- Mit is kell egy macskával csinálni Kei? – kérdezte Kuroo

- Te jártál a Nekomába és tőlem kérdezed meg? Te akartál macskát a lakásunkba.

- De olyan kis aranyos.

- Nagyon- mondta Kei szarkasztikusan

Kuroonak és Keinek lett egy kis fekete macskájuk. Persze nem volt tervben a macska, de egyik nap az utcán találták teljesen egyedül és Kuroo nem akarta ott hagyni. A macska nagyon picike volt és állandóan nyávogott. Adtak neki ételt és csináltak neki egy kis fekhelyet. A kis macska nagyon nem szerette Kuroot, így, ha bármikor megakarta simogatni, mindig elmenekült. Egyik reggelen Kei lábához dörgölőzött, Kuroo meg fétltékeny lett.

- Ne már cicus. Itt vagyok én, erre meg Keihez mész.

- Inkább vidd arrébb a macskát. Zavar az aurája.

- Kei csoda, hogy engem elviselsz nem igaz?

- A macska aranyosabb nálad.

- De nem vadabb nálam. – kacsintott egyet Kuroo

Kei ezt egy szemforgatással jelezte, majd elindult átöltözni, közben a macska pedig követte Kurooval együtt. Kei volt, aki jelenleg dolgozott, ugyanis Kuroo még nem szerzett állást. Mielőtt Kei felöltözött volna, Kuroo az egész testét csókokkal lepte el. Kei már megszokta, hogy Kuroo akaratos és vad, de egyben gyengéd is. Beleharapott Kei fülébe, aki ezt egy nyögéssel jelezte.

- Tudom, hogy ez a kedvenced. Most viszont menjél dolgozni és este várlak a finom vacsorával.

- Légyszi ne zacskós leves legyen Kuroo.

Kuroo csak mosolygott, mint a tejbe tök, majd hagyta, hogy Kei elinduljon dolgozni. Először lement a boltba, hogy vegyen hozzávalókat a curryhez, aztán meg ellátogatott a Nekomába. A régi csapatból nem volt ott senki, de az újak nagyon igéretesek voltak.

- Ott van Kuroo Senpai – kiáltotta az egyik srác.

- Sziasztok. Remélem újra lesz harc a szemétdombon. Addig is győzzétek le a hülye baglyokat.

- Nem lesz könnyű. Akaashi-san a segítő edzőjük és hamarosan ő lesz a fő edző is. – mondta a menedzser.

- Kis mázlisták vagytok fiúk. Nálunk nem volt menedzser, így tiszteljétek ezt a kedves lányt. A lényeg, hogy Akaashi sem tökéletes. Senki sem az. Dolgozzatok keményen, aztán megyek megnézni a meccseiteket.

- Rendben Kuroo Senpai- kiáltották egyszerre.

Igaz, hogy Kuroo csapata nem nyerte meg a meccset a Karasuno ellen, de Tsukishima szívét legalább megnyerte. Ez már 3 éve történt és 3 hónapja élnek együtt. Kuroo dél körül hazament, majd csinált magának ebédet. Egész délután fetrengett, meg próbált a macskával játszani. A macska már 1 hete van náluk, de nem sokat foglalkoztak vele eddig. 5 óra körül megcsinálta a curryt, majd várta haza Keit, aki fél 6kor megérkezett. Leültek az asztalhoz és csöndben elfogyaszották a vacsorát. Ezután Kei elment fürdeni Kuroo, pedig úgy gondolta, hogy elmegy a boltba egy kis édességért. Egy nagy zacskóval fordul be az utcára, amikor neki ütközik egy fiúval.

- Bocs, hogy neked jöttem. – mondta a srác

- Semmi baj. Bocs, hogy megkérdezem, de miért van ennyi szórólap a kezedben?

- A húgom kismacskája eltűnt egy hete és nagyon hiányolja. Fekete és nagyon félénk kiscica volt, remélem megtalálom.

- Én tudom hol van. A lakásomban. Most is eljöhetsz érte

A fiú nagyon boldog volt, amikor megtudta, hogy tényleg Kuroonál és Keinél volt a kismacska. Kuroo betessékelte a lakásba, majd odavezette a macskához, aki éppen aludni készült. Kei egy szál törülközőben megjelent és eléggé meglepődött, mikor látta, hogy egy ismeretlen van a lakásban.

- Elnézést, csak jöttem a macskámért.

- Hála az égnek. Nem szeretem a macskákat, csak Kuroo beakarta fogadni. A lényeg, hogy vidd el mihamarabb a macskát.

Még egy kicsit elbeszélgettek a fiúval, aki később magával vitte a macskát. Kuroo kicsit szomorú volt, míg Kei megkönnyebbült. Nem sokat gondolkodtak a macska dolgon, ugyanis Kuroo egy pillanat alatt levette Keiről a törölközőjét és elfektette a kanapén.