Miután hívtam a mentőket, ezt mondtam:

- Utállak titeket!
- Miért hazudtál Sam?
- Mert.
- Sam, magyarázatot követelek!
Közben megérkezett a mentő.
- Nem tartozom semmilyen magyarázattal nektek! Mondtam, majd beszálltam Daniel mellé a mentőautóba.

- Eltörött az orra. Mondta a mentős.
- Itt vagyok szívem.
- Érzem.
- Bocsánat a családom miatt!
- Semmi baj, érted megérte! Mosolyodott el.
- Nem érte meg! Rosszul érzem magam.
- Ne bánkódj ezen! Nem haragszom!
- De.. De.. Eltörött az orrod, miattam..
- Egyáltalán nem miattad, hanem érted! És nem bánom! Szeretlek.
- Én is.
- Sam!
- Igen?
- Leszel a barátnőm?

Amikor ezt megkérdezte, repdestem az örömtől..

- Persze hogy leszek. IGEN, IGEN, IGEN!
- Köszönöm életem, szebbé tetted az életemet!
- Te tetted szebbé az enyémet!

Megérkeztek Daniel szülei.

-Fiam! Fiam! Kiáltott Daniel anyja, Mrs. Stil
- Anya!
- Jó napot! Köszöntem udvariasan.
- Miattad történt! Támadott le Mrs. Stil
- Anya, kérlek! Nem miatta történt! Hanem érte.
- Tűnj innen te buta liba!
- Ahogy akarja asszonyom.
- Sam, kérlek ne menj!
- Nyugalom Daniel, a büfében leszek.
- Szeretlek!
- Én is Daniel, én is.

Ekkor lementem a büfébe, ahol kértem egy szendvicset és egy vizet, bár alig ment le valami a torkomon.

Amikor Visszamentem, leültem az ajtó elé és hallgattam Daniel anyját.

- Fiam! Ez a lány csak nyűg a nyakadra, miatta vagy most itt! Meg sem köszönte!
- Mit nem köszönt meg? Azt hogy én hívtam el mindenhová, és miattam haragszik rá a családja? Igazad van. Hálás kéne hogy legyen érte? Igaz, anya? Kérdezte Daniel gúnyosan.
- Aham. Miatta vagy itt, te szerencsétlen! Az a lány egy két lábon járó szerencsétlenség!
- Az a lány ápol amióta itt vagyok. Az a lány bocsánatot kért a családja miatt, úgy hogy nem ő volt a hibás!
- Nagyon helyes Daniel, nagyon helyes! Az a lány egy buta liba.

Ekkor már nem bírtam tovább, így bementem és elkezdtem kiabálni.

- Tudja Mrs. Stil, lehet hogy buta liba vagyok, de legalább nem ítélek el másokat a semmiségért!

Erre megfogtam magam és elviharoztam. Az anyósom egy született boszorkány! Gondoltam magamban.

- Kellett ez anya?! Menj el!
- De Daniel!
- Semmi de, menj el!
- Rendben, szia.
- Szia!

[ Otthon ]

Haza mentem ahol anyuék már vártak.

- Na végre! Kisasszony haza fáradt!
- Ezt ne most anyu!
- Miért ne?! Kíváncsi lennék arra hogy miért hazudsz..
- Mert azt akartam hogy elengedj!
- Ha az elejétől fogva megmondtad volna az igazat, akkor nem lennénk mérgesek!
- És te milyen alapon nézted meg a telefonom?

Ekkor elhallgatott.

Másnap Visszamentem a kórházba.

- Szia baba.
- Szia baba.
- Hogy vagy életem? Hoztam egy kis kaját.
- Jobban vagyok. Hmm.. Köszi. Mit hoztál?
- Husit meg sült krumplit.
- Nyami, köszi szívem.
- Nincs mit.
- Jó étvágyat baba.
- Köszi.

Egész nap vele voltam a kórházban. Ott is aludtam egész éjjel. Nagyon cuki volt.