A törp kölcsönkérte egyik ismerőse lovát, s azzal indult útnak.

Kellett neki segítség, de mennyi!
Gloin nem volt már a régi, de annál inkább kalandvágyóbb.
Ezt meglehetősen gátolta az, hogy egy lóra alig tud felszállni egyedül.

Ahogy Mênon-on lovagolt, eszébe jutottak a régi szép idők. Amikor 13 társával és Gandalffal utaztak a Magányos Hegyhez. Ó, az emlékek.

Egy könnycsepp csordult le arcán. Gyenge, szomorú, de büszke könny; Thorinért, és fivériért.

Sokszor gondolt rájuk. Mit gondolna Kili, hogy döntene Thorin, miként tenne Balin. De büszke volt. Méltó dicsőséget hoztak Durin nevéhez. De sajnos nem csak testvéreit gyászolta.
Gondolt ő Nidhire, a néhai feleségére. Gimli anyjára. Egy újabb könny esett le az arcáról a köpenyére.

|---~°~---|

Gimli nem rajongott a tündékért.
Wiedyn nénit már látta párszor, így őt elviselte. Bár ő ezt törp büszkeségére nem vallaná be.

A fekete hajú elf jóbarátja volt Gloinnak, s nem ez az első eset, amikor vigyáznia kell a törpfiúra.

Gimli morcos arccal engedte be, megkínálta süteménnyel, majd felment a szobájába. Szeretett egyedül lenni. Ölébe vett egy papiruszt, amit egy elrejtett fiókban porosodott.

Ezen papiruszon még az anyjának írt levele lészen, amit Nidhi soha nem látott. A vöröshajú csak hét éves volt, mikor anyja elhunyt. Gloin sosem mondta el miben vesztette életét. Óvni akarta őt, ezt Gimli jól tudta. A törpök is kíváncsiak, nem csak az emberek.

Mivel Wiedyn néni úgysem jön föl az emeletre, itt az idő kincset keresni.
Belépett az apja szobájába, ahol sosem állt még azon padlón. A polcokon elvesztett szín könyveket látott, falakon térképek díszelegtek. Gloin sokszor mesélt már a Magányos Hegyről, Smaug Pusztaságáról, Tóvárosról, de Gimli így is nagy érdeklődéssel tanulmányozta a térképet. Nem akármilyen térkép volt az, hisz apja rajzolt rá. Megörökítette az útvonalat, amin haladtak Tölgypajzsos Thorin vezetésével. Lerajzolta a rejtett bejáratot, Gimli látta Smaug rajzát, ahogy Tóvárost lángba borítja.

A törp asztalához nyúlt. Sok papír, levél olvasása után talált egy érdekeset. Az egyik papiruszon rúnaírással volt valami írott. A törpfiúnak volt ehhez szótára - annak idején Nidhi tanította rúnaolvasásra.

Kiszótárazta a rúnákat, és meglepve állt az asztal előtt.
Az apja monológot írt Tóváros népét gyászolva. Sajnálta mélységesen, oly' mélyen, mint Mória bányái
lészenek Khazâd-Dûmban.

Szívéhez szorította erős öklét, s letérdelt. Gloin szövegével gyászolt ő is. Nem tudott sok mindent arról, hogy hány veszett oda a Smaug elleni harcban. Apja ezen részleteket kihagyta.

Gimli nem szeretett sírni. Szerinte a gyengeség jele volt. Erre anyja mindig úgy csitította, ereszd ki könnyeid, mert túl sokáig voltál erős. Visszafojtva csak rosszabb lesz.

Megkönnyezte Tóvárost, ahogy olvasta Gloin fényes fekete tintával írt sorait, igaz megbánással.

A törp nem is tudta, hogy szülője ily érzékeny volt. Most azt hiszi megtudta, de ez nem így lészen. Gloin sosem az érzékenységéről volt híres, hanem inkább a lelkiismeretessége, és megbánása miatt. Nem úgy, mint többi fivére; ők is rendelkeztek lelkiismerettel, csak nem nagyon merengtek ily' dolgokon. Minden törp hűséges. Ezt az egy mondatot sosem felejthette el egyetlen Kő-nép ismerője sem.

|---~°~---|

"Hegymély Királya,
A vésett kőtrón-királya.
Szökőkútak ezüst Ura,
Térjen immár Haza!

Koronája homlokon honolna,
Hárfája ismét dalolna.
Folyosói zengnének, arany
Énekek, mit hajdan szavalt.

Erdői rügyezzenek hegy ormain,
Napot látott füve szálain!
Az ereje ragyogna vízben, fában
S folyók aranyan csordogálnak.

Megnyugvást találtanak patakok,
Tavak fénylenének, s égnének!
Minden keserűség, s szenvedés odaveszne,
Ha eljő Hegymély Királya visszatérte! "

Mae Govannen, Vándor!
Remélem tetszik eddig.

Ez a vers saját fordítás. A címe "The King Beneath The Mountains"

Khazâd ai-mênu!