzük...

-Angol, spanyol, olasz, portugál, román, német - számoltam meg az ujjaimmal - A leggyengébb nyelvem az a német, azt büszkén kijelentem! – mondtam - Aber ich sprache deutsch sehr gut (De nagyon jól beszélek németül) - legyintettem, így elnevették magukat.

-Tom, mivel azt mondtad, hogy a spanyolod nem az igazi - tért vissza Hiddlestonhoz a riporter - Hoztam neked egy spanyol nyelvtörőt, felolvasnád? - adta át neki a lapot, így a mellettem ülő megfogta azt és elkezdte olvasni.

-Cómo qui... quieres que te quier... quiera - olvasta fel szakadottan, így elkuncogtam magam majd a bácsikámra néztem.

-És öt, hat, hét és nyolc - számolt vissza Seb bácsi.

-Sabes que yo cambio

Cuando tú estás aquí

Me siento distinta

Porque me haces feliz - énekeltem az előrefrént az adott dalból.

-Cómo quieres que te quiera si te quiero y tú

No quieres que te quiera como yo quiero quererte - szállt be hozzám a rokonom is, így Tom a homlokára csapott, mert felismerte a dalomat.

-Most szívatsz ugye? - nézett rám a barátom.

-Basszus, múltkor együtt énekeltük spanyolul! - emlékeztettem.

-Tudom, de a dallammal megy a szöveg, csak így hirtelen az agyam nem kapcsolt - magyarázta - Jó szöveg! Cómo quieres Connie Evanstől! - mondta a kamerába majd el is tette a kis cetlit.

-Ekkora stábbal, mint amivel ez a film is rendelkezik, elkerülhetetlen, hogy ne alakuljanak ki barátságok a munkatársak között! Ti kiben találtátok meg a legjobb társat? - érdeklődött.

-Én szinte a negyedik Hemsworth vagyok... - hozta fel Tom - Vagyis mindig ezt mondom, mivel Chris és köztem az évek alatt szinte egy testvéri viszony alakult ki.

-Figyelj, nekem Mackie volt a tanúm - emlékezett vissza Seb bácsi - De csakis azért, mert Chris Evans is az oltárnál volt a másik párban... Kettejük mellett nem kellett eddig semmit sem titkolnom, mindig ott voltak mellettem, ha szükségem volt rájuk! Nem mellesleg az Evans család a szomszédom! - tette hozzá, így biccentettem.

-Én voltam annyira szerencsés, hogy a kiskori példaképemet a mai napon a legjobb barátnőmnek mondhatom! - húztam mosolyra a számat - Zendaya az örökbefogadott testvérem, mintha a nővérem lenne!

-Be lett avatva? - kérdezte Tom.

-Oh, még szép! - kuncogta el magát Seb bácsi.

-Ha már ennyire jó barátságokat kialakítottak, kíváncsi vagyok, hogy a többiekkel mennyire tartjátok a barátságot! - szólalt meg a riporter - Ezért hoztam egy játékot, aminek a neve "Barátok a végtelenségig".

-Ötletes! - jegyeztem meg mire kiosztott nekünk füzeteket és egy filcet.

-Ki utánozza a legjobban a másikat? - kérdezte, így leírtuk a válaszunkat.

-Ben, mindenkit utánoz! - mutatta meg Tom, így mi helyeseltünk.

-Ki találta ki a Shaquille sarkot? - folytatta a kvízt, így felkacagtam. Én tudtam, mivel régebben egy beszélgetésben feljött. Készen én megfordítottam a válaszom.

-Olsen? - lepődött meg Seb bácsi, így leolvastam a Bautista nevet az ő lapján.

-Iskolás korukban a barátaival készítette fából ezeket, és ennek nevezte el, mert Shaq olyan magas... - meséltem, így megértve hátradőlt.

-Ki a jobb feltaláló? Shuri vagy Tony Stark? - lépett tovább a férfi, így szinte egyszerre fordítottuk meg, és mind a hármunk lapján Shuri neve jelent meg - Melyik Bosszúálló tud jódlizni? - folytatta.

-Jódlizni? - kérdezett vissza a nagybátyám, így rápillantottam Tomra, de ő csak elmosolyodott, emiatt eszembe jutott az adott film. Emiatt rajzoltam egy nyilat majd megfordítottam a lapot, így az Hiddleston felé mutatott.

-Volt egy karakterem, Hank Williams, aki egy country énekes volt és emiatt meg kellett tanulnom! - magyarázta a brit társunk.

-Ki a legnagyobb csínytevő a forgatáson? - érdeklődött a férfi.

-Én Downeyt írtam, mert amikor vele szembe színészkedsz és a kamera éppen rajtad van, mindig próbál megtörni téged és zavarni! - kacagta el magát az emlék miatt Seb bácsi.

-Ez igaz! - bólintott Tom - Én Chris Evanst írtam, mert mindig ő az, aki az üzenő csoportba írja, hogy "Gyülekező" - hozta fel, így ittam egy korty vizet.

-Ez ekte apa! - adtam igazat.

-Csók, házasság vagy elkerülés. a lehetséges válaszok Pratt, Evans, Hemsworth - nézett végig rajtunk, így vettem egy mély levegőt.

-Na jó, ezt úgy csinálom, hogy Evans nem rokonom! - mormogtam majd leírtam a döntésemet. Amikor mind a hárman készen voltunk, akkor megfordítottuk egyszerre, így a riporter el is olvasta azokat.

-Sebastian és Tom ugyanazt válaszolta! - jegyezte meg - Connie, te miért Prattet kerülnéd el?

-Nem kerülném el, csak nem tudtam már máshova tenni! - panaszkodtam - Nap, mint nap látom, hogy apa milyen jó férj.

-Hűséges! - helyeselt Seb bácsi - Megbízható, erős... - sorolta fel.

-Nem mellesleg, Hemsworth tengerkék szemeit szívesen nézed egy romantikus csók előtt és után! - tettem hozzá.

-Milyen szépen megfogalmaztad! – dicsért meg a riporter.

-Oh, azt is mondhattam volna, hogy ő 2015 legszexibb férfija, de ja... Inkább máshogy fogalmazol! – vontam vállat.

-Köszönöm szépen srácok, hogy itt voltatok! Remélem kellemesen telik majd az időtök, itt Londonban! – jelentette ki, amikor visszaadtuk a füzeteket és a tollakat.

-Köszönjük szépen! – mondtuk egyszerre, így biccentve ki is ment.

-Szóval ilyen egy filmet reklámozni! - szólaltam meg miután vettem egy mély levegőt - Ha ezt tudtam volna, akkor előbb elkezdek színészkedni! - jegyeztem meg, így a fiúk mellettem elkuncogták magukat.

-Ugyan, nem mindig ilyen! - rázta meg a fejét a bácsikám majd ivott egyet.

-Látod, most csakis miattam ilyen! - mutattam magamra - Holnaptól visszatérnek az unalmas kérdések, mert hazamegyek!

-Ne, egyedül leszek! - dőlt szenvedve a vállamra, így kacagva megpaskoltam a fejét.

-Connie, te jössz a világturnéra? - érdeklődött Tom.

-Nem, mert forgatnom kell Will Smithtel Budapesten - pillantottam a másik oldalra - A sajtókonferenciákra elmegyek, de konkrétan több dolgot nem tudok bevállalni! Így is a világturnémat úgy kellett beosztanom, hogy augusztusra szabad legyek a sorozat miatt és az Utóhatás premierje miatt.

-Az új Mission Impossible film?

-Igen! - helyeseltem mire egy szőke lány belépett a szobába.

-Sziasztok! - köszönt majd leült a székre - Hogy vagytok? - kérdezte végignézve rajtunk.

-Nagyon jól, köszönjük szépen az érdeklődést! - válaszolt Seb bácsi.

-Ha jól tudom, mindannyian valamilyen szinten rajongói vagytok a szuperhősöknek! - hozta fel, így biccentettünk - Hoztam egy játékot, amiben kiderítenénk, hogy mennyire is ismeritek őket! A lényeg, hogy ki kell találnotok, hogy azt a szöveget, amit felolvasok, az melyik Bosszúálló mondta.

-Ez múltkor is sikerült! - dőltem hátra nyugodtan, tudva, hogy én már Jimmy Fallont legyőztem ebben a játékban.

-Nekünk meg Hulk! - kezdte el.

-Tony Stark - vágtam rá.

-Semmi nem megy át a fejemen. Túl gyorsak a reflexeim, elkapnám! - folytatta.

-Drax - mondta Hiddleston.

-Mocskos? Fogalma sincs! Ha lenne fekete lámpánk, ez a dolog úgy nézne ki, mint egy Jackson Pollock-festmény.

-Ez olyan Downey féle szöveg... - jegyezte meg Seb bácsi, de a lány megrázta a fejét.

-Paul Rudd? - tippelte Tom.

-Ez nem Quill? - húztam fintorra a számat, mert nem emlékeztem ilyesmire. A riporter egyből igazat adott, így lepacsiztam a többiekkel.

-Ismerjük egymást! Együtt dolgozunk! - olvasta fel a következőt, így felkacagtam, mert egyből megjelent előttem a jelenet.

-Thor - válaszolt Seb bácsi.

-Oh, a szuperhős neveinket használjuk? - játszotta el a meglepődést, így kitártam a kezeim.

-Az én Peter Parkerem! - válaszoltam.

-A Polgárháborúban, ugye? - pillantott rám a bácsikám.

-Ebben a filmben! - javította ki Tom.

-Ebben a filmben? - lepődött meg - Ebben? - mutatott a plakátra.

-Igen, benne van az előzetesben! - adtam igazat Tomnak.

-Nem csináljuk a "Segítséget"! - tért át a következőre a lány.

-Ah, klasszikus! - folytattam Thor szövegével miközben megveregettem Tom vállát.

-Ez a fűző eléggé kellemetlen, szóval felgyorsítanánk ezt az egészet, hogy hazamenjünk? - olvasta fel, így a fiúk gondolkozva lehajtották a fejüket.

-Shuri! - vágtam rá.

-Shuri? - döbbentek le a többiek.

-Amikor T'challa a szertartáson van és kiállhatnak ellene az emberek... - magyaráztam el - Seb bácsi együtt néztük a filmet! - jegyeztem meg leszólva őt.

-Tudod, hogy az én agyam már nem úgy működik! - legyintett.

-Köszönöm szépen! Sajnos csak ennyire jutotta - fejezte be a riporter.

-További szép napot! - köszöntem el miközben kiment.

-Tartunk negyed óra szünetet - szólalt meg a kamerás, így felkaptam a fejem.

-Akkor meglátogatom a barátomat! - pattantam fel - Hozzak nektek valamit? – pillantottam vissza a két társamra.

-Nem, köszi! – válaszoltak, így biccentve elmentem. Kiléptem a szobából, majd egy kicsit mentem az adott folyosón és benyitottam abba a terembe, ahol a barátom neve ki volt írva.

-Na mizu szépfiú? – szóltam neki, így felkaptam a fejét a mobilból.

-Most akartam neked írni! – vallotta amikor odaértem hozzá majd megcsókoltam. Utána leguggoltam majd megfogtam a kezét.

-Minden rendben van? – érdeklődtem.

-Persze! – simogatta meg az arcom – Veled?

-Megkaptam Seb bácsit és Hiddlestont, próbálom élvezni a dolgot! – válaszoltam, így bólintott – Majd ebédelünk együtt?

-Persze! – vágta rá – Úgyis lesz majd egy ebédszünet, akkor majd megkereslek, rendben?

-Tökéletes! Akkor két kocsit rendeltél a házhoz? – hoztam fel.

-Igen!

-Rendben! – mondtam majd felálltam – Visszamegyek, mert még el kell mennem a mosdóba! – tájékoztattam miközben megpuszilta a kezem – Szeretlek! – hajoltam le hozzá egy utolsó csókra.

-Én is téged! – húzta mosolyra a száját mikor elengedtem a kezét majd kiindultam.

A szünet alatt elintéztem az összes dolgomat majd mentem is vissza a többiekhez. Gyorsan beszéltem Lizzievel, majd Letitiaval is, ami csak belefért az időbe. Amint helyet foglaltam Hiddleston és Seb bácsi között, a riporter szinte már jött is. Hosszú volt még a sor és pörgetni kellett az embereket, hiszen este volt megjelenésünk. Rengeteg kérdés érkezett felém, mint új tag, de persze a többiek is kaptak szót. Elvoltunk nagyon, élveztük! Nagyon jól tereltük a témát arról, amiről nem beszélhettünk, szóval mindenről. Órákon keresztül beszéltünk a semmiről, és az emberek hittek nekünk és még jól is érezték magukat. Ebédszünetben mindannyian összeültünk és nyugodtan kajáltunk, miközben beszélgettünk is az addigi interjúkról. Az volt a mi időnk a feltöltődésre. Fél óra, semmivel nem több, se kevesebb. Mikor lejárt a szünetünk, akkor folytattuk a folyamatos kérdésekkel, amikre persze néha mi magunk sem tudtuk a választ. Fogalmam sem volt, mert szinte nem tudtam eldönteni egyes jelenetekhez, hogy a harmadik vagy a negyedik Bosszúállók filmhez tartozott. A majdnem hat órás interjú kavalkád után vissza is mentünk a saját szállásunkra. Amint megérkeztünk Tom házához, akkor valami könnyű ételt összedobtam, hogy a premierre legyen energiánk. Azt kettesben meg is ettük miközben átbeszéltük az aznapi dolgokat. Utána én segítettem Tomnak felvenni az öltönyt, majd megigazítottam az egyik varrásnál az anyagot, mert volt ott egy minimális hiba. Utána Tom lement a nappaliba, így én egyedül felhúztam a ruhámat. Kicsit nehéz volt a fém darabok miatt, de hosszú megigazítás után sikerült megcsinálnom. Következőképp felvettem a parókám és megcsináltam a gyenge sminkemet. Befontam a parókát majd pár tincset kihúztam a fonatból. Utána segítettem Tomnak megcsinálni a haját és egy nagyon vékony alapozót tettem az arcára, hogy minden rendben legyen a fotók miatt. Mire készen lettünk, a kocsik szinte megérkeztek, így kapkodva megragadtam a mobilom majd odaadtam Tomnak, hiszen neki volt zsebe. Beszálltunk a két kocsiba külön majd el is indultunk a rendezvényre. Én kedvesen elbeszélgettem a sofőrömmel miközben vezetett. Aranyos volt a férfi, meglepődött, hogy hozzászóltam. Nálam ez szokás volt, hogy mindig beszélek a sofőrökkel, akárhova megyek. Most nem is volt nálam a mobilom, hogy elfoglaljam magam. Valamivel muszáj volt foglalkoznom, mert megőrjített az izgalom. Egy fél órás út után meg is érkeztünk az esemény helyszínére, így a szívem csak egyre hevesebben vert. A biztonsági őrök ki is nyitották az ajtómat, így én kiszálltam a kocsiból elköszönve a férfitól a volán mögött. Az egész rajongótábor egy emberként üvöltötte el magát, így akaratlanul is mosolyra húztam a számat. Végig integettem a befelé menő úton a biztonságiak között, mert a sor olyan hosszú volt. Amint már volt egy kordon a rajongók és köztem, az őrök lazábban vették a dolgukat, így nyugodtan elkezdtem az embereknek aláírnia a dolgaikat és csináltam velük képet is. Mindenki megdicsérte a ruhámat, ez nagyon jól esett. Próbáltam sietni, hogy mindenkivel tudjak fotót készíteni. Valahogy megoldottam és ezzel eljutottam a fotósokhoz. Ott beálltam egy pózba, aztán hátrébb mentem a falhoz, ahol nagyban a film címe volt felírva. Mosolyogta szinte minden beállásnál, amikor végeztem, akkor gyorsan odajött hozzám Seb bácsi ujjongva.

-Nagyon tetszik ez a ruha! - nézett végig rajtam majd megölelt.

-Nem volt semmi baj az öltönnyel? - kérdeztem megigazítva rajta a ruhadarabot.

-Oh, minden tökéletes volt! - nyugtatott meg, majd beálltunk egy közös képre. Amikor végeztünk, akkor megpuszilt majd visszament a riporterekhez.

-Ki más érkezett volna meg ekkora ujjongás mellett? - szólalt meg Lizzie kuncogva, így megfogtam a kezét majd magamhoz húzva átkaroltam.

-A CEVANS illik hozzád! - dicsértem meg.

-De nem annyira, mint hozzád! - pillantott a ruhámra - Ezt is te készítetted?

-Nem! - ráztam meg egyből a fejem - Ezt profi varrónő! - vallottam be kuncogva majd beálltunk a kamerák elé.

-Jaj, vajon ki olyan szerencsés, hogy a barátodnak tudhatja magát? - szólaltak meg mögülem, így mosolyogva lehajtottam a fejem - Ja, tudom! Én - ért mellém Holland majd megcsókolt.

-Jól nézünk ki! - jegyeztem meg, amikor átkaroltam és a kamerák felé fordultam.

-Mi mindig! - dicsekedett, így elnevettem magam.

-Megyek a riporterekhez, majd együtt bemegyünk! - pusziltam meg az arcát majd elsétáltam az adott emberekhez - Szép délutánt! - köszöntem miközben felém pillantottak.

-Connie, örülök, hogy találkoztunk! - kezdte a riporter felém tartva a mikrofont.

-Ugyan, enyém a tisztelet! - legyintettem.

-Hogy vagy?

-Izgatott vagyok, kíváncsi vagyok a rajongók véleményére!

-Láttál valakit a karakterednek beöltözni?

-Mi az hogy! – bólintottam – Nagyon király volt az öltözetük!

-Ezt a szép ruhát te készítetted?

-Nem! – ráztam meg a fejem – Én terveztem, de nem én csináltam! Én csak Lizzie ruháját és Stan meg Holland öltönyét vállaltam.

-Szóval a fél társaság CEVANS-t visel? – értelmezte körbenézve.

-Kevesebb, mint a fele – ellenkeztem miközben a fejemben összeszámoltam az össz létszámot.

-Milyen újra Londonban lenni?

-Nagyon kellemes újra Angliában lenni, hiányzott egy kicsit ez a közeg! – vallottam be.

-Úgy hallottam, hogy nem is maradsz itt végig a többiekkel... – hozta fel.

-Sajnos nem! Otthon el kell kezdenem az új album kiadásával foglalkozni és el is kezdődik a bajnokság!

-Mikorra várható az album?

-Április 16, angol idő szerint reggel nyolckor – válaszoltam a legjobb tudásom szerint.

-Kettő dalt már ki is adtál, a Yo soy asít és a Cómo quierest, viszont rengeteg kép utal arra, hogy több duettet várhatunk tőled, igaz ez?

-Figyelj, Holland ott van! – mutattam a barátok felé – Nála érdeklődj a titkok miatt, ő talán el is mondja! – tudtam le ennyivel, így kitört belőle a nevetés – Nyugi én lennék az első, aki megosztaná a világgal a dolgokat, ha lehetne!

-Az idei évben más taktikával készültök az Amerika Kupára? – érdeklődött.

-Nem! – ráztam meg a fejem.

-Nem változtatott semmit Chris miután megnyerted a világbajnokságot? – döbbent le.

-Természetesen a világbajnoki cím után elvárt hely a dobogó, de úgy gondolom, hogy ugyanúgy újrakezdtük a bajnokságot, ahogy a többiek is a mezőnyben. Egy új kezdet van és jelenleg nem bízhatjuk el magunkat, mert minden egyes alkalommal jöhet egy fiatal tehetség.

-Úgy, mint te tavaly? – értelmezte.

-Nem akartam erre célozni, de igen, mondhatjuk így is! – bólintottam mosolyogva.

-És a CEVANS márkától várhatunk valami újat mostanában?

-Mostanában nem, viszont majd június környékén! - válaszoltam.

-Connie, még egyszer megjegyezném, hogy csodásan nézel ki! - ismételte meg magát - További jó szórakozást a mai napra! - jelentte ki.

-Viszont kívánom! - biccentettem majd elindultam a következő emberhez, aki szabad volt és még hívott is engem - Szép délutánt! - álltam meg a kordon előtt.

-Viszont kívánjuk ezt neked Connie! - bólintott egyből - Hogy vagy?

-Egész jól! - válaszoltam miközben Tom megérkezett a mellettem lévőhöz, így láthatatlanban megfogtuk egymás kezét. Nálam nem volt semmi baj, de tudtam, hogy Tom mennyire izgult és mennyire ideges volt.

-Bocs, de meg kell jegyeznem, hogy ez nagyon aranyos! - mutatott az összekulcsolt kezeinkre.

-Csak, hogy lenyugodjon! - magyaráztam mire meghallottam a nevemet Tom riportjában - Hé, csak szépeket mondani! - szóltam a barátomnak, így a riporter és Tom is kuncogva rám néztek - Sajnálom, csak a nevemet hallottam! - indokoltam meg, de csak legyintettek velem szemben.

-Milyen érzés itt lenni, ezen az eseményen? - érdeklődött.

-Eszméletlenül jó! Nagyon sajnálom, hogy holnap reggel vissza kell mennem, mert szívesen itt maradnék, hogy az utóhatást is láthassam! Észrevettem több olyan rajongót, aki beöltözött az én karakteremnek, ami valljuk be rohadt menő! – mondtam őszintén.

-Rita Turnert a tévéből ismerik a rajongók, most mire számíthatnak a mozivásznon?

-Annyit mondhatok, hogy ugyanaz a karakter lesz, mint amit az ügynökök mellett is láthattunk. Lesznek olyan dolgok, amik hatalmas kérdőjeleket hagynak majd a nézők fejében, de ott lesz majd a Vasököl is egyes válaszok megadására! - válaszoltam a lehető legjobban.

-Gondolom semmilyen kulisszatitkot nem osztanál meg velünk...

-Én nem - ráztam meg a fejem.

-Előbb felvetted ezt a filmet, mint a sorozatot. Ez mennyire volt nehéz?

-Azt már egyszer meséltem, hogy jegyzetet írtam a kezdetekben a karakterről, hogy egyáltalán tudjam, hogy milyen - emlékeztem vissza, így biccentett - A film által húztam fel először a jelmezemet , így amikor a sorozatot forgattam, már semmi meglepetés nem volt. A munkatársaim jobban örültek a jelmezemnek, mint én, hiszen nekik új volt. Bevallva, minden egyes forgatáson megtanultam valami újat a karakterről, mind a S.H.I.E.L.D. ügynökeiben, mint a Bosszúállókban és a Vasökölben is. Így már nyíltan beszélhetek róla, hiszen tudom, hogy mit mi és hogyan követi.

-Milyen érzés volt később csatlakozni?

-Kicsit ijesztő, hiszen egy teljesen összeszokott csapatról beszélünk, mint színészileg és mint rendező szempontjából is. Ismertek engem az első Amerika Kapitány film óta, viszont nekik is új volt a helyzet engem színészként látniuk. Én velük nőttem fel, láttak engem felnőni és megkomolyodni, de így is volt mit mutatni nekik még ennyi idő után is.

-Milyen volt egy rajongóként csatlakozni és kivel volt a legjobb dolgozni? - hozta fel, így vettem egy mély levegőt.

-Rajongóként annyit mondhatok, hogy az nyűgözött le a legjobban, ahogy képesek voltak a színészek a karakterük szerepébe bújni. Alapból a színészek már nem tudtak meglepni, mellettük vagyok tíz éves korom óta, ismerem őket, mint a tenyeremet! - vontam vállat - És szinte mindenkivel öröm volt együtt dolgozni. Minden egyes nap amiatt imádkoztam, hogy most hadd dolgozhassak a másikkal, hogy vele is eltöltsek egy kis időt.

-Nincs kedvenced?

-Mondanám, hogy hatalmas pillanat volt, amikor apa-lánya felvétel volt, ahogy remek pillanat volt Hollanddel dolgozni, ahogy Seb bácsival is, nem mellesleg Scarlettel is élveztem a munka minden pillanatát, viszont... - álltam meg, mert fel kellett kacagnom - Ölni tudtam volna egy Mackievel közös jelenetért! - vallottam be.

-És nem kaptad meg? - döbbent le.

-Én azt mondtam, hogy öröm volt mindenkivel együtt dolgozni! - tereltem a témát, mielőtt még valamilyen összeesküvés elmélet alakulna ki a fejében.

-Utolsóként egy nagyon abszurd kérdést tennék fel - mondta, így nyeltem egy nagyot - Ki a kedvenc szuperhősöd?

-Hát, Lokinak vagyok öltözve, Amerika Kapitányos nyaklánc lóg a nyakamon, Pókember éppen itt van mellettem és a kezemet fogja, és a Tél katonája meg éppen kettővel arrébb áll... - húztam fintorra a számat - Nem titkolom, hogy Amerika Kapitány mindig is különös helyet foglal majd el a szívemben, de maradjunk annyiban, hogy a női szuperhősöknek mindig is volt és lesz is egy olyan titokzatosságuk, ami vonzott kiskorom óta - magyaráztam - Viszont nagyon kíváncsi vagyok, hogy Wanda Maximoff életéből mit hoznak létre!

-Szóval vehetjük ezt vehetjük úgy is, hogy Wanda Maximoff a kedvenced.

-Ige, de nehogy eláruld valakinek, ahogy ti sem srácok! - néztem a kamerába, mert tudtam, hogy úgyis az internetre kerül fel.

-Köszönjük szépen, hogy itt voltál Connie! - biccentettek, így én is utánoztam a gesztust majd intve tovább mentem miután elengedtem Tom kezét. Mielőtt még mehettem volna be, akkor gyorsan beálltunk egy csoportképre, hiszen már mindenki megérkezett. Amint készen lettek a közös képek, akkor be is indultam az épületbe. Persze végig voltak riporterek, amik persze foglaltak voltak. Annyi szerencsém volt, hogy Olsen pont kijött egy helyről, így egyből be is invitáltak.

-Szervusz Connie! - köszöntek.

-Sziasztok! - mosolyogtam rájuk.

-Hogy vagy?

-Egyre jobban és jobban! - válaszoltam nyugodtan.

-Jól tudjuk, hogy te már régóta a csapat tagja vagy, így feltennénk pár kérdést a munkatársaidról! - jegyezte meg, így bólintottam.

-Ennél könnyebb nem is lehetne! - tudtam le ennyivel.

-Készen állsz?

-Még szép!

-Ki tanult meg egy hét alatt hegedűn játszani? - kezdte, így egyből kidülledt a szemem.

-Először tisztázzuk, hogy egy hét alatt lehetetlen megtanulni hegedűn játszani! - jelentettem ki - Én művészi suliba járok, nem véletlenül lett a zongora és a gitár a hangszerem! - meséltem, így elkuncogta magát - De mivel nagyon is ismerem a stábot, ezért azt mondom, hogy Cumberbatch! - válaszoltam.

-Helyes válasz! - bólintott.

-Igen, gondoltam, hogy ilyen nonszensszel menőzne! - szóltam be - Ez olyan, hogy pár szót tudok egy nyelvből, de azt mondom, hogy képes vagyok azon beszélni!

-Ki volt a Billy Elliot musicalben? - folytatta.

-Hol a fiam? - néztem körbe - Ez az én pasim, Tom Holland! - mondtam büszkén.

-Ki képes zsonglőrködni egy autóban, miközben a sör a lábai között van?

-Hiddleston! - vágtam rá.

-Honnan tudtad? - lepődött meg.

-Mert nem hittem neki és megmutatta! - emlékeztem vissza az adott alkalomra.

-Kinek a sulis beceneve volt a Sebas?

-Szexi Sebas! - mondtam - Sebastian Stan, az én szeretett nagybátyám!

-Ki volt egy utcai előadó?

-Bettany!

-Nem akarom elkiabálni, de eddig te vagy a legjobb ebben Connie! - dicsért meg.

-Majd a végén elárulom a titkomat! - legyintettem.

-Ki írta azt a Twitter profiljába, hogy "Légy a fény a sötétségben!"?

-Érdekes tény, hogy az én voltam, de alapból Letitia profilja! - vallottam be.

-Az te voltál? - döbbent le.

-Volt pár szabad percünk a forgatáson és unalmunkban a másik oldalán válaszoltunk dolgokra! - meséltem el.

-Kinek van egy menhelyi kutyája? - kérdezte, így magamra mutattam.

-Tisztelettel! - hajoltam meg, így elnevette magát.

-Connie, egy utolsó kérdést feltennék, mert nagyon ügyesen végig csináltad ezt a kvízt - mondta, így biccentettem - Egyes színészeknek ez lehet utolsó filmjük és a Marvelnek egyik kedvenc foglalkozása halálokkal kiírni őket a sztoriból - hozta fel - Mit tudsz mondani az ebben a filmben lévő halálokról?

-Érdekes tény, hogy eddig minden egyes Marvel filmben meghalt minimum egy fontos karakter, kivéve párat!

-És melyik az? Fel tudod sorolni?

-Nem, mert azzal is elárulok valamit a filmről! - ellenkeztem, így felcsillant a szeme - De a halál nem a vég! Az csak a kezdet egy új sztori elmondásához! - javítottam ki.

-Több olyan pletyka terjeng, hogy pont Amerika Kapitány meghal ebben a filmben... - hozta fel.

-Amerika Kapitány lehet meghal ebben a filmben? - játszottam el a kiakadásomat – Ezt nekem nem mondta senki!

-Akkor lehet, hogy nem is igaz? – vonta fel a szemöldökét.

-Maradjunk annyiban, hogy az apám előszeretettel titkolózik velem a szerepeiről, így fogalmam sincs! – javítottam ki.

-Még neked sem mond el mindent? – csodálkozott a kijelentésen.

-Nem, pedig nagyon is jól tudja, hogy tudok titkot tartani!

-Bízzunk abban, hogy ez a pletyka nem valósul meg! - mondta keresztbe tett ujjakkal.

-Pontosan! - bólintottam.

-Akkor további jó szórakozást!

-Viszont kívánom! - mosolyodtam el majd elindultam befelé.

Nagyon is jól tudtam, hogy apa nem ebben a filmben halna meg. Konkrétan még a búcsúzás szövege benne van a fejemben, olyan tisztán emlékeztem arra a jelenetre. Jó, igaz, nem meghal, hanem megöregszik, de akkor is közel került a halálhoz. Ahogy bementem az épületbe, ott még fogadott pár rajongó, így velük csináltam képeket majd továbbmentem. Amikor már a színpad mögött voltunk, akkor kibújtam a magassarkúmból, mert már éreztem a derekam. Ott hátul ittam egy kis vizet majd készítettem magamnak egy jó kis teát. A többiek is lassan megérkeztek, így elkezdtünk beszélni a kinti dolgokról. Lassan kiosztották a mikrofont nekünk, így lefényképeztem a Bosszúállók szimbólummal ellátott mikrofont és elküldtem apával. Gyorsan még felhívtam és beszámoltam neki a dolgokról. Máskor nem nagyon volt időnk, hiszen pont ez volt az a pillanat, amikor ő felébredt és én meg szabad voltam. A pletykán nem lepődött meg, jól tudta, hogy létezett. Percekig beszéltünk, mert érdeklődött a hogylétem iránt is. Akkor tettem le a hívást, amikor már a műsorvezetőt meghallottam a színfalak mögött. Ő már kint volt a színpadon, a nézők meg nagyban rajongtak. Egy kis szöveg után elkezdett minket kihívni. Sorban mentünk. Először ment Bettany, kicsit beszélgettek vele majd egyből következett Lizzie. Őt követte Seb bácsi, így jót kívánva megveregettem a vállát. Ezután a poén kedvéért a Russo testvérek a nézőtérről csatlakoztak. Mi hátulról néztük a kamerás felvételeket. Mindenkihez volt pár kérdés, így nem nagyon siettünk. A rendezők után jött Holland, így engem megpuszilt majd ki is ment. Utána ment ki Letitia, majd Hiddleston. Előttem Cumberbatch ment ki, így lassan az ajtó mögé mentem. Amikor végeztek, akkor a műsorvezető krákogott egyet.

-És most Hölgyeim és Uraim! - kezdte, így idegességemben megpörgettem a levegőben a mikrofont - A mai nap utolsó vendége! A fiatal és rendkívül tehetséges Éneklő Amazon! - emelte fel a hangját, így felharsongtak a nézők - Connie Evans! - mondta ki a nevemet, így az ajtó kitárult előttem és hirtelen meg is lettem világítva. Integetve kisétáltam, így a hangzavar egyre nagyobb lett - Üdvözlünk Connie! - köszönt a nő.

-Sziasztok! - mosolyodtam el.

-Várjunk, milyen jogon kaptad te a legnagyobb ujjongást? - szólalt meg a helyéről a bácsikám.

-Tán féltékeny vagy? - kérdeztem a mikrofonba, emiatt többen elnevették magukat.

-Connie, hatalmas rejtély számunkra a karaktered, mesélnél róla egy kicsit? - érdeklődött a műsorvezető.

-Rita Turner egy volt S.H.I.E.L.D. ügynök. Egyes dolgot már megtudtunk róla a sorozat miatt, képbe vagyunk, hogy Sam Wilson és Rita ismerik egymást! Úgy zárult le a sorozatbeli szereplésem, hogy Wilson segítséget kér tőle. Na a következő amit tudunk, hogy Rita hirtelen megjelenik a Bosszúállók oldalán! - mutattam körbe - Annyit mondhatok, hogy régi kapcsolatokat fog feltárni a film a karakterről és fog egy-két meglepetést alkotni!

-Nem tudom levenni a szemem a ruhádról! - pillantott az adott darabra - Loki stílusát vélhetjük felfedezni?

-Próbáltam úgy tervezni igen! - bólintottam, így a rajongók ujjongtak - A terv elkészítése után egyből felhívtam Hiddlestont és megmutattam neki! - emlékeztem vissza majd az említett felé fordultam.

-Élőben jobban néz ki! - jegyezte meg az idősebbik Tom.

-Ez a Loki ruha valamilyen rejtett utalás? - jutott eszébe a nőnek.

-Igen, Loki és Rita jegyben járnak! - vágtam rá, de egyből kitört belőlem a nevetés.

-Tom? - fordult a másik emberhez - Akarsz valamit ehhez hozzáfűzni?

-Remélem mindenki élvezi majd a filmet! - mondta Hiddleston, így odamentem hozzá majd lepacsiztam vele.

-Na jó, srácok most már nagyon akarom látni a filmet! - hitetlenkedett, így kuncogva visszamentem.

-Mi is! - bólintottam.

-Connie, kérlek foglalj helyet és akkor el is kezdjük a játékokat! - mutatott a szabad székre, így biccentve helyet foglaltam.