Szóval.. Ott fejeztem be hogy a kutyámmal játszottam..
Visszamentem a házba.

SMS érkezett Danieltől.
*Chat

Daniel: Szia Sam! Holnap lesz meccsem és örülnék ha te is eljönnél.
Sam: Hánykor?
Daniel: 15:30-kor.
Sam: Ott leszek.
Daniel: Rendben, köszönöm. Te fogsz erőt adni!❤️❤️
Sam: Awwwh❤️❤️❤️

- Anyu!
- Igen Sam?
- Holnap találkozhatok a barátaimmal 15:30-körül?
- Persze, de 20:00-kor indulj haza!
- Rendben, köszönöm!

Eltelt a délután . Én pedig mentem fel rendszerint a szobámba, hisz álmos voltam.

Másnap elfoglaltam az egész fürdőt, szinte be sem engedtem senkit a fürdőbe.
Délutánra összekaptam magam, felöltöztem, sminkeltem, fogat mostam.

Majd indultam. Csak egy gond volt..
Otthon hagytam a telefonom. Amikor odaértem, akkor vettem észre hogy otthon hagytam a telefonom. De mindegy.

Időközben anyu otthon elvette és megnézte a telefonom.

*Anyu nézi a Danielel folytatott beszélgetésem.

-Brandon, Drágám! Gyertek!
- Mi a baj?
- Úgy tűnik Samnek van barátja!
- Ez hogy lehet?
- Sam egész végig hazudott nekünk, nem a barátnőivel volt, hanem ezzel a Danielel!
- Na várj csak! Majd ha haza jön akkor kap!
- Csillapodjatok anyu! Hiszen 17 éves, normális hogy van barátja! Kelt védelmemre a bátyám.
- Igen, de.. Még előtte áll az egész élet!
- Anyu te majdnem ilyen idősen lettél terhes velem.
- 19 voltam.
- De akkor is fiatal voltál. Samanthanak pedig csak barátja van. Nem nagy dolog!

Miközben ők otthon vitatkoztak, én szúrkoltam a szerelmemnek.
Daniel nagyon ügyes a pályán. Folyton csak ezt hallottam a bírótól:
Touch down a sasoknak!
Woww! Gyönyörű teljesítmény! Büszke voltam rá!

Ám ekkor meghallottam valamit..
Daniel Stil megsérült!
Ez nagyon szíven ütött! Elkezdtem sírni és futottam Daniel felé, aki egy padon ült.

- Daniel! Jól vagy? Zokogva kérdeztem.
- Ne sírj Sam, ez csak egy kis ficam!
- Fáj?
- Nagyon.
- Tehetek valamit érted? Hozzak valamit?
- Ne fáradj édesem!
- Nekem ez nem fáradtság, szeretlek!
- Elég hogy itt vagy! Én is szeretlek!

Persze nagyon megrémültem, rossz volt így látni Danielt.

- Minden rendben?
- Igen, csak pihenek egy kicsit.
- Rendben.

A meccs végül befejeződött, Daniel csapata nyert.

- Büszke vagyok rád.
- De én nem játszottam, hisz megsérültem!
- De akkor is büszke vagyok rád!
- Köszönöm!

- Hazakísérlek!
- Ne fáradj, hisz megsérültél.
- Ez nem fáradtság, Hazakísérlek!
- Rendben. Úgysem beszélhetlek le róla..

A ház elé értünk, ahol már a családom várt.

- Hello! Daniel! Hello Sam! Köszönt a család gúnyosan.

Majd apa jött és behúzott egyet Danielnek, úgy hogy eltörött az orra.

- Apa ezt most miért kellett? Ordítottam rá.
- Mert megérdemelte! Hagyja békén a lányom ez a fiú!
- Daniel! Daniel! Hallasz?
- Jól vagyok Sam.
- Dehogy vagy jól! Kivettem Daniel telefonját a zsebéből és hívtam a mentőket..