bár tudnád milyen úgy szeretni, mint ahogy én szeretek.
ha úgy szeretnél, mint én akkor el mondanád a holdnak, a napnak, a csillagoknak.
istennek is rólam beszélnél.
és hallgatna.
és erőt adna.

bár tudnád, hogy én nem csak úgy szeretek.
nekem a szerelem egyfajta újjászületési pont. amiért meghalnék, amiért újra kezdeném az életet.

te sokat gondolkodsz istenről, de én többet beszélek róla. többet beszélek neki, többet beszélek vele.
bár tudnám milyen úgy szeretni, ahogy ő szeret.

de ez a szerelem ajándék. áldás.
mert egymásnak voltunk teremtve. hogy ne lettünk volna, amikor úgy nézel rám?
hogy ne lettünk volna, amikor mindent értem teszel?
oly' tiszta az ami köztünk van, nem szép bemocskolni.
de néha mindkettőnknek már túl poros a cipőnk útközbe és egy kicsit le kell tisztogatni.

de tudom hogy imádsz és a szíved is nekem adnád. palotát építenél, éheznél, szomjaznál. csak azért hogy láss boldogan, mert az az ami fontos neked.
néha csak nem értesz; mert én többet futok mint te, én többször kergetek dolgokat, de neked is megvannak a saját fogócskáid.

ketten elringunk majd ebben és tudom hogy örömmel fogod majd a kezem közben.

mert a szerelmünk az egyetlen sérthetetlen és örök.