-Fiatal feltörekvő sztár, Connie Evans, egy hatalmas bemutatóval nyitotta meg az idei év közelharc világbajnokságát. Dinamikus, erőteljes volt és legfőképpen tudatában volt az énekes abban, hogy milyen számokat kellett volna összerakni. Olyan dallistát hozott össze, ami valójában megmutatta a női nem erejét és emiatt csak gratulálni lehet a fiatalabbik Evansnek. Többen egyetérthetünk azzal, hogy ez adta meg a megfelelő lendületet az internacionális verseny kezdetéhez, ami keleti parti idő szerint reggel nyolckor kezdődik – olvasta fel Seb bácsi a cikket majd tovább görgette az internetet – Ez de jó kép rólad! – állt meg majd megmutatta nekem is a fotót. Nem volt különleges, igazából az ember pont elkapta, ahogy elmosolyodtam egy póz közben.

-Ez melyik újság? – ittam egy korty kávét miközben hátradőltem a széken.

-Los Angeles Times, miért? – vonta fel a szemöldökét.

-Alá van rendelve a Hollywood Recordsnak – mormogtam, így fintorra húzta a száját – Szóval csakis a kiadó miatt kaptam jó értékelést! – tudtam le ennyivel – Valami esetleg? – néztem körbe.

-A fiatal és tehetséges Connie Evans megnyitotta az idei év női közelharc világbajnokságát – kezdte apa – Annak ellenére, hogy újoncnak számít a szakmában, minden tudását összeszedve remekelt az előadásával és feljebb vitte a világbajnokság nézettségének a számát. Reméljük a bajnokság alatt a pályán is olyan tehetséges és ügyes lesz az országunkat jelképezve, mint a színpadon énekelve – mesélte, így összeráncoltam a szemöldököm – Boston Globe, mindent értek! – jött rá ő is, így helyeseltem.

-De hiszen az jó! – nézett fel Seb bácsi – A Boston Globebal mi van? – értetlenkedett, így apa, Shanna néni és én is ránéztünk egyszerre – Szülőváros, mindent értek!

-Találtam valamit! – szólalt meg Mackie – A reggeli órák ellenére egész Amerika a tévét nézte, hogy egy bizonyos megnyitót lássanak. Annak ellenére, hogy az országunk küldöttsége szinte az egyik legerősebb a világbajnokságon, Connie Evans a lécet még feljebb rakta a vasárnapi fellépésével. Dinamikus volt, erőteljes, tudta, hogy mi kell egy ilyen eseményhez! Kivánjuk neki, és a többi versenyzőnek a szerencsét és győzelmet, hogy minél tovább versenybe maradjanak! – mondta el, így az asztalra dőltem, mert érdekelt, hogy ki csinálta ezt – New York Times! – mutatta meg a logót, így ujjongva elkezdtünk mindannyian táncolni.

-Beyoncé megosztotta a koncertfelvételt! – folytatta Hayley – Gratulálok Connie, hatalmas produkció volt! Büszke lehet rád Amerika és a családod! Mindent bele és verd szét az ellenfeleket! – újságolta, így örömünkben még jobban felharsongtunk.

-Micsoda erő, micsoda tehetség! Köszönöm Connie Evans, hogy a dalomat beválasztottad a listába! Remekül adtad elő, büszke vagyok rád! Na akkor, fellépésnek vége, adjunk az ellenfélnek! – rakta be középre a telefont Seb bácsi – Shakira posztolta – tette hozzá.

-Na jó, ennyi jó kritika elég volt! – vettem mély levegőt mosolyogva.

-Holland és Zendaya végül látták? – érdeklődött Scarlett.

-Hogy látták-e? – nevettem el magam – Zendaya kitette azt a sztorijába, ahogy Darnell levideózza a reakciójukat, miközben a fellépést nézik.

-Valahogy kinéztem ezt belőlük – kuncogta el magát majd hátranézett a gyerekekhez, ahogy a játszón elvoltak – Rose, óvatosan a csúszdán! – kérte a lányától.

-Connie, Shanna erőlteti, hogy vegyünk valami ajándékot Hollandnek a holnapi szülinapja miatt! – terelte a témát a bácsikám.

-Sebastian, én két hete szóltam neked! – szólta le a vőlegényét Shanna néni, így az említett fintorra húzta a száját.

-Bocsánat, Mackie meggyőzött arról, hogy nem érdemel ennyi figyelmet! – mutatott az adott ember felé, így elnevettük magunkat.

-Connie egy szaros jakuzzit vett! – hozta fel Hayley, így Mackie kidülledt szemekkel felém fordult.

-Már megbocsáss, de mi? – akadt ki – Te ennyit ráköltöttél? Mi van a megállapodásunkkal?

-Az nem arra vontakozik, hogy nincs szó Hollandről, amikor nincs jelen és amikor mind a ketten egy szobába vagytok, akkor veled foglalkozom? – emlékeztem vissza, így lefagyott egy kicsit.

-Hiszen most is szó van róla!

-Én kezdeményeztem? – mutattam magamra kuncogva.

-Nem, de te vettél a barátodnak egy jakuzzit!

-Merthogy nincs neki medencéje! – álltam ki a döntésem mellett.

-Hát használja a ti medencéteket! – tudta le ennyivel.

-Hohohó! – állította le apa – Épp elég, hogy a szomszédság hozzánk jön!

-Te meg állandóan használod a kemencét! – vágott vissza Seb bácsi.

-Ja, mert ezzel az érvvel mindent kiegyenlítettél, mi? – vonta fel a szemöldökét röhögve apa.

-Látjátok, Holland miatt kezdtünk el veszekedni! – értelmezte Mackie – Ez a kölyök ezt csinálja velünk!

-Amúgy, van egy ötletem, hogy milyen ajándékot adjatok neki! – hoztam fel mire a Mackstan duó felém fordult.

-Oh, szóval most már elvárjuk, hogy én is adjak neki valamit?

-Ugyan már! Bírod a képét, csak imádod csesztetni a fiatalsága miatt! – mondtam el a valóságot, így nevetve helyeselt – Viszont ha csináltok egy ágyneműt az arcotokkal, és akkor azzal meg is szívatjátok félig! – ajánlottam, így összenéztek egyszerre.

-Benne vagyok! – szólaltak meg egyszerre.

-Nekem meg azt mondtad, hogy vegyek egy golf-készletet – hitetlenkedett apa – Az ilyen jó ötleteket, miért a végére tartogatod?

-Oh, nyugi a te szülinapod nemsokára itt lesz, hozzád is van rengeteg ötletem! – ittam egy korty kávét, így az ajándék hallatán némán ujjongott – Két hét és megkapod!

-Uram Isten! Evans egy évvel idősebb lesz! – realizálta Scarlett – Ezt meg kell ünnepelni!

-Nem kell az arcomba vágni a koromat, rendben? – tudta le ennyivel még nyugodt állapotban – Már letudtuk annyival, hogy csak Connie öregszik kettőnk közül!

-Hát igen, bár nem tudom kinek fájt a szörfözéstól múltkor a dereka... – jutott eszébe Hayleynek, így mindenkiből kitört a nevetés.

-Áruló – mormogta a szerelmének apa.

-Ugyan már! Egy évvel vagyok nálad fiatalabb mégse panaszkodok annyit! – folytatta a beszólást kuncogva.

-Hogy nem? – vonta fel a szemöldökét.

-Na jó, itt leálltunk, mielőtt harc alakul ki! – szóltam közbe kacagva – Minden és mindenki nyugodt! Ha kell elmegyek a hotelbe egy adag zöld teáért mindegyikőtöknek!

-Mi ez a zöld tea mániád? – értetlenkedett Mackie – Oké, hogy nyugtató, de te rengeteget iszol! – jegyezte meg.

-Megtisztítja a szervezetem! – vontam meg a vállaim – És szerinted amúgy Holland mellett, mennyit kéne innom? – tettem hozzá, így hangosan kitört belőle a nevetés.

-Ez az én Conniem! Végre visszakaptam! – ujjongott – Azt hittem elvesztettelek Holland után!

-Nyugalom, nagyon sokszor csak magamban hitetlenkedek, mert mellettem van! – tudtam le ennyivel.

-A Holland-ellenes mozgalom sikerrel járt! – örvendezett Seb bácsi is – Megérte a sok belefektetett energia!

-Amúgy most hol is vannak?

-Lassan utaznak haza Ausztráliából – válaszoltam – Jön az amerikai hirdetés!

-Utána Európa? – folytatta apa, de én megráztam a fejem.

-Ázsia és aztán Európa. Megcserélték, nem tudom milyen okból...

-Ott tudnak lenni valamelyik koncerten? – csodálkozott Mackie az útiterv miatt.

-A bostonin biztos ott lesznek, a többi kérdéses – vontam vállat – Amúgy ti mennyire tudtok eljönni? – néztem körbe a társaságon.

-Én a bostonin és a los angelesin leszek ott – kezdte Scarlett.

-Szerintem én csak a Bostonba megyek, bár meglátjuk a New Yorkot! – húzta fintorra a száját Mackie.

-Titeket tudlak! – legyintettem a családom felé.

-Ha már ilyen jól beszélgetünk barátiasan, Connie, neked milyen forgatásod lesz szeptemberben? – jutott eszébe Shanna néninek, így lehajtottam a fejem.

-Nem volt elég, hogy egy Shondaland műsor lesz? – hajtottam le a fejem.

-Várjunk, én nem is tudtam, hogy egy Shondaland műsor lesz! – dőlt előre Mackie – Most már egyre jobban érdekel!

-Innen vesztett ügyed van! – tudta le ennyivel Scarlett, így vettem egy mély levegőt.

-A címe 19-es körzet – vallottam be – A Grace klinikának egy testvérsorozata lesz, ahol éppen a körzeti tűzoltók életét fogják bemutatni. Néha megjelennék a Grace klinikában, néha meg az ottani orvosok jelennének meg nálunk.

-Ez szuper, kit alakítasz? – érdeklődött Seb bácsi.

-Magamat – vontam vállat, így mindenki értetlenkedve nézett rám – Persze csak egy tíz évvel idősebbik változatomat... – tettem hozzá – Seattlebe költözök miután az apámmal összevesztem, hogy miért mentem az akadémiára – mutattam az illetőre – Egy két színészről tudok, hogy benne lesz, de nagyjából a stáb az homály még számomra – meséltem el majd ittam egy korty vizet – A filmet, meg nem szívesen mondanám el, mert a Disney kinyír a Marvellel együtt! – fújtam ki a bennem levő levegőt.

-Milyen filmben fogsz szerepelni, ahol mind a kettő részt vesz és nem a Bosszúállók: Végtelen háború? – fordult felém Scarlett.

-Megígértem több személynek, hogy nem verem nagydobra!

-Abból az egyik a barátod, szóval valószínűleg már a fél világ tudja! – mondta apa, így lesütöttem a szemem – Pókember: Irány a Pókverzum rajzfilmben a Póklány hangját adja! – jelentette ki helyettem, így én hitetlenkedve megráztam a fejem – Úgyis megtudták volna!

-Te leszel a Póklány? – ismételte el Mackie, így bólintottam – Oh Tom, beijedt, hogy te jobb Pókembert alakítanál, mint amire ő soha nem lesz képes! – nevette el magát, így többen is felkacagtak vele.

-Felmerült benne! – mormogtam félig mosolyra húzva a száját – Bár még nem tudunk semmit a karakterről, csak érdeklődtek és aláírtam egy szerződést, szóval most már a Disney rabja vagyok életem végéig! – jegyeztem meg.

-A Disney zenei kiadójánál van szerződésed! – emlékeztetett Hayley.

-Tudom, mami, nem kell felhozni! – húztam fintorra a számat – Először a Marvel szerződés által vont birtokba, majd a kiadó után még jobban és most ezzel a rajzfilmmel még jobban... – soroltam fel, majd ittam egy kortyot – Nem akarom ugyanazt átélni, amit Zendayanak kellett! – tudtam le ennyivel.

-A Marvel az egyedüli olyan alvállalat, ami ezt elkerüli – simogatta meg a hátamat apa – Biztonságba vagy!

-És alapból meg nem félünk a Disney ellen indítani egy pert, szóval édes mindegy milyen irányba megyünk! – szögezte le Scarlett.

-Anya, kaphatunk fagyit? – futott hozzánk Diego Rosezal együtt.

-Diego, éppen csak ebédeltünk! – emlékeztette Shanna néni, így én egyből felálltam.

-Mutasd az utat Pajti! – fogtam meg először Diego majd Rose kezét.

-Connie, erre nem adtunk engedélyt! – szólt utánam Seb bácsi.

-Nem is kértem! – indultam el a gyerekekkel az árus felé. A gyerekek egész jól viselkedve mentek mellettem majd amikor megérkeztünk a fagyizó elé, akkor leguggoltam hozzájuk – Lássuk, van csoki, vanília, eper, citrom, zöldalma, mogyoró, karamella... Mit kértek? – pillantottam felváltva a két gyerekre.

-Kaphatok kettőt? – csillant fel Rose szeme.

-Túlzásokba azért ne essünk! – kértem, így csalódottan rám nézett – Majd máskor, rendben? – simogattam meg a hátát.

-Én kérek olyan lilát – mutatott arra Diego.

-Kékszőlőt? – olvastam le a táblát, mire az unokaöcsém bólintott – Rose?

-Az ott milyen? – mutatott a hűtőpult legszélére.

-Sztracsatella, tudod, a vanília fagyi csoki darabokkal – magyaráztam el, így mosolyra húzta a száját – Azt kéred?

-Igen! – nézett rám, így felálltam.

-Szia! – léptem közelebb a bódéhoz, így az ott álló fiatal lány rám nézett – Szeretnék kérni kettőször egy gombócot, az egyik kékszőlő, míg a másik sztracsatella lenne! – mondtam el a rendelést, így biccentve neki is állt.

-Te nem eszel? – pillantott rám Rose.

-Én még tele vagyok az ebéddel, majd máskor én is eszek veletek együtt, rendben? – ajánlottam fel, így beleegyezett.

-Itt van a két gombóc! – adta oda nekem, így én továbbítottam a gyerekeknek – Hatszáz forintot kérek szépen!

-Köszönjük szépen! – adtam neki oda a pontos összeget majd megfogtam a gyerekek szabad kezét és visszavezettem a csapathoz őket – Meg is vagyunk! – jegyeztem meg majd visszaültem a régi helyemre.

-Elképesztő, hogy el kellett jönnünk Magyarországra, hogy így csapatostul le tudjunk ülni, mint régen – jelentette ki apa – Mi történt azóta, hogy ennyire nincs időnk összeülni?

-A lányod híres lett és nem tudja már szervezni az ilyen találkozásokat! – tudta le ennyivel Seb bácsi – És ezzel, hogy híres lett, több munkát hozott a családnak a parfümmel, meg több megjelenésünk is van az ő premierjein és koncertjein.

-És még így is hiányzik a csapatból! – tettem hozzá – Hemsworth mekkora hangulatot adna a pálya szélén a versenyen... – gondoltam bele, így Mackie helyeselve elkuncogta magát.

-Zendaya lett volna a legnagyobb szurkoló a megnyitón! – hozta fel Scarlett.

-Az biztos! – adtam igazat mire megszólalt a telefonom – Ennyire elbeszéltük az időt, hogy Ausztrália már hív? – lepődtem meg majd elővettem a mobilom – Oh, ez Los Angeles! – olvastam le Scott bácsi nevét – Egy pillanat és jövök! – pattantam fel majd elsétáltam a füves terület közepére – Jó reggelt!

-Megjött az apád ajándéka! – kezdte a bácsikám, így biccentettem magamnak – Hallod, rohadt menő!

-Ez a lényege, nem? – kuncogtam el magam.

-Ilyet én is kérek, honnan tudok rendelni? – érdeklődött.

-Egy listát még összeszedek, nem voltam bennetek biztos, így csak párat kértem! Add meg a méreted és akkor a házadhoz küldöm! – tudtam le ennyivel – Nem akartam mindenkinek előre rendelni, mert azt akartam, hogy különleges ajándék legyen apának!

-Egy rohadt cipőt terveztél neki! – emelte feljebb a hangját, hogy realizáljam – Ennél jobb ajándékot nem nagyon kaphat!

-Tudtommal a szülinapján tudta meg, hogy Abby terhes volt velem! – emlékeztem vissza.

-Na jó, emlékezz, hogy az elején megijedt a gyerek témától, és csak a születésed után vált az apák mintaképévé! – jegyezte meg, így kitört belőlem a nevetés – Bár tényleg te voltál a legjobb szülinapi ajándék, az tény! – helyeselt végül velem – Hova tegyem az ajándékot?

-A padláson van egy szekrény a ruha anyagokkal. Ha oda berakod, az tökéletes! – legyintettem.

-Engedélyt kapok felmenni a padlásra? – tettette a meglepődöttségét.

-Úgy mondod ezt, mintha nem engednélek fel!

-Régen voltam már fenn... – vallotta be – Ki tudja, hogy azóta mik a szabályok!

-Semmi szabály nincs! A koncert ruháim vannak a babákon és a félig kész premieres öltözet van középen, amit majd a Pókember: Hazatéréshez húzok fel!

-Wow! – akadt meg hirtelen – Ezek gyönyörűek! – jelentette ki, így rájöttem, hogy felment a padlásra – Uram Isten!

-Nem kell fényezni, tudom, hogy jók lettek a ruháim! – menőztem, így elkuncogta magát

-Nagyon ügyes vagy Connie! – dicsért meg mire meghallottam, hogy kinyitotta a szekrényt – Csomag elhelyezve!

-Köszönöm szépen!

-Na megyek, megsétáltatom a parton Dodgert! – fújta ki a benne levő levegőt.

-Rendben! Lassan mi is megyünk az versenyre... – hoztam fel.

-Oh tudom! Beállítottam egy emlékeztető.

-Amúgy keleti parti idő szerint reggel kilenckor lesz a meccs, miért vagy fenn?

-Intéztem pár dolgot, meg a postás is hozta a cipőt, anyáékkal is beszélnem kellett... – sorolta fel.

-Értem! Pihenj addig, mi is azt tesszük! – ajánlottam.

-Pedig neked lassan készülődni kéne, mert két óra múlva pályára lépsz!

-Nem kell emlékeztetni! – kértem hitetlenkedve – Az ideg reggel óta ver, mert ez már nemzetközi... Félek, hogy nem leszek képes helytállni! – mormogtam lehajtott fejjel.

-Connie, elmegyek Magyarországra és megverlek! – jelentette ki, így félig mosolyra húztam a számat – Ügyes leszek, ebben nem kételkedem!

-Hiányzol Scott bácsi! – vallottam be.

-Te is hiányzol nekem Prücsök! Légy ügyes, rendben? Én megyek reggelizni!

-Jó étvágyat! – mondtam majd kinyomtam a hívást és visszasétáltam a többiekhez – Azt hiszem idő van! – tettem zsebre a kezem, miközben kifújtam a bennem levő levegőt. Mindannyian rám néztek a lehető legbüszkébb arcukkal majd felpattantak.

-Akkor menjünk! – egyezett bele apa majd felém nyújtotta a kezét, így megfogtam majd elindultunk.

Először a hotelbe sétáltunk, hogy felvegyük a holmijainkat. Én emiatt, hogy a táskám a hátamra került, konkrétan kialakítottam a magas vérnyomást. Az agyam a táskát és a benne levő dolgokat nem egy normális dolognak vette, hanem inkább egy stresszfaktornak, ami nagyon nem tetszett. Minden egyes lépést félve tettem meg az aréna felé. Bár amikor beléptem az épületbe, akkor egy enyhe nyugalom szállt a fejemre, mert nem egyszer voltam már ott a próbák miatt. Igaz, nem egy színpadon állnék, hanem egy küzdőtéren, de az lényegtelen volt abban a pillanatban. Elmentem az öltözők felé, míg apa a pályához és a többiek meg a nézőtérre. Az előttem lévő verseny már a vége felé járt, így tudtam, hogy nem lennének annyian már az utolsó meccsen. Ez tetszett mondjuk, hogy utolsóként szerepeltem, csak az nem nyerte el a kedvelésemet, hogy pont egy mexikói ellen harcoltam. Ahogy elővettem a cuccomat, akkor a csomagot is megragadtam, amiben a nemzeti mezem volt. Nem mertem otthon kinyitni, mert akkor is elkapott a félelem, amikor meghozták a csomagot. Levettem a pólóm és a nadrágomat, majd leültem a padra és az ölembe vettem a zacskóban levő mezt. Mély levegőt véve kibontottam, majd kivettem először a toppot, majd a nadrágot és végül a melegítő pulcsit. Azt kiterítettem a lábamon majd megsimogattam az ország nevét majd a hátulján megnéztem nevemet. Letöröltem az öröm által kicsúszott könnyemet majd nekiálltam öltözni. Amikor készen voltam, akkor felvettem a cipőm, majd megragadtam a vizemet és a törölközőmet. Kiléptem az ajtón majd bezártam a kis szobát, így amikor megfordultam, akkor szembe találtam magamat a csapattal, plusz Spencerrel. Többen videóztak, így amint realizálták a ruhát, akkor eltátották a szájukat.

-Fordulj! – kérte a menedzserem, így megtettem, amire kért – Tökéletes!

-Milyen érzés? – érdeklődött Mackie.

-Elbőgtem magam miközben elővettem – vallottam be kuncogva – Most láttam először és egyszerűen elképesztő, ahogy Amerika színeit viselem más országban... – magyaráztam majd megakadtam, mert megint elkezdem könnyezni – Bocsánat! – töröltem le az arcom majd szipogva ugrottam párat – Na jó, most már minden oké! Készen állok szétverni pár segget! – jegyeztem meg.

-Szerintem én még kimaradtam a jó muriból! –szólalt meg apa oldalról, így arra fordulva mindannyian megláttuk, hogy ő is felvette az egyen melegítőt – Jobban tetszik ez, mint az Amerika Kapitányos melegítőm, amit három éve kaptam.

-Tudod, milyen nehéz volt, azt a melegítőt beszerezni? – akadtam ki, így mindannyian felkacagtak. Apa közelebb lépett hozzám majd végignézett rajtam – Jól nézünk ki! – jelentettem ki.

-Kétség nélkül! – adott igazat majd megölelt jó szorosan.

-Éljen az Evans csapat! – ugrott ránk Seb bácsi, így kitört belőlünk a nevetés. Mindannyian beálltak a csoportos ölelésbe majd megsimogatva engem vissza is mentek a nézőtérre a cuccaikhoz. Én és apa megálltunk az ajtó előtt majd egymásra néztünk.

-Büszke vagyok rád! – mondta apa mosolyogva.

-Tudom! – bólintottam.

-Tudd, hogy nem érdekel, hogy mi lesz a pályán! Az sem baj, ha kiesel és csak a döntő miatti fellépésed miatt maradunk itt! – kezdte, így lehajtottam a fejem.

-Tudom, de... – kezdtem az ellenkezést, így felém fordult.

-Nincs de Connie! – karolt át – Én bízom benned, tudom, hogy mindent megteszel a pályán! Ha nem jön össze, akkor nem jön össze! – vont vállat, így a szemébe néztem – De ha mégis sikerül a mai nap tovább jutni, akkor a holnapi nap sokkal könnyebb lesz, mert most nagyobb rajtad a nyomás az ismeretlen miatt! Én csak sok sikert kívánok! A taktikát tudod az ellenféllel szemben, ezt reggel átbeszéltük az edzésen! Ott leszek a pálya szélén és segítek neked, amiben csak tudok!

-Köszönöm apa! – bújtam hozzá mire megpuszilta a fejem.

-Hölgyeim és Uraim, fogadják sok szeretettel Alexandra Giménezt! – mondta be a hangosba a kommentátor, így elváltunk apával.

-Idő van! – jelentettük ki egyszerre, így mind a ketten elkuncogtuk magunkat majd átadtam apának a vizet és a törölközőt.

-És most, Hölgyeim és Uraim! Az Éneklő Amazon, Connie Evans! –emelte fel a hangját a bemondó, hogy fokozza a hangulatot, így kinyitották előttünk az ajtót, így befutottam intve. Az egész aréna nagyban ujjongott, így én mosolyogva felmentem a küzdőtérre majd megálltam az ellenfél előtt.

-Encantada (Örvendek) – ráztam kezet a mexikóival.

-El encanto es mío (Enyém a megtiszteltetés) –mosolygott rám majd elengedtük egymást kezeit és levettük a pulcsikat – La cantando guerrera (Éneklő amazon) – tette hozzá, így kacagva lehajtottam a fejem – Me gusta (Tetszik).

-Hát, most már nekem is egyre jobban! – mormogtam majd leadtam apának a pulcsit – Eléggé kedves a csajszi...

-Attól még az ellenfeled! – vont vállat.

-Tudom! Csak egy kicsit fájdalmasabb lesz hazaküldeni! – tudtam le ennyivel majd ugrálva visszamentem a kezdő körhöz.