Ma, egyik óra sem volt megtartva, helyette 2 nő jött, akiket a Bálnarém hívatott. Hogy miért? Nos elmondom. Mivel az osztály kicsit sem tart össze, ezért azt találta ki, hogy szervez nekünk egy olyan "tréninget", amit majd ez a két nő tart meg nekünk a 2. órától a 6. óráig. De még mielőtt belevágnánk, beszélek egy kicsit a rajz óráról is. 

Rajz:

Tanár: Erre majd az életetek valamelyik részén szükségetek lesz.

És hogy mire? A vetületi ábrázolásra. Azon belül az építészetre és a gépészetre. Most őszintén. Ki akar bútorokat tervezni? Meg tyúkólakat? (Igen, ezt mondta a tanár.) Ez az egész óra felb*szta az agyamat, pedig ez csak a nap eleje volt. 

Többi óra:

Ugye megérkezett az a kettő nő, akiket Taminak, és Aminak hívtak. Az óra elején, ki kellett választani egy kártyát, amin egy maci van, (pl.:szomorú maci, dühös maci stb) de úgy kellett kiválasztani, hogy amit éppen éreztünk érzést (perfect fogalmazás) ábrázolja a maci. Tippeljetek milyen macit választottam :D. Ásító macit! Mikor már mindenki kiválasztotta, vissza ültünk a székekre (amik körbe voltak rakva) és meg kellett mondani miért azt választottuk.

Én: Én azért ezt választottam, mert álmos vagyok...mindig álmos vagyok. *Nobody elkezd röhögni*

Ja, és Nobody milyen macit választott? Háttal álló macit.

Nobady: Én semleges vagyok. *röhögök a macin, és ő is röhög*

Utána még csináltunk ilyen teljesen értelmetlen dolgokat. Pl.: kötelet kellett átraknunk egymáson, hogy közben nem engedhetjük el a kezünket. Úgy inogtunk, mint ha kukacosak lennénk XD. Meg olyan is volt, hogy meg kellett mérnünk, hogy kinek a legkisebb illetve kinek a legnagyobb a kisujja. A legnagyobb Mártásé volt (Harry Potter fan) a legkisebb...pedig az enyém. XD Az egész osztály röhögött, mert ugye mindenkivel összemértem az ujjamat, és kitört mindenkiből a röhögés, hogy hogy lehet ilyen kicsi ujjam. Utána én meg Mártás összemértük és nem kicsi volt a különbség. 

Utolsó órán megint ki kellett választani egy macis kártyát. Én, most, egy, szomorú macit választottam. Megj.: A Bálnarém a sarokba ülve figyelt minket, és engem nézett, és (túl sok az "és") amikor elmentem mellette kártyával a kezembe (#rím) ezt mondtam.

-Szomorú vagyok, mert nem vagyok otthon.

Utána megint végig kérdeztek minket éééééés rám került a sor.

Én: Ez azért ezt választottam, mert igazából...én egyáltalán nem akarok ehhez az osztályközösséghez tartozni. 

Menő gyerek: Szégyelld magad!

Én magamban: Fáj az igazság...?

És holnap is ugyan ez lesz...gondolom. Azon gondolkoztam, mi van akkor, hogyha holnap a nap végén, mindenkivel egyesével négyszemközt beszélnek. Hinnye' én azt nem akarom!

Szóval...holnap is rakok ki részt! Good night!