elvesztem.
valahol az öröm hiányában fuldoklom,
és azt a keveset, ami megmaradt, próbálom szét osztani.
nekem nem marad semmi.
és senki nem is ad.
nem vagyok képes önző lenni,
másoknak élek.
mégha nekem nem is marad semmi.

szedem fel az erőm maradékait,
a kinyújtott tenyereimre koncentrálok,
veszem a levegőt, de megfojt.

a vérem a felszínen folyik,
akaratlanul zuhanok üres álmokba,
iszom a reményt sötét palackokba.

nem süt nap a borús elmémbe,
a mellkasom fázik
és otthon az ágyam nem ad meleget.