------------------Apa szemszöge-----------------
-Hogy életed szerelme? - értelmezte Abby Connie kirohanása után, de nem voltam képes reagálni, mivel még mindig a sokk hatása alatt voltam - Szóval igaz! - jött rá.
-Abby, én... - kezdtem halkan mire Tom visszatért a garázsból és egyből felrohant az emeletre.
-Mire volt jó ez Chris? - kérdezte kiakadva - Minek kezdtük újra, ha tudtad, hogy mást szeretsz?
-Mert nem voltam felfogni, hogy kit szeretek, egészen addig, amíg haza nem jött! - válaszoltam hangosabban.
-Ugyan már! A szerelem egyáltalán nem így működik! Ha szeretsz valakit, akkor azt tisztán tudod!
-Tényleg? - vontam fel a szemöldökömet - Te oktatsz ki engem szerelmi tanácsokból? - mutattam rá már enyhén dühösen - Konkrétan miattad nem merek senkit se szeretni, mert olyan szinten összetörted a szívem, hogy nem merek lépni! - vallottam be ingerülten mire lefagyott egy pillanatra.
-Oh, szóval ezt is rám fogod? - kuncogta el magát - Konkrétan rám lett kenve minden! De végülis egyikőtök sem képes elfogadni, hogy én min mentem keresztül!
-Hogy te min mentél keresztül? Tényleg? Sajnálom, de nehezebb feladatnak tartok felnevelni egy lányt a karrierem kezdetén, minthogy egyedül élni kicsit depressziósan! - jelentettem ki - Mert képzeld én is voltam abban a helyzetben! - tettem hozzá - Ki se mozdultam a szobából napokon keresztül, alig ettem és alig ittam miután elhagytál minket! Annyi jelenlétem se volt, hogy egy héten ránézzek legalább egyszer a kislányomra! Ismert volt akkor a szülés utáni depresszió, simán kilábaltuk volna, mégha nagyobb pénzt ki kellett volna adni szakemberekre, de te nem! - ráztam meg a fejem - Te inkább az egyszerű utat választottad és elmenekültél a bajtól, ahogy a semmirekellő gyávák szokták!
-Ha engem így nevezel, először gondold át, hogy lányunk mit csinált az előbb! - hozta fel - Mert konkrétan ő is elmenekült, szóval egy semmirekellő gyáva alak!
-Ha még egyszer így mered hívni őt... - nyomtam össze az állkapcsomat a haragtól.
-Akkor mi lesz? - vont vállat - Szembeszállsz a saját szavad ellen?
-Nincs jogod megnevezni a lányomat semmilyen jelzővel! - jegyeztem meg visszavéve, így meghallottam, hogy az emeleten is éppen ment a vita Holland és Bonnie között.
-Tényleg? Megint visszatértünk Londonba, ahol idegennek tekintettél?
-Hogyan kellett volna reagálnom? Tizenöt év után megjelensz és boruljak a nyakadba, vagy mi? - hitetlenkedtem.
-Eltúlzod az egészet!
-Én? Te nem túloztad el, amikor ok nélkül arra kérted Hayleyt, hogy szálljon le rólunk? Hogy ne találkozzon velünk? A keresztlányával, akit teljes szívéből szeret, Stannel, akire a testvéreként tekint, és velem, akit meg szeret! - mutattam magamra, de nem tudtam ellenállni, és már elkezdett folyni a könnyem.
-Oh, szóval ti így romantikáztatok, amíg én próbáltam visszaszokni ide?
-Tudod mit? Bánom, hogy nem tettem meg és nem hallgattam Zendayara, hogy legyen Hayley a szeretőm! Akkor legalább elviseltelek volna, de így, hogy elküldted innen azt az embert, aki boldogságot hoz mindannyiunk életébe, minden esélyednek lőttek!
-Tényleg? Eldobsz engem, mint a feleséged és a lányod anyja, egy másik nőért? - vonta fel a szemöldökét.
-Ő jobb anya volt a lányomnak, mint te álmodban leszel! - zártam le ennyivel majd megragadtam az üveg sört az asztalról - Pakoljatok össze és menjetek Bonnieval a házamból! - parancsoltam majd kimentem a teraszra. Hallottam, hogy fújtatva felment a lépcsőn, de jelenleg nem érdekelt semmi sem.
-Fehér az ujjad, olyan szinten szorítod azt az üveget! - szólalt meg Shanna a ház mellől, így arra pillantottam.
-Mindent hallottál? - kérdeztem, bár már előre tudtam a válaszát, különben nem lett volna ott.
-Dodger megijedt valamilyen hangtól, és átfutott hozzánk! - magyarázta amikor odasétált mellém majd oldalról átölelt, így én is azzal a karommal átkaroltam - Jól tetted! - tette hozzá, így vettem egy mély levegőt - Én sem csináltam volna másképp!
-Mennyire fog kiakadni rám Sebastian? - kérdeztem, így egyből elkuncogta magát - A húgát kidobtam az utcára, ilyenkor a sógori szeretet általában véget ér, nem?
-Nem látok bele a fejébe, de mindenképpen a helyes döntést hoztad most meg! Ha ezt ő nem érti meg ebben a pillanatban, egy kis idő segítségével rájön, hogy neked volt igazad! - biztatott, így kezdtem egy kicsit megnyugodni - Egyébként, ő is Hayley oldalán volt, szóval nem hinném, hogy annyira kiakadna! - jutott eszébe, így meglepődve ránéztem.
-Mindenki Hayley oldalán volt? - érdeklődtem nevetve.
-Nem értem miért találod ezt olyan meglepőnek! - engedett el majd elindult feléjük - Elmondom én neki a történteket, te addig érd el Conniet! - tisztázta, így biccentettem.
-Te kaptad az egyszerű feladatot! - mormogtam majd elővettem a telefonomat.
Egyből megnyitottam a híváslistát majd rámentem Connie nevére. A fülemhez emeltem, amikor már tárcsázta a számot, és hallgattam a csergést. Pillanatokkal később ki is nyomott, így vettem egy mély levegőt. Aggódtam miatta, mert zaklatottan ment el, nem mellesleg kocsiba ült, ami jogilag, még nem szabadna... Ment már vele, de akkor legalább ott ültem mellette. Megnyitottam a nyomkövetőt majd rámentem az ő telefonjának az adataira, így egyből megjelent az őt ábrázoló pötty a térképen. Ennyiből legalább megtudtam, hogy Hayley házához ment, ami nem olyan nagy baj. Mire felnéztem Stan már ott támaszkodott a kapunál, így arra fordultam. Felemelte a sörét majd ivott egy kortyot. Én csak lehajtottam a fejem, így odajött hozzám majd leült a terasz széléhez majd mutatta, hogy csatlakozzak hozzá. Leültem mellé majd néztük a partot és csendben ittunk. Percekig úgy ültünk, egészen addig, amíg egy kulcs nem repült ki a fejünk fölött, így összevontam a szemöldököm.
-Ezzel most a fejünket célozta? - kérdezte Seb a tárgyra mutatva mire az ajtó becsapódott.
-Kétségtelenül! - válaszoltam majd felálltam.
-Tudunk valamit Connieról?
-Hayleynél van! - mondtam mire elgondolkoztam - Vagyis a telefonja ott van!
-Akkor reméljük ő is!
-Megnézem Hollandet! - veregettem meg a vállát, mire biccentett, így bementem majd felkocogtam a lépcsőn. A félig nyitott ajtóban megláttam, ahogy szedte össze az üvegszilánkokat, így megálltam majd jobban kitártam az ajtót.
-Ha el akarsz küldeni, akkor tedd meg most, csak essünk túl rajta! - kérte miközben kidobta a szemetet majd nekiállt feltörölni a vizet körülötte.
-Miért küldenélek el? - értetlenkedtem mire csodálkozva rám nézett.
-Hiszen megcsaltam... - makogta, így biccentettem.
-Igen ez tényleg megtörtént, nem mellesleg az ő szobájában, ami elég durva! - helyeseltem - De tudtad, hogy megcsalod? - kérdeztem mire felpillantott rám.
-Azt hittem, hogy Connie! - vallotta be, így leültem az ágyra. Ő is kidobta a szemetesbe a nedves kéztörlőt majd helyet foglalt mellettem - A ruhája is az volt! Direkt megnéztem, mert valamiért bennem volt, hogy ellenőrizzem, tényleg ő az. Erre bedőltem a cselnek! - hitetlenkedett, így megpaskoltam a hátát.
-Bonnie kihasználta a helyzetet, nem tehetsz arról, hogy még számomra nehéz megkülönböztetni őket!
-Biztos van olyan különbség, amit észrevehettem volna! - ellenkezett.
-Connie haja hosszabb és a szeme kékebb! - válaszoltam - De ezeket azután veszed észre miután sokáig bámulod őket! - vontam vállat.
-Tudsz valamit róla? - kérdezte aggódva, így lehajtottam a fejem.
-Azt tudom, hogy hol van! - vakartam meg a tarkómat - Azt viszont nem tudom, hogy érzi magát, hogy történt-e valami az úton...
-Hol van? - pillantott rám.
-Szerintem jobb lenne, ha azt nem tudnád! - jegyeztem meg mire hátradőlt az ágyon.
-Beszélnem kell vele, meg kell magyaráznom, hogy mi is történt!
-Ez igaz, viszont ajánlanék egy dolgot! - fordultam hátra - Adj neki időt feldolgozni a dolgokat! Nem fog meghallgatni ha most egyből odamész!
-Akkor mit csináljak?
-Hagyjad most pár napig! - mondtam mire felkönyökölt - Nem azért mondom, mert haragszom rád, de annyi tapasztalatom van a nőkkel, hogy ilyenkor nem jó erőltetni!
-Rendben! - egyezett bele majd felült mellém - Viszont ideje lenne menni! - jutott eszébe - Holnap eljövök a maradék ruhámért! - állt fel egyből.
-Maradhatsz is! - ajánlottam fel mire furcsállva rám nézett - Már persze csak, ha akarsz, nem erőltetlek! - legyintettem - Hosszú évek óta nem voltam egyedül ebben a házban, te meg bánatodban alkoholt innál egész addig, amíg el nem alszol! - mondtam el az elméletemet - Inni együtt is tudunk!
-Tényleg, most akkor végleg elválsz Abbytől? - hozta fel mire elkuncogtam magam.
-Az a terv! - adtam igazat majd én is felpattantam - Sör?
-Jöhet! - bólintott, így megveregettem a vállát majd lementünk a konyhába, ahol megláttuk Stant eléggé mélabúsan.
-Veled mi történt? - érdeklődtem.
-Abby letiltotta a számomat! - válaszolta majd ivott egy kortyot - Letiltotta az öccsét, és most meg magyarázkodhatok az anyámnak, hogy mi miért történt!
-Szóval neked is el lett cseszve a napod! - foglalt helyet mellette Holland.
-Én jól vagyok! - vont vállat - Annyi a bajom, hogy Connie nem veszi fel egyikünknek sem a telefont! - dörzsölte meg a szemét miközben én Tomnak adtam egy üveg sört majd csatlakoztam az asztalhoz - Shanna most beszél Hayleyvel, talán ő majd el tudja érni!
-Mindent elmondott neki? - kérdeztem halkan, de egyből megrázta a fejét.
-Nem tudom, gondoltam jobb helyem van itt az elcseszett férfiak mellett! - dőlt hátra - Válópert beadod, ugye? - nézett rám, így biccentettem - Szuper, harcolj értem légyszíves! - kérte, így felkacagtam.
-Mindent megteszek, hogy hozzám helyezzenek el! - nyugtattam meg.
-Mindent tönkretettek... - mormogta Sebastian.
-Ez nem kifejezés! - adott igazat neki Holland - De innen szép nyerni, nem? - nézett körbe.
-Nincs más választásunk! - tudtam le ennyivel majd ittam egy kortyot.
------------------------Valóság----------------------
Próbáltam a legjobban koncentrálni az útra, mert konkrétan simán létrehozhattam volna egy balesetet. Szerencsémre nem volt akkora a forgalom, így hamar odaértem Hayley házához. Leparkoltam a felhajtón majd miután leállítottam a kocsit kitört belőlem a sírás. Egészen addig visszatartottam, hogy a vezetésre koncentráljak, de így, szinte eltört a mécses és csak patakként folyt belőlem a könny. Miután percekig bőgtem az autóban, megragadtam a táskámat majd kiszálltam a járműből. Szipogva odamentem a bejárathoz majd benyitottam az üres házba. Ledobtam a táskámat a lépcsőre majd én is leültem a második fokra. Csak néztem ki a fejemből, mert már nem jött belőlem több könny. Vettem egy mély levegőt, majd bementem a konyhába és kinyitottam a mélyhűtőt. Kerestem fagyit, de nem nagyon találtam, egészen addig, amíg szinte majdnem kivettem, mert eldugva a legalsó polc leghátulján volt. Mindent vissza pakoltam majd becsuktam a frigó ajtaját. elővettem egy kanalat majd a szekrényből elővettem még egy zacskó chipset. Leültem a kanapéra majd bekapcsoltam a tévét, hogy legalább eltereljem a gondolataimat. Teljesen kényelembe helyeztem magam, de ennek ellenére a könnyem lassan folydogált, mert a hangulatom nem javult annak ellenére, hogy ettem. Semmilyen boldogság hormont nem adott se a fagylalt, se a chips! Csak zabáltam és zabáltam, mert ez esett jól a szívemnek. Folyamatosan rezgett a mobilom közben, de nem érdekelt és folyamatosan nyomtam ki az adott emberek hívását. Volt ott szinte mindenki, apa, Seb bácsi, Shanna néni, Tom, a végén már Hayley is. Ez ment egészen addig, amíg egy ismeretlen szám nem keresett, így összevont szemöldökkel a kezembe vettem a mobilom.
-Igen, tessék? - vettem fel.
-Szép délutánt Ms. Evans! - köszönt egyből egy férfi hang - Az ügyben érdeklődnék, hogy átgondolta-e már az ajánlatot a Hollywood Records által? - hozta fel mire a homlokomra csaptam.
-Úristen, nem válaszoltam időbe? - ijedtem meg - Nagyon akartam, csak éppen sok dolog összejött...
-Nyugalom, még van egy hete! - szólt közbe kuncogva - Úgymond tilosban hívtam fel Önt, a kiadó nem tud róla!
-És mi ügyben keres? - vontam össze a szemöldökömet.
-Csak kíváncsi vagyok, hogy hogyan döntene! - válaszolta egyszerűen.
-Az a baj, hogy nem nagyon állna jól nekem ez az imidsz... - gondolkodtam el - Nem hiszem, hogy jól helyt állnék!
-Nagyon sajnálom, hogy így gondolja! Ha így gondolja, akkor továbbítom is a feletteseimnek a döntését miszerint... - magyarázta, mire bekattant valami a fejemben, így megráztam a fejem.
-Elvállalom! - vágtam rá egyből, mire a férfi a vonal másik végén.
-Elvállalja? - ismételt meg ledöbbenve. Én se hittem el, hogy ezt mondtam, de nyeltem egy nagyot.
-Igen, elvállalom! - erősítettem meg.
-Nagyon örülök, hogy végül így döntött! - válaszolt egyből vidám hanggal, így csak hátradőltem a kanapén - Ha nem lenne baj, akkor holnapra be kéne jönni aláírni a szerződést!
-Hány órára? - kérdeztem miközben dörzsöltem a szemeim.
-Kilencre megfelelne Önnek és az édesapjának? - hozta fel mire beugrott, hogy apának is ott kell lennie, hiszen még kiskorúnak számítok.
-Persze! - biccentettem - Megbeszélem ezt vele!
-Rendben, és köszönjük szépen, hogy végül a kiadó mellett döntött! - jelentette ki - Viszont hallásra!
-Viszont hallásra! - suttogtam, mert már kinyomta az illető a hívást.
Percekig bámultam a telefonom, mert nem tudtam eldönteni, hogy most felhívjam-e apát, vagy csak egy üzenetet küldjek. Olyan jól megvoltam magamnak, ameddig nem kellett kontaktba lépnem velük, hogy szinte mennyország volt. Nem volt erőm senkivel se beszélni abból a két házból, de köteles voltam mégis beszélni apával, mert a lánya vagyok és biztos aggódott értem. Megnyitottam a névjegyzéket és rámentem apa nevére. Abban a pillanatban megjelent a képernyőn egy kép rólunk a Polgárháború forgatásáról, így lefagytam egy kicsit. Nem számítottam arra, hogy pont most hívna engem, de lassú folyamatban inkább megnyomtam a zöld gombot és a fülemhez tettem a készüléket.
-Connie? - kérdezte apa, mert ő is megvolt attól lepődve, hogy nem kinyomtam, hanem felvettem.
-Szia apa! - köszöntem neki szipogva, így meghallottam, hogy felállt a székből majd elkezdett sétálni.
-Hogy vagy? - érdeklődött egyből aggódóan, így lehajtottam a fejem.
-Hát, éltem meg jobbat is... - válaszoltam majd letöröltem a könnyem az arcomról.
-Biztonságban odaértél?
-Egy köcsög madarat majdnem elütöttem, mert későn szállt fel az útról! - jegyeztem meg, így elkuncogta magát.
-Akkor jó! - nyugodott meg - Aggódtam érted!
-Tudom! Sajnálom, csak nem bírtam tovább ott... - vallottam be.
-Megértem! Nem ijesztettél volna meg, ha gyalog mész el, de mivel nem esett semmi bajod, így most sem érzem magam rosszul!
-Nincs semmi bajom! Fizikálisan sérülésmentes vagyok! - nyugtattam, de meghallottam, hogy mélyen vett egy levegőt.
-Nem jössz haza este, ugye? - jött rá egyből, így elkuncogtam magam.
-Nem terveztem! - ráztam meg a fejem majd nyeltem egy nagyot - Apa, elvállaltam a kiadó ajánlatát! - vallottam be mire nem válaszolt hosszú pillanatig - Hahó! Itt vagy?
-Hogy mit csináltál? - döbbent le - Igent mondtál arra, ami nem akartál lenni?
-Ne is kérdezd! - hajtottam le a fejem értetlenkedve - A lényeg, hogy holnap kilenckor összeülnénk a kiadóban! Neked is kéne jönni, megoldható?
-Persze! - vágta rá egyből - Majd eljövök érted és együtt megyünk!
-Megbeszéltük! - bólintottam.
-Szeretlek! - jelentette ki.
-Én is szeretlek! - válaszoltam - Akkor majd reggel!
-Jó éjt! - köszönt el, így kinyomtam a hívást.
Elfeküdtem a kanapén, majd a lepedőt magamra húztam. Nem tudtam, hogy mit érezzek. Megbánást, szomorúságot, düht... Minden kavarodott bennem! De szó szerint... Olyan könnyedén változott a hangulatom percről percre, hogy az elképesztő volt. Kétségbeesetten elkezdtem dúdolgatni valamit, és azt felvettem a mobilommal. Egészen addig csináltam, amíg egy normális szöveget létre nem hoztam. Visszahallgattam, így elégedetten felültem, de annak ellenére, hogy mennyire tetszett a dalnak a szövege, elsírtam magam, mert eszembe jutott minden, ami a házunkban történt. És az volt ebben a legnagyobb baj, hogy ezt a dal is tükrözte. Odamentem a konyhába majd megragadtam a nutellát, és egy kanállal a kezemben visszaültem a kanapéra, hogy folytassam a tévé nézését, amit valami régi film ment. Így éreztem magamat, a debütálásom napján, egy megcsalás után és egy szomorú balladának a szöveg írásán túl. Hollywood Records, vigyázz, mert jövök a hatalmas hangulatingadozásaimmal és a semmiből összerakott dalaimmal!